Ma is rengetegen voltak az Ötkerben. Tipikus szombat este. A táncoló testek izzadtan préselődtek egymáshoz, miközben átvágtam a tömegen. A levegő fulladt volt, mindenki egy emberként lélegzett. Homályos esték, őrült éjszakák.

Álltalában nem szeretem a nyomakodást, de ma este láttam valamit, ami meghozta a kedvemet.

Pontosabban valakit.

Mikor beléptem egyből kiszúrtam. Szinte lehetetlen volt nem észrevenni őt. Fekete haja szorosan a fejéhez volt fonva, tűzpiros selyem miniruhát és egy magasszárú Martens-t viselt. Az egész teste tele volt tetoválással. Sminkje egyszerű volt, és csak a szája kapott hangsúlyt. Vérpiros rúzsa szinte villágított a discofényben.

Lélegzetelállítóan festett. Ahogy a zene ütemére mozgatta telt csípőjét, minden szemet magára vont. Az enyémet is beleértve.

Mióta ismernek, könnyebben leveszem a lányokat a lábukról, mégis azt éreztem, ide most ez keves lesz. Ha egy ilyen kaliberű, magabiztos csajt nézek ki magamnak, nem elég ha azt mondom szia, én vagyok Azahriah.

-Látsz valami érdekeset?- állt meg mellettem Desh, szemeit le sem véve a lányról.

Na igen, ezt mondom. Lehetetlen nem őt nézni.

-Szerintem ugyanazt szúrtuk ki.- mondtam köhintve, mire elnevette magát.

-Jó izlésed van.- csapott hátba.

-Bocs, de van valami problémátok?- állt meg hirtelen előttünk az említett hölgyemény, mi meg mind a ketten tátott szájjal meredtünk rá. Egy ilyen testben, egy ilyen tüzes személyiség szinte már bűncselekménynek számít.

-Nem tudom mi bajotok van, de nagyon ijesztő ahogy percek óta bámultok. Fejezzétek be.- mondta erényesen, karcos hangjától kirázott a hideg.

-Bocsi, de fogalmam sincs miről beszélsz.- mondtam ki komoly arccal, de allig bírtam visszatartani a nevetést.

-Aha oké. Értem én, hogy kanos vagy, de baszki még hazudsz is. Szomorú.- mondta méllyen a szemembe nézve, én pedig elvesztem tengerkék tekintetében.

-Attila vagyok.- nyújtottam feléje a kezemet, figyelmem kívül hagyva előző mondatát. Az egész lénye mágnesként vonzott magához. Éreztem, sőtt tudtam, hogy meg kell őt ismernem.

-Tamara.- válaszolt unottan, de nem rázott velem kezet. Nem adta könnyen magát. Ez tetszett.

-Ismerős vagy nekem valahonnan.- mondta Desh az állát vakarva, de őszintén egyálltalán nem figyeltem rá. Az előttem álló bombázó sokkal jobban lekötött.

-Ha most azt mondod, hogy pont olyan vagyok mint az az angyal akit múltkor láttál leesni a mennyből, szétrúgom a segged.- morogta összeszorított fogakkal, mire mind a kettőnkből kitört a nevetés.

-Nem, nem. Komolyan mondom. Bár ez jó duma, de azt hiszem te inkább ördög lennél.- kacsintott rá Desh, Tami pedig halványan elmosolyodott.

-Meghívhatlak egy italra?- próbálkoztam.

-Felejtsd el. Nem tudom kinek képzeled magad, de a barátom nemsokára itt lesz. Talán tőle kérdezd meg.- mondta fújtatva, majd ott is hagyott minket.

-Kamuzik. Csak le akart rázni. Nem semmi a csaj.- mondta Desh, majd elindultunk a pult irányába.

Nem bántam a visszautasítást. Kitartó tudok lenni, ha megéri küzdeni. És egy ilyen nőért bizony megérné.

-Na Manuel is ledugta ide a képét.- mutatott Desh az ajtó irányába, aholis a magas haverunk kápráztatta a tinipicsákat.

Hát igen, egy szombat esti discóban bárkivel összefuthatsz, még velünk is.

Mikor észrevett minket, hatalmas mosolyra húzta a száját, és integetve próbált átvágni a tömegen, bár ez nem volt olyan egyszerű feladat.

Millió lány csüngött rajta, próbálták szóval tartani, főleg a testi adottságaikkal.

Pont mellénk ért, mikor egy alacsony, sötéthajú lány, csillogós sminkkel, apró miniszoknyában, és még apróbb topban felfigyelt ránk.

Pontosabban Manuelre.

-Te nem az az énekes vagy?- kérdezte fintorogva, látszott, hogy alig áll már a lábán.

-De, az. Pont az.- bólintott Manuel visszatartott nevetéssel, mire a csaj megforgatta a szemeit.

-Jó. Nem bírlak.- mondta idegesen, majd a következő pillanatban el is nyelte őt a tömeg.

-Ez így elég konkrét.- nevettem fel elsőnek, Manuel pedig egyből utánnam pukkadt ki.

-Nem semmi.- bólintott, még mindig a lány után nézve.

-Nem szerethet mindenki.- karolta át a vállát Desh, majd elkezdtünk beljebb nyomulni.

-Ilyen ez a popszakma.

Kikértünk egy kört, majd miután felhajtottunk, a pultnak támaszkodva kezdtem el pásztázni a tömeget. Sok gyönyörű lány volt ott aznap este, elismerem, de nekem csak Tamarán járt az eszem.

Régen éreztem már ezt. Az utóbbi időben, mindenki akivel találkoztam, csak egy volt a sok közül. Egy felejthető arc, egy üres személyiség szép testbe csomagolva.

Egy ideig izgattak a kalandok. Bárkit megkaphattam, nem volt fék. Nem volt korlát. Még kérnem sem kellett, minden lány a lábaim előtt hevert. Hisz ki ne akarna azzal dicsekedni, hogy a hétvégén Azahriah-val kavart?

De ahogy múlt az idő, egyre jobban untam ezt a helyzetet. Nem volt már kihívás. Már nem az volt a célom, hogy mindenkit megdöntsek.

Azt akartam, hogy valaki tényleg engem akarjon, engem lásson, hogy belásson a maszk mögé. Hogy ne csak egy híres valaki legyek, hanem az az ember akit a hírnéven túl is lehet szeretni.

Persze, álmodozni lehet, de a való életben nem ilyen egyszerű a helyzet.

Ezért is hagytam fel a csajozással egy ideje. Eldöntöttem, hogy várok. Várok valakire, aki megolvassza a jeget.

Mikor Tamara nem ájult el tőlem, azt éreztem, hogy újra van remény. Hogy talán vannak még lányok, akiket nem érdekel, hogy mennyi nézettségem van Youtube-on.

Persze, nem tettem rá túl jó benyomást, de ez még változhat. Szeretném, hogy így legyen.

Elvégre nem vagyok rossz arc. Plussz sosem adom fel, és ez a tulajdonságom jól jöhet egy ilyen makacs lánynál.

-Na, meg is van a csajom.- nézett el Manuel balra, én pedig mit sem sejtve néztem szét. Tudtam, hogy van valakije, de még soha nem láttam.

-Megyek is, mielőtt valaki lecsapja a kezemről... aha észrevett.- tette fel a kezét, valaki pedig minden bizonnyal elindult felénk, de nem igazán törödtem vele.

-Szia Baba!- és akkor végre odanéztem. És kb. majdnem szívrohamot kaptam.

Mert ő volt. Az egyetlen lány akin hosszú idő óta megakadt a szemem.

Tamara.

Tamara, aki boldogan mosolyogva csókolta Manuelt, miközben a fiú átkarolta a derekát.

-Na léptünk! Császtok.- fogta meg a lány kezét, aki még búcsúzóul rám nézett.

-Szia, kanos.- mondta vigyorogva, majd hagyta, hogy Manuel belevezesse a táncoló tömegbe.

Elborzadva néztem rá Deshre, aki ugyanilyen arccal nézett vissza rám.

-Ezt úgy hívják, hogy totál beszoptad, tesó.- mondta ki, mire a kezeim közé temettem az arcomat, és kínomban elröhögtem magam.

Bárhogy is próbáltam, nem ment ki a fejemből. De tudtam, hogy ez már bukta. Nem fogom elvenni az egyik legjobb barátom csaját.

És mondjuk szerintem ha akarnám sem tudnám.