Másnap Jimin hatalmas léptekkel közelített iskolája felé, csaknem beleremegett a föld is. Megannyi kérdés kavargott fejében, amikre azonnal válaszokat akart. Azonnal.

Amint meglátta Yoongit, egyből odasietett hozzá és nem kerülgette a forró kását.

- Tudunk most beszélni? - épphogy nem kiabált. Jimin mindig szerény és visszahúzódó volt, sosem emelte fel a hangját és mindig jámboran állt hozzá mindenkihez. Viszont sosem tudta visszafogni magát, ha egy embertársa hogylétéről volt szó. Nagyon fontosnak tartotta mások jóllétét, annak ellenére, hogy saját magát elhanyagolta és semmibe vette.

- Pont most? - kérdezte halkan Yoongi. Egy tartalmas beszélgetés közepébe vágott bele Jimin, éppen az aznapi menüt beszélte meg egyik évfolyamtársával. - Legyen. Ne haragudj! - szólt oda Sungminnak, majd Jimin után kezdte el szedni vékony lábait.

- Mi ez a cetli? - tartotta az idősebbik társa elé az említett tárgyat, amit idősebbik társa adott át neki múlt este. Yoongi tudta, hogy Jimin kikerülhetetlen kérdések elé fogja őt majd állítani, de lelkileg még nem készült fel erre.

- Ez.. ez.. fogalmam sincs. - bökte ki magából a legőszintébb válaszát valaha, majd sóhajtott egyet. - Figyelj, Jimin.. nem tudom, hogy mi járhatott tegnap este a fejemben, hogy én ezt átadtam neked. Nem készültem fel arra, hogy bárkinek is megnyíljak. Ne haragudj, hibáztam. Most biztos tízezer módszerrel gyilkolsz meg a fejedben. - a végét elkuncogta, mikor látta, hogy Jimin vonásai felengednek, és az ijesztő, idegen arckifejezéséből egy angyali tekintet nézett vissza rá.

- Ma délután a kávézóban. Öt órakor. Érj oda időben! - sziszegte, majd elsietett az óráira. Yoongi tudta, hogy meg kell tennie azt, amitől rettegett.

A délután öt óra nagyon lassan akart elérkezni - Jimin számára. Viszont ezt Yoongi máshogyan érezte.
Megemberelte magát, majd a kórházból egyenesen a kávézóba ment. Jimin már ott várt rá.

- Ülj le ide! Ugye nincs kint hideg? - kedvesen érdeklődött hyungja iránt. Jimin mérlegelte a dolgait, és arra jutott, hogy nem szeretné elijeszteni magától Yoongit az erőszakos énjével - ami igazából nem is létezik.
A fiú megrázta a fejét, majd elfoglalta a jól ismert helyét.

- Mire vagy kíváncsi? - noha Yoongi nem így akarta kezdeni, az előre megválaszolt válaszok utat akartak törni maguknak.

- Igazából semmit nem szeretnék kérdezni, viszont szeretnék valamit kérni. - Jimin hangja továbbra is egyenletes és nyugodt maradt, egyszer sem gyengült le vagy erősödött fel.

- M-mire gondolsz? - Yoongin végigfutott az összes lehetséges kérés, amit el tudott képzelni Jimin szájából. Ezek között ott volt az is, hogy hadd látogathassa meg az anyukáját, meg az is, hogy randevúzzanak. Mondjuk az utóbbi dolog elég abszurd lett volna, Yoongi nem illetődött volna meg.

- Legyünk barátok. Találkozzunk, járjunk össze. Ismerjük meg egymást. - a fiatalabbik csak úgy ontotta magából a szavakat. Ezek kimondására már régóta várt.

Yoongi nyelt egyet, megvakarta a tarkóját, fészkelődött egy keveset. Nagyon régen voltak barátai, erre az egy kérésre nem számított egyedül.

- Legyünk barátok, Jimin. - elfogadóan bólintott egyet, majd beleivott a forró kávéjába.

<szerk>

heló. ez egy rövidebb rész lett, ne haragudjatok. jövőhéten fogalmam sincs, hogy tudok-e majd írni, ezért még ma előre megírok pár részt, amit majd a napokban publikálok.

-m