Hallllli!!!! Itt az új rèsz!
Hopi:Dorina

Justin hazajött velem miközben elmesèltem neki mindent.

A házunkba belèpve anyával találtuk magunkat szembe magunkat.

-Szia anyu, hát te?-kèrdeztem meglepve.

Általában ilyenkor mèg nincs itthon. Sőt szinte sosincs itthon.

-Csókolom, Ms. Holsten! Règen láttam önt-szólt Justin illedelmesen... Látta egyáltalán valaha anyámat...?

-Szia...

-Justin-segítettem ki-Tudod. A barátom.

-Ja, tènyleg. Mintha említett volna már tèged-íme a törődő szülő.

-Anyu. Ne. Csak rontasz a helyzeten. Most felmegyünk a szobámban.

-Rendben. De èn megyek úgyhogy ne keressetek. Majd jövök.

-Szia.

-Viszont látásra!

A szobámba belèpve hanyatt dőltem az agyamon, Justin pedig mellèm feküdt.

-Figyelj!-szólalt meg.

-Hm?

-Van valami közöd Tomhoz?-kèrdezte halkan.

-Mi? Dehogy! Miz gondolsz te rólam???-ültem fel.

-Nyugi. Ez csak egy szimpla kèrdès-beszèlt továbbta is idegesítően nyugodtan.

-Hát, nem nincs semmi közöm hozzá-mondtam-Ja várjunk mègis. Az utálat is egyfajta èrzès-helyesbítettem.

-Rendben. Bocs hogy nem álltam ki melletted. Csak hirtelen jött az egèsz. De attól èn mèg szeretlek-nyomott puszit a számra.

-Èn is tèged-viszonoztam a csókot.

Heves csókunkat a csengő hangja szakította meg.

-Ez meg ki a f*sz?-káromkodott Justin.

-Nyugi! Lehet hogy csak anyu mert itthon hagyott valamit... Mondjuk az agyát-motyogtam ès lesiettem hogy kinyissam az ajtót.

Nem anyu volt.

-Jó napot kívanok! Ellie Holstent keresem-szólt a jelvènyt viselő fèrfi-Itthon van?

-Öhm... Nem, nincsen most ment el. Èn a lánya vagyok. Mièrt? Ki maga?-kèrdeztem.

Idő közben Justin is odalèpett mellèm.

-Ki ez a pasas?-suttogta a fülembe.

-Jack Williems vagyok. Ms. Holstent tegnap èjjel rajtakapták kábítószer áruláson ès be kell vinnem a rendőrsègre-mondta komolyan.

HOGY MI A ********!!!! KOMOLYAN, ANYU? DROG?!

A hirtelen hírtől megszólalni sem tudtam csak álltam ès vártam. Vártam hogy valaki megszólaljon.

Mintha Justin meghallotta volna a gondolatom válaszolt. Vagyis kèrdezett. Idegesen...

-He?-jött ki a torkán.

-Nem mondta hova megy?-kèrdezte az (a jelvènyèről leolvastam, hah szuper vagyok) őrmeser.

-Khm... Nem nem mondta... Sose szokta mondani... Mindig csak megbeszèlèst mond... Sajnálom. Ha hazajön èrte...-mondtam de egy pittyegès az őrnagy szerkóján fèlbeszakított.

-Aha, igen itt vagyok. Nem nincs itthon... Áh megtaláltátok? Szuper! Indulok-nyomta ki, ès ismèt felèn fordult.

-Megtalálták. Bevittèk az őrsre. Máris indulok. Maguk jönnek?-vonta fel a szemöldökèt.

-Persze, termèszetesen-mondtam ès kèrdőn nèztem Justinra. Kell valaki aki támogat.

-Igen èn is jövök-fogta meg a kezem ès szorított rajta egyet nyugtatás kèppen.

Beszálltunk Jack őrnagy kocsijába ès indultunk is... A rendőrsègre... ÚRISTEN!!!

Fèl óra múlva már anyut vártuk hogy beszèlhessünk vele.

Egy nő jött oda hozzánk.

-Bemehetnek hozzá-mondta ès bevezett minket egy szobába. Anyut BILINCCSEL a kezèn találtuk.

-Basszus...-suttogtam, mire Justin megsimította a hátam.

-Nem lesz semmi baj-mondta de szerintem maga sem hitte el.

-Szia Luca! Justin... Szia-köszöntött minket anyu könnyes szemmel.

-Mi a francot csináltál?-motyogtam neki.

-Nèzd, èn csak... Szóval valamiből meg kellett èlni...

-Tessèk? Pont a drog??? Mièrt nem mondtad hogy rosszul állunk ès akkor èn is elmentem volna dolgozni-zokogtam.

-Sajnálom-sírt már ő is-èn nem akartam rosszat.

-Tudom, te sosem akarsz rosszat-mondtam ès kirohantam a helyisègből.

Anyu mèg kiálltott utánam valamit de aztán Justin mondott neki valami olyat "ezt jól elintèzte" erre anyu valami olya hogy "nekem te ne!"

Bőgve rohatam ki a börtön kapuján ès a lèpcsőn leülve ahogy csak lehetett zokogtam.

Meleg èrzès fogott el amikor valaki hátulról megölelt.

-Miètt, Justin, mièrt?-fordultam felè... Nem egèszen Justin volt.

Tom állt mellettem.

-Mit kersel itt?-szipogtam ès próbáltam eltakarni kisírt szemeimet.

-Errefelè lakunk, megláttalak ès idejöttem-felelte lazán.

-Hagyj bèkèn. Most pont nem vagyok olyan állapotban hogy kibírnám a sèrtegetèst.

-Te! Hogyha engem meglátsz egyből az jut eszedbe hogy meg akarlak bánani?-durcizott be.

-Naná! Egèsz általánosban a vèremet szívtátok. Csodálkozol ha most nem jópofizok?

-Hát, öhmmm...-kezdte de valaki megragadta a karját maga felè fordította ès pofánvágta.

-Justin!-sikítottam.

-Nyugi! Nagyon megbántott? Mit mondott? Jól vagy?-guggolt mellèm.

-Mi? Nem! Nem mondott semmi rosszat! Mièrt ütöttdd meg?

-Mert ezelőtt nem volt rá alkalmam. Tènyleg nem bántott?

-Nem!-mondtam-De azèrt egy picit megèrdemellte-suttogtam a fülèbe majd Tomhoz lèptem.

-Ember! Jól vagy? Bocs nem akartam csak azt hittem már megint bántod-kèrt bocsánatot.

Tom felült, az arca be volt dagadva ès kezdett belilulni.

-Úristen-motyogtam magamban.

-Semmi baj, pajtás megbocsájok, de azèrt te se maradj ki a buliból- szólalt meg vègre majd... majd gyomorszájon rugta Justint aki összekuporodva ölembe hullott.

-Ezt mièrt csináltad????-fakadtam ki-Tünès innèt!-ordítottam mire a börtön ajtaja kinyílt.

-Mi ez a kiabálás???-jött ki egy őr-mi törtènt a kèt fiúval?-szaladt fel a szemöldöke.

-Justin azt hitte hogy Tom megbántott ezèrt behúzott egyet az arcába, Tom pedig visszaadta ès gyomorszájon vágta Justint.

-Na várjunk. Ki az a Justin ès ki az a Tom-áh hogy ő nem tudja...

-Ő itt Justin-mutattam a mèg mindig ölemben ülő, kuporodó, öklendező barátomra-Ő meg Tom-nèztem Tomra aki a lèpcsőn állt ès ezt nèzte mennyire dagadt fel az arca.

-Fiúk gyertek velem-mondta a rendőr.

-Egy pillanat-nyögte Justin.

-Most!-rángatta fel ès Tommal együtt belèpett az őrsre.

Teljesen egyedül maradtam.