-Egy hajszál híján hogy eltalálta a szívét!- Néztem fel, a már mentőket tárcsázó Zayn-re.
Mi a fene van velem? Miért nem könnyezem?

Ekkor mocorogni láttam, a földön fekvő férget. Felálltam és oda lépve oldalba rúgtam őt, aminek hála felnyögött. -Na milyen érzés?- De ő csak nevetett erőtlenűl. Fejéhez szegeztem a fegyvert. -Most én kérdezem meg!- Kaján vigyort fúrtam szemeibe. -Mi az utolsó szavad?-

-Élveztem amikor megtudtam, hogy meghalt az apád!- Vágta a képembe, engemet pedig elöntött a méreg és vállon lőttem, aminek hála felordított, mi oly mennyei hang volt fülemnek!

-Mi az utolsó szavad!- Éreztem hogy elsötétült íriszem.

-Lauren ne tedd!- Szólt rám Zayn. -Tudod hogy élve kell!- Szinte már alig hallottam bármit is szavaiból, mert akkora vágyat éreztem arra, hogy az apja agyvelejével díszítsem a padlót. Ekkor egy éles tárgyat éreztem az oldalamba fúródni, és nyomban a földön találtam magam. Zayin rá vetette magát Clark-ra, de őt is megkéselte. Amilyen gyorsan csak tudtam, combon lőttem a tetvet, aki elvágódott Stefan-ban. Próbáltam pontosabban célozni, de elsötétült előttem minden.

*Zayn szemszöge.*

Remegve néztem, ahogy egyre több és több vér keletkezett a hasamon. Ránéztem Lauren-re, aki már hófehér arccal a földön feküdt. Utolsó erőmmel kivettem a kezéből a fegyvert, hogy apámra célozzak vele, azonban ő már nem volt sehol. -A kurva életbe!- Alig kaptam levegőt, végül egy kis idő után beszaladt hozzánk izzadtan és véresen Elina, és nyomban felém vette az irányt. -Ne hozzám! Hozzájuk!- Utasítottam.

-Istenem!- Szájához kapta kezeit.

-Már hívtam mentőket!- Adtam tudtára, eközben vért köhögtem fel. -Ó! Na bazd meg, ez nem az én napom!- Elsötétült minden.

*Jack szemszöge.*

3:59 óra.

Már úton voltunk a kórházba Jeffrey-el, miután felhívott minket Zayn telefonjáról Elina.
Egy percre nem figyeltem oda, erre az a nyomorult vérfürdőt rendezett!

-Ennél a kurva kocsinál, még egy traktor is gyorsabb!- Mérgelődött a mellettem ülő, és jobban a gázra nyomott.

-Nyugodj meg! Minden rendben lesz!- Próbáltam nyugtatni, de már magam sem hittem el amit mondtam.

-Nyugodjak meg?- Akadt ki. -Lassan már mindenki meghal a csapatból, de nyugodjak meg? Ez a kocsi meg olyan, mint az anyatetű!-

-Azzal hogy mérgelődsz, nem fogunk gyorsabban odaérni!- Emeltem fel hangomat. -Elhiheted én is látom, hogy kezd kicsúszni a kezünkből, az irányitás!-

-Kezd?- Idegesen felnevetett. -Mi az hogy kezd?- Rám nézett. -Soha sem volt a kezünkben! Itt minden szálat Clark mozgat, mi pedig úgy táncolunk, ahogy az neki tetszik. Kár tagadni Jack! Az ügynökséged, egy nagy rakás szar!- Vágta a képembe.

-Na jólesett kimondani?-

-Igen!-

-Akkor most kussolj, és vezess!- Kicsit elvesztettem az önkontrollt. De sajnos be kell látnom, hogy valamilyen szinten, de igazat kell hogy adjak Jeffrey-nek! Clark mindig egy lépéssel előttünk jár, és ha nem teszünk ez ellen valamit, akkor ez lesz a vesztünk!

[...]

A váróban ücsörögtünk, amikor Elina is feltűnt, aki szintén egy szúrt sebbel az alkarján, sétált kifelé az egyik vizsgálóból, egyenesen felénk sietve.

-Próbáltam elkapni, de belém állította a kést, és egy autóba vetődve elhajtottak vele!- Magyarázkodott, én pedig felálltam.

-Nyugodj meg! Semmi baj!- Néztem végig riadt arcán, amit igyekezett elrejteni.

[...]

7:39 óra.

Pontosan nem tudom hogy mennyi várakozás után, de felénk közeledett egy Doktor, én pedig ismét felálltam. Arca nem éppen volt a legmegnyugtatóbb! Rápillantott a kezében lévő papírokra, végül ismét rám nézett.

-Sofia Bennett állapota stabil, ahogy a két úr közül is az egyiknek! Azonban a másiknak..- Lesütötte szemeit az Orvos.

-Mi lett vele? És melyikkel?- Emeltem fel hangomat, elszörnyülködve.

*Susan szemszöge.*

Már nem tudom hogy mióta voltunk úton, amikor ismét magához tért Harry, de csak félig. Lauren nevét tudta ismételgetni, és nem reagált semmilyen kérdésemre sem!

-Mit adtak be neki?- Kérdeztem nagyon dühösen, és csak fogtam a félkómás srác arcát. -Szinte tüzel a homloka!- Jegyeztem meg aggódva.

-Nyugodjon meg Ms!- Intett le az egyik fickó.

-Mi az hogy nyugodjak meg?- Törtem ki magamból, azonban az egyik férfi a combomba vágott valamilyen injekciót. -Mit adott be?- Rémültem meg, és elkezdtem felé hadonászni.

-Ettől majd megnyugszik!- Adta válaszul.

-De én nem akarok megnyugodni, én azt akarom tudni, hogy mit adtak be a barátomnak, és nekem!- Kezdett elmosódni a látásom. -Mit adtak be?- Nyúltam a férfi felé, ő pedig megfogott, és a hátamra döntött lassan.

-Nyugodjon meg, és pihenjen. Hosszú még az út!-

-De én!- Alig láttam már valamit. -Nem akarok megnyugodni!-

*Lauren szemszöge.*

Amikor magamhoz tértem, szembenéztem Elina-val aki a kezemet fogta, mellette pedig Mr. Baker állt.

-Mi történt?- Fel akartam ülni, de belém nyilallt egy elég erős fájdalom, amihez hozzá társult a régebbi is.

-Nyugodj meg!- Fektetett vissza a nővérem.

-Válaszoljon valaki!- Váltogattam rajtuk a tekintetem, de mind a kettejük arca kétségekkel árasztott el. -Elkaptuk Clark-ot?- Lihegtem, de nem-el rázta a fejét Jack. -Zayn?- Ismét fel akartam ülni. -Stefan?- Arcuk láttán úgy éreztem, hogy talán jobb lett volna meghalnom. -Valaki mondjon már valamit!- Tértem ki a hitemből.

Egy fontos kérdésem lenne hozzátok! Ki kire szavazna? Harry? Vagy Zayn? Várom a válaszokat! ☺️❤️