Jungkook
-Megint egy újabb fárasztó nap-sóhajtottam,miközben éppen nyitottam ki irodám ajtaját.Szeretek segíteni a betegeken,ezért is szerettem volna egész fiatalon is pszicholugos lenni.De viszont van néhány érdekes betegem akiktől a hideg futkos a hátamon.Néha totál ki tudok tőlük akadni,de ez a munkám. Mindenki megérdemli a segítséget.Mikor végre elfoglaltam saját kis székemet,az órámra pillantottam.Pontosan kilenc órát mutatott.Gyorsan elővettem füzetemet és bele néztem ,hogy melyik betegem mikor jön. Meglepetésemre teljesen üres volt!
—Ez hogy lehetséges?—aztán rájöttem hogy mostanság nem igazán jöttek betegeim,csak pár ember,ha ez így halad akkor biztos hogy nemfogom tudni sokáig fenntartani ezt a helyet. Miközben ezen gondolkodtam,akkor nyílt az ajtó,és Taehyung lépett be rajta.
—Hát te meg mit keresel itt?—néztem rá kérdőn,hisz nem értettem mit keres itt. Taehyung egy elég régi betegem elég idegesítő néha totál ki akaszt,nem csak furcsa hanem ilyesztő is.Ráadásul még az is rá tesz egy lapáttal hogy idősebb nálam.Többször próbált burkoltan förtölni velem,nemtudom hogy ezt azért csinálja hogy idegeljen vagy komolyan gondolja.Nem vagyok meleg bár azt elkellett ismernem hogy baromira helyes férfi ,magas,barna hajú,szinte tökéletes kinézetre.
—Jaj Jeon.Nem örülsz nekem? Jöttelek felvidítani!—lépett beljebb a szobába egy nagy vigyor kiséretében.
—Ezt te sem gondoltad komolyan! Egy dolgozom,kettő mára nincs időpontod!—
—És nem jöhetsz be csak úgy! Mi van ha éppen egy másik embert kezelnék?—emelem meg hangomat.Komolyan ezt az embert!
—Nyugi Jeon! És ahogy látom nincs itt egy lélek sem rajtunk kívül.—tápaszkodik asztalomnak és úgy figyel engem.
—Tae én nem a barátod vagyok hanem a pszichologusod,szóval kérlek viselkedj illően!—
Bár ezt már számtalanszor mondtam neki.

Taehyung

—Szeretem mikor ideges vagy.—imádom húzni az agyát.Mióta beléptem ebbe az irodába és megláttam Jungkookot eldöntöttem,hogy kell nekem ő,és nem fogok leállni amíg megnem szerzem magamnak.
—Mi?—
—Olyankor mindig sokkal szexibb vagy!—nyalom meg alsó ajkamat látva vörös fejét,majd elrugaszkodom az asztaltól és elkezdek felé sétálni majd megállok elötte.Kérdőn néz fel rám miközben én csak mosolygok rá.
—Taehyung mit szeretnél?—Áll fel székéből.Én meg csak még jobban elmosolyodom.
—Téged!—majd jobb kezemmel bele túrok selymes ében fekete hajába.Szemei kicsit ki kerekednek, légzése felgyorsul arca píros lesz.Túlságosan be índít a reakciója.
—Taehyung nekem erre nincs időm!—fordít meg,és hátamat kezdi el lökdösni az ajtó felé—Kérlek menj el!— lökdös tovább,nem bírom tovább vissza fogni magam! Hírtelen becsapom lábammal az ajtót,és szembe fordítom magam vele,neki lököm a csukott ajtónak.Mindkét kezét mellkasomra akarná tenni hogy ellökhessen,de én gyorsabb vagyok és kezeit feje mellé támasztom.
—Taehyung eressz el!—vergődik,de mikor közelebb hajolok hozzá egyenesen ajkaihoz,teljesen le fagy szemei kitágulnak az ijedtségtől és ez még kivánatosabbá teszi őt,de nem csókolom meg csak tekintetem ajkai és szemei között cikázik.Végül nembírom és megszüntetem azt a kis távolságot ajkaink közt.