-Jaj Zayn! Ne kezdjük ezt újra kérlek!- Beletúrtam fürtjeimbe. -Figyelj! Tudod hogy szeretlek, csak nem úgy!- Vállára tettem a kezem. 

-Tudom, de nem úgy értettem!- Sóhajtott. 

-Akkor mégis hogy?- Váltogattam íriszeiben, a tekintetem. Nem felelt, csak nézett rám. 

-Kész! Elmosogatva, eltörölgetve, és nézzetek csak ide! Milyen háziúr is vagyok?- Rá néztünk, és szembe találtuk magunkat egy tálcával, amin három kehely fagylalt volt. 

-Ó! Egy isten vagy haver!- Szaladt Harry-hez Zayn, hogy elvegye a részét. -Ez most nagyon jól jött, ebben a kánikulában!- 
Mosolyogva néztem őket, ahogy elkezdték kitárgyalni, hogy melyik íz a finomabb.
Olyanok, mint két gyerek! 

-Gyere szívem! Neked is hoztam.- Mosolygott, én pedig oda sétáltam, és elvettem a kelyhet. 

-Köszi!- Viszonoztam a mosolyt. -Szerintem, a csokis a legfinomabb!- Szálltam bele, a témába. 

-Nem is, mert a vaníliás!- Vágta rá Zayn. 

-A puncs az jobb!- Vigyorgott Harry, miután visszatért hozzánk a konyhából, mert lerakta a tálcát az asztalra. 

-Csokis!- Vigyorogtam én is. 

-Mondom hogy a vanília!- Erősködött Zayn, majd  ügyesen le is ette magát, mi pedig kiröhögtük. -A pólóm is azt mondja, hogy a vanília a legjobb!- Nevetett. 

[...] 

2:01 óra. 

Kezdtem egyre ingerültebbé válni, mert egyszerűen bárhogy fordultam, nem bírtam aludni. 
Ideges vagyok, a küldetés miatt! Még belegondolni is rossz abba, hogy mi történhet akkor, ha rajtakapnák Harry-t azon, hogy betört Clark házába. 

Felültem az ágyban, magamhoz vettem a telefonomat, majd a vakuval világítva, halkan elhagytam a hálószobát. Úti célnak tűztem ki a konyhát, hogy igyak egy pohár vizet. A békésen alvó Zayn mellett elhaladva, betértem az említett helyiségbe. Oda calpattam a konyhaszekrényhez, és levettem egy poharat, ezt követően pedig engedtem bele egy kis csapvizet. 
El kortyolgattam, de nem sikerült megnyugodni. 

-Valami baj van?- Kérdezte alighalhatóan Harry. 

-Nincs semmi gond szívem! Feküdj nyugodtan vissza, mindjárt megyek én is!- Mosolyogtam, de ő oda sétált hozzám.

-Látom hogy valami nyomaszt!- Megsimogatta az arcomat. 

-Hát.- Sóhajtottam. -Csak féltelek!- Le pillantottam szomorúan, a járólapra. 

-Nem lesz semmi baj!- Biztatóan mosolygott. -Gyere ide!- Gyengéden átölelt, én pedig szippantottam egy nagyot illatából. 
Nem akarom elveszíteni őt! 

*Zayn szemszöge.*

Megébredtem az étkezőből kiszűrődő fényre. Feltápászkodtam a kanapéról, végül halkan oda caplattam, a résnyire nyitva hagyott ajtóhoz. 

-Hidd el hogy minden rendben lesz! Zayn-el elcsaljátok a két bengát, én meg gyorsan kinyitom a ládát. Biztos vagyok benne, hogy nem lesz benne semmi olyan, este pedig elmegyünk bulizni. Te én, Zayn, Susan, és Stefan. Lehet még Jeffrey is jönne.- Nyugtatta Harry, Lauren-t. 

-Remélem igazad lesz!- Vett egy mély levegőt. Gyorsan vissza siettem a kanapéhoz, majd elfeküdtem, végül alvást szimuláltam. 
Hallottam őket halkan vissza osonni, a szobájukba. Amint becsukták az ajtót, felültem. 

-Majd én teszek róla, hogy ne köszönjön még be a vihar! Nincs még itt az ideje!- 

[...] 

Egy bő fél órás kutakodás után a telefonom fényének a segítségével, összeszedtem magamat, és a cuccaimat. Elindultam Carlotta-hoz, hogy be kommandózzak a fegyveremért. Amint odaértem, simán kinyitottam az ajtót. -Annyiszor de annyiszor a szájába rágtam, hogy zárja be az ajtót, mert nem biztonságos! Beszélhetek én ennek a nőnek!- Sziszegtem halkan. 
Beléptem a házba, majd rögtön a hálószoba felé vettem az irányt. Olyan halkan nyitottam be, amennyire csak tudtam. Azonban meglepetésemre, nem volt bent a helyiségbe. -Hova lett ez a nő?- Gyorsan kivettem a fegyvert az éjjeli szekrényből, a pincéből pedig felhoztam a golyóálló mellényemet. 
Magamra vettem az említett védelmi alkalmatosságot, a pisztolyttartó  övemet felcsatoltam a derekamra, végül azzal a bátor lendülettel útnak indultam. 

Útközben csak azon pörgött az eszem, hogy vajon hova mehetett Carlotta. Messze nem lehet, hisz a gyűlésen még ott volt. 
A hosszú kiadós séta után, végre megpillantottam Apám házát. Óvatosan benéztem a kerítésen, embert vagy kamerát keresve. Szerencsére egyiket sem találtam, szóval átmásztam az udvarba. A fal mellett lapulva, fegyverrel a kezemben, elkezdtem keresni egy nyitott ablakot. -Hát nem tök egyértelmű, hogy csak a második emeleten van nyitva ablak?- Fújtattam. Visszaraktam a tartóba a pisztolyomat, és körbenéztem a területen, hátha találok valamit, aminek segítségével fel tudok mászni. Azonban nem találtam semmit. -Aranyhaj engedd le a hajad.- Suttogtam magamnak, elgondolkodóan. Néztem a ház falát, ami téglából volt felépítve. -Kétlem hogy én itt fel tudok mászni!- Sóhajtottam. -Most mi a faszomat csináljak?- 

-Talán gyere be az ajtón, te szerencsétlen!- Szólt be nekem, egy ismerős hang. Rögtön oda kaptam a fejemet, és apámmal néztem szembe. 

-Mi a szent szar?- Döbbentem le. 
Azt hiszem, hogy ezt elbasztam!