Nos itt is volna a fejezet. Jó szórakozást hozzá. :D

Beljebb léptem az irodában és vártam, hogy Umbrige kiossza feladatom. Egy ideig csak csendben ült és figyelt engem.

- Foglalj helyet kérlek. - mutatott rá a kis asztalra, ahova a pergamen már ki volt terítve. Én pedig csendben leültem. - Írni fogsz.

- Mit kel le írnom? - kérdeztem, hogy minél előbb elkezdhessem és túl legyek rajta.

- Azt fogd leírni, hogy "Hazudni bűn". Így lesz a leghatékonyabb a büntetésed. - mosolyodott el és még egy apró kuncogást is elejtet a végén. Oda jött és egy pennát tett az asztalra. - Láss hozzá.

- Mennyiszer kel leírnom? - kérdeztem meg, ahogy a kezembe vetem a pennát.

- Míg el nem érjük a kívánt hatást. - csicseregte és vissza ült a helyére, tekintetét lesem vette rólam.

- Nem kaptam tintát.

- Arra nem lesz szükséged. - mosolyodott el ismét.

Csak bólintottam és a lap fölé hajoltam, majd elkezdtem írni. De amint le írtam egyszer a mondatott, rögtön meg is álltam és rá kaptam a tekintetem a tanárnőre.

- Szeretnél mondani valamit? - kérdezte.

- Nem, semmit. - ahogy ezt ki mondtam elégedett mosoly terült szét béka képén, én pedig vissza hajoltam a feladatom fölé.

Ahogy újra leírtam, hogy "Hazudni bűn", ismételten éreztem, ahogy apró pengékként vágnak bele a kézfejembe, bele vésve a mondatott. Viszont szinte azonnal be is gyógyult, de akárhányszor leírtam a mondatott újra belevésődött a bőrömbe az a két szó. A "tinta" élénk pirosan ragyogott a pergamenen. Nagyjából fél óra után, már alig éreztem a bal kézfejemet annyira elzsibbadt a fájdalomtól. A két szó nyomán pedig már vörös volt a bőröm a folytonos meg sebzésétől. Ez még vagy egy órán keresztül tartott, mire Umbrige rám szólt, hogy fejezem be.

- Mutasd a kezed. - állt oda mellém én pedig mást nem igen tudtam tenni, oda nyújtottam azt. - Nem, nem. Ez még nem lesz elég. - ingatta meg a fejét csalódottan. Ami miatt én csak egyre dühösebb lettem. - Most elmehetsz. Holnap majd folytatjuk.

Többet sem kellet mondania, felpattantam és kisiettem az irodájából. A folyosóra érve neki dőltem a falnak és lehunytam a szemem, hogy egy kissé lenyugodhassak. Majd el indultam a lépcsők felé, ahol mindenki a nagyterem felé igyekezett. Így hát én is inkább egyenesen oda mentem hátha már Ron és Hermione is ott vannak. Megkönnyebbülésemre már ott ültek és ahogy elnéztem valamin mintha vitáztak volna. Észre sem vették, mikor leültem velük szembe annyira bele merültek a vitájukba. Ami arról szólt, hogy Ron nem hajlandó beismerni azt, hogy el vette Hermione mágiatörténet jegyzeteit.

- De már mondtam, hogy nem nyúltam hozzá. - morogta Ron.

- Pedig valakinek elkellet, hogy vegye és rajtad kívül senki sem volt a közelben. - mondta Hermione.

- De akkor sem én voltam, szerintem csak el hagytad valahol, például ki eshetett amikor pakoltál és nem vetted észre.

- Nem, még meg volt, mikor fel mentem a hálóba, de mire leértem már nem volt a táskában. - mondta egy kicsit halkabban Hermione.

- Pedig én akkor sem vetem el. Ha kell is a jegyzeted akkor is inkább elkérem, de nem lopnám el a hátad mögött. - tetté még hozzá békítőn Ron. - Majd ha fel mentünk segítek meg keresni, rendben?

- Jó, rendben. - fordult el tőle Hermione és csak akkor vet észre. - Harry! Mikor értél ide? Észre sem vettelek.

- Hát igen, jól el voltatok merülve a vitában és nem akartam zavarni. - tettem hozzá vigyorogva.

- Na és mi volt Umbrignel? - terelte el a témát Ron egy kissé elvörösödve.

- Semmi extra, csak írnom kellet. - vontam meg a vállam, nem akartam elmondani nekik mi is volt pontosan. Úgyis tudom mit mondanának rá, hogy szóljak vagy a szüleimnek vagy Dumbledorenak. Amihez nekem semmi kedvem nem volt, az igazgató amúgy sem tudna mit tenni. A szüleim meg csak feleslegesen aggódnának. Megvacsoráztunk és vissza mentünk a klubhelységbe, ahol meg kerestük Hermione jegyzeteit. Meg is lettek, a kanapé alatt volt. És Hermione oda is adta Ronnak bocsánatképp, amiért őt gyanúsította. Én korábban elmentem le feküdni, mert úgy éreztem nem is egy nap, hanem egy hét telt már el azóta, hogy felkeltem.

Másnap úgy, mint minden eddigi tantárgyainknál az RBF fontosságára hívták fel a figyelmünket. És mint eddig, úgy most is, minden óra után kaptunk egy beadandó házi dolgozatott is. Valamint a rám tett meg jegyzések a tegnapi kirohanásom miatt még inkább elszaporodtak, és már leplezni sem nagyon leplezték ellenszenvüket. Persze akadtak, aki még külön oda is jöttek mondván hisznek nekem. Umbrigehez tett második látogatásom sem volt valami kellemes élmény. Valamint a seb, amit a kezemen ejtett a penna, még jobban kivehető volt a büntető munka után. Majd vacsora után, akármilyen kimerült is voltam neki kezdtem meg csinálni a házi feladatokat, amiben Hermione sokat segített. Viszont a bájitaltanban nem segített, mert mind ketten tudjuk, hogy Piton azt kiszúrná. Egyszer már meg történt, aminek egy büntető munka volt a jutalma és egy T a dolgozatra.

Így hát annak meg csinálását holnapra halasztom, és a könnyebbeket oldottam meg elsőnek. Szerdán reggelről szintén volt egy bájitaltanunk, amin a többiek meg kapták az előző órán el készített bájitalok jegyeit. Az órán egy egyszerűbb bájitalt készítettünk, amiket szerencsére nem tüntetett el Piton, csak egyszerűen kritizálta annak minőségét. Aznap a büntető munka után ki hagytam a vacsorát és egyenesen a könyvtárba mentem, hogy meg csináljam a bájitaltan feladatomat. Közel másfél óra munka után, már úgy véltem rendben lesz és vissza mentem a klubhelységbe.

Reggel korán ébredtem és egy darabig nem tudtam, hogy pontosan mi ébresztett fel. Aztán derengeni kezdett az álmom, amiben a Denem kúria folyosóin járkáltam, nem is inkább siklottam a padlón. Aztán a tömlöcök felé mentem, ahol az ott fogvatartottak nyöszörgést és morgásait halottam. Majd az egyik cellánál meg álltam és a benn fogva tartott ember rám nézett. Igor Karkarov volt az, elnyílt a szája de egy erőtlen köhögés szakadt csak fel a torkából, majd meg markolt egy kisebb követ és felém dobta azt, majd aztán sikerült neki rám kiabálni " Meny innen bestia!". És ez ébresztett fel. Nem lepődtem meg az álmomon, mert tudtam róla, hogy Igor Karkarov a Denem kúrián raboskodik, de olyan életű volt minden, mintha ott is lettem volna. Sokáig ezen agyaltam és még reggeli közben is gyakran el-elkalandoztam. A dél előtti óráink bűbájtan és SVK voltak. A bűbájtannak kimondottan örült mindenki, még ha nehéz is volt a feladat, de legalább varázsolhattunk. SVK-n viszont ismét csak olvastunk és jegyzeteltünk és a kedvünket csak még inkább rontott az, hogy délután dupla bájitaltan.

- A dolgozatokat kérem tegyék az asztalomra, majd a táblán fel tüntet recept alapján fogjanak neki a feladatnak. Csendben és nyugodtan, ha csak egy pisszenést is meg hallok az rögtön jelentkezhet nálam egy hónap büntető munkára. - Mondta Piton, amint belépet a terembe. Megvárta míg mindenki ki viszi a dolgozatát és vissza tér az asztalához. - A bájital hozzá valóit megtalálják az asztalukon. - tette hozzá, amin meg is jeletek a hozzá valók, majd suhintott egyet a pálcájával, ahol meg jelent az Erősítő energiafőzet receptje.

Neki fogtunk a feladatnak, Piton pedig leült az asztalához és elkezdte kijavítani a dolgozatokat. Szerencsére a bájitallal nem kellet foglalkozni, mert szinte minden hozzávaló után vagy tíz perceket állni kellet hagyni. És ez idő alatt könnyű volt kimérni a következő adagokat. Most, múltkori eset után vagy háromszor is át olvastam a lépéseket, az alaposság kedvéért. Az óra vége előtt fél órával Piton kiosztotta dolgozatokat és meg nézte a munkánkat. Az én bájitalom a várttal ellentétben nem világos, hanem sötét kék volt, de nem kötött belé. Továbbra is csendben mindenki kivitt az asztalára egy kis adagot a főzetéből. Én vissza lépve asztalhoz gyorsan meg néztem a dolgozatra kapott jegyemet. A dolgozat jegyem egy E volt, ami meg nyugtatott kissé, és már raktam volna el a dolgozatot, mikor meg akadt a szemem a lap alján egy kis piros szövegen. "Béke elixírje bájital: V". Nos igen, mint mondtam a jegyeimet illetően igazságosan jár el, még ha az órán meg is aláz. De meglepett, hogy Várakozás felülit adott rá, igaz egy hibám volt csak a főzettel kapcsolatban, de akkor is előbb számítottam volna egy elfogadhatóra, mintsem egy V-re.

- Azt a jegyet írtam a dolgozataitokra, amit az RBF-vizsgán kapnátok rájuk. - szólt meg Piton az asztala mögül. Mindenki fel kapta rá a tekintetét. - Azt akartam, hogy lássátok, mire számíthattok.

Páran fel derültek ezt halva, de legtöbben csak jobban meg húzták magukat.

- Házi feladataitok átlagos színvonala kritikán aluli volt. Ha ezt vizsgán produkáljátok, a többség megbukott volna. A következő dolgozatot a kígyóméreg-ellenszérumok változatairól gondosabban készítsétek el, különben kénytelen leszek a jövőben büntetőfeladattal párosítani a B érdemjegyet. - mondta és közben lassan körbe nézett a terembe, hogy fokozza mondandója súlyosságát.

Az óra végeztével elmentünk a könyvtárba, hogy neki fogjunk a hátra maradt házi feladatainknak, holnapra. Én pedig öt órakor ismételten Umbrige órája felé vettem az irány. A feladatom ugyan az volt, mint eddig minden nap. A seb, amit a penna hagyott maga után minden írás után, most nem gyógyult be azonnal, sokkal lassabban gyógyult és fájdalmasabb is volt. A büntető munka után a legközelebbi mosdó felé vettem az irányt, hogy meg mossam a kezem a vértől. Mikor kijöttem egyenesen belementem valakibe, megkönnyebbülésemre csak Ron volt az.

- A frászt hoztad rám haver. - mondta sápad arccal.

- Nekem mondod? - szúrtam vissza. Ahogy felnéztem rá, szemet szúrt valami. - Mért van nálad a seprűd?

- Hát... én csak.... Na jó elmondom, de meg ígéred, hogy nem nevetsz ki? - kérdezte és közben egy kissé kipirosodott.

- Persze, mond csak. - válaszoltam.

- Hát, tudod mivel Wood tavaly végzett és a kviddics csapatban meg üresedett az őrző helye, gondoltam jelentkezem én is. Minden nap kijártam, hogy edzek egy kicsit a válogatás előtt. Tessék nevethetsz. - tette hozzá és közben lesütötte a fejét, mintha tényleg arra várna, hogy kinevetem.

- Mért nevetnék? Örülnék, ha együtt játszhatnánk. - mondtam. Rám kapta tekintetét és láttam, hogy megkönnyebbül. - De mért nem szólták, segíthetem volna gyakorolni.

- Nem akartalak ezzel zavarni, hisz a leckék és a büntető munkád is ott vannak. - vonta meg a vállát. - Tényleg a válogatás holnap lesz, szerinted, ha megkéred Umbrige elengedne a válogatásra?

- Nem hiszem. Főleg, hogy élvezi a kínzásomat. - csak miután ki mondtam döbbentem rá, hogy elszóltam magam.

- Hogy érted? Nem csak írnod kell? - kérdezett rá azonnal Ron.

Mivel ő is elmondta, hogy titkon gyakorolt úgy láttam igazságosnak, hogy én is elmondom az igazat a büntető munkámmal kapcsolatban.

- Az a szadista vén banya! - emelte meg a hangját, de egyből csitítgattam, nem hiányzott, hogy valaki meg haljon minket. Közben elindultunk a titkos átjárókon fel a klubhelységbe. - Szólnod kel erről McGalagonynak vagy a szüleidnek.

- Felesleges, úgy sem tudnak tenni ellene semmit sem. - ráztam meg a fejem. - És te se mondj semmit.

- Jó rendbe. - emelte fel a kezét megadóan. - De ezt akkor sem tűrheted.

- Pedig muszáj lesz, ha nem akarok még nagyobb bajt okozni. - idézetem fel magamban McGalagony szavait. - És már csak amúgy is holnap kel mennem, azt már kibírom, és igyekszem meg húzni magam a közelében.

Csendben mentünk vissza a klubhelységben és meg vártuk míg Hemione be fejezi a háziját, hogy együtt mehessünk le vacsorázni.

Másnap már mindenkin lehetett látni, hogy kimerültek vagyunk, és ez még csak az első hét volt. Fredéknek igazuk volt, nem nagyon fogjuk bírni ezt az évet. És ez a nap csak egyre rosszabb lett. Angelika reggelinél lehordta a fejem amiért nem tudok ott leni a mai válogatáson ráadásul Malfoyék is folyton belénk kötöttek, akárhányszor csak össze futottunk. Mintha csak érezték volna, hogy amúgy sem túl rózsás a kedvünk. Mire elérkezett Umbrige, remélhetőleg utolsó büntető munkája már teljesen ki voltam merülve.

- Jó estét Potter. - köszöntött azon az idegesítően édes hangján. - Nos, tudod a feladatod. - mutatott a kis asztalka felé.

Az asztal pont az ablak mellet volt, ahonnan tökéletesen rá lehetett látni a kviddics pályára. Míg írtam a büntetésem, gyakran oda-oda pillantottam, hátha meg tudom mondani, ki is játszik épp és hogy teljesít. De sajnos ilyen messziről csak annyit vettem ki, hogy merre mozognak de azt, hogy ki is az, már nem.

A kezemen kiújuló seb már nem gyógyult be többé. És a folyamatos fel sértésétől még a vérzés sem állt el, amit a penna magába szíva vetett a pergamenre.

- Gyere ide. - szólalt meg Umbrige a büntető munka végén. - Mutasd a kezed. - láttam az arcán a meg jelenő elégedettséget. - Remek. Úgy látszik alaposan be vésődött ez a fontos igazság. - mondta egy kuncogással kísérve. - Most már elmehetsz.

Nem kellet kétszer mondani. A vérzés nem akart elállni, így megint kellet egy kis kitérőt tennem. A gyengélkedőbe nem akartam menni, mert azzal csak feleslegesen fel hívtam volna magamra a figyelmet. Ami lássuk be már így is túl sok volt. Mire végre elállt a vérzés, már tisztán látszott a két szó a kezemen. Tudtam, hogy most már biztosan hegesedés fog utána maradni. Neki dőltem a hideg kőfalnak és bele néztem a tükörbe. Látszott rajtam a kimerültség. Sóhajtva löktem el magam a faltól és elindultam fel a klubhelységbe, hogy aztán a szobánkba lepihenhessek. A büntető munka jobban elhúzódott mint azt sejtetem, mert már mindenki a vacsoráról jött visszafelé. Nem bántam, úgy sem tudtam volna egy falatot sem leerőltetni magamon.

Belépve a klubhelységbe egy kisebb ünneplés fogadott. Ami egy-kettő elnyelt magában, ép csak tetem két lépést és már egy pohár vajsört találtam a kezemben.

- Sikerült Harry! - lépet mellém legjobb barátom egy hatalmas mosollyal az arcán. - Bekerültem.

Kellet pár másodperc mire leeset miről is beszél.

- Ron, ez nagyon jó. - próbáltam lelkesnek látszani. A kezem és a fáradság miatt nem igazán tudtam úgy örülni ennek a hírnek.

- Szép volt Ron. - jelet meg mellettünk Fred.

- Már féltünk, hogy te is ki maradsz a sorból. - bukkant fel George is.

- Mivel mi Weasleyk mind benne voltunk a Kviddics csapatban. - folytatta Fred.

- És Percy fontosabbnak találta, hogy könyveket bújjon mint, hogy folytassa a hagyományt. - csóválta a fejét George.

- De Ron nem okozott csalódást. - veregette meg testvére hátát Fred, aki erre egy kissé el vörösödött.

- Hermione merre van? - kérdeztem meg, hogy el tereljem a figyelmüket.

- Ott. - mutatott a kandalló felé, ahol a egyik fotelben a lány szundikált.

Oda sétáltam és leültem a mellette lévő székre és onnan figyeltem a többieket. Úgy terveztem maradok még egy kicsit, hogy ne sértsem meg Ront azzal, hogy egyből el tűnök.

- Ó, Harry. Vissza értél? - hallottam meg egy kissé erőtlenül a jobbomon szundikáló, vagyis már ébren lévő barátnőmet.

- Igen. - mondtam fanyarul.

- Mi történt? - élénkült fel egyből Hermione, majd letéved a tekintette a kezemre, és a szájához kapta kezét. - Istenem, mi történt a kezeddel? - utána kapott, amire én fel szisszentem. - Bocsánat.

- Semmi baj. Annyira nem vészes. - mondtam, majd elmondtam neki is mindent.

- Ezt el kellene mondanod....

- Nem. - vágtam egyből a szavába. - Már úgyis mindegy ez volt az utolsó alkalom, és már amúgy sem tudnak tenni semmit.

- De ezért ki rúghatják! Legalább Dumbledorenak mond el. - próbált meg győzni.

- Ő sem tudna tenni semmit sem, és nem is akarna velem beszélni. Kerül engem, amióta eljöttünk az iskolából. - mondtam és hátra dőltem a széken.

- De ezt nem hagyná figyelmen kívül. De ha nem akarod akkor jó. - tette hozzá, mikor rá néztem. - Hogy lehet valaki ennyire kegyetlen?

Legszívesebben meg mondtam volna neki, hogy én valami szinten rosszabb vagyok, de vissza nyeltem a szavakat.

- Megyek lefekszem. Jó éjt. - mondtam inkább helyette és el is indultam a hálószobánkba.

Ott lefeküdtem és a plafont bámultam, bár már rettentően fáradt voltam, mégsem tudtam elaludni. Nagyjából fél óra után a többiek is elkezdtek be szállingózni, de még órák múltán sem,  ahogy ők már el aludta,  én még nem tudtam el aludni. Az agyam meg állás nélkül pörgött az elmúlt eseményeken, és a rám váró feladatokon.

A szombat és a vasárnap viszonylag gyorsan eltel, tálán még túl gyorsan is. A házi dolgozatok miatt alig tudtunk rendesen piheni és a szombati edzés is igen csak kimerítő volt. Viszont sikerült mindennel időben végezni vasárnap estig. Hétfőn reggel viszont egy nem várt bonyodalomba ütköztünk.

- Na végre, hogy meg jöttetek. - szólt Hermione, mikor Ronnal leértünk reggelizni. - Ezt nézzétek, most érkezett. - tolta elénk a Reggeli Prófétát.

A MINISZTÉRIUM OKTATÁSI REFORMOT SÜRGET,

DOLORES UMBRIDGE TÖLTI BE A ROXFORTI FŐINSPEKTOR ÚJ TISZTJÉT

A mágiaügyi miniszter tegnap este váratlanul közzétett rendeletével példátlanul széles ellenőrzési jogkört biztosított a minisztérium számára a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola fölött.

A miniszter úr már egy ideje növekvő aggodalommal figyeli a Roxfort működésének zavarait. - nyilatkozta lapunknak Percy Weasley miniszteri almunkatárs. - Ezzel a rendelkezésével azoknak a szülőknek az aggályaira reagál, akik szerint az iskola az oktatás terén rossz irányba halad.

Az utóbbi hetekben volt már rá példa, hogy Cornelius Caramel miniszter új jogszabály bevezetésével pótolta a varázslóképző működésében tapasztalható hiányosságokat. Az augusztus 30-án életbe lépett 22-es számú oktatásügyi rendelet kimondja, hogy ha a mindenkori igazgató nem talál alkalmas jelöltet az iskolában megüresedő tanári állás betöltésére, akkor a minisztérium által kiválasztott személy kerül a posztra.

Ennek köszönhető, hogy Dolores Umbridge ma a Roxfort tanári karának tagja. - hangsúlyozta Weasley. – Dumbledore nem talált senkit, ezért a miniszter úr delegálta Umbridge-et, aki természetesen közmegelégedésre végzi munkáját, forradalmasította a sötét varázslatok kivédése tantárgy oktatását, és közvetlen, hiteles módon informálja a miniszter urat a Roxfortban folyó munkáról.

Umbridge ez utóbbi tevékenységének ad formális keretet a most kihirdetett, a roxforti főinspektor új tisztségéről szóló 23-as számú oktatásügyi rendelet.

Ezzel a rendelkezéssel új, izgalmas szakaszába lépett a miniszter úr programja, amellyel azt a folyamatot igyekszik megállítani, amit sokan a roxforti színvonal hanyatlásaként írnak le. - mutatott rá Weasley. - A főinspektor, azaz minisztériumi vizsgálóbiztos ellenőrzi pedagóguskollégái munkáját, meggyőződik róla, hogy azok az elvárható színvonalon teljesítenek. A tisztséget Dolores Umbridge-nek ajánlottuk fel, aki nagy örömünkre tanári kötelezettségei mellett is vállalta a feladatot. A minisztérium lépése lelkes fogadtatásra talált a roxforti diákok szüleinek körében.

Megkönnyebbüléssel tölt el a tudat, hogy objektív szakmai ellenőrzés alá vonják Dumbledore-t. - nyilatkozta wiltshire-i kúriájában Lucius Malfoy (41). - Minket, szülőket, akik elsősorban gyermekeink érdekeit tartjuk szem előtt, az elmúlt években aggodalommal töltöttek el Dumbledore egyes bizarr döntései, és megnyugtatónak tartjuk, hogy a minisztérium lépéseket tesz a probléma orvoslására. Kétségkívül az említett bizarr döntések közé tartoznak azok a tanári kinevezések, melyekről annak idején lapunk is beszámolt.

így Remus Lupin vérfarkas, Rubeus Hagrid félóriás és a paranoiás exauror, Rémszem Mordon szerződtetése.

A fenti okokból közkeletű a vélekedés, hogy Albus Dumbledore, a Mágusok Nemzetközi Szövetségének egykori elnökhelyettese és a Wizengamot exfőmágusa már nem képes felelősen irányítani a nagy múltú Roxfortot.

A vizsgálóbiztos kinevezése az első lépés afelé, hogy olyan igazgató kerüljön a Roxfort élére, akiben fenntartások nélkül megbízhatunk. - jelentette ki egy magát megnevezni nem kívánó minisztériumi illetékes.

A Wizengamot két tagja, Griselda Marchbanks és Tiberius Ogden a főinspektori tisztség bevezetése elleni tiltakozás gyanánt kivált a bírói testületből.

A Roxfort egy iskola, nem pedig Cornelius Caramel koronagyarmata. - jelentette ki Madam Marchbanks. - Ez a gusztustalan akció is csak Dumbledore lejáratását szolgálja. (Beszámolónk Madam Marchbanks feltételezhető kapcsolatáról bizonyos felforgató goblincsoportokkal a 17. oldalon olvasható.)

- Mi ez a marhaság már megint? - háborodtam fel.

- De most legalább tudjuk, mit is keres itt pontosan Umbrige. Viszont, hogy még a tanárok munkájába is bele tud szólni, már több a soknál. - morogta Hermione. - Arról nem is beszélve, hogy, ha úgy találja jónak még ki is rúghatja őket.

Mind hárman Umbrige felé pillantottunk, aki mint mindig elégedetten pöffeszkedett a Dumbledore melletti széken.

- Nem tudom ti hogy vagytok vele, de én már várom, hogy McGalagony órájára jöjjön be. - mondta vigyorogva Ron.

Csendben ettünk tovább és azon rágódtunk, hogy milyen lesz ez a hét, ha Umbrige nem csak a saját, de mások óráján is bele szól az oktatásba. Tudtam, hogy ez mind azért van, hogy Dombledoret eltávolítsák az iskolából, viszont mégis zavar, hogy ez a béka most már kénye kedvére zaklathat bárkit. A dupla SVK után nem kellet sokat arra várnunk, hogy találkozunk vele. Bájitaltanon, épp csak beléptünk a terembe, rögtön észre vettük a terem egy eldugott részében. Rózsaszínruhájában igencsak elütött a terem sötét hangulatától, ami rögvest szemet szúrt. Rosszabb nem is lehetett volna, főleg az, hogy Piton és ő együtt legyenek egy teremben nem túl kecsegtető szituáció.

- Mint azt észre vették, a mai órán Umbrige professzor is jelen lesz. - szólat meg Piton egy kissé fagyos hangon, éreztetve, hogy neki sem tetszik a helyzet. - Ma az Élénkítő főzetett fogják elkészíteni az óra első felében. Amennyiben befejezték azt, kihozzák az asztalomra és neki kezdenek a "Szárított Billywig Fullánk jellemzői és felhasználásuk" fejezet elolvasásnak és jegyzetét írnak az óra végére. - mondta és meg fordulva a táblára írta a receptet, mi pedig csendben neki kezdtünk a feladatnak.

Piton is inkább körülöttünk sétált, látszólag szándékosan kerülve Umbriget, amit meg tudtam érteni. De az elkerülő terve nem vált be, mert Umbrige is fel állt és mellé szegődött.

- Ne azt Harry! - kapta el a karom Hermione mikor, majdnem egy rossz hozzá valót tettem bele az üstbe. Hálás pillantást vetetem felé.

Nem tudtam rendesen koncentrálni a bájitalra, mert tekintettem folyton vissza tévedt a furcsa párosra, akik most Dean és Neville mellet álltak. Beledobtam az üstbe a következő alapanyagot, de valószínűleg valami nem volt jó, mert a bájitalnak már alig nevezhető főzet habzani kezdett, de szerencsére nem olyan vészesen.

Umbrige meg köszörülte a torkát, Piton pedig lassan felegyenesedett, és felé fordult.

- Nos... mióta is tanít a Roxfortban? - kérdezte Umbridge pergamenre támasztva pennáját.

- Tizennégy éve. - válaszolta kifürkészhetetlen arccal Piton.

Sokan fel néztek és a következő párbeszédre kezdtek figyelni.

- Maga eredetileg a sötét varázslatok kivédését szerette volna tanítani, igaz? - folytatta a kérdezősködést Umbridge.

- Igen. - felelte csendesen Piton.

- De nem kapta meg a tantárgyat, ugye?

Piton szája széle megrándult.

- Amint látja, nem.

Umbridge felírt valamit a pergamenjére.

- De mióta itt tanít, ha jól tudom, újra meg újra megpályázta a posztot.

- Igen. - válaszolt halkan, s szinte mozdulatlan szájjal Piton.

Látszott rajta, hogy kezdi el veszíteni a türelmét. Kevesen tudták igazán kihozni a sodrából Piton, de úgy látszik Umbrige képes pár kérdéssel el érni ezt.

- Dumbledore azonban következetesen elutasította a kérését. Sejti, hogy minek köszönhető ez?

- Erről nála kellene érdeklődnie. - felelte ingerülten Piton.

- Fogok is. - bólintott negédes mosollyal Umbridge.

- Lényeges kérdésnek tartja ezt? - kérdezte Piton összeszűkült szemmel.

- De még mennyire! - felelte Umbrige olyan hangon, mintha ennek nyilvánvalónak kell lennie. - A minisztérium alaposan meg kívánja ismerni a tanárok... öhm... személyes és szakmai hátterét.

Direkt jobban meg billentem a kezem, aminek köszönhetően a bájitalom nem csak habzani, de egyenesen szikrázni és rázkódni is el kezdett. Piton egyből ide sietett és egy intéssel el is tüntette annak tartalmát.

- Fogj hozzá még egyszer Potter, és a továbbiakban hanyagold a hozzá valók felesleges pazarlását. - szúrta oda, de nem tűnt túl mérgesnek. Valószínűleg rá jött, hogy mit is akartam elérni azzal, hogy majdnem fel robbantottam a termet.

Nem lett volna jó, ha Umbrige fel hívja a figyelmet Piton személyes hátterére. Tudtam, hogy Umbrige tisztában van vele, hogy annak idején Piton halálfaló volt. A minisztérium felmentést adott, mivel Dumbeldore ki állt mellette azon idő szak után, mikor a Nagyúr elvesztette hatalmát velem szemben. Persze ezt a részletet bizalmasan kezelték és alig tud róla pár ember a Renden és a tárgyaláson jelenlévők közül. Nekem Remus mesélte, még harmadikban, mikor rájöttem, hogy halálfaló volt.

Umbrige az óra hátra lévő részében szerencsére már nem kérdezgette Pitont. Viszont oda ment egy-egy diákhoz, hogy mondják el a véleményüket a tanításával kapcsolatban.

Szerencsére Binns óráján nem jelent meg, és már kezdtünk örülni, hogy ma már csak a vacsoránál látjuk, de ez a remény a jóslástan terembe érve szerte foszlott. Még Trelawney is egy kissé feszült volt a jelenléte miatt. Ismételten az álom fejtéssel foglalkoztunk. Az óra felénél viszont Umbrige megunta a csendes meg figyelést és egy jóslatot próbált ki csalni Trelawneyből, aki először zavarodottan, aztán kétségbe esten próbált valamit kitalálni Umbrignek. Aki csak továbbra is mosolyogva írogatott a kis jegyzettömbjébe. Trelawney viszont csak még inkább kétségbe est és ezt rajtunk próbálta le vezetni, vagyis inkább csak rajtam.

- Te nem voltál ott Hermione, szegény Trelawney teljesen ki volt készülve. - magyarázta a történteket Ron. - Umbrige pár szóval képes volt teljesen meg alázni őt.

- Nálatok is volt Umbrige? - kérdezte Fred, ahogy le telepedtek mellénk Georgeval és Leevel.

- Igen Pitonnál és Trelawneynél is. - morogtam fáradtan a tányéromnak.

- Nálunk gyógynövénytanon volt bent. - mondta George.

- Nem volt olyan vészes, mint elsőre hittük. - folytatta Fred

- Leginkább csak csendben figyelt.

- És milyen volt Pitonnál? - kérdezte meg aztán Lee.

Röviden el meséltük, amin ők csak jó derültek.

A következő két hét lassan telt csak el, és már mindenki alig várta a Roxmortsi hétvégét, hogy végre kikapcsolhassunk. Szerencsére a továbbiakban nem történtek nagyobb események. Umbrige gyakran tévedt be a jóslástan óráinkra, hogy megfigyelje Trelawneyt. McGalagony, Ron legnagyobb örömére, egy kissé helyre rakta a békát, mikor az ő óráján tett látogatást. Én sikeresen tartózkodtam a következő büntető feladatoktól. És mire elérkezett a várva várt hétvége már teljesen ki voltunk merülve, még Hermioneén is meglátszott a fáradság.