5:59 van.

"Nem tudok aludni, de nem akarok felkelni."

"Èlni nincs kedvem."

"Nem akarok suliba menni."

"Fèlek."

"Rossz előèrzetem van."

"Ha ma suliba megyek, akkor èlve már nem jövök haza."

Ezekkel a gondolatokkal voltam elfoglalva, amikor anya berontott a szobámba.

-Bocsi Luca, mèg aludhatsz, de fontos találkozóra kell mennem-sürgött. Na ja. Megbeszèlès.

-Mi? Reggel 6-kor?-nyöszögtem.

-Igen, reggel 6-kor-topogott oda az ágyamhoz a 20 cm-es magassarkújában,majd lazán beletúrt a hajamba elköszönèskèpp, ès már itt sem volt.

10 perccel kèsőbb már a reggelimet nyammogtam.

Egyáltalán nem vettem sietősre a figurát.

A tükörve nèzve, egyáltalán nem azt láttam amire gondoltam.

A HAJAM NEM VOLT KÓCOS!

Talán ez egy jel ès mèg sem lesz olyan szörnyű napom... Talán.

7:55-kor indultam el otthonról. Èn mondtam, hogy nem fogok sietni!

Gondolom, Justin nem akart elkèsni ezèrt nem várt meg. Na mindegy. Ezèrt majd a suliban lecseszem.

Nem èrdekell, hogy elkèsek.
Minden vágyam hogy a lelhető legkevesebb időt töltsem az ördögikrek közelèben.

8:15-kor (nem tudom mi van velem, hogy most ilyen pontos időket adok meg) lèptem be az iskolába.

A portás nem volt a helyèn (biztos megint az egyik takarítónővel enyeleg a takarítószertárban), ezèrt nem vettèk el az ellenőrzőm...mèg.

Halkan ès lassan elindultam fel a lèpcsön ès na lám! Kivel találkoztam?

-Jó napot igazgatóúr-köszöntem bájosan.

-Maga mièrt nincs órán?-szólt szigorúan.

-Öhm, az törtènt hogy rosszullettem ès a tanárnő azt mondta hogy jöjjek ki ès mossam meg az arcom-mondtam picikèt eljátszva, a rosszullètet.

-Akkor mièrt van magánál a táskája?-hülye, hülye, hülye!

-Khm.. Azèrt mert csak elbben volt valami ami egy mosdóbamenèshez kell-dadogtam. Jobb nem is juthatott volna az eszembe.
Èszrevettem az igazgató arcán a meglepődèst ès a bűntudatot.

-Óh, elnèzèst, èn nem tudtam hogy úgy lett rosszul...-szegèny picit kellemetlenül èrezte magát.

-Semmi baj, de ha megbocsájt...-mutattam a lánymosdóra.

-Ja, persze, termèszetesen. Viszont látásra-köszönt el ès elment.

Szèp volt Luca! Hazudj menstruációt hogy megúszd az igazgatónál a balhèt! Bravó!

Bekopogtam a terembe ès benyitottam.

-Elnèzèst a kèsèsèrt èn csak...

-Ülj a helyedre! Szünetben kèrem az ellenörződet!-mondta szigorúan a tanár, majd tovább firkált a táblára.

A sorok között haladva, a szemem Justinèba vèsődött ami valami ilyesmit üzent: "hol a francban voltál?"

Megráztam a fejem hogy majd szünetben elmondom.

Ellára pillantottam aki csak vigyorgott... Jó.

Aztán Tom. Belenèztem tengerkèk szemèbe ami meglepő módon ártatlanul csillogott.

Kèrdőn felvontam a szemöldököm, de már nem tudom mi törtènt mert megèrkeztem a helyemre.

-Na! Ha mindenki megvan-kezdte a tanár-akkor folytatnám a kèmiaórát. Van a hidrogèn, oxigèn...-magyarázott.

Utáloma kèmiát úgyhogy az elkövetkezendő 30 parcben a tanárt bámultam, de szinte semmit nem hallottam abból amit mondott mert csak egy kèp járt a fejemben.

Mièrt nèzett úgy rám Tom? Mi baja van?

Lehet hogy rosszul èrzi magát ès nincs ereje gonoszkodni.

Igen, igy van!

A nap eltelt ès szinte senkivel sem beszèltem, erről a kèsèsdiről mert egyik óra után jött a másik.

Mielőtt mèg bárki oda tudott volna jönni hozzám hogy hol a francban voltam, Tom felè vettem az irányt.

Csöppet sem kímèletesen odaállítottam:

-Mièrt nem sèrtegetsz? Mi bajod van? Meguntál?-emeltem meg a hangom.

Várjunk? Èn mist kiakadtam amièrt nem csesztetnek? Hát ez a nap egyre jobb...

-He?-jött au èrtelmes válasz.

-Csak abban bíztam hogy azèrt nem szóltok hozzám mert leszáltatok (vègre) rólam.

-Figyelj szivi-kezdte.

Szivi? Megölöm.

-Rohadj meg.

-Hmmm, milyen nagy lett a szád!

-Ne kezd már megint, jó?-lettem ideges-Már nem vagyok az az ártatlan ès nyápic kislány akit kedvetekre csesztethettek.

-Hallod!-szólt oda Lettinek-ez visszaszólt.

-Mi van kislány? Nagy lett a pofád!

-Óh, bocs hogy már nem rudsz megalázni! Nem! Az règen volt. Most már vannak barátaim akik szeretnek!

-Ejha! Hogy meg ne ijedjek!-szólt vissza a csaj.

Már az egèsz osztály minket nèzett de nem èrdekellt. Ma NEM hagyom magam!

-Menj a francba! Nem hiszem el! Nem untál mèg meg?

-Hmmm, hadd gondolkodjak...Nem.

-Mennyi gonoszság van mèg benned?-kèrdeztem. A hangom elvesztette az erőssègèt.

Egy pillanatra mintha átfutott volna az agyukon egy apró (de csak apró) bűnbánat.
Bár lehet hogy rosszul láttam...

-Ejj kislány! Te sose fogsz felnőni! Ugyanaz a hiszèkeny, hisztis kiscsaj maradsz!-felte szárazon Tom.

-Elegem van belőletek. Szálljatok le rólam!-a választ meg sem várva felkaptam a táskám ès kirohantam a teremből.

Justin egyből utánam rohant.

-Ez meg mi a franc volt?kèrdezte amint kilèptünk a suliból.

-Semmi-fújtattam ès mentem tovább.