Doni: Toni letelt az egy óra mennünk kell. - mondta aggódó és parancsoló hangon az öccse felé, miközben egyre csak arra gondolt, hogy mi lehet a szüleikkel.

Toni: Tényleg?

Toni: Nem lehet, hogy megvárjuk Anyát és Apát? - kérdezte reménykedve.

Doni: Apa azt mondta, hogyha egy óra múlva nem jönnek vissza Anyával, akkor menjünk el innen. Úgy, hogy nyomás! - utasította parancsoló hangon.

Toni: Jó igazad van Doni.

Útnak is indultak, közben hallgatták a természetet, ahogy lassacskán vissza költözik belé az élet. Nem sok idő elteltével Doni megtorpant. Mintha hallott volna valamit, de nem igazán tudta megmondani, hogy mit.

Doni: Hmm.... Valahogy olyan érzésem támadt mintha figyelnének. - mondta. - Neked nem Toni?
Toni: Nem, nem nagyon.
- felelte, és tovább mentek.

Néhány perc múlva hallottak egy beszélgetést.

A tisztás felől jött a hang amit a testvérek már jól ismertek hiszen gyerekként is itt játszottak. Így hát gyorsan el is bújtak egy közeli bokorba ahonnan tudták, hogy még jól fogják hallani a beszélgetést, de őket nem fogják látni. Még látta Doni, hogy a férfiak mellett van egy fekete színű kocsi is. De a férfiakat már nem tudta alaposan megfigyelni mert muszáj volt elbújniuk.

Doni: Hmm... Ez a kocsi meg miért fekete, valahogy rossz elő érzetem van. - gondolta magában.

Ismeretlen férfi: Le szállítod még a ma este a két kölyköt? - kérdezte.

A fekete ruhás férfi: Még ma este meglesznek uram.

Doni: Hmm... A férfi hangja valahogy olyan ismerős. - suttogta.

Doni: Neked nem? - kérdezte.

Toni: Hmm..., De igen Doni nagyon, nagyon ismerős. - mondta gyanakodva.

- Oké leléphet.
- Mondta az ismeretlen férfi.

A fekete ruhás férfi: Igenis uram. - engedelmeskedve a parancsnak az ismerős hangú férfi.

Aztán elment pontosan arra amerre a fiúk lapultak. Toni kikukkantott és meglátta, hogy erre jön. Gyorsan beljebb ment a bokorba, a testvére utána.

Toni: Doni, láttad? A férfi 1,5 méter magas jó alkatú edzett a lábiglelógó fekete kabátja pedig olyan, mint egy szél dzseki, és az a kalap olyan, mintha egy Indiana Jones kalap lenne, és a cipője nem is cipő inkább olyan, mint Csízmás a Kandúr csízmája, és minden ruhája fekete. Még a póló is a dzseki alatt.

Doni: Héé, ez ugyan az a tag akit a háznál láttunk.

Toni: Tényleg, szerinted mit keresett a tisztáson? Hiszen már több órája eljöttünk a háztól.

Doni: Nem tudom. - felelte.

Majd Doni óvatosan kinézett és látta, hogy a fekete ruhás elment az erdő felé. A másik meg elhajtott a kocsijával. Doni pedig jelzett a testvérének, hogy kövesse őt, és szép csöndben elosontak. Majd tovább mentek a város felé ami a távolból már látszott.

Toni: Nem tudom te, hogy vagy vele, de úgy tűnt egy pillanatra, mintha rólunk beszéltek volna.

Toni: Neked nem?

Doni: Jaj ne légy már ilyen paranoiás Toni. - mondta.

- Te mindig rémeket látsz.

Doni: Szerintem túl élénk a fantáziád. - legyintett.

Toni: De akkor is. - panaszkodott.

Doni: Pff... inkább fogd be vagy még vissza jön.- Mondta pimaszul.

Toni: Naa, Ez egyáltalán nem vicces Doni!

Doni: Jó igaz, bocs. - fejezte be a civakodást.

Onnantól néma csöndben folytatták az utat a város felé ami már nincs is olyan messze.