*Zayn szemszöge.*

Lesokkolva néztem a lányra, ahogy leszarva maga körül mindenkit, bevágtatott a nappaliba. Még az sem érdekelte, hogy kint villogott a feneke, és mi mindannyian láttuk azt. Betért a hálószobába, én pedig összenéztem Jack-el. A két lány után vettem az irányt, majd amint betértem a helyiségbe, becsuktam az ajtót magam mögött. Lauren a gardróbban kezdett kutatni, én csak döbbenetemben rá néztem a mellettem álló Elina-ra.

-És te mit keresel itt?- Kérdeztem tovább sokkolva magam.

-Zayn ő az én nővérem, de ez hosszú sztori.- Fordult felénk egy fekete pólóval, és egy rövid farmernadrággal a kezében, ami feltehetően Susan-é volt. -Vélemény?- Nézett ránk. -Na mindegy! Jók lesznek ezek is, de kellene egy bugyi meg egy melltartó is!- Ismét leguggolt, végül talált azokat is az egyik bőröndben. Felállt és mindent az ágyra szórt. -Egyébként mindent tudok Zayn! Tudom hogy a te hibádból haltak meg a szüleim!- Ledobta magáról a beteg pizsamát, aminek láttán kikerekedtek szemeim. -Elfordulnál?- Kérdezte, miközben felvette az alsó fehérneműt. -Vagy még legelteted a szemed?- Felém fordult, én pedig rögtön zavarba jöttem, és nyomban hátast álltam neki. Több sem kellett a kis harcosnak, tisztelegni kezdett a gatyámban.

-És most mik a terveid?- Tettem fel a kérdésemet.

-Nyugi nem öllek meg!- Megnyugtató válasza után, kifújtam magam. -Van fontosabb dolgom is, mint a veled való bosszúm. Ugyanis Harry-t elrabolták!-

-Hogy mi van?- Nyomban visszafordultam, a már felöltözött lány felé.

-Próbáltam őt is védeni!- Szólt közbe Elina. -De amikor a szobájába értem, valaki leütött.-

-Ugye milyen szar?- Néztem rá. -Engem már kétszer leütöttek!-

-Hát eléggé!- Fordult felém.

-Örülök hogy ezt kitárgyaltátok!- Sétált irányomba, a teljesen megváltozott személyiségű Lauren. Mellkasomra simította a kezét, a másik említett végtagjának a mutatóujjával pedig, megsimogatta az arcomat. -Később is tudtok erről trécselni!- Jelentette ki, közben az ajkamra pillantott. -De előtte segítesz nekem, Harry-t megtalálni!- Ismét meg mocorgott a lenti katonám.

-Lauren! Ezt most fejezd be!- Levettem arcomról a kezét. -Még szép hogy segítek, de Susan-t is vissza kell szereznünk!-

-Mi történt vele?- Hirtelen elkomolyodott.

-Feltehetően az anyám, aki az ő anyja is, elraboltatta őt.- Böktem ki, de tudtam hogy nem fogja érteni.

-Most mi van?- Kiakadt. -A legjobb barátnőmmel egy anyátok van?- Ismét rám nézett. -Akkor te Susan bátyja vagy?-

-Igen!- Helyeseltem, és magamhoz vettem a beteg ruhát, amit kidobtam a szoba kukába.

-Hát ezt nem hiszem el!- Karba fonta kezeit, elgondolkodva valamin. -Elina, kérlek most menj ki!- Szólt rá, ő pedig úgy tett ahogy azt kérte tőle. Ismét felém sétált vagányabb léptekkel, és megragadta a bőrdzsekimet, végül a falnak nyomott. -Ha hazudni mersz, hogy eltereld a figyelmem Harry-ről, kiheréllek!- Számra nézett.

-Nem hazudok!- Szaporábban kezdtem venni a levegőt. -Hagyd ezt abba Lauren, mert kicsinálsz!-
Nagyon bejön a viselkedése!

-Ne légy undorító!- Elengedett. -Meg kell találnunk őket!- Indult az ajtó felé, de én nem bírtam magammal. Megragadtam a csuklójától fogva, és a falnak nyomtam őt. Nyeltem egy nagyot, ezzel csititva a vágyamat irányában, majd mély lélegzeteket vettem. -Változz vissza szépségem!- Suttogtam ajkaira. -Mert esküszöm!- Vettem egy hatalmas lélegzetet, és kezemnek parancsolni nem tudva, végig simítottam a nyakán két ujjamat. -Itt és most elkaplak!- Szemeibe pillantottam.

-Na azt megnézném!- Suttogta, és egy gúnyos mosolyt villantott. -Minek legyek a régi? Hogy újra az a kis lelkileg sebezhető kislány legyek? Akit az apád terrorban akar tartani? Soha!- Ellökött magától, én pedig az ágyra zuhantam. Lassan rám mászott, és megfogta a torkomat. -Ha akarnám, most rögtön megölhetnélek!- Lassan arcom felé hajolt, a szívem pedig egyre hevesebben kezdett verni, de nem a félelemtől, azonban egészen addig, amíg meg nem éreztem valami kemény dolgot az oldalamban. -Úgy van drágám! Lelőhetnélek itt és most!- Suttogta ajkaimra. -De nem akarlak!- Kicsit kényesebb hanglejtéssel mondta. -Ugyanis bármennyire is utálom az apádat, és bármennyire is védi a seggedet, én még mindig hálával tartozom neked!- Pillantott szemeimbe.

-Honnan van az a fegyver?- Hagytam kezemnek, hogy lassan a testhezálló felsője alá csússzon, egészen a háta közepéig.

-Ja hogy ez?- Felegyenesedett rajtam ülve, ezzel leszorítva a férfiasságomat, aminek hála kicsit felnyögtem, felmutatta pisztolyt. -Ez a tiéd te Drága!- Kacsintott.

-De mégis hogyan?- Meglepődve értetlenkedtem.

-Még hogy nem lehet titeket a farkatoknál fogva vezetni!- Szembe röhögött. -Az imént vettem el baszki!- Lemászott rólam, oda lépkedve az ajtóhoz visszafordult, végül a mellkasomra dobta a fegyvert. -Szedd össze magad Zayn!- Lepillantott a sátorozó gatyámra, végezetül elhagyta a szobát. Erőtlenül hátra hajtottam a fejemet.

-Így még dögösebb baszki!- Fújtattam. -Harry sajnálom! Tudom hogy muszáj megállnom hogy nem teszek rosszat, de így sokkal nehezebb lesz! Pláne ha ezek után, így fog viselkedni velem!-

*Susan szemszöge.*

Már elbobiskoltam az autóban, amikor hirtelen megálltunk. Felemeltem a fejemet, ekkor kinyílt a mellettem lévő ajtó, és kiszedett a karomnál fogva egy fickó.

-Hey! Ez fáj!- Ekkor megpillantottam egy helikoptert. -Én abba biztos hogy nem ülök be!- Levágta rólam a köteleket.

-Pedig befog kisasszony!- Húzott maga után a férfi, a megbilincselt csuklómnál fogva, majd beültetett. Ennek hála szembe néztem az alvó Harry-vel.

-Harry!- Próbáltam felébreszteni, de eszembe jutott hogy mi is történt vele. -Basszus!- Sziszegtem, ekkor beszálltak az elrablóink is. -Ő mégis miért kell?- Kérdően vizslattam őket.

-Erre nem felelhetek!- Adta válaszát.

-Ne mondja hogy az anyám miatt, mert az én anyám halott!- Kezdtem nagyon dühös lenni, azonban erre nem reagált senki semmit, a gép pedig elkezdett a magasba emelkedni. Ekkor levette rólam a bilincset az egyik pasas.

-Sajnáljuk hogy erőszakhoz kellett folyamodnunk! Igaz az anyja külön kérte, hogy ne bántsuk magát! Mi megtettünk minden tőlünk telhetőt!- Magyarázkodott a velem szemben ülő, de én csak ránéztem Harry-re.
Jobb is hogy nem vagy magadnál! Ezt biztos hogy nem hagynád szó nélkül!

-Ne aggódjon miatta, magához fog térni! Kate intézte úgy, hogy ő ne legyen magánál!-

-De mégis hogyan?- Akadtak fent szemöldökeim.

-A barátját ért megrázkódtatások, pont a kezünkre játszottak! Már rég magánál lenne, ha a mi beépitett emberünk, nem adott volna be neki egy lónyugtató erősségű altatót!-

-De mi szükség volt rá?- Semmit nem értettem.

-Lauren Morris, és Elina Morris miatt. Ugyanis ők is kellenek a maga anyjának.-

-Mégis mi a fene folyik itt? Miért kell az "anyámnak" Lauren, és ki az a Elina?- Teljesen elvesztettem a fonalat.

-Lauren és Elina, Frank Morris lánya. Köztudott hogy Frank egy bérgyilkos volt amíg élt, és titokban át állt hozzánk, hogy segítsen a maga anyjának elkapni Clark Diaz-t. Azonban amint Frank visszavonulót fújt, Clark elintéztette őt. A két lány, az apjuk génjeit örökölték, szóval tökéletesek a hidegvérrel való gyilkolásra, persze ha akarnak! A kedves kis barátod, ezért kell Kate-nek, pontosabban a maga édesanyjának. Ezzel akarja ösztönözni majd a feladatra Lauren-t. De ha még mindig nem világos magának, akkor leröviditem! A maga anyja embereket toboroz, hogy végleg kiiktathassa Clark Diaz-t.- Darálta a fickó, a sok megjegyezni valót.

-Mi történt eddig, hogy én ezekről nem tudtam? Talán aludtam?- Lesokkolva meredtem az ablak felé.

-Mi amolyan titkos szolgálat vagyunk, amiről maga, és úgy igazából senki sem tudhatott! De amint Virginiába érünk, mindent megfog érteni!- Zárta le a témát, én pedig sóhajtva visszanéztem Harry-re, aki már lassan kezdett ébredezni.

Sziasztok! ☺️ Ha eddig tetszik nektek a sztori, és elég rejtélyesnek találjátok, akkor lepjetek meg egy csillaggal! Nagyon jólesik látni, ha tetszik nektek az agyam szüleménye!