-Levi-

Első írói megjegyzésként most szólnék, hogy a spoilerveszély nem véletlen van kint, szóval aki csak az animét követi, az akaratlanul is kap plusz infókat. Szóval ha valaki bevállalja, az vessen magára, de aztán kerülje az aratógépeket.

Céltalanul bolyongtam a zsúfolt utcákon, és igyekeztem minél kevésbé hozzáérni a koszos és izzadt emberekhez. Ilyenkor szoktam kétségbe vonni saját döntéseimet, hogy komolyan ezt akartam e. A többiekkel mégsem maradhattam, túl feszültnek éreztem magamat, egyszerűen nem tudtam volna normálisan viselkedni velük. Így is bunkónak meg ridegnek tartanak, hát még ha egyszer látnák, milyen mikor tényleg az vagyok. Túl friss sebek voltak lelkemen Erwin és a többiek elvesztése miatt, bűntudatom volt amiatt is, hogy nem tudtam betartani az ígéretemet, és most ki tudja hol kószál a majomtitán. Plusz most meg ez a szaros kölyök zavarja össze a már így is kusza és felborult lelkivilágomat.

Még pár percig csatangoltam, mikor megláttam az egyik sikátorban egy kocsmát. Megtorpantam, majd–már minden mindegy- mentalitással úgy döntöttem, jót fog tenni az alkohol. Egy halk hátsó gondolat jelezte, hogy ez valószínűleg nagyon szar ötlet, de ha a dzsuvás emberek közti sétáról nem akart lebeszélni, ne most pattogjon.

Kicsit hunyorogtam, mikor a fényből beléptem a füstös és büdös félhomályba, de szemeim szerencsére hamar megszokták az új fényviszonyokat. Ahhoz képest, hogy nappal volt, sokan lézengtek idebent. Biztos vagyok benne, hogy nagy részük bűnöző. Megcéloztam a pultot, szerencsére a végénél volt szabad hely, így nem kellett attól tartanom, hogy valaki betalál a hülyeségeivel. A pultban álló kölyök unott arckifejezéssel fordult felém, és közben egy poharat törölgetett a nem éppen tiszta rongyával. Még szerencse, hogy nálam van tiszta, mert nem terveztem kolerában meg lepában meghalni egy hülye pohár miatt. Milyen ironikus is lenne, ha az állna a sírkövemen: Az emberiség legerősebb katonája, aki meghalt, mert retkes pohárból ivott.

Ezen még úgy is kuncognom kellett, hogy még semmit nem ittam. Látszik, hogy furcsa és szétszórt hangulatomban vagyok. Lehet kicsit szétestem, amit gyorsan orvosolni kell, hiszen nekem keménynek kell maradnom. Kenny is erre nevelt, meg az élet is. A gyengéknek nincs helyük ezen a világon.

Végül rendeltem egy teát, meg egy egész üveg whiskeyt. Az első adag után már biztosan tudtam, hogy jó barátságban leszek én ezzel az üveggel. A teára egyre kevésbé volt szükségem az első pohárnyi maró alkoholtól.

Már igencsak az üveg fenekére néztem, mikor egy alak ült le a mellettem lévő székre. Morogva húzódtam arrébb, új legjobb barátom társaságában, és barátságtalanul pillantottam a jövevényre. Barna kabát volt rajta, és ugyanilyen színű kalapját is észrevettem a pulton. Tch-beletette egy piafoltba az igénytelen barom. Bár a fejét elnézve, már nem oszt nem szoroz. Legszívesebben mániákus takarításba kezdenék ezen a lepratanyán, de ha eddig nem sikerült, nem most kezdem el beégetni magam. Az idegen felém fordul, majd elhúzza a száját, és rendel. Ez a szaros kis csicska csak ne húzogassa rám a száját. Hamar megtalált a hőzöngős hangulat, de bajtársat nem hagyunk hátra, így gyorsabban folytattam az italom elfogyasztását. Mikor már harmadjára nézett rám az ocsmány vizenyős szemeivel, ez elmémben lévő poharam betelt, az igazi meg kiürült. Egyik sem valami szerencsés számára.

-Miafasszzom bajodhvan?-kérdeztem, bár nem vagyok biztos benne, hogy érthetőre sikerült. Én tudom mire gondoltam és ez a lényeg, na.

A gyökérje rögtön védekezően maga elé emelte kezeit, szutykos tenyerét felém tartva. Ó, hogy egy titán nyalná tisztára őket..

-Nyugi haver, csak ismerősnek tűntél, és gondolkoztam, hol láthattalak -mondta egy barátságosnak szánt mosollyal megtoldva.

-Nemmmvagyoka haverod szararcú-förmedtem rá, és vállon veregettem volna magam az értelmes szavakért, ha éreztem volna merre van a kezem. Azt hiszem problémáim vannak a szem-kéz koordinációmmal. Meg a világgal is.

A férfi továbbra is folytatta a konfliktuskerülő viselkedését, de engem még ezzel is sikerült idegesítenie. Azt hiszem benne összpontosult számomra minden rossz, ami valaha ért engem, vagy csak egyáltalán történt a világon. Lassan engedte le a kezeit, megadóan mosolyogva.

-Nem akarok bajt-kezdte-csak tényleg ismerősnek tűnsz, plusz ilyen fiatalon nem kéne italba folytani a gondjaidat, és mivel én is egyedül jöttem, gondoltam beszélgethetnénk.-folytatta nyugodt, enyhén bizalmaskodó hangon.

Beszarok ezen az emberen. Hát nincs ennek szeme, vagy micsoda?Régebb óta vagyok lassan felnőtt, mint gyerek, erre ez a gyengeelméjű azt hiszi, csak egy szaros kölyök ül mellette.

-ehzt naaagyon benézted-eléggé oda kellett figyelnem a szám mozgására, mert valahogy az se akarta, amit én.-hagyhjjá lógva-böktem felé ujjammal nyomatosítás gyanánt.

Biztos vagyok benne, hogy tovább erőltette volna a dolgot, ám a pultos ekkor letette a következő kört, amire úgy vetettem rá magam, mint akinek az élete múlik egy korty alkoholon.

-Szerintem hagyja a hadnagyot-súgta oda a mellettem ülőnek, akinek tányér méretűre nőttek a pupillái.

-"Azt" a hadnagyot? Hiszen ez itt csak egy suhanc-meredt rám meglepetten. Esküszöm még egy perc, és beverem azt a szaros pofáját. A pultos csak bólintott, majd nekiállt egy újabb poharat összekenni a retkes ruhájával.

Zaklatóm szemei az én alkoholtól ködös, de még így is zord tekintetembe fúródtak, és lassan megrázta a fejét.

-Ugyan már, a legerősebb ember nem lehet ilyen kis padlócirkáló törpe-hitetlenkedett. Ijedten kapott a szájához, mikor rájött, hogy ezt sikerült hangosan megosztania velem. Én ennél a mondatnál jutottam el a veszélyesen ideges szintemre, amikor nem kiabálok vagy dühöngök, hanem csendesgyilkos üzemmódra váltok. Láttam megcsillanni a szemeiben az enyhe riadalmat, ahogy üressé és acélossá vált tekintetem.

Óvatosan tápászkodtam fel, nem akartam elrontani a fenyegető aurámat egy esetleges hasra eséssel. A következő pillanatban már csattant is az öklöm a tag állkapcsán, és ha azt nem is törtem el, de pár fogától tuti megszabadítottam. A lendülettől nekitántorodtam a pultnak, így az megtámasztott. A férfi nyöszörögve fetrengett a földön, miközben minden szem ránk szegeződött. Francba..nem szerettem volna, ha sokan felismernek. Hiába pusztítottuk a titánokat és vezettük sikerre a falak visszafoglalását, sokan nem kedveltek minket, felderítőket. Mintha a mi hibánk lenne, hogy a gyerekeik és rokonaik meghaltak vagy eltűntek odakint.

-Menj a picsába-köptem a szavakat félig a még mindig fekvő férfi, félig mindenki más felé. Botladozva indultam meg kifelé, hirtelen égetően nagy szükségem volt a friss levegőre. Szerencsére senki nem állta utamat, és hátra hagyhattam az áporodott szagot. Pár pillanatig küzdöttem a hányingerem ellen, majd megtámaszkodtam az épület oldalában. Picsába, most én is koszos lettem.

Végül felül tudtam kerekedni émelygésemen, de a járásom még mindig bizonytalan volt. Elindultam visszafele. Mivel időközben besötétedett, már nem volt tömeg az utcákon, és az a pár ember, aki még ott volt sem pazarolta idejét egy láthatóan részeg emberre. Ez az egy jó dolog volt az egészben, hogy elkerültek. Igyekeztem végig fal közelben maradni, nehogy már eltaknyoljak, és megint rosszul legyek.

Nagyjából fél órámba került elérni a bejárati ajtóig, plusz majdnem ugyanennyibe kinyitni azt. Faszom ezekbe az állandóan elugráló kilincsekbe. A másik megoldás az lett volna, hogy addig verem az ajtót, míg ki nem jön valaki, de szeretem a kihívásokat.

Végig botorkáltam a folyosókon, és elértem a lépcsőig. Ha élettelen dolgot lehetne megölni egy szimpla nézéssel, akkor itt helyben omlana porrá az egész. Lassan kezdtem el megmászni a fokokat, és úgy kapaszkodtam a korlátba, hogy elfehéredtek az ujjaim. Ez persze nem akadályozott meg abban, hogy párszor majdnem hasra essek, és leellenőrizzem a napi takarítás eredményét. Elég tré munkát végeztek ezek a nyomorultak. Ha nem akarnék feltűnés nélkül elvergődni az irodámig, tuti megkeresném őket és velük mosnám fel az egészet.

Nem hiányzik, hogy lássanak ebben a szétcsúszott állapotban. Még a végén azt hinnék, hogy nekik is lehet, én pedig nem tudom mit kezdenék fél tucat depressziós tinédzserrel, hiszen magammal sem boldogulok ilyenkor.

Örömittasan vetettem rá magam az utolsó akadályra, amit a saját ajtóm képzett. Ezt kinyitni egy kicsit komplexebb feladat volt, ugyanis először elő kellett túrnom a kulcsot valamelyik zsebemből. A harmadik üres zseb után már enyhén levert a víz, de aztán a negyedikben megtaláltam. A zárba meglepően könnyen beletaláltam, szerintem besegített a részegek szerencséje. Végre ideértem.. megcéloztam kedvenc alvós fotelem, és fáradtan rogytam a párnák közé.