Itt az új rèsz! Irjátok komiba hogy milyen ès aszerint folytatom. Ha van valami naggyon jó ötletetek azt is nyugodtan irjatok, mert nekem teljesen kiment minden gondolat a fejemből.
Hopi:Dorina

Másfèl hónapja tart anyu ès Nataniel kapcsolata. Anyu boldognak nèz ki ès kiderült hogy Nataniellel sincs akkora baj, főleg amióta fodrásznál járt ès rendbehozták a fejèt! A gyakran morcos modora továbbra is megmaradt de megtanultam használni a helyzetet. Ha ideges, nem szólok hozzá.

Anyu egy 2 hetes kirándulásra ment azzal az iskolával ahol dogozik, de Nataniel nem ment, miszerint ő nem szeretne a városon kívül menni, a kirándulás pedig San Francisco-ban lesz.

Anyu (akivek immár totálisan elrendeződött a kapcsolatom) megbízta Natanielt hogy mindennap nèzzenbe hozzám hogy jól vagyok-e.

A 14. napon reggel 9. órakor csöngetnek. Furcsáltam volna ha anyu jött volna meg ilyen korán.

-Szia! Gyere be!-invitáltam be anyu pasiját-anyu mèg nincs itthon de nemsokára szerinten már megjön...

-Nem anyádhoz jöttem-mondta, furcsa, mèly ès rekedtes hangján-veled akarok beszèlni.

-Persze mondjad!

Hirtelen tett egy lèpèst felèm,amitől egy kicsit megijedtem ès hátrálni kezdtem.

A falnak ütköztem.

Biztos nem akar bántani csak túl sok filmet nèzek ès paranoiás vagyok.

-Nem kell tőlem fèlni! Nem bántalak. Sőt! Szívessèget teszek neked!

-Tessèk? Nem èrtem mire akarsz kilyukadni...

-Rád.

.........

-Mindketten tudjuk hogy anyád egy őrült, ès nem tud rólad normálisan gondoskodni.

-Mi? Nem! Èn szeretem anyut! Ès azt hittem te is...

-Grrrr! Őt nem lehet szeretni! Ő egy r*banc! Ès ezt te is tudod, csak nem akarod bevallani!

El sem hittem miket mond az ÈN anyámról. Minden erőmet belefektetve sípcsonton rugtam.

-B*zdmeg! Ugyanolyan p*csa vagy mint Karen!

Kirohantam az ajtón de hallottam ahogy utánam fut.

-Nem menekülhetsz előlem! Elviszlek egy sokkal jobb helyre ahol senki sem talál rád! Ahol csak ketten fogunk èldegèlni, szülsz nekem 5 gyereket ès boldogan èlünk amíg meg nem halunk!-ordibálta.

Olyan gyorsan futottam ahogy csak bírtam. Kezdtem kifulladni. Ja igen asztmás vagyok...
Az utca szèlèn rohanva egy fa mellett haladtunk el. Nem vettem èszre a földből kiálló, vastag gyökerèt.

Hatalmasat zuhantam. Hallottam egy reccsenèst.

Basszus! A kezem!

-Hahaaa! Megvagy!-húzott fel idegbetegen Nataniel-most velem jössz!

-Deh...a ke...kezem...

-Fel van duzzadva ès kèkeszöldeslila. Majd az erdő mèlyèn bekötjük hogy utána mèg tudjunk játszadozni.😏😏😏

-De mièrt pont az utolsó napon rabolsz el? Vagy egyáltalán mièrt???

-Egyből amikor megláttalak belèdszerettem. Az első vacsora amit veled töltöttem varázslatos volt. De aztán mesèltèl a barátodról. Felkerestem. Elmondtam neki hogy èn tèged akarlak erre behúzott nekem. El kellett tüntetnem láb alól.

-Mit csináltál Justinnal???

-Remèlhetőleg már sose fogod látni-röhögött gúnyosan majd felkapott a vállára, belökött egy fekete furgonba ès elhajtott.

A "kocsibaszállásom" után Nataniel is beült a kormányhoz, majd hátrafordult hozzám bekapcsolta az övemet, a számat teletömte (nemigazán frissenmosott) zoknival, a szememet bekötötte, a kezeimet ès lábaimat szintèn összekötötte
Szinte levegőt nem kaptam.

Vègigbőgtem azt a 3/4 órás utat amit megtettünk, majd èreztem hogy megálltunk. Mèg a szemkötőn keresztül is èrzèkeltem hogy világosság lett.

Nataniel megfogta a drekamat ès kiemelt a kocsiból, levette rólam a szemkötőt de a többi ott maradt ahol volt.

Egy erdő belsejèben voltunk. Bárhova nèztem sehol nem láttam a fákon kívűl mást, se távol, se közel. Annyira az erdő mèlyèn voltunk hogy abban sem voltam biztos hogy ez az erdő nem e vègtelen.

A gorilla megmarkolta a karom ès sètálni kezdtünk.

Hogyha nem èppem anyám agresszív, csaló, hazug, bunkó ès èrzèketlen volt pasijával lennèk itt, hanem mondjuk Justinnal akkor kifejezetten èlveznèm a helyzetet.

Kb. fèl óráig sètáltunk csendben, ès csak nèha törte meg a csendet a hüppögèsem, de javarèszt teljesen elámultam a látványban.

Nataniel hirtelen megállt.

-Hol vagyunk?-kèrdeztem.

-Otthon-mondta majd felmutatott.

Felemeltem a fejem ès egy óriási fára egy óriási faház volt èpítve. Elkèpesztően gyönyörű volt.

"Kísèrőm" megnyomott egy táviranyítón egy gombot, erre hirtelen egy lètra húzódott le a magasból.

Nataniel rácsapott a fenekemre, jelezve hogy èn megyek elől.

Nem is próbáltam meg megszökni, nem is tudtam volna. Tudtam hogyha megpróbálkozok a dologgal egyből elkap, mert gyorsabb ès amúgy is össze vagyok kötözve.

Fèl kezemmel belekapaszkodtam a kötèlbe, ès rálèptem az első fokra.

A bal kezembe èles fajdalom hasított, mire felszisszentem, de továbbmentem. A kezem lángolt a fájdalomtól. Nataniel megelègelte a szerencsètlenkedèsemet, ès megint, mint egy zsákot, felkapott a vállára ès másodperceken belül fent voltunk.

Ledobott egy ágyra, eloldozta a kezemet. Odament egy fiókhoz, kivett belőle egy krèmet ès egy fáslit majd visszajött hozzám.

Leguggolt elèm, kezèbevette kezemet, lecsavarta a krèm kupakját, s nyomott belőle a kezemre. Lassa. Elkezdte dörzsölni.

Iszonytosan fájt, de nem szóltam egy szót sem.
Miután bekente, az anyaghoz nyúlt ès rámtekerte.

-Köszönöm-mondtam.

-Nincs mit. Nem játszhatunk bibis kèzzel-szólt megint perverz vigyorral.

-Nem akarok veled semmit csinálni. Hagyj bèkèn! Èhes vagyok.

-Kapsz kaját. Az előbbi beszólásodèrt meg majd megbünhődsz.

Felállt, bement a konyhának szánt helyisèbe, ès kivett a hűtőből (ami fogalmam sincs hogy hogyan működött az erdő közepèn) egy zacskót. A tartalmát egy lábosba öntötte, majd megtöltötte vízzel.

-Az mi?-tudakoltam.

-Tèszta. Van hozzá pörkölt. Megfelel királylány?

-Persze-feleltem, ès vègignyúltam a kanapèn. Behunytam a szemem, ès arra vágytam, bárcsak ez egy álom lenne.