Steve szemszöge:

-Hozzám jössz?-kérdezte Eddie ami nagyon meglepett és meg se bírtam szólalni, csak vadul bologattam.

-Ez egy igen Harrington?-kérdezte Eds.

-Maradjunk a Harrington-Munson névnél.-mondtam miközben elkezdem ölelgetni és csókolgatni majd felhúzta az ujjamra azt a csodálatosan szép gyűrűt.

-Végre sikerült nektek összehozni!!-üvöltötte Robin boldogan.

-Ezt meg kell ünnepelnünk!-mondta Nace is és felemelt egy boros üveget mosolyogva.

A tömeg egy része undorítónak tartott minket de a másik fele nagyon boldogan tapsolt.

-Hát akkor meg is volt az est fénypontja!-mondta Mike.

-Szerintem már mehetünk mert csak ezért jöttünk.-mondta Max miközben Tizi válát fogta.

Pár perc múlva enyhültek a kedélyek és összeszedtük a csapatot plusz Eddie zenekarát.

-Muti Steve!-mondta nagy mosollyal Nancy majd megmutattam a gyűrűt.

-Wow de szép Steve! Eddie ez biztos egy vagyon volt!-mondta a lány csodálkozva.

-Hát ez nem nagy dolog hiszen ilyenre csak egyszer kell költenem és ez az anyám és az apám gyűrűje egybe megcsinálva.-mondta miközben a tarkóját vakargatta.

-Ez de romi!-mondta Dustin és Max egyszerre.

-Hát ezt már tényleg megérdemlitek ez után a sok nehézség után!-mondta boldogan Tizi és Will.

-Gratua! Igaz azt hittem, hogy te fogod az én kezemet megkérni és nem a tiédet Eddie.-mondta mosolyogva Nance.

-Hát igen.-mondtam boldogan.

-Akkor srácok én arra gondoltam, hogy lehetne egy kis ünneplés ként egy étermezés meg egy kis bozozás.-mondta Eddie.

-Hova gondoltad?-kérdezte Mike.

-Az Enzoba már egy hónapja lefoglatam, október 26. 20:30 vasárnap, hogy oda tudjunk érni.-mondta Eds miközben magához ölelt.

Az elmúlt pár napban most először érzem igazán boldognak magam, semmi migrén, semmi fáradság, semmi munka, csak a házasságon tudtam gondolkozni.

-Steve akkor lassan indulunk csak előtte töröld meg az arcod és ved le a szárnyad!-mondta Eds megzavarva a gondolat mentemben.

-Ja ó köszi észre sem vettem!-mondtam majd letöröltem a vért, de felesleges volt mert még jobban vérzett az orrom.

-Jól vagy Steve, még akkor sem vérzett ennyire az orrod amikor a szovjetek ellen harcoltunk.-mondta Dustin.

-Igen persze csak biztos elpattant egy ér.-mondta mosolyogva.

-Ezt nyomd bele!-mondta Nace majd egy zsepit adott amit kicsit össze sodort.

-Kösz.-mondtam majd az orromba tömtem és indultunk is, kettő kocsival mentünk mert egybe nem fértünk volna el mind.

Enzoban:

-Hé Steve mit kérsz?-kérdezte Eds.

-Nem tudom mondjuk egy pizzát?-néztem rá miközben mondtam egy random kaját.

-Én kérhetek gofrit?-kérdezte Tizi.

-Igen nyugodtan.-mondtam a lánynak.

-És mióta tervezted ezt?-kérdeztem Eddidetől.

-Hát a temetés napján mikor vissza jöttem csak mindig minden megzavart.-mondta Eds miközben a gyűrűt tekergette a kezemen.

-De hát az több mit fél éve volt!-mondtam.

-Igen hét hónap és három napja de nem zavar mert megérte ennyit várni rá.-mondta majd megcsókolt.

3 órával később, még mindig az Enzoban:

Eddie szemszöge:

A kaja nagyon finom volt és nagyon jól is szórakozunk, pedig alig van meg a téma egy csomónknál.

Steve egy kicsit furan viselkedett egész nap sőt nem csak ma hanem az elmúlt öt napban is ami egy kicsit aggasztot, majd jött az amire nem számítottam.

-Steve gyere megyünk.-mondtam de nem reagált.
-Steve hahó, Stevie!-kezdtem el egy kicsit pánikolni.
-Max itt van a walkmaned?!-kérdzetem pánikolva Dustinnal.

-Igen, a kocsiban van hozom!-mondta a lány.

-Majd inkább én én gyorsabb vagyok!-mondta Nancy majd oda dobtam neki a kulcsot.

-Max milyen számok vannak meg kazettán?!-kérdeztem miközben próbáltam ébreszgetni.

-Milyeneket szeret Steve?-kérdezte Vörös.

-Take on me az A-ha-tól az a kedvence!-mondtam.

-Az talán van, melyik A-ha albumon van?

-Nem tudom talán a Hunting High and Low-on van de nem vagyok benne biztos!-mondtam már sírva mert láttam, hogy elkezdett lebegni de még nem annyira mint ahogy Chrissy volt.

-Itt van a walki!-mondta az éppen berohanó lány majd egyből indult is a zene.

Steve szemszöge:

Meghallottam az az órát amit még fél éve Max is hallott ami miatt kicsit féltem de rá fogtam a traumára, majd egyszer csak mindent belepet a piros kód.

-Steve mért hagytál ott meghalni azt hittem, hogy szeretsz vagy azt is csak egy hazugság volt?!-hallotam meg Eddie hangját tőlem nem messze ami most nem volt nyugtató inkább ilyesztő.

A hangtól el kezdtem el futni, csak az lebegett előttem, hogy minnél messzebb annál hamarabb láthatom Edset és a kölyköket.

-Ne fuss el Steve Harrington!-hallotam meg egy már mélyebb hangot ami olyan volt mint Vecnáé, de őt Nancy megölte.

-Te nem vagy Eddie, ő soha nem mondana ilyeneket!-mondtam már kicsit sírva majd eszembe jutott, hogy Max, hogy próbált elmenekülni Vecna elől.

-Csak sikerüljön annak a nyamvadt emléknek a felfedezése.-sutogtam magam elé, majd sikerült, ott voltam a gimi kosár pályájan amit még mindig a Halloweeni dekoráció fedte le.

-Látom ti mind egy a Hawkins gimiben töltött időtökből valsztotok csak úgy mint a nevelt lányod Maxine.-mondta miközben a kezét végig húzta az egyik kifeszített poszteren ami szép lassan leesett a földre.

-Eddie, Dustin, Max, Robin segítsetek! Kérek...!-mondtam miközben a táncparketten lábaimat magam elé húzva elkezdtem sírni.

-Ne sírj Steve, gyors lesz és nem olyan fájdalmas a hála mint ahogy azt te gondolnád.-mondta majd elkezdem lebegni ami egy kicsit fájt.

-E...engedj... el.-próbáltam kinyögni amennyire az csak lehetséges volt majd a kezét úgy ahogy még Max mesélte az arcom elé rakta és az érzés olyan volt mintha minden energiám elment volna, minta a lelkemet magába szívja és nem marad végül semmi belőlem, majd meghallottam egy zenét és a teljes kétségbeesés megszűnik és csak az úgy nevezett családomra tudtam gondolni akiket még látnom kell!

Eddie szemszöge:

A zenét elindítottuk de nem segített majd eltört az egyik keze és még magasabban volt, de és nem sokra hirtelen kinyitotta a szemét és lezuhant egyenesen a kezembe és most itt fekszünk a padlón.

-Eds...-mondta sírva miközben még jobban hozzám bújt.

-Itt vagyok, már minden rendben, itt vagyok.-sutogtam nyugtatásként a fülébe.

-Szeretlek.-mondta majd Dustin és Max is jött egy kis "családi" ölelésre.

-Kérlek Steve ne legyen mégegyszer ilyen úgy féltem, hogy elveszítjük.-mondta Dustin alig érthetően de mi, akiknek számított azok értették.

-Nagyon szeretlek titeket, ti vagytok az én családom!-mondta legjobban zokogva.

1017 szó