-Levi-

Eren pupillái tányér méretűre nőttek, szinte teljesen kiszorították az arany pettyes zöldjét. Van egy sanda gyanúm, hogy újabb elutasításra számított, nem pedig erre. Mulattatónak találtam a gondolatot, hogy valószínűleg rengeteg rábeszélős és győzködős szöveget talált ki, míg ezt a lehetőséget számításba se vette. Jó, persze, megértem miért. Meguntam, hogy lefagyva mered rám, -csodálom, hogy a csésze nem csúszott ki a kezéből-ezért kicsit közelebb ültem. Ahogy megmozdultam, rögtön feleszmélt a hipnotikus állapotából, és egy bárgyú vigyor jelent meg az arcán. Szinte földöntúlian boldognak tűnt, mintha csak azt mondtam volna neki, hogy nincsenek többé titánok.
Letette a teáját, és ő is közelebb ült. A mellkasomat egyre inkább kezdte elszorítani valamilyen eddig ismeretlen érzés. A levegő enyhén vibrált közöttünk. Én továbbra is csak meredten bámultam a kölyökre, várva a reakcióit. Enyhén remegő kezét felemelte, és szinte félve az arcom felé nyúlt. Félúton meg is torpant egy pillanatra a bizonytalanságában. Az érintése puha volt, és meleg. Annyira jól esett, hogy csak egy fél pillantig gondolkoztam azon, hogy mikor moshatott utoljára kezet. Enyhén belesimultam a tenyerébe, ő pedig közelebb hajolt. Nem ismerek magamra. A gyomrom furcsán görcsben van, a mellkasomat pedig egyre inkább feszíti valami őrjítő érzés. Úgy érzem, mintha elvesznék szemei smaragdjában, alig érzékelem a külvilágot, és ő sem szakítja el a tekintetét az enyémből. Az orrunk majdnem összeér, de egyikőnk sem mozdul tovább. Nem tudom, mire várunk, és érzem, ahogy az arcom ellepi egy gyenge pír. Erené is lassan hasonló színt vesz fel, mint az enyém. Lelki szemeim előtt lejászódik az első csókunk, és ekkor jövök rá, hogy iszonyatosan vágyok egy újabbra. Erővel szakítom ki tekintetem az övéből, és az ajkaira pillantok. Legalább olyan puhának és selymesnek tűnik a bőre, mint a kezén, ha nem még jobban. Nem időzök el a látványon, inkább visszaugrok szemeinek tengerébe, miközben rásimítom sajátomat az arcomon nyugvó kezére, és résnyire nyitott ajkakkal kezdem eltüntetni a köztünk lévő rövid, de mégis mérföldeknek tűnő távolságot. Erennek se kell több, másik kezével is megragad, és ajkait az enyémhez nyomja.
Mintha villám cikázna át a testemen. Mikor nyelveink is lassú táncba kezdenek, bódult köd ereszkedik az agyamra, és lehunyom a szemeimet. Automatikus mozdulattal karolom át a kölyök nyakát és húzodok közelebb. Egyre többet akarok, nem érem be az óvatos csókkal, és érzem, hogy Eren is remeg a vágytól. Hevesebben faljuk egymás ajkait, amit csak levegőhiány miatt szakítunk meg, de szinte azonnal folytatjuk is. Hol egyikünk dominál, hol másikunk veszi át az irányítást. Lángol az egész testem, és a szorító érzés ami ezelőtt kínzott semmivé vált. Eren vaníliaillata felkúszik az orromba, és még inkább elbódít.
Lihegve hajolunk el egymástól, majd csendben Eren oldalának dőlök. Szükségem van a fizikai érintkezésre, még ha eddig életem során igyekeztem is elkerülni azt. Meghülyít ez a szaros kölyök. Pezseg a vérem, és a szívem ki akar ugrani a helyéről, plusz mintha a nadrágom is szűkült volna egy számot. Kanos tinédzsernek érzem magam attól, hogy teljesen beindultam egy csóktól. Pedig még a kezünk sem kalandozott el különösebben.
Oldalra lestem, és láttam, hogy nem csak én vagyok zavarban, Eren is nehezen kapkodta a levegőt, arca pedig ki volt pirulva. Azon vettem észre magam, hogy a csóktól duzzadt ajkait fixírozom már megint.
-Eren, nézz rám-kérem. Hangom kicsit karcos, és mélyebb a szokásosnál. Biztosan a vágy teszi. Ő felkapja a fejét, és kérésemnek eleget téve rám néz.  Mosoly bújkál a szája szegletében, én pedig lágy csókkal ajándékozom meg érte. Ezúttal nem vadulunk, csak kóstolgatjuk egymást, és próbáljuk szokni az új érzést.
-Remélem nem álmodom ezt az egészet-sóhajtja Eren, miközben enyémnek dönti a homlokát.
-Ne legyél hülye-morgom lehunyt szemekkel.
-Holnap mikor érsz vissza?-kérdezi Eren lágy hangon. Tulajdonképpen még sose hallottam így beszélni senkivel.
-Nem tudom biztosra, plusz utána segítek Hanjinak.-sóhajtva dőlök hátra az egyik párnára, majd lábaimat is keresztezem egymáson. Eren a térdein könyöklő kezein pihenteti a fejét, és közben az ablakon túli világot figyeli.
-De vacsora után ráérsz, nem?-próbálkozik tovább. Magamban ismét megmosolygom a fiút.
-Majd úgy intézem, hogy rád érjek-felelem. Apró örömszikrákat látok felvillanni a szemeiben, amitől megint gyorsabban ver a szívem. Ha így folytatom infarktust kapok, ami valljuk be, eléggé kellemetlen lenne.
Halkan megreccsen a kanapé, ahogy felkel róla, és már kihűlt teáját a kezébe véve az ablakhoz lép. A nap utolsó sugarai küzdenek egy kicsit a világosságért, és narancsos fénybe borítják Eren alakját. Szemeim szinte isszák a látványt, eddig még sose néztem meg alaposan a testfelépítését. A széles vállai, keskeny csípője és hosszú combjai ismét kényelmetlenséget okoznak nekem odalent. Hát még mikor formás félgömbjeire tévedt a tekintetem. Szívesen végigtapogattam volna az egész testét.
Pervezebbnél perverzebb gondolatok lepik el az agyamat, és ismét érzem, hogy ég az arcom. Már a lábaimat sem tudom keresztbe vetve tartani, ezért odalépek a kölyök mellé. Ahogy vállunk egymáshoz ér, megint érzem a szikrázást. Ha akarnám se tudnám már letagadni az érzéseimet.
-Holnap várj meg itt-rakom le az iroda kulcsát a párkányra.
-Rendben-mosolyog rám, majd átkarol, és egy puszit nyom az arcomra.
Zavartan húzogatom az egyik tincsemet, ő pedig halkan kuncog rajtam.
-Nagyon aranyos vagy-búgja. Én, aranyos? Felvont szemöldökkel fordulok felé, és már épp ki akarom kérni magamnak a jelzőt, mikor kihasználva szólásra nyílt számat, végignyal ajkaimon. Abban a pillanatban minden értelmes gondolat kiszáll a fejemből, és elnémulva meredek rá.
-Látod, mondtam.-mosolyog ismét.-aranyos vagy, ahogy zavarba jössz tőlem.
Fáradtan felsóhajtottam, és elléptem mellőle, hogy egy kis fényt csináljak.
-Nem tudom, mit csinálsz velem, de abbahagyhatnád-dünnyögtem. El se hiszem, hogy így kifordít az antiszociális énemből. Eren valószínűleg meglepődött az őszintén kimondott gondolataimtól, bár már tudhatná, hogy egyenes ember vagyok. Ez nem csak az élet többi területére igaz, hanem nyilvánvalóan erre is. Pár perc alatt ismét a kanapén ülünk, én a szokásos pózomban, ő pedig szorosan mellettem, a vállamon átvetett kézzel. Szerencsére az előbbi kis közjáték segített, hogy ártatlanabb vizekre evezzek a gondolataim tengerében.
Semmiségekről beszélgettünk, óvatosan ismerkedtünk egymással. Egyikőnk sem említett komolyabb témákat bár én ismertem Eren múltját, ő nem sokat hallhatott az enyémről. Javára legyen írva, hogy nem erőltette a témát. Pár óra múlva csend ereszkedett ránk,de nem az a kellemetlen fajta, hanem a meghitt, nyugodt verzió. Egyszerűen csak élveztük a másik közelségét. Jól esett, hogy egy kis ideig nem aggódok semmi miatt, és nem kell a marcona katonát játszanom. Na nem mintha megjátszanám a dolgot, csak ritkán adódnak ilyen pillanatok, amikor teljesen ellazulok. Valahogy a korkülönbség sem zavar már annyira, mint először. Faszom mindenkibe, akinek majd nem tetszik. Szarjanak sünt.

-Eren-

Boldogan lépkedtem a szobám felé miután elbúcsúztam Levitől, szinte repülni tudtam volna. Eléggé későre járt az idő, már senki ajtaja alól sem szivárgott ki fény, így próbáltam a lehető leghalkabban nyitni majd csukni az ajtómat. A fa persze ellenem dolgozott, panaszosan nyekkent miután lenyomtam a kilincset. A hatalmas csendben ágyúdörrenésnek hallatszott a reccsenés. Gyorsan beléptem, és még egy kattanással kesőbb be is zárkóztam. Rávetődtem az ágyamra, és vigyorogva néztem a plafont. Igent mondott, csókolóztunk és összebújva beszélgettünk. Ez sokszor több, mint amit álmaimban remélni mertem. Még most is alig fogom fel a dolgot. Teljesen más volt most velem, mint lenni szokott. Laza volt, szenvedélyes, és aranyos. Még a szavait is mintha megválogatta volna kicsit. Az oldalamra fordulva betakaróztam, és egy acélszürke szempárral álmodtam.
*
Reggel morcosan és későn ébredtem. Nem volt kedvem semmihez és senkihez, azt akartam, hogy minél előbb este legyen. Pár perc vergődés után erőt vett rajtam a kötelességtudatom, és miután összeszedtem magam, lecsoszogtam az étkezőbe.
-'reggelt-ásítottam a többieknek, akik már a reggelijük utolsó falatjait fogyasztották.
-Jó reggelt-köszöntek vissza. Connie vigyorgott is mellé, Sasha pedig szokás szerint teli szájjal köszönt.
-Hol voltál, Eren?-kérdezte Mikasa.
-Csak elaludtam, és nem volt kedvem felkelni-feleltem, miközben a tenyerembe temettem arcom. Most ehhez sincs hangulatom. Sokkal nyugodtabb az életem mióta Mikasa nem ér rá állandóan a nyakamon lógni. Szeretem mint a testvéremet, de tudom, hogy ő többet akar tőlem. Mióta megtudtam, azóta kényelmetlenül érzem magam vele, mert nincs szívem megbántani, viszont nem tudom mit vesz bátorításnak. Bár ha minden jól megy, akkor hamarosan egyértelmű lesz neki, hogy nincs esélye ilyen téren, ugyanis nyilvánvalóan nem versenyezhet Levivel.
-Jobban is vigyázhatnál magadra, legközelebb feküdj le időben-anyáskodott. Válaszként csak hümmögtem, és nekiláttam a reggelimnek.
Egyedül fejeztem be az evést, mert mindenki ment a dolgára. Mikasa elvileg néhány újoncot vezet körbe. Meglepett a tény, hogy milyen hamar megkezdődött a létszámnövelés, de tegnap Levi felvilágosított, hogy egyenlőre csak a jelenlegi legjobbak csatlakoznak hozzánk, akik sajnos nincsenek sokan.
Armin keményen dolgozik a következő utunk megtervezésével, ami nagyzolósan a "Végső felderítés" név alatt futott. Nem értem miért van erre szükség, de felőlem aztán úgy hívják, ahogy akarják.
A napom a szokásosan telt. Gyakoroltam a manőverfelszereléssel, edzettem a többiekkel, ebédeltünk, majd takarítottunk. A délutánom elvileg szabad lett volna, de nem akartam lézengeni, ezért meglátogattam a parancsnoki szobát, hátha tudok valamit segíteni Hanjinak. Kopogtam, majd egy tompa "Jöhetsz" után be is nyitottam. Tisztelegve álltam meg az asztal előtt.
-Oh, Eren, mi járatban?-kérdezte mosolyogva a nő. Nagyon nyúzottnak tűnt, biztos vagyok 
benne, hogy megint nem aludt éjszaka.
-Egész délután ráérek, és gondoltam megkérdezem, tudok e segíteni valamiben-mondtam miközben leültem a közben felkínált helyre. Hanji láthatóan megörült az ajánlatomnak, és megkért, hogy a már kész aktákat tegyem rendszerezve a polcokra.
A feladat kellőképpen lekötött, így nem unatkoztam, de annyira azért mégse vonta el a figyelmem, hogy ne ábrándozzak közben az ezredesről. Órákig dolgoztunk szó nélkül, ami eredményeképpen láthatóan fogytak a kupacok előlünk.
-Tarts egy kis szünetet Eren.-nézett fel Hanji a papírjai mögül, majd ő is felkelt a székből és nekiállt teát csinálni mindkettőnknek. Hálásan rogytam le a fotelbe, mert már csukott szemmel is számokat meg betűket láttam. Nem is értem, hogy bírják. A kapitány is lehuppant a mellettem lévő fotelba, majd kiropogtatta elgémberedett tagjait.
-Mondd csak, beszéltél mostanában az ezredessel? -kérdezte. Szerencsére nem nézett rám közben, így nem láthatta elvörösödő arcomat. Ezt most vajon miért kérdezi?
-Tegnap este találkoztam vele.-válaszoltam,és reméltem, hogy nem buktatom le magunkat. Na nem mintha titok lenne, csak egyenlőre még egymás között se beszéltük meg a kapcsolatunk mivoltát, és nem szeretnék kellemetlenséget okozni Levinek.
-Megkérdezte amit akart?-kicsit kezdtem megijedni, mert Hanjinak mániákus fény villant mogyoróbarna szemében. Kezdem azt hinni, hogy hiba volt idejönnöm.
A válaszadástól egy kopogás mentett meg, de mielőtt a kapitány reagálhatott volna, a vendég már be is viharzott.
-Jöttem segíteni Háromszem..oh-kezdte,de megakadt rajtam a tekintete ezért elhallgatott. -Talán megzavartam valamit?-kérdezte miközben a szemöldökét ráncolta. Én próbáltam minél hálásabb fejet vágni,de Hanji nem zavartatta magát.
-Dehogy, Törpi, éppen rólad, és a tegnapról akartam kifaggatni Erent.-csacsogta. Most komolyan jól hallottam, hogy letörpizte?
-Mi közöd van neked a tegnap estémhez?-nézett rá kihívóan Levi, és láttam rajta,hogy kényelmetlenül érinti a téma. Én igyekeztem egybeolvadni a huzattal, és minél inkább levegőnek tűnni.
-Ugyan már, csak mert Eren is itt van, nem kell keménykedni-legyintett a nő hanyagul-Különben is, ha már elsírtad nekem a szerelmi bánatod, hallani akarom a fejleményeket.
Ha létezik ilyen,Levi egyszerre sápadt és vörösödött el. Egymásra kaptuk a tekintetünket, az övében annyi érzelem keringett, hogy egyiket se tudtam megragadni, de biztos voltam benne, hogy az enyémben egyértelmű a kérdés.
Ő akkor most komolyan..szerelmes lenne belém?

Innentől már erősen érik a +18as figyelmeztetés, szóval nem viccnek állítottam be, de nem szeretném majd jelölgetni meg ilyesmi, mert
1, nagyon meg tudja törni az olvasás lendületét, és még én se tudom pontosan, hogy melyik fejezetbe csúszik bele,
2, csipkebokorvessző.
Enjoy :)