Feszengve üldögéltem az ablaknál Sztancsik Tamás, a magyar válogatott sajtófőnöke mellett. Nem mintha annyira féltem volna tőle,Tamás úr roppant kedvesen mutatkozott be, sokkal inkább az idegesített, hogy életemben először el kell hagynom a talajt és fel kell szállnom több kilométer magasra. A gépen még nem mindenki foglalt helyet, Laci, a csapat szerelésfelelőse például még ide-oda járkált miközben telefonált, a csapat tagjainak jó része még fészkelődött és helyeket cserélgettek mint az óvodások, Tömő Attila pedig próbált mindenkit a helyére tessékelni, hogy végre indulhassunk Franciaországba. 1 évvel ezelőtt még csak meg sem fordult a fejemben, hogy a magyar labdarúgó-válogatott masszőre lehetek. Már hat éve csinálom ezt, először még egy kozmetikus alkalmazott utána egy barátom miatt már egy egész futballcsapatot tapizhattam, majd pár héttel ezelőtt megkaptam ezt az ajánlatot ami jó sok pénzt is ígért, így hát azonnal igent mondtam rá. Minden álmom, hogy végre ne függjek senkitől és saját szalont nyithassak majd. A gép megremegett és lassan gurulni kezdett előre. Lenéztem a derekamra, az övem már egy ideje bekapcsoltam. Már mindenki nyugton ült, csak én kaptam sokkot csöndesen.

-Jól vagy Dóri? - kérdezte a mellettem ülő Tamás úr- Még sosem repültél?

- Hát...-köszörültem meg a torkom- eddig még nem kényszerültem ilyen életveszélyes utazásra. -Ugyan már- nevetett- repülni egyáltalán nem veszélyes. Ha úgy nézzük egy vonatút sokkal kockázatosabb. Nem kell aggódni. Ez volt az egyetlen beszélgetés, ami elhangzott köztünk az úton.

Egy idő után felengedtem és csodálkozva néztem az alattunk elterülő tájat. El se hiszem, hogy a munkám révén eljuthatok Franciaországba. A barátnőm Saci eléggé féltékeny volt rám, hogy elrepülhetek Európa egyik legszebb országába ráadásul vagy 30 focista társágában. Aztán eszébe jutott a terrortámadás és rettenetesen megijesztett az, ahogy hirtelen aggódni kezdett értem. Biztos ami biztos kaptam tőle egy gáz sprayt, így hát bármi történik majd, megúszom. Mármint akkor ha bogarak támadnak rám, ugyanis végül rossz sprayt raktam be. Az út nagy részén olvastam, nem igazán figyeltem mi történik körülöttem. Néha felkaptam a fejem ha hangosan felnevettek a fiúk és örömmel konstatáltam, hogy jó kedvük van. Egy egész ország számít most rájuk és ez őket hihetetlen erővel töltötte el. 44 éve nem jutottunk ki az Európa Bajnokságra, így most adódott egy remek lehetőség amit ki is használtunk. Miután elvállaltam a munkát elkezdtem visszanézni a meccseket és őszintén meglepett az, hogy izgalmasnak találtam a játékukat. Nem szeretek semmilyen meccset se nézni, de az ő játékuk lekötött. Ez a mai nap volt az első alkalom, hogy személyesen találkoztam a játékosokkal, mondjuk nem igazán keltettem fel az érdeklődésüket, masszőrként nem sok vizet zavarok itt. Miután megérkeztünk Bordeauxba a csapatra várt egy busz, ami egyenesen a szállásra vitt minket. Mivel én voltam az egyetlen női tag, saját szobát kaptam. Igaz nagyon kicsi volt, nem költöttek rám sokat, de iszonyatosan örültem, hogy gondoltak rám és nem kellett idegen férfiakkal aludnom. Rácsatlakoztam a wifire (még szép hogy 2016-ban ez az első dolga az embernek) és indítottam egy videóhívást.

-Bonjour Dorkám!- jelent meg a legjobb barátnőm Saci fehér krémmel bekent arca - Csak nem túlélted a repülőutat? Mesélj!

- Nincs mit mondjak, mindenki szart rám. Sőt, még egy saját szobát is kaptam. Elkülönítenek, mint nőstényt.- nevettem.

- Mondtam neked, hogy ne ijeszd el a férfiakat, hogy fogsz így engem bemutatni Dzsudzsáknak?

- Te nem Ronaldora pályázol?- kérdeztem miközben lehuppantam az egyszemélyes ágyra.

- Kezdetben Balázska is jó lesz. -kacagott közben összedörzsölte a hüvelyk-mutató és középső ujját a pénzre utalva mire megráztam a fejem.

- Igaz is, mit csinál most a jövendőbelim?

- Ők is elfoglalják a szobájukat, pihennek, valószínűleg páran masszázsért is jönnek majd...

-Hohoho de csak óvatosan fogdosd a férjem kislány. Ne kelljen nekem is odarepülnöm.- figyelmeztetett és még több fehér arckrémet kent magára.

-Mióta a férjed?- kérdeztem mosolyogva- Egyébként Dominik jobban van?

-Igen, már lement a láza, holnap pedig visszamegyünk a doktorhoz, mert elfogyott az antibiotikum. Dominik Saci 3 éves kisfia. Éppen csak befejeztük az iskolát amikor Saci halálosan belezúgott egy nála 2 évvel fiatalabb fiúba, akivel még azon a héten amikor megtörténtek a dolgok különváltak. A fiú nem segített neki semmit, Saci családja se állt a lány mellé, egyedül én és a bátyám valamint a szüleim voltak azok akik támogatták őt, amikor úgy döntött megtartja őt. Saci pedig eléggé különleges anyuka lett, a maga vörös hajával, orrpiercingjével és rocker stílusával. A kis Dominik pedig a lehető legjobb rockbandák slágerein nőhet fel és már három évesen többet tud a zenekarokról mint én.

-Figyelj, én megyek, még elrendezkedek és előszedem a cuccaim.- mondtam és körbenéztem az apró szobában.

- Rendben drágám, nyomasd csak, én szorítok a csapatnak. Masszírozd őket a mennybe és... védekezz-mutatott a fia szobája felé kacsintva.

-Ha most ott lennék leütnélek- szóltam rá a szemeimet forgatva.

-Jól van na... de harminc közül honnan fogod tudni hogy melyiké?- vonta fel a szemöldökét.

-Oké, jó éjszakát- nyomtam ki nevetne. Saci nem változott semmit. Nem pakoltam ki sok mindent, nem maradunk a városban sokáig szóval felesleges berendezkednem. Miközben éppen a különböző testápolókat szedtem elő kopogtak az ajtómon.

-Szabad- emeltem fel a hangom és felegyenesedtem. Az ajtón az egyik edző, Szélesi Zoltán lépett be. -El tudsz most vállalni pár embert? -kérdezte közben körbenézett a szobában.- Persze ha pihenni akarsz akkor...

-Nem, nem, nyugodtan jöjjenek. Megvan a holnapi csapat? -kérdeztem miközben kihajtottam a masszázsasztalt.

-Igen, de még a lehetséges cserék nem. Holnap kora reggel kezdődik az edzés, én tanácsoltam a fiúknak, hogy most kapcsolódjanak ki egy kicsit.

-Rendben. Hány fiúra számíthatok?- támaszkodtam háttal a falnak.

- Csak négyen gondolták úgy, hogy szükségük van rád. Majd a holnapi meccs után lesz igazán munkád. -mosolygott.

-Remélem is, hogy nem fogok unatkozni.- mosolyogtam vissza.

-Oké, hát akkor szólok, hogy egyesével jöhetnek.- intett majd kiment a szobából. Felvettem a telefonom és beállítottam a lejátszási listám tele relaxáló zenékkel. Mindig ezeket játszom kezelés közben és a visszajelzések szerint nagyon jó választás volt minden dal. Nem kellett sokáig várnom, az első páciensem perceken belül megérkezett.

- Hollósi Dóra vagyok- mutatkoztam be a csapat legfiatalabb játékosának.

-Nagy Ádám- fogott velem kezet egy mosoly kíséretében. Egyáltalán nem tűnt fáradtnak, sokkal inkább feszültnek.

-Öltözz le és tekerd magad köré ezt a törülközőt- nyújtottam felé a fehér darabot- aztán feküdj fel ide- simogattam meg a masszázsasztalt. Elfordultam és a kiválasztottam pár olajat miközben Ádám levetkőzött.

-Kész vagyok- szólt én pedig pedig odamentem hozzá. Nyomtam a kezeimbe egy kis olajat majd összedörzsöltem őket.

-Izgulsz?-kérdeztem.

-Voltam már masszőrnél, eddig semelyik se okozott túl nagy fájdalmat- válaszolt.

-Nem úgy értem. A holnapi meccsről beszélek. - nevettem közben közvetlenül a hason fekvő focista elé álltam.

-Hát, meg kell hogy mondjam, eléggé izgulok. Bízok abban, hogy jól játszunk majd.

-Abban én is- a hüvelykujjammal, a középső és mutatóujjammal megszorítottam Ádám nyakának a hátulját- Lazulj el kicsit...-kértem majd ahogy éreztem, hogy ellazult engedtem a szorításon. Ezután kezelésbe vettem a vállait, a hátát, a combját és a lábait. Ő volt az első, akit a csapatból megmasszíroztam. Mindent beleadtam, hogy élvezze. 30 perc múlva megsimítottam az arcát és közöltem, hogy végeztünk, felöltözhet.

-Hű, hát ez jó volt. Dóri, el se hiszed mennyire jól esett. - dicsért folyamatosan miközben magára kapta a ruháit.

-Örülök, hogy élvezted. - mosolyogtam, miközben megtöröltem a kezeim - Remélem jössz hozzám máskor is.

-Még szép! Le se tudsz majd legközelebb szedni az asztalról- kacsintott.

-Úgy legyen. -nevettem. - Szólj, hogy jöhet a következő. És aludj jól!- köszöntem el. Nagy után Szalai Ádámmal töltöttem el egy fél órát. Miután hatszor megkérdezte, hogy ugye én nem töröm el a bordáit mint ahogy az előző masszőr tette elkezdtem a munkám. Ő azt kérte a jobb lábával kezdjek valamit, így hát sportkrémmel bekentem és megmasszíroztam Képtelen volt ellazulni, állandóan beszélt, mindenfélét. Egy idő után azon kaptam magam, hogy folyton nevetek és csüngök minden szaván. Miután itt hagyott jókedvűen törölköztem meg és újraindítottam a lejátszási listát. Eddig igazán jó volt a délután, megismertem két kedves férfit és megtudtam, hogy jobb nem kihívni Kleinheislert ha evőversenyről van szó. Annyira elmerengtem, hogy észre sem vettem, hogy a harmadik ügyfelem már egy ideje a szobában van.

-Mi ez a tré zene?- szólalt meg a hátam mögött én meg konkrétan frászt kaptam- erre kéne ellazulnom? Megfordultam és a csapatkapitánnyal találtam szembe magam. Farmer és ing volt rajta, a szoba a másik oldalában is éreztem a kölniének illatát. Az ágyamnál állt a telómat nyomkodta amíg meg nem talált valami tuc tuc zenét, amit még a bátyám tett rá nekem.

-Így már más.- bólintott és egy hanyag mozdulattal visszadobta a iPhoneom az ágyra. Annyira meghökkentett a bunkósága, hogy meg se bírtam mozdulni. Mégis mi ez a stílus? Oké, ő a csapatkapitány, milliomos meg minden, de ezen kívül nincs miért arcoskodjon.

-Ké...kérlek öltözz le- mondtam vékony hangon. Na jó, még azt kell hogy azt higgye meghunyászkodom előtte. Hajrá Dóra, szedd össze magad!

-Mi az, máris vetkőztetnél kislány? - villantott egy szemtelen féloldalas mosolyt - Be sem mutatkoztál.

-De te sem.- reagáltam azonnal.

-Nekem nem is kell, én vagyok Dzsudzsák Balázs, az egész ország ismer engem.- húzta ki magát.

-És utál- dörmögtem az orrom alatt.

-Tessék szöszi?- kérdezte még mindig vigyorogva. -Öltözz és tekerd a derekad köré ezt a törülközőt- vágtam hozzá a szóban forgó darabot.

- És a nevem Dóra.

-Igenis Dorcsa. - mondta és elkezdte levenni a ruháit. Amint kimondta a nevemet becézve meghült bennem a vér. Utáltam, ha becéznek, a Dorkát is csak Sacinak engedem meg de hogy ilyen nevetséges nevet adjon valaki...na azt már nem!

-Ne szólíts így. Dóra vagyok. Esetleg Dóri. - kezdtem el pakolászni a kenceficéim között.

-Aj, mi ez a szűzlány beszéd, miért nem mindegy hogy hogyan szólítalak? Vagy ha úgy akarod te is adhatsz nekem becenevet, nekem mindegy mit kiáltasz miközben elélvezel. Ez volt az a pillanat, amikor konkrétan tátva maradt a szám.

-Feküdj fel oda- mutattam a masszázságyra és úgy döntöttem nem reagálok semmit, mert ez a szemét túlságosan élvezi a helyzetet.

-Hohó, semmi előjáték? - kérdezte, miközben ráfeküdt az ágyra és... és levette a törülközőt.

-Mégis mit csinálsz? -akadtam ki teljesen- Van fogalmad arról, hogy miért adtam oda a törülközőt? És hasra kellett volna feküdnöd! A kapitány nemhogy zavarba jött volna, egyenesen élvezte azt, hogy kihozott a sodromból.

-Elpirultál- jegyezte meg majd a törülközőt újra magára téve hasra feküdt.
Idegesen fújtatva forgattam a szemeim miközben ő elhelyezkedett. Odamentem és beolajoztam a kezem és hozzá is kezdtem volna, ha nem veszem észre, hogy folyamatosan engem bámul.

-Mondani akarsz valamit?- kérdeztem a lehető legudvariasabban. Mivel nem válaszolt vonakodva elkezdtem közelíteni a hátához a kezemmel, de valamiért nem mertem hozzáérni. A folyamatos bámulástól zavarban voltam, csak néztem a kidolgozott hátának vonásait.

Végül össze tudtam szedni magam annyira, hogy a szemébe nézhessek.
-Megtennéd, hogy nem bámulsz folyton?- mondtam egy kis éllel a hangomban. A kapitány elvigyorodott.
-Csak nem hozlak zavarba?- kérdezte ártatlanul. Esküszöm leütöm.
-Nem szeretem a valaki néz, miközben dolgozok.-kezdtem majd átváltottam incselkedésre hátha nekem is sikerül zavarba hoznom őt- mert véletlenül átváltok csontkovácsba és holnap nem állhatsz a pályára.
-Most meg akartál ijeszteni? Na jó, békén hagylak, kényeztess.- adta parancsba és tényleg elfordult. Még nem találkoztam ilyen nagyképű alakkal. Óvatosan elkezdtem masszírozni a vállait amikor közbeszólt:
-Nem jó, csináld erősebben- szólt én pedig úgy is tettem, jó erősen folytattam a görény masszírozását.
-Ne ennyire erősen- reklamált. Nos, ha nem vagy képes eldönteni mit akarsz, akkor folytatom máshol. Végigmentem a gerincének a vonalán majd elindultam a sportkrémes tubusért, hogy bekenjem a bokáit.
-Hova mész?- kérdezte és felült- Ugye nem kensz be iszappal vagy valami?
-Ha észrevetted volna én nem adok wellness szolgáltatást, a csapat relaxációját segítem és most be szeretném kenni a bokáid.
-Nincs rá szükségem. -mondta én meg meglepődve néztem rá.
-Mi az, hogy nem? Nem érhetek a híres lábaidhoz amikkel eddig max 2 gólt lőttél?- kérdeztem de meg is bántam, hogy ilyen flegmán viselkedem.
-Tudod mit, inkább felöltözök. -sértődött meg én meg azonnal odamentem hozzá.
-Jó, jó kérlek bocsáss meg. Ha nem akarod nem csinálom. Csak feküdj vissza légyszíves.- hunyászkodtam meg mire ismét villantott egy féloldalas mosolyt majd felállt és a ruhái felé indult. Széttártam a karjaimat és fogalmam sem volt, hogy most mégis mi van. Nem hittem volna, hogy rögtön az első nap összebalhézok valakivel.
-Ne csináld már...- próbálkoztam miközben begombolta az ingét ami szintén fehér volt, úgy mint az alsónadrágja, amit próbáltam nem bámulni.
-Lejárt az időnk csajszi- mondta és bedugta az egyik lábát a farmerébe- de ha marasztalni akarsz, egy szavadba kerül, ám nem hiszem, hogy az az asztal megbír mindkettőnket- kacsintott rám.
Ha eddig nem voltam dühös, akkor most valósággal forr a vérem. Igaza volt, tényleg letelt a harminc perc, és ez meg is magyarázza azt, hogy miért nem engedte, hogy hozzáérjek a lábához. Én meg jól beszóltam neki, ami az ő hibája, mert nem volt képes kinyögni, hogy lejárt az időkeret én meg hülyét csináltam magamból előtte ismét.
-Hogy te mekkora disznó vagy- hajtogattam össze a törülközőjét. Alig várom, hogy elmenjen végre ez az arrogáns hólyag.
Mikor már teljesen felöltözött felém fordult, én pedig naivan azt vártam megköszöni a munkám vagy jó éjszakát kíván, de megint sikerült meglepnie.
-Aztán holnap szurkolj nekem!
-Úgy érted nektek. A csapatnak. -javítottam ki. Nem hiszem el, hogyan tudja valaki így sztárolni magát?
-Lehet egy kérésem?- kérdezte én pedig felhúztam a szemöldököm mert nem számítottam semmi jóra- Ha nyerünk és gólt rúgok akkor velem töltöd az estét.
-Minden este a csapattal leszek, Pániccsal vizsgálunk majd át titeket...
-Addig nem megyek el amíg igent nem mondasz- erősködött és elhittem hogy tényleg nem fog eltűnni innen.
-Jól van, igen, csak menj már.- hadonásztam a kezemmel. Dzsudzsák elvigyorodott és ráérősen kisétált.
Micsoda egoista barom. Kikapcsoltam a telefonomon a zenét és azon kezdtem el gondolkozni, hogy vajon Saci mit szól majd, ha megtudja milyen bunkó a jövendőbelije és hogy még rám is hajtott.
Az utolsó vendégem Király Gábor volt, aki csupán a jobb kezére panaszkodott, így hát megmasszíroztam a csuklóját és adtam neki egy tubus kémet mert egy kicsit fel is volt dagadva.
-Tudod, eléggé bunkó volt az elődöd- mondta Király - Nem szerettük. Hál' Istennek egy angyalt küldtek a helyébe.- mosolygott rám én meg hirtelen azt se tudtam mit válaszoljak.
-Remélem a véleményetek rólam nem fog megváltozni- hebegtem. A csapatkapitány után a kapus látogatása sokkal kellemesebben hatott, nemhiába, hisz egy érett férfihoz volt szerencsém, nem pedig egy beképzelt majomhoz.
A délután nem zavartak többször, este pedig a szállás étterem részén vacsoráztunk. Jó volt a kaja és a hangulat is. Örömmel láttam, hogy nincs feszültség a levegőben a holnapi meccs miatt. A netet böngészve rengeteg támogató üzenettel és mémmel találtam szembe magam, konkrétan az egész ország EB lázban égett, a fiúkat ez pedig rengeteg erővel töltötte el, mindenképpen nyerni akartak holnap és én is ezt akartam a 15 millió magyarral együtt.
Készüljetek osztrákok, holnap ilyenkor már a mi himnuszunkat zengik majd a lelátón.