Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

Ötödik fejezet - A nagy veszedelem.

Másnap hajnali 2:00-kor a fém bot nagy hangal vágódott neki a rácsoknak amitől a két fiú azonnal föl riadt. Doni még be is verte a fejét az ágyba.

A fiú sajgó fejjel és kicsit kábultan felpattant, Toni mellé. Most kivételesen nem Rikke vitte a fiúkat a kegyetlen edzésre hanem egy katona barátja, Zine.

Akit már láttak, Rikkével társalogni.

Zine: Kifelé kölykök! - ordította fröcsögősen. Ütögette a rácsot.

Zine: Szaporán! - kiáltottam dühösen és még egyet csapott a rácsra. Doni és Toni kocogva kimentek a cellából.

Toni kicsit lassított mikor már a cella ajtajában volt és Zine úgy hátba csapta, hogy nagyot roppant a gerince és elterült a kőpadlón. Doni legugolt hozzá.

Toni: Ah még rosszabb mint Rikke.
- suttogta halkan.

Zine: Hooogy mered? - kérdezte dühösen sziszegve és erősen hason rúgta Tonit.

Lili és Will: Megőrült ember? - üvöltötték dühösen.

Rikke óvatosan hátulról meglapulva figyelt. Nem jött elő.

Zine: Na jól van maguk jöjjenek csak velem. - mutatta jobbra az irányt.

Zine hátra vezette a szülőket. Rikke követte őket és elbújva figyelt.

Zine: Mit mondtak nekem kutyák?
- kérdezte dühösen ordítva.

Will: Féreg nem bántja a gyerekeimet.
- mondta dühösen az apa.

Lili: Ne velük legyen indulatos. Ők nem csináltak semmit. - mondta aggódva.

Zine: Hogy mernek velem ilyen hangon beszélni?! - emelte fel a hangját dühösen. Felemelte a vas csövet amivel megütötte Doniékat.

Leszorította a földre Will fejét, a nőnek rátérdelt a kezére és már suhintott volna amikor a hátulról jövő hírtelen nagy fény elvakította. Rikke megdöbbent, de még időben elosont a helyszínről.

Rikke: Akkor majd máskor. - Suttogta Rikke és visszament az őrségbe.

A gyerekek voltak azok. Még ez előtt elrejtették az üvegszilánkokat a párnájuk alá.

Zine: Áhhh. - térdét és kezét levéve, Liliről és Willről lehuppant a földre és eltakarta a szemét.

Toni és Doni felálltak a bokorból ahol rejtőztek és óvatosan, lassan elindultak a szüleik felé ügyelve arra, hogy továbbra is vakságot okozó fényesség legyen.

Doni és Toni: Anya, apa gyertek. - suttogták.

A testvérek megfogták a szüleik kezét és elvitték a katonától. A szilánkokat elrakták és eltűntek az épületben.

Zine: Neeeeeeee!! - ordította dühösen.

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro