A fiúk csütörtökön találkoztak, a szárny utcai kávézóban, ahogy megbeszélték. Jimin titkon izgult, hiszen nagy dolog volt számára az, hogy itt találkozhattak.
Yoongi a vártnál unottabban festett, csak egy négyzetrácsos füzetet és egy tollat hozott magával, míg a másik fiú kiderítette a tanároktól azokat a tantárgyakat, amikből bukásra áll, és az azokhoz tartozó felszereléseket is elhozta magával.

- Örülök, hogy eljöttél. - Jimin az egyik kezével a fejét támasztotta, a másikkal pedig az előtte leszedett székre mutatott.

- Legalább egyikőnk örül neki. - mormogta, majd levágódott a székre, maga elé téve a gyér felszerelését.
Jimin erre csak elmosolyodott, az évek alatt sikerült teljesen nyugodtnak maradnia pár csipkelődés, pár rossz szó után is.

- Csak ennyit hoztál? - kérdezte a fiatalabbik, majd beleszürcsögött a pár perccel ezelőtt kihozott kávéjába.
Yoongi nem válaszolt, frusztráltan beletúrt a hajába, majd közelebb ugrott a székkel az asztalhoz. Ezt Jimin egy igennek vette.
Pár percig nézték egymást, utána Jimin elvette Yoongi füzetét, amiben a rajz órára készült rajzoktól kezdve a verselemzésekig minden ott lapult. Nagyot sóhajtott, nem akart ezen fennakadni.

- Miből kaptál legutóbb egyest? - kérdezte Yoongit a füzetébe bújva, amiből csak erre a pár pillanatra nézett fel.

- Pff, passz. - az idősebbik eddig nézelődött, nem volt még ebben a kávézóban. - Talán az egyenletek nem mentek pár napja. - megrántotta a tipikus stílusában a vállát, ami Jiminnek nagyon tetszett, de nem azokban a kínos másodpercekben.

- Rendben, akkor vegyük azokat át. - kifújta a maradék levegőjét, utána a saját füzetét is kinyitotta az Egyenletek című oldalnál. Yoongi füzetét a fiú felé fordította, kérve, hogy navigálja legalább a matek részleghez. Az idősebbik kisebb-nagyobb bakizás után megtalálta azt a bizonyos oldalt, ami csak egy címből, egy dátumból és egy félkész megoldással rendelkező egyenletből állt.
Jimin kezdett egyre jobban türelmetlen lenni.

- Ugye tudod, hogy mik azok az egyenletek? - végső reménye az volt, hogy legalább a definíciót ismeri, ha már mást nem.

- Igen, tudom. Nem vagyok általános iskolás. - Yoongi is megtámasztotta fejét az asztalon, alkarját hívta segítségül. Most tudta igazán megnézni Jimint. A fiatalabbik fiún egy fekete garbó volt, amit félig-meddig eltakarta a világosbarna ballonkabátja. Fekete, vastag keretű szemüveg volt rajta, és a bőre az esős nap és a tompa megvilágítas miatt sokkal bársonyosabbnak hatott.
Yoongin egy fekete pulcsi volt, amihez egy térdénél kiszakított farmernadrágot vett fel. Ez volt a fiúk általános viselete. 
Jiminnek tetszett Yoongi makacssága, de csak az iskolában. Ő azt hitte, hogy az iskola iránti gyűlölete válthatta ki belőle ezeket, de úgy nézett ki, hogy egy nyilvános helyen is szeretett feltűnően makacskodni, utálkozni az iskola és egyéb más dolgok iránt.
Ezek után megbeszélték az egyenleteket, a végén a mértanra és a függvényekre is rátértek.

Yoongi pontban hat órakor felállt a székéből, megfogta a füzetét és az egyetlen tollat, amivel végig dobolt az asztalon, majd egy hanyag köszönéssel kisétált az épületből, mint aki jól végezte dolgát. Jiminnek annyi szerencséje volt, hogy Yoongi kifizette a kávéját - már ezért megérte eljönni.

<szerk>

heló!! elérkeztem egy újabb résszel, ami egy kicsivel hosszabb lett, mint az előző. ilyen tempóban szeretném a történetet folytatni,
hamarosan jövök a harmadik résszel is.

— m