Ezer éve nem voltam kávén senkivel. Miközben vártam, hogy Desh végre megérkezzen idegességemben benyomtam 2 kávét.

Mivel a pultos csaj felismert és egyre gyakrabban pillantgatott felém, kezdtem egyre frusztráltabban érezni magam.

-Ajánlom, hogy igazad legyen Jhonny.- morogtam magamba.

Végre valahára nyílt az ajtó, és egy nagyon gyanakvó tekintetű Desh lépett be rajta. Olyan képet vágott, mint aki nem tudja, hogy leüljön hozzám, vagy inkább elszaladjon.

-Oké, még mindig nem értem, mit akarsz tőlem. Ez egy prank? Vagymi?- kérdezte idegesen, mikor lehuppant velem szemben.

-Csak beszélgetni akarok.- tettem fel védekezően a kezemet.

-Nem veszem be. Az elmúlt fél évben minden kibaszott nap próbáltam kedves lenni veled. De le sem szartad. Mikor végre feladtam, hirtelen vigyorogva közlöd, hogy jaj tesó leszek a gitárosod, nem iszunk meg valamit? Ez nagyon gyanús.- összehúzott szemekkel páztázta az arcomat, mint aki várja, hogy elnevessem magam és azt ordibáljam, "ez egy vicc tesó, takarodj már innen."

Tudtam, hogy nem lesz egyszerű neki megmagyarázni. Plusz valahogy ki kell hagynom a sztoriból a halott legjobb barátom, mert így is azt hiszi, hogy őrült vagyok.

-Nézd... nekem ez nehezen megy. Nehezen nyitok az emberek felé.- sóhajtottam, és belekortyoltam a kávémba.

-Ja, nem tűnt fel, komolyan. Tök barátkozós típusnak ismerlek.- mondta szarkasztikusan.

Elnevettem magam. Nehéz lesz jóban lennem vele, de szeretem a kihívásokat.

-Igazából annyira nem is kedvellek.- mondtam ki őszintén. Kicsit rizikós volt ezt bevallani, tudom.
De a rekaciója meglepett.

A szája mosolyra húzódott, és a testtartása is kicsit ellazult.

-Hál isten. Nem tudom mennyi kamu dumát tudnék még befogani. Tudom, hogy nem kedvelsz. Nem vagyok hülye. Látom, hogy fintorogsz, ha Zsombor velem beszélget. De én ezért is bírlak. Őszinte vagy. Nem játszod meg magad. Nem azért akartam veled közös számot, mert te vagy a hype vonat kalauza manapság. Hanem mert te vagy a legőszintébb magyar előadó. Semmi rizsa, semmi nyalizás. Téged csak a zene érdekel, és ezt tisztelem.- a szavaiból olyan melegség áradt, amit már régen tapasztaltam. Bevallom, azt hittem, csak a népszerűségemet akarja kihasználni.

Mostanság mindenkiről ezt hiszem. Ezért is nincs senkim. Ezért húztam magam köré falakat. De most végre Desh elkezdte őket lebontani.

-Hangos vagy, bunkó és egy hatalmas nagy seggfej. Nem értem miért bír téged mindenki.

-Te pedig zárkózott, csendes és szörnyen arogáns. De mindenki olyan amilyen. Nem fogok veled jópofizni, csak azért, hogy kedvelj. Vagy elfogadsz így, és megismersz, vagy baszhatom a közös munkát. Nem kényszerítelek rá semmire.- ahogy ezeket kimondta, kezdtem felfogni, hogy Jhonny miért őt választotta. Lehet, hogy a legtöbb ember tényleg csak kihasználna, tenné a szépet es nyalná a seggem, csak, hogy jóban legyünk.

De Desh nem ilyen volt. Minden szava őszintén csengett, még akkor is ha valahol belül  kicsit fájtak.

-Te hiszel a szellemekben?- kérdeztem hirtelen.

-Ez valami becsapós kérdés?- hunyorgott rám.

-Nem, komolyan érdekel.

-Sosem tapasztaltam még semmi ilyesmit, szóval, erre nem tudok válaszolni.

-Ha azt mondanám, hogy egy szellem mondta, hogy barátkozzak veled, mennyire akadnál ki?- kérdeztem félve. Nem terveztem beavatni őt Jhonny látogatásába, de azt akartam, hogy megértsen.

-Eddig is tudtam, hogy nem vagy százas. Annak a szellemnek, meg biztos jó az izlése.- zárta le a témát, majd elkezdtünk zenékről beszélgetni.

Desh tehetséges volt. Teljesen más okból kezdett el zenélni mint én. Neki ez inkább egy terápnia. Nekem egy kifejezésmód. A módszer más, de a cél ugyanaz: kurva király zenéket akartunk csinálni.

-Oké, szerintem tudnánk együtt dolgozni. Egy próba?- villantottam rá egy mosolyt.

-Hogy értve?- kérdezte, de láttam a szemében a csillogást.

-Van egy refrén a fejemben, már hónapok óta.

-Halljuk.

-Nem kell ide más, ülök a füvön és csak várom a csodát, szürkébb az ég is mikor nem gondolok rád.- énekeltem halkan, majd miután befejeztem, Deshre pillantottam.

-Várj egy percet.- behúnyta a szemét, majd elkezdett egy dallamot dobolni az asztalon.

-Te a tűz én a jég, de csak veled lehetnék nekem nem kéne senki más. Kezem a kezedhez ért, hiába nem vagy enyém, nem látom a szürke fát.- meglepődve kapram rá a pillantásom. Pont ez a vibe kellett. Pont így képzeltem el a fejemben.

-Tovább?- kérdeztem izgatottan.

-Ácsi, nem vagyok Sékszpír.

Nevetve bólintottam, majd a telefonom felé kaptam a fejem, ugyanis üzenetem jött.

Remegő kézzel válaszoltam Eminek, majd visszacsúsztattam a telefont az asztalra.

-Ki a csaj?- kérdezte Desh vigyorogva.

-Mégis honnan...?

-Olyan fejet vágtál mint aki mindjárt stroke-ot kap, közben meg vigyorogtál mint a vadalma. Ez csak csaj lehet.

-Emilíának hívják.- mondtam ki és éreztem, hogy elpirulok. Basszameg, túl közlékeny lettem.

-Őt is a szellem barátod miatt kerested fel?- kacsintott, mire hozzávágtam egy kiskanalat.

-Jhonny csak rávilágított arra, hogy kik a fontos emberek az életemben. A döntést, hogy kapcsolatba lépek velük, én hoztam meg.

-Ohó... szóval neve is van. Érdekes. Szedsz valamit amúgy? Én nem itéllek el, nyugi.

-Faszfej. Hidd el, én sem hinném el ami velem törtent, ha más mondaná. De a magamat azért csak nem kérdőjelezhetem meg.

-Figyelj, ha a kis szellemed miatt lesz egy haverod, egy fasza feated meg egy nőd, akkor megéri. Még ha halucinálsz is. Mit akar a csaj?

-Találkozni. De be vagyok fosva. Inkább lemondom. Apró lépesekben haladok. Elég baj vagy nekem a nyakamba te is.- mondtam ki fújtatva. A kezdeti jeges hangulatnak közöttünk már nyoma sem volt. Mintha ezer éve ismerném. Egyáltalán nem olyan, mint ahogy elkepzeltem. Persze egy bunkó köcsög, de ezenfelül látom, hogy igazi barát. Ha nem csesszük el, talán ebből még valami jó is kisülhet.

-Ahogy gondolod. Mi az insta neve, Emilia queen?

-Igen de miért...

-10 perc múlva itt lesz. Szívesen.

-Tessék?- kerekedett ki a szemem.

-Ha már nyomorék vagy, gondoltam besegítek. Amúgy kurva jó csaj. Ha neked nem kell, szólj, szívesen elszórakoztatom.- mondta sunyi vigyorral az arcán.

-Te egy állat vagy.- ráztam meg a fejem.

10 keserves perc múlva Emi lépett be az ajtón. Fekete haja kontyba volt fogva, melegítő nadrágot és kinyúlt pólót viselt. De még így is ő volt a legszebb lány, akit valaha láttam.

-Ez a randi outfitt-ed kedvesem?- mosolygott rá Desh, miközben Emi helyet foglalt mellette.

-Ki mondta, hogy ez egy randi? A csávó aki lerázott plusz egy tag akiről fogalmam sincs, hogy ki, elhívtak kávéra. Ezért nem éri meg kiöltözni.- vonta meg a vállát hanyagul.

-Jogos. Sajnálom, hogy megzavartam a délutáni "nem csinálok semmit, de azt nagyon" programod. Csak kíváncsi voltam kinek az üzeneteitől lesz paprikapiros a híred Azahriah arca.- mondta Desh, majd intett a pincércsajnak, hogy rendelnénk.

-Megöllek.- suttogtam elkeseredetten.

-Ő az új haverod? Bírom.- miközben a lány, aki egész végig engem méregetett boldogan odalépett az asztalunkhoz, hogy felvegye Emi rendelését, végre azt éreztem, hogy élek. Ez a két ember hozott egy kis fényt a szürke hétköznapjaimba. De persze a jókedvem kb. 3 és fél másodpercig tartott.

-Bocsi de... te vagy Azahriah ugye?- kérdezte a csaj, majd egy jól látható mozdulattal kíjebb tolta az amúgy is méretes melleit. Mind a hárman megütközve néztünk rá.

-Bocsi de... igen. Tehetek érted esetleg valamit?- kérdeztem torokköszörülve.

-Bianka vagyok. Ha gondolod dobj majd rám egy üzit valamikor. Imádom a zenéidet.- mondta idegesítő kis kuncogással.- 10 perc múlva végzek, esetleg megihatnánk valamit.- igen. Rajongók. Persze legyél velük kedves, mikor a pofádba tolják a mellüket, megzavarják a privát beszélgetésedet, és szemtelenül randira is hívnak.

-Sajnálom, de nem fog menni.- mosolyogtam rá kedvesen. Meg kéne értenie nem? Elvégre nem kötelességem mindenkinek a kedvében járni. Ilyen szinten legalábbis. Aha, én kis naív.

-Mi a gond Azi, hm?- a hangsúlya 3 másodperc alatt átment gúnyosba. Nagyszerű.- egy ekkora sztár már nem is áll szóba olyan alávaló emberekkel, mint egy pincérnő? Jesszus, te is csak egy beképzelt seggfej vagy. - fújtatott idegesen.

-Már elnézést, de...- hápogtam, szinte már majdnem fel is háborodtam, de valaki megelőzött. Desh olyan hirtelen tört ki, hogy fel sem fogtam, mi történik.

-Na ide skubizz kisanyám! Nem elég, hogy egy bunkó picsa vagy, aki azóta fülel felenk mióta itt vagyunk, még megpróbálsz bűntudatot is kelteni benne, csak mert nem jön be neki a hatalmas melled? Nagyon gáz. Ha nem vetted volna észre, Azahriah és én magánbeszélgetést folytatunk, plusz elég nagy paraszság a barátnője előtt randira hívni.- mondta ki egy szuszra. Emi köhögéssel leplezte a nevetését. A lány holdsápadtan hol rám, hol pedig a velem szemben ülő szépségre pillantgatott.

-Sajnálom, nem tudtam.- motyogta, majd leszegett fejjel felvette az újabb rendelésünket.

-Ez nem volt semmi.- mondta Emi nevetve, miután a csaj elment.

-Nem zavar, hogy a barátnőmnek nevezett?- kérdeztem felhúzott szemöldökkel.

-Egyáltalán nem.- mosolyodott el, és megszorította a kezemet.