Na, itt is volnék az újabb fejezettel. :D Részletesebbre sikerült, mint általában, de ígérem a következő fejezetben már egy kicsit meg sürgetem az eseményeket. Bár eleve nem lesz egy rövid történet, hisz magában fogja foglalni a 5., 6. és 7. részeket is. :D (És egy kicsit csaltam, mert sokat át vetem az eredeti szövegből.)

Elég fagyos egy légkör volt a hálószobánkban. Tegnap este össze vitáztunk Seamusal, mivel ő és az anyja is kiállnak a Próféta híresztelései mellet. Nem igazán zavart a dolog, de mégis vacak volt, hogy annak ellenére mennyi ideje ismerjük egymást, hazugnak hisz.

- Ne is foglalkozz vele haver. - mondta Ron, mikor a nagyterem felé vettük az irányt. Tudtam, hogy az ha fel húzom rajta magam csak ront a helyzeten, így inkább el engedtem a fülem mellet a megjegyzéseket. Örültem, hogy akadnak olyanok is akik hisznek nekem, de az rosszabb volt, hisz őket szintén zaklatták.

Reggeli után meg kaptuk az órarendünket.

- Remek, dupla SVK és utána Bájitaltan, majd egy unalmas Mágiatörténet és Jóslástan Trelawneynel. - morogta Ron.

- Kíváncsi vagyok melyik rosszabb, Umbrige vagy Piton. - mondtam el gondolkodva.

- Ugyan Harry, lehet nem is lesz annyira szörnyű. - legyintett le Hermione. Szeretem volna meg cáfolni, de lakatott tetem a számra és csak meg csóváltam a fejem, és folytattam a reggelim.

- Mi ez a lehangoltság így reggelre? - bukkantak fel az ikrek.

- Nézzétek milyen borzalmas egy napunk lesz. - nyújtotta oda Ron az órarendjét nekik, akik csak el vigyorodtak és le huppantak Ron két oldalára.

- Annyi baj legyen öcskös. - mondta Fred.

- Én nem emiatt aggódnék a helyedben. - folytatta George.

- Miért kéne aggódnunk? - kérdezte Hermione gyanakodva méregetve őket.

- Ötödévesek vagytok. - vágta rá Fred úgy mintha ezzel mindent meg magyarázott volna.

- És? - kérdezte Hermione vissza, értetlenül meredve rájuk.

- Az ötödév RBF év. - válaszolta George.

- Ilyenkor a tanárok alaposan meg dolgoztatják a diákokat. - folytatta Fred.

- Rengeted lecke és feladat vár rátok. Még a vizsgák előtt ki fogtok dőlni. - kontrázott rá George.

- De hisz tavaly nektek is RBF-etek volt. Nem nagyon lehetett rajtatok látni, hogy megviseltek lennétek. - mondta Ron.

- Nem, mivel mi nem görcsöltünk rá annyira a tanulásra mint a többiek. - vigyorodott el George.

- Voltak akik el ájultak naponta többször is, annyira túl hajszolták magukat. - mondta Fred el gondolkodva.

- És ha jól emlékszem, ti csak három-három RBF-t szereztetek. - mutatott rá Hermione.

- Igen, de nekünk az is elég. És minek vacakolnánk a RAVASZ-al, mivel már megvan a... - rá villantottam a tekintetem Georgra, aki egyből ki javította magát. - Megvannak az RBF-jeink. Tehát neki is kezdhetünk az üzletünknek.

- Már azt is fontolgatjuk, hogy a hetedévet nem is fejezzük be, és el kezdjük a vállalatunk alapjait építgetni. - magyarázta Fred. - Csak anya miatt akarjuk folytatni, főleg most, hogy Percy meg tagadott minket.

Senki nem szólalt meg, mivel a Percys téma még elégé sok feszültséget okozott. Mikor először hallottam, hogy teljesen el kötelezte magát Caramel mellet teljesen ledöbbentem.

- És honnan szereztek ti ehhez annyi pénzt? - kérdezte Hermione.

- Ne kérdezz és akkor nem hazudunk Hermione. - kacsintott rá a lányra Fred és testvérével fel álltak. - Megyünk meg kötünk pár üzletet.

Azzal ott is hagytak minket. Hermione értetlenül nézett utánuk.

- Ha nem kérdezek, akkor nem hazudnak. - gondolkodott el a lány. - Mégis mit akart ez jelenteni? Csak nem szereztek kezdő tőkét a vállalatukhoz?

- Nem tudom, de egész nyári szünetben baglyok szállítottak nekik különféle tárgyakt és növényeket. De anyáéktól egy knútot sem kértek soha. - morfondírozott Ron is.

Én hallgattam, mert nem akartam, hogy tudják én adtam nekik a pénzt. Azt a pénzt adtam oda nekik, amit a Trimágus Tusa győzelméért adtak. Én nem akartam meg tartani, és ez jó befektetésnek tűnt, hisz ez egy nagy lehetőség a számukra és nem akartam, hogy fel hagyjanak az álmukkal. De nem akartam, hogy mindenki tudja én támogattam őket ebben. A szüleink ellenezték volna az egészet, de így, hogy van saját pénzük nem igen szólhatott bele senki, hogy mire használják. De azért aggódva figyeltem őket, hogy ne csináljanak semmi komolyabb kárt.

- Menyünk inkább az órára, jobb ha nem késünk. - mondtam terelve a témát.

A SVK teremben már ott ült Umbrige az asztala mögött. Csendben meg várta míg mindenki helyet foglalt és csak az után állt fel.

- Jó napot kívánok mindenkinek. - köszöntött minket nyájas hangon, mintha óvodásokhoz beszélne, eléggé idegesítő volt.

Hangzott néhány vissza köszönés.

- Ajaj, ez így nem lesz jó. Próbáljuk meg mégy egyszer: Jó napot Umbrige professzor. - most már mindenki "rendesen" köszöntötte őt. - Így már mindjárt más.

Azzal meg fordult és a pálcájával fel írta a mai anyagot a táblára. "Sötét varázslatok kivédése - vissza az alapokhoz". Sokan értetlenül meredtek a táblára, meg értettem miért, hisz a cím azt sugallta, hogy a legelejétől akar minket tanítani Umbrige.

- Az alapoktól fogjuk kezdeni, mivel úgy értesültem az elmúlt években igen csak hiányosak voltak az ismereteitek. Ezért, hogy ezt ki küszöböljük jobbnak láttam, ha az alapoknál kezdjük el az oktatásotokat. - mondta még mindig azon az idegesítő cukor mázos hangján. - Mindenkinek van egy példánya Wilbert Fushel A defenzív mágia elmélete című könyvéből? - igenlőn morogtunk. - Ejnye. Megint nem sikerült. Ha egy eldöntendő kérdést teszek fel, akkor az "Igen Umbrige professzor" vagy "Nem Umbrige professzor" válaszokat várom. Most próbáljuk meg mégy egyszer. Mindenkinek van egy példánya Wilbert Fushel A defenzív mágia elmélete című könyvéből?

- Igen Umbrige professzor. - mondtuk kórusban.

- Remek. - újra a tábla felé fordult és a cím alá egy kisebb címet "Tantárgyi célkitűzések" és három pontot írt fel.

1. A defenzív mágia elméleti alapjainak megismerése.

2. A defenzív mágia jogszerű használatát lehetővé tevő helyzetek felismerésének elsajátítása.

3. A defenzív mágia helyének meghatározása a bűbáj használatában.

- Most a pálcákat a táskába és vegyétek elő a pennátokat, majd másoljátok le az alábbi pontokat.

Mindenki értetlenül nézett padtársára de szó nélkül tették azt amit Umbrige mondott. Még soha egyszer sem kelet a pálcáinkat el raknunk főleg nem SVK-n.

- Most nyissátok ki a tankönyvet az ötödik oldalon és olvassátok el a "Az alapokról kezdőknek" című fejezetet. A beszélgetést kérlek mellőzzétek. - utasított minket, mikor be fejeztük a másolást.

Mindenki csendben kinyitotta a könyvét és neki kezdett az olvasásnak. Én nagyjából két mondat után már nem tudtam a szövegre koncentrálni, mert rettentően unalmas volt. A mellettem ülő Ron is a pennájával játszadozott és csak meredt maga elé a könyvbe. A mellettünk lévő padban Hermione még csak ki sem nyitotta a könyvet és szüntelenül jelentkezett, de Umbrige nem is törődött vele. Alig pár perc alatt az egész osztály már Hermionet figyelte és Umbriget, mire amaz végre oda fordította rá a tekintetét.

- Igen kedves...

- Hermione Granger, professzor.

- Kérdésed van a fejezettel kapcsolatban Hermione?- kérdezte Umbrige.

- Nem a kérdés nem a fejezettel kapcsolatos.

- Akkor a türelmedet kérem. Most olvasunk de az óra végén szívesen válaszolok a kérdésedre. - mondta Umbrige.

- A tantárgyi célkitűzésekről szeretnék kérdezni valamit – mondta Hermione, nem tágítva a mondandójától.

- Úgy hiszem a célok egyértelműek. - válaszolta össze ráncolt szemöldökkel Umbrige.

- Nekem sajnos nem. Ugyanis nem szerepelnek köztük a Védő bűbájok használata. - mondta Hermione.

- A védekező bűbájok használata? - ismételte kuncogva Umbridge. - Nos, nem hinném, hogy ebben a teremben bármi ellen is védekezni kellene. Vagy attól tartasz, hogy megtámadnak óra alatt?

- Nem fogunk varázsolni? - kérdezte döbbenten Ron.

- Jelentkezz, ha szólni szeretnél kedves...

- Ron Weasley.

Umbirge tüntetőn nem válaszolta kérdésre és el is fordult Ron felől. Nekem és Hermionenak egyből a magasba lendült a kezünk. Rám emelte béka képet, de aztán Hermione felé fordult.

- Szeretnél még valamit kedvesem? - mosolygott rá Umbrige, játszva a szívélyes tanárt.

- Igen. Mire való akkor a Sötét varázslatok kivédése tantárgy, ha nem arra, hogy gyakoroljuk a védekező bűbájokat? - kérdezte.

Mindenki Umbrigera nézett várva a választ.

- Te a minisztériumban képzett pedagógiai szakértő vagy? – kérdezett vissza higgadtan Umbridge.

- Nem, de...

- Nos, akkor attól tartok, nem a te dolgod meghatározni, hogy „mire való" valamely tantárgy. Az új tantervünket nálad sokkal öregebb és bölcsebb varázslók dolgozták ki. Biztonságos, veszélytelen módon fogtok megismerkedni a defenzív mágiával...

- Annak meg mi értelme van? - vágtam a szavába egy csepp indulattal a hangomban. - Ha megtámadnak minket az nem....

- Jelentkezünk Harry Potter. - szakított félbe Umbrige.

Fel emeltem a kezem, de szándékosan nem szólított, de már szinte mindenkinek a magasban volt a keze.

- Igen, kedvesem.

- Dean Thomas, professzor. - mondta és Umbrige bólintott, hogy folytassa. - Szerintem Harrynek igaza van, ha meg támadnak minket az nem lesz veszélytelen.

- Meg ismétlem. Attól tartasz, hogy meg támadnak az óra alatt? - kérdezte higgadtan Umbrige.

- Nem, de...

Umbrige elhallgattatta őt.

- Úgy értesültem, hogy az elmúlt években tanáraitok, nem csak felelőtlenek voltak, de voltak akik veszélyesek is voltak rátok nézve. - mondta Umbrige mosolyogva. - Rátok ijesztettek és elhitették, hogy veszély fenyeget titeket minden sarkon. És olyan bűbájokat tanítottak nektek amik nem csak, hogy veszélyesek, de egyben tiltottak is. Úgy tudom elődöm nem csak megismertette veletek azokat, de egyenest rajtatok mutatta be azon veszélyes átkokat.

- De róla kiderült, hogy őrült - mutatott rá Dean. - Egyébként pedig nagyon sokat tanultunk tőle.

- Előbb jelentkezünk, aztán beszélünk, Dean! - énekelte Umbridge. - A minisztérium álláspontja szerint alapos elméleti tudás birtokában le tudjátok tenni a vizsgátokat, s ezzel oktatásotok eléri célját... Mutatkozz be, kérlek - tette hozzá a jelentkező Parvatira nézve.

- Parvati Patil vagyok, és azt szeretném kérdezni, hogy nem lesz-e az RBF-vizsgának gyakorlati része is. Úgy tudom, meg kell majd mutatnunk, hogy tényleg végre tudjuk-e hajtani az ellenátkokat.

- Valóban, de megfelelő elméleti tudással képesek lesztek gyakorlatban is alkalmazni őket. - mosolygott mézes mázosan Umbige.

Fel emeltem a kezem, de nem vártam meg míg szólított.

- És mire megyünk az iskolán kívül az elmélettel? - kérdeztem.

- Egyelőre még az iskolában vagyunk Potter. - válaszolt Umbrige.

- De az elmélet nem készít fel minket arra, ami oda kint vár. - mondtam és igen csak érződhetett az indulat a hangomon mert, Hermione meg ragadta a talárom úját.

- Nem vár rátok semmi sem odakint. - mosolygott továbbra is kitartón Umbrige.

- Semmi? - kérdeztem vissza gúnyosan.

- Véleményed szerint ki akarna ártatlan gyerekekre támadni?

- Hát lásuk csak ki is... - színleltem a töprengést. - Mondjuk Voldemort és a halálfalói.

Néhány lány fel sikkantott a név hallatán, mások össze rándultak. Még Ronnak is egy fájdalmas grimasz suhant át az arcán. Érezhetően meg fagyott a levegő a teremben. Umbrige viszont semmi reakciót nem mutatott, csak tovább nézett engem. Majd egy aprócska gonosz mosolyt villantott, mielőtt meg szólalt volna.

- Tíz pont a Griffendéltől.

Mindenki elhalkult és a néma párbajt figyelte köztem és Umbrige között.

- Szeretnék tisztázni egy-két dolgot. Azt híresztelik, hogy egy bizonyos sötét varázsló fel támadta holtából....

- Nem volt halott. - vágtam közben.

- De igenis. Vigyáz, mert már így is tíz pontot veszted miattad a házad. Mint mondtam, azt híresztelik, hogy ez a bizonyos sötét varázsló újra köztünk jár. De ez az állítás hazugság.

- Nem hazugság! - emeltem fel a hangom. - Ott voltam, láttam, mikor vissza tért.

- Büntető feladat Potter! - válaszolta nyugodt hangon Umbrige. - Ma öt órakor várlak az irodámban. Ismétlem: az állítás hazugság. A Mágiaügyi Minisztérium biztosít benneteket róla, hogy nem kell tartanotok semmilyen sötét varázslótól. Aki mégis nyugtalankodik, az keressen fel engem bizalommal tanítási időn kívül. Ha bárki bármilyen feltámadt sötét varázsló rémképével ijesztget benneteket, csak szóljatok nekem. Azért jöttem, hogy segítsek. A barátotok vagyok. És most, legyetek szívesek folytatni az olvasást. Ötödik oldal, „Az alapokról kezdőknek".

Azzal vissza ült az asztala mögé, én viszont fel álltam. Jóformán reszkettem a dühtől. Mindenki rám kapta a tekintetét, de én egyenesen Umbrige tekintettébe bámultam.

- Ne csináld! - ragadta meg a karom Hermione.

- Szóval maga úgy gondolja, hogy Cedric Diggory magától halt meg?

Mindenkinek elakadt a lélegzette és páran voltak is akik el is sápadtak. A részleteket senki nem tudta pontosan, de Cedric halál híre nagyon lesújtotta az egész iskolát.

- Cedric Diggory halála egy szerencsétlen baleset volt. - mondta még mindig azon a szirupos hangján.

- Meggyilkolták! - szinte már kiabáltam, de most nem igazán érdekelt, hogy kivel is kiabálok épp. A tenyerem már viszket a pálcám után.

Arra számítottam, hogy Umbrige le ordítja a fejem, amiért kiabáltam vele, de nem ez történt. Kivett egy pergament a fiókból és bőszen el kezdett rá írni. Majd újra rám nézett és ugyan azon a mézes mázos hangján szólalt meg.

- Gyere ide kérlek Harry.

Oda léptem az asztalához, majd oda nyújtotta az össze hajtogatott pergament.

- Kérlek vidd ezt el McGalagony professzornak. - mondta.

Én ki kaptam kezéből és sarkon fordulva ki siettem a teremből, döbbent tekintek kíséretében. Becsaptam magam mögött az ajtót, de még az sem segített le nyugodni. Mellesleg a karom és a sebhelyem is sajgott.

Oda érve McGalagony irodájához, bekopogtam.

- Mit keres itt Potter? Órán kéne lennie. - mondta a professzor asszony, mikor ajtót nyitott.

- Igen, de Umbrige ide küldött, hogy ezt adjam át. - nyújtottam felé a pergament, amit ő gyorsan át olvasott, majd újra rám nézett.

- Jöjjön be. - hívott be, és vissza ült író asztala mögé. - Igaz?

- Mi igaz? - kérdeztem vissza meglepetten.

- Meg kérdező jelezte a munkáját?

- Igen.

- Kiabált Umbrige professzorral?

- Igen.

- Azt mondta, hogy Tudjuk ki vissza tért?

- Igen.

Sóhajtva dőlt hátra a székében. Egy ideig csend volt, de aztán rám emelte a tekintetét.

- Nem mondom, hogy nincs igaza Potter. De emlékezzen, hogy Umbrige professzor Minisztériumi alkalmazott. És felesleges vele vitába szállnia. Kérem tartózkodjon az illyes fajta viselkedéstől. Mert ezzel nem csak magának okoz gondot. - szólalt meg végül.

- De én csak az igazat mondtam. - háborodtam fel.

- Igen ezzel tisztában vagyok, de Umbrige nem fogadja el ezt az igazságot, és ha tovább fog vele vitázni annak súlyosabb következménye is lehet. Emlékezzen hova is tartozik Umbrige és kinek tesz jelentéseket. - mondta McGalagony szintén egy kicsit élesebb hangnemben. - Azt javaslom húzza meg magát a közelében és uralkodjon az érzelmein.

Tudtam, hogy igaza van és csak némán bólintottam.

- Most vissza mehet az órájára. - bocsájtott el.

Nem sok kedvem volt vissza menni, de még volt fél óra az órából, szóval kénytelen voltam. Nem kopogtattam az ajtón, csak beléptem és a helyemre mentem. Umbrige egy pimasz mosollyal a szája szélén figyelte, ahogy a helyemre sétálok.

- Egész hétre meghosszabbítom a büntető munkáját Potter. - mondta egy kis kuncogással kísérve.

Én csak bólintottam, és el is fordítottam a tekintetem róla. Csiga lassúsággal telt csak el a fél óra, de amint csöngettek szinte futva hagytam el ismét a termet. A folyosón meg vártam a barátaim, majd csendben mentünk tovább a bájitaltanterem felé. A terembe érve a legtávolabbi munkaasztalhoz mentünk.

- Mi volt McGalagonynál? - kérdezte halkan Ron.

- Csak figyelmeztet, hogy ne nagyon húzzam fel Umbriget. - feleltem. Meg vontam a vállam, hogy jelezem nem volt nagy szám.

Hamar meg érkezett az osztály többi része is. És legnagyobb örömünkre Malfoyék az előttünk lévő asztalt foglalták el.

- Mi van Potter, máris büntiben vagy? - kérdezte Malfoy halkan, hogy csak mi és az ő asztala hallja.

- Dugulj el Malfoy. - még legyintettem is mellé, hogy ki hangsúlyozzam menyire nem érdekel a mondandója.

- Szegény Poti fiúnak senki sem hisz. - vinnyogta Pansy Parkinson. Az asztaluknál lévők halkan kuncogtak, de szerencsére el hallgattak, mert Piton meg érkezett.

A terembe néma csend lett, ahogy Piton az asztalához sétált. Piton lassan végig pásztázta a termet, nálunk egy pillanatra meg állt a tekintette. Nem fűztem nagy reményeket a mai órához. Igaz, amikor a Grimmauld téren tartózkodott, nem kötekedett belém, de az iskolában nem számíthatok erre. A szüleimnek nem szóltam egy szót sem arról, hogy Piton folyton folyvást belém és a munkámba köt. Nem akartam, hogy aggódjanak. És mivel a jegyeimre nem megy rá ez a furcsa oda-vissza viszálykodás, nem is nagyon láttam értelmét. El tudtam viselni bizonyos mértékig a megaláztatásomat.

- Mielőtt hozzákezdünk az órai munkához emlékeztetnélek rá benneteket, hogy jövő júniusban egy igen fontos vizsgán kell számot adnotok tudásotokról a varázsfőzetek készítése és használata terén. - fogott neki a magyarázatnak Piton. - Bár sajnálatos módon a csoport egyes tagjai átlagon aluli szellemi képességekkel rendelkeznek, elvárom, hogy az RBF-vizsgán legalább elégséges szintű teljesítményt nyújtsanak mindazok, akik nem akarják, hogy... megnehezteljek rájuk.

Piton tekintete Nevillen időzött, aki egy kissé el kezdett remegni.

- A következő tanévben sokan közületek már nem lesznek a tanítványaim - folytatta Piton. - A RAVASZ-ra előkészítő kurzusomon ugyanis csak a legjobbak vehetnek részt, vagyis egyesektől meg kell majd válnunk.

Piton most rám nézte, s szája sarka kissé felfelé görbült.

Álltam a tekintetét, és már vártam az a pillantott, amikor ez be következik, hogy ne keljen továbbra is el viselnem az örökös szivatását. 

- A búcsú boldogító percétől azonban még egy egész tanév választ el minket, úgyhogy akár szándékoztok RAVASZ-ra menni, akár nem, azt ajánlom, összpontosítsatok annak a magas szintű tudásnak a megszerzésére, amit a sikeres RBF-vizsga feltételéül támasztok. - folytatta Piton. - A mai órán egy olyan bájitalt készítünk el, ami gyakran szerepel a vizsgafeladatai között: a béke elixírjét. Ez a főzet a szorongás oldására, az izgalom csillapítására szolgál. De vigyázat! Aki túl bőkezűen adagolja a hozzávalókat, annak bájitala mély, sőt akár örök álmot hozhat elfogyasztójára. Legyetek hát óvatosak munkátok során!

Mindenki mocorogni kezdett e szavak hallatán. Mellettem Hermione kihúzta magát és látszott rajta, hogy minden idegszálával arra koncentrál, amit Piton mond.

- A hozzávalókat és az elkészítés módját a táblán olvashatjátok. - intett a pálcájával és a táblán meg jelent a recept. - Mindent, amire szükségetek lesz megtaláltok a tároló szekrényben. Másfél órátok van a munkára. Lássatok hozzá!

Mindenki neki fogott a bájitalának. Ez egy igen csak bonyolult főzet volt, és ha csak egy kicsit rontasz rajta máris el rontottad az egészet. Alig húsz perc után már volt egy-két üst robbanás vagy más furcsa jelenség. A Ron üstjében lévő zöld trutymó állagú valami a leg kevésbé sem hasonlított arra, aminek lennie kellet volna. Minden idegszálammal azon voltam, hogy ne rontsak el semmit sem, és elég jól is haladtam. El nézve a többiek munkáját csak nekem, Hermionenak és Malfoynak volt egyelőre tökéletes a főzet.

- A főzet akkor tökéletes, ha ezüstös pára lebeg fölötte. - szólalt meg Piton egy óra múltán.

Körül nézetem a teremben. Az én üstöm sötétszürke gőzt okádott, Ronéból most már zöld szikrák is röpködtek, Seamus pedig kétségbeesetten élesztgette pálcájával kialudni készülő tüzét. Hermione főzetének felszínét viszont ezüstösen fénylő pára borította. Piton csupán rápillantott, aztán szótlanul továbbment, mivel nem tud mibe belekötni. Mellettem viszont megállt, és szája undok mosolyra húzódott.

- Meg tudhatnám, mi akar ez lenni Potter? - kérdezte. A többiek rögtön felénk fordultak. Főleg a Mardekárosok szerették nézni azt, ahogy Piton kötekedik belém.

- A béke elixírje, uram. - feleltem nyugodt hangon.

- Mond csak Potter, tudsz te olvasni? - kérdezte egy kissé gúnyosabb hangon.

- Igen, uram. - válaszoltam, kissé kérdőn, mert nem tudtam mire akar kilyukadni. Az előttünk csoportosuló Mardekárosok a tenyerükbe vihorásztak.

- Akkor fel olvasnád a harmadik be kezdését a receptnek. - mutatott a tábla felé.

- "Hozzáadjuk a porított holdkövet, háromszor megkeverjük balra, azután hét percig forraljuk, majd két csepp hunyorszirupot adunk hozzá." - el hallgattam, és rá jöttem, hol is rontottam el a főzetem.

- Mindent elvégeztél, ami a harmadik bekezdésben áll, Potter?

- Nem - motyogtam.

- Tessék?

- Nem - ismételtem meg hangosabban. - A hunyorszirupot kifelejtettem.

- Kifelejtetted bizony, épp ezért a kotyvalékod használhatatlan. Evapores. - intett a pálcájával és a főzetem abban a pillanatban eltűnt az üstből. Nem nagyon döbbentem meg, sokszor elő fordult már, hogy egyetlen hiba miatt el tüntette a bájitalaimat. - A többiek töltsenek meg egy palackot a főzetükből, címkézzék fel és tegyék az asztalomra. A házi feladatuk, egy negyven centiméter hosszú pergamenen foglalják össze a Holdkő tulajdonságait és a bájitalokban való felhasználásukat. A dolgozatokat csütörtökre várom.

Én csendben össze pakoltam a holmim, míg a többiek a bájitalokat vitték ki a tanári asztalra. És amint meg szólalt a csengő, már mentem is ki a teremből. Egyenest mentem a nagyterembe, hogy gyorsan egyek valamit, bár éhes nem igazán voltam, de tudva milyen óráink lesznek jobb ha eszem most. Ron és Hermione ott értek utol és csendben le ültek mellém. De aztán Ron el kezdete szidni Pitont az igazságtalan viselkedése miatt, de mivel én nem igen csatlakoztam hozzá a szidásában hamar meg unta. Binns órája, mint mindig rettentő unalmas volt. Valamint ő is figyelmeztet minket a közelgő RBF vizsgákra. Leginkább csak Hermione tudta figyelmesen végig hallgatni. De velem együtt a többiek már az első pár mondat után elvesztették a fonalat. És nekem az sem sokat javított a helyzeten, hogy a sebhelyem is sajgott. Az óra végén Binnstől is kaptunk egy házi dolgozatot, amit szintén csütörtökre adott fel.

- Mit csinálnátok, ha idén nem adnám oda a jegyzeteimet? - kérdezte Hermione, mikor vége lett az órának.

- Ugyan Hermione ezt nem tennéd meg velünk. - nyafogott Ron.

- Pedig meg fogom tenni, legalább egy kicsit meg erőltethetnétek magatok, és figyelhetnétek az órán. - morgolódott a lány.

- De mi meg próbáltunk, de nekünk ez egyszerűen nem megy, te sokkal jobb vagy nálunk. - próbálta bókokkal meg enyhíteni Hermionet.

- Hjaj ugyan már. - legyintette le őt Hermione, de látszott rajta, hogy célba ért a bók. - Megyek, majd óra után találkozunk. - indult el rúnaismeretek órájára.

Mi Ronnal pedig Trelawney órája felé vettük az irányt. A tantermében, mint mindig most is meleg volt, és a sok el égetett gyógynövénytől nehéz is volt a levegő. Valószínűleg azért, hogy ellazítsa az embert, de ezek az aromák már orrfacsaróan erősek voltak. Utáltam itt lenni, mert a professzor asszony mindig a közeli halálomat jósolgatja. Mint mindenki, Trelawney is el mondta az RBF fontosságát. Majd állom fejtéssel kezdtük a mai órát. Mi Ronnal csak bámultunk egymásra, mert egyikünknek sem akaródzott ezt csinálni.

- Mondj te egyet - szólalt meg végül Ron. - Én általában elfelejtem őket,a mint el kelek.

- Gondolkozz csak van, ami meg marad.

Semmi kedvem nem volt arra, hogy a vissza térő rémálmokat meg osszam vele, vagy bárki mással.

- Hmm... Mondjuk a múltkor azt álmodtam, hogy kviddicsezem, szerinted mit jelenthet? - kérdezte meg aztán.

- Nem tom. - vontam meg a vállam, majd egy fanyar mosollyal hozzá tettem. - Biztos azt, hogy fel fog falni egy gumicukor.

A kezébe prüszkölt, ahogy elnevette magát. Mind ketten tisztába vagyunk vele, hogy Trelawney megszállottja a halált hozó jóslatoknak. Csendben ültünk tovább és inkább a többieket hallgattuk, ahogy nagy komolyan bele vetik magukat a munkába. De ezt is hamar meg untam, és csak csendben bambultam magam elé, mire a következő pillanatra Naginit láttam meg az ölemben. Egy kissé meg ijedtem, hogy mit keres itt, de aztán jobban meg figyeltem, hogy nem is az én ölemben fekszik, hanem a Nagyúréban. Láttam a jóslástan termet magam előtt és hallottam, hogy Ron mellettem magaráz valamit. És ezzel együtt láttam a Denem kúria könyv tárát is ahogy én vagyis a Nagyúr ott ül és Nagini az ölében nyugtatja fejét. Majd ez a kép meg szakadt és már csak a tantermet láttam. A sebhelyem szörnyen sajgott és szúrt.

- Harry? - bökte meg a vállam Ron. - Minden oké?

Körbe néztem, de szerencsére senki sem vette észre, hogy mi történt, majd vissza fordultam aggódó barátom felé.

- Igen, persze. Csak el bambultam. - válaszoltam és egy mosolyt erőltettem az arcomra. Láttam, hogy nem igazán győztem meg, de nem firtatta tovább.

Szerencsére hamar vége lett az órának, és egyenest mentünk a klubhelységbe. Ki fáradva huppantunk le egy-egy fotelba a kandallóhoz közzel. Hamarosan Hermione is csatlakozott hozzánk, ő velünk ellentétbe máris neki látott, hogy elvégezze a ma kapott házi feladatottak. Szerencsére még volt majdnem két órám Umbrige büntető munkájáig, szóval én is elő kotortam a jóslástan házinkat és unalom űzés gyanánt elkezdtem meg csinálni. Bár oda sem figyeltem arra, amit írok, leginkább a teremben történteken járt az agyam.

Hamarább érkezett el az öt óra és el indultam a SVK terem felé, Umbrige irodájába. Be kopogtam, és mikor be engedtek lassan be léptem. Már sokszor jártam itt, de ez ami most fogadod gyökeret vetett a lábamban. A fal rózsaszínű volt és szinte minden négyzet centiméterén egy macskákkal díszített porcelán tányér lógót. Az íróasztalt csipke terítő és virág mintás váza ékesítette. A másik kisebb asztalon szintén egy csipke mintás terítő volt és egy pergamen ki terítve rá.

- Jó estét. Potter. - szólalt meg Umbrige íróasztala mögül, akit csak most, hogy fel állt vetem csak észre, annyira bele olvadta a környezetébe.

- Jó estét tanárnő. - köszöntem vissza.

Lenne egy kérdésem felétek. Ugye a 6. fejezetben, Harry megölte Pettigrewt (hozzá teszem már 15-nek számított, mit számít három hét ide vagy oda). Nos, ezzel fel vetődött bennem egy kérdés. Mikor Harry első éves volt, és elhanvasztotta Mógust, az szerintetek gyilkosságnak számít? Mert én úgy gondolom, hogy mivel meg halt és tulajdonképpen Harry keze által ( védő mágia ide vagy oda), így azt gondolom, hogy Harry akkor és ott megölte Mógust. Ti mit gondoltok erről? ( + Ha meg ölte akkor, versen előnyben van Voldemortal szemben, hisz Voldemort csak 16 évesen ölt először.)