A sötét mindent elborít. Egy lámpa, vagy épp gyertya sem ad egy fikarcnyi fényt sem. Dehát addig jó. Hisz még nem tudni, mi rejtőzik az éj leple alatt, addig élhet az ember az édes tudatlanságban. Mert igenis jó, ha nem tudunk mindenről. Jobb felejteni. No de akarva, vagy akaratlanul? Hisz ez az éjszaka nem helyiségben állapodik meg. Egy tudatra száll.

Történetünk főhőse egy mocskos szobában tér magához. Az ágy, melyen eddig feküdt, isten tudja mi féle bűzös folyadékoktól árasztja gyomorforgató szagát. A kicsit sem kényelmes fekvőalkalmatosság mellett egy injekciós tű darabjai pihennek a földön. Egyes szilánkokon még látszik valami féle zöldes anyag maradéka - bizonyosan nem rég használhatták. Tehát ez az oka, hogy kiütve találta itt magát. No meg, az emlékeitől megfosztva. Egyetlen név kavarog a fejében. Ronald Andrews... Ronald Andrews... Ronald Andrews... ez ő. De hogy lehet, hogy ebben isten tudja miért, de biztos? Nem tudni. Semmi másról nem maradtak meg emlékei, csak ez az apró szókapcsolat.

Ahogy körbe néz a szobában rá kell eszmélnie, bizony nem csak a takaró fürdik jobbnál jobb anyagokban. A padló, a falak, de még a plafon is barnás színű, megszáradt folyadéktól ,,díszes". Vértől. Ebben a helyiségben semmi jó nem történhetett. Hisz ha ez nem lenne elég, itt ott belek, vagy egyéb belső - külső szervek maradványai teszik fel az i-re a pontot. Szegény itt gubbasztó gyomra fájdalmasan morran is, mikor az agyáig eljut a tudat, minek a szaga is kavargatta eddig előző étkét benne.

De nem sok ideje van, hogy ezzel foglalkozzon. A természetellenes csendet távoli léptek zaja töri meg. Eleinte alig szűrődik át az ajtó alatti apró résen, ám ahogy a hangok generálója közelít, úgy egyre tisztábban hallani azokat a bizonyos ütemes koppanásokat. Mikor pedig már egészen közeliek, abbamaradnak. A hangok forrása megállt. Talán épp az ajtó előtt? Ronban megáll az ütő. Pedig ha tudná, mi vár rá... Nem az ajtó előtt állótól kell tartani, attól, ami még várni fog rájuk. De erre úgyis hamarosan fény derül, mivel a vaskos szerkezet berúgásra ítélve csapódik a falnak, a rémálom pedig kezdetét veszi. Vagy ahogy a háttérben megbúvó mondaná: Kezdődhet a játék!

****************************************************

Ezzel a könyvvel szeretnék mindenkinek utólag is kellemes ünnepeket kívánni, aki most téved ide. Aki később, annak pedig szép napot! Tisztáznék valamit. Míg eltűntem elgondolkodtam és rájöttem, hogy ezek a könyvek, amiket publikáltam, nem tükröznek engem. Határozatlan ideig fent lesznek, de nagy eséllyel folytatásra nem kerülnek. Ha lesz rá érdeklődés, eme horrorosabb hangvételűre tervezett, romantikát nagy ívben kerülő műben mutatom be, mit is lehetne igazán kihozni agyam titkos zugaiból. Ha nem, akkor pedig publikálás nélkül írogatok majd magamnak :P

No de pár szó a könyvről. Imádom a horrorjátékokat, noha játszanom nem sokat sikerült velük. Azonban megvallom, azok ihlették eme történetet is. Nem azt értem ez alatt, hogy összelopkodtam mindenhonnan mindent. Hanem szeretnék egy olyan atmoszférát és történetet varázsolni a szemek elé, hogy egy, azokhoz hasonló közeget tudjak a képzeletekbe táplálni. Remélem, sikerülni fog. Többet nem tervezek előre mondani a történetről, maximum annyit, hogy érdekes fordulatokat tervezek beletenni :3 bárkinek van valami észrevétele, azzal nyugodtan traktáljon. No meg, ha valaki érdeklődését felkeltettem, jelezzen bátran. Különben megtartom magamnak a továbbiakat. Hisz minek tegyem ki, mikor nem olvassa senki?

Ennyit akartam. További szép [napszak helye]-t kívánok mindenkinek!