A hétvége mindkét fiú számára unalmasan telt. Yoongi sokszor járt ki a parkba sétálni, dalszövegeket írni, míg Jimin szombaton és vasárnap is dolgozott. Édesanyja nem képes bármilyen munkát elvégezni, így Jiminre hárul az a feladat, hogy viszonylag valamennyit megkeressen, illetve az egyetemre is félretegyen, hiába volt nagyon kevés esélye a továbbtanulásának.

Szombat esténként egy bárban talált munkát mint takarító, vasárnaponként pedig rendszeresen jár különböző élelmiszerüzletekbe takarítani. Egyiket sem szerette, viszont a pénzre mocskosul szüksége volt.
Yoongi nem dolgozott, dalszövegeit szokta eladni pár utcazenésznek.

- Anya, hozzak valamit a boltból? - hajolt édesanyja arca elé Jimin. Vasárnap délután, munka előtt szokott bevásárolni a következő hétre. Próbáltak eléldegélni a kevés fizetésből, illetve a még gyérebb segélyekből, amiket anyja után kaptak.

- Nem kedvesem, nem kell semmi, hiszen hamarosan el fogok hunyni. - válaszolta rekedten édesanyja, amibe Jimin beleborzongott. Ezt utálta legjobban anyja betegségében. Félt elveszíteni, hiszen hiába hagyták eluralkodni ezt az állapotot, mégis ugyanaz vér lüktetett az ereikben. - Viszont megkérhetlek valamire? - szólt utána.

- Persze, mondd csak. - tudta, hogy mit fog kérni, de mindig újra és újra kíváncsian hajolt vissza hozzá.

- Megmosdatsz majd? - az anya a feje után kapott, csaknem jajveszékelt. Ő sem akart igazából ilyen lenni, de félt bevallani magának, hogy beteg és orvosra lenne szüksége.

- Igen, anya. - felelte a fiú szűkszavúan, majd kiviharhott az otthonnak már kevésbé nevezhető épületből.

Yoongi ígéretéhez hűen egész hétvégéjét beteg édesanyja mellett töltötte. Az anyja gondoskodott róla mindig, hiába volt gépekre csatolva, állandóan a fia boldogságára törekedett. Ő volt a megtestesült álomanya, csak sajnos nem tudott teljes támogatást nyújtani egyetlen gyermekének. A fiú nagyon szerette anyját, viszont tudta, hogy hamarosan el kell búcsúznia tőle.

- Anya, nem vagy éhes? - érdeklődően fürkészte az anyuka arcát, kereste a kezet, amit szoríthat. - Hozzak valamit? - nem válaszolt, csak üveges tekintetével mosolygott vissza rá. Ő is tudta, hogy nincs sok hátra.

- Inkább magadra gondolj. E két nap folyamán talán egyszer láttalak enni. Aggódom érted. - önzetlen volt, ezt szerette benne igazán a fia.

Yoongi kiment elszívni egy cigit, amit igazából táplálkozásnak állított be. A város fényeit érdektelen arckifejezéssel bámulta.

Jimin bevásárolt, próbált kevesebb pénzt költeni, mint múlthéten. Ezt minden héten eljátszotta.

Fáradtan zuhant be a házba, kipakolt a kicsi, zöld, baglyos táskájából, megfürdette az anyját, majd elment dolgozni.

- Holnap iskola.. ugye tanultam törire? - ijedten fogta meg az arcát. Utána egy nyugodt sóhajjal válaszolt magának, hogy igen, tanult. Egyetlen társasága is saját maga volt.
Pontosan este nyolc órára ért az egyik élelmiszerüzletbe, felsöpört, felmosott, illetve kitakarította a gépeket, rendezte a kasszát.
Fáradtan ült le a székre, kifújta magát, majd folytatta a dolgát. Háromnegyed kilencre be tudta fejezni, gondosan bezárta az ajtókat, utána továbbállt és egy másik bolt irányába indult. Ott is kitakarított mindent, tíz órakor sikeresen hazaért, alig tudott felmenni a szobájába, a fáradtságtól úgy érezte, hogy mindjárt összezuhan. Sikerült kitartania, miután összeszedte magát, lefürdött, megmosta a haját, az arcát, a fogát, illetve egy mosást is elindított. A másnapi ruháját már aznap este kikészítette.

- Remélem nem fog esni az eső. - suttogta magában és végigsimított kedvenc ingjén.

Yoongi este tizenegy órakor elhagyta a kórház épületét, leült a szokásos padjára és alkotott. Magától jöttek a gondolatok, talán háromnegyed órát tölthetett ott vacogva, de miután meglátott közeledni egy részeg bagázst, úgy döntött, hogy ideje lenne már hazaérni.
Lassan kullogott a házuk irányában, magában dúdolt.

Jimin lázasan bámulta a holdvilágot, mikor észrevett egy alakot az utcán, a park előtt kóborolni. Sokáig nézte, majd a tompa utcavilágítás segítségével fel tudta mérni, hogy megszólalásig hasonlított Min Yoongira.

Hétfő reggel Jimin elsőként ért be az osztályterembe, felsöpört, kimosta a szivacsot és áttörölte a táblát. Ez volt a dolga minden olyan embernek, aki először ért be a terembe.
Sikerült felvennie a kedvenc ingjét, aminek nagyon örült, hiszen az időjárás is neki kedvezett. Mámoros sóhajjal ült le a helyére, majd beérkező osztálytársait kémlelte a kicsi birodalmában. Utána észrevette a fáradt Yoongit, aminek nagyon örült különböző okok miatt. Például azért, mert észrevette, hogy hasonló szabású ing volt rajta, mint magán.

- Similis simili gaudet! - fűzte hozzá magában vigyorogva.