Hát ismét itt volnék. Ne haragudjatok, hogy el tűntem csak kicsit padlón voltam és nem sok kedvem volt írni. De már kezdem össze kaparni magam és igyekszem pótolni a lemaradásom. :D

Lassan és óvatosan osontam ki a szobából, majd le a nappaliba. Szerencsére már éjfél is elmúlt és már senki sem tartózkodott a szobában. A láthatatlanná tévő köpenyt az egyik kis szekrény üres fiókjába tettem, hogy mikor vissza érek egyből el rejthessem a maszkot. Gyorsan magamra vettem a maszkot és el hoppanáltam. A Malfoy birtok magasodott előttem, mikor meg érkeztem a kívánt helyre, és örültem, hogy még az előtt fel vettem a maszkot, hogy indultam volna. Ismertem a járást, és az, hogy senkivel sem találkoztam út közben arra enged következtetni, hogy a gyűlés már tart. Oda érve az ajtóhoz, meg torpantam. Azon morfondíroztam, hogy kopogjak-e, de elég hülyén vette volna ki magát. Ezért csak simán be nyitottam és beléptem a terembe.

●●●

Az ajtó hirtelen kinyitódására, mindenki fel kapta a fejét, mindenki kivéve egy embert. Az illető, aki épp most jött meg, határozott léptekkel igyekezett a trónus felé. Majd meg sem állt addig, és el is foglalta helyét annak jobb oldalán. A Nagyúr lassan ki nyitotta a szemét és az előtte állókra szegezte vörösen izzó tekintetét, nem foglalkozva a jobbján lévő személlyel, meg kezdte a mai gyűlést.

- Lucius. Mit tudunk, mik Caramel tervei? - fordult a szőke férfihez.

- Nagyuram. A Miniszterelnöknek szándékában áll eltávolítani Dumbledoret a Roxfort igazgatói székéből. Valamint egy Minisztériumi alkalmazottat szeretne kijelölni az új Sötét Varázslatok és Kivédésük órára, mint Főinspektort. A hölgy neve Dolores Jane Umbrige. - vázolta fel a férfi a helyzettett.

- Mit kel tudnunk erről a nőről, hisz nem ok nélkül hoztad fel, igaz? - kérdezte a Nagyúr.

- Valóban nem. Miss Umbrige egy igen fontos személy a Minisztériumban, valamint igen nagy befolyással is rendelkezik. És mint Főinspektor nagyban tudja befolyásolni az iskola szabályzatát. Így Dumbledort is sakkban tudjuk tartani, mivel így Caramel is szabad kezet kap az iskola ügyeit illetően. - fejezte be mondandóját Lucius.

Csend követte szavait. Majd a Nagyúr meg beszélte Luciusal, hogy a férfi ejtsen el egy-két tanácsot a Miniszterelnöknek, hogy miként is tudná Dumbledoret sarokba szorítani. Igaz ezt még sok elő készületek és aprólékos munka fogja követni, de a vég eredmény ugyan az lesz. Dumbeldore bukása. A meg beszélés ezt követően már nem tarot sokáig. Csak aprólékos és taktikai meg beszélésekről volt szó a következő három támadás részleteiről. Valamint a rég-új szövetségesek fel kereséséről is eset egy-két szó.

- Bella, Lucius és Perselus, ha kérhetem, tartsatok velünk. - szólalt fel a Nagyúr és fel állt, amit minden jelenlévőt arra ösztönzött, hogy fejet hajtson. Mindenkit, egy embert kivéve. A Nagyúr el indult ki a teremből, mögötte haladva az említettek, oldalán pedig az új taggal.

Ki érkezve a ház elé, el hagyva a hoppanálás gátló bűbájt már indultak is a Denem kúriába. Útjuk egyenesen a napaliba vezetett.

- Lucius, mikorra várhatjuk a Minisztérium legyengítését? - tért egyből a lényegre a Nagyúr.

- Minden harmadik hónapban van egy éjszaka, mikor szinte senki nincs a Minisztériumban, viszont a védő varázslatok vagy kétszer olyan erősek. - vázolta a helyzetet a Malfoy családfő. - De azokat egy belsős segítségével könnyűszerrel át léphetjük úgy, hogy ne okozunk fel tűnést. Valamint azt is el intézhetjük, hogy a javunkra fordítsuk a védelmet és meg fékezzük a rendet, ha mégis meg próbálnak be jutni a Minisztériumba.

- Remek, akkor ezt mind rád hagyom és Bellaval fogsz tartani az akció során. A csapat már készen áll Bella? - fordult a nőhöz.

- Igen Nagyúr, és ha nem bánja akkor az újoncot is magammal szeretném vinni. - nézett rá az említettre egy gonosz vigyor keretében.

- Azt sajnos nem engedhetem, mivel neki más feladata lesz. - válaszolta a Nagyúr. - Kik lesznek veled?

- Jómagam, Lucius természetesen, a férjem és Rabastan, Dolohov és Greyback. - válaszolta Bellatrix.

A Nagyúr nem válaszolt csak bólintott, hogy jóvá hagyja a döntést.

- Perselus, akkor te és a többiek a csapataitokkal pedig a támadást fogjátok el végezni. - mondta Pitonnak, aki csak meg hajolt jelezvén, hogy meg értette az utasítást. - Egyelőre már csak az kel, hogy ki várjuk amíg a dolgok el rendeződnek. Amint Dumbledore el tűnk az iskolából, könnyebb lesz onnan ki csalogatnunk a Potter kölyköt és a Minisztériumba csábítani. - dőlt hátra elégedetten a Nagyúr.

- Ha szabad Nagyuram, hogyan szándékozza Pottert ki csalogatni a kastélyból? - kérdezte meg Piton egy kisebb csend után.

- Többféle képen is el tudom érni, akár most is, hogy ide jöjjön, de sajnos azon módszerek nem működnének, ha már az iskolában lesz. De hamar ki találom a módját, hogy feltűnés nélkül el érjem és azt csinálja amit kel. - húzta száját ördögi mosolyra a Nagyúr.

Csend követte a szavait, és nem volt nehéz kitalálni, hogy min gondolkodik mindenki.

- Távozhatok. - mondta a Nagyúr a vele szembe ülőknek. Azok fel álltak és meg hajoltak, majd távoztak.

●●●

- Nekünk pedig van egy-két dolog, amit feltétlen meg kel beszélnünk. - fordult felém a Nagyúr, amint mindenki el hagyta a szobát és már a lépteiket sem lehetett hallani. - Remélem tisztában vagy vele, hogy ha el jött az idő akkor neked a Minisztériumba kel menned és el hoznod onnan a jóslatot?

- Igen, tudom. De ha nálam lesz a jóslat, akkor valószínűleg Dumbledore el fogja venni. - mondtam.

- Ezzel tisztában vagyok, ezért kel úgy rendezni mindent, hogy át add a jóslatot Luciusnak. De nem merem rájuk bízni ezt a nagy feladatott, hisz tudom, hogy a Rend szinte azonnal ott lesz, hogy meg állítsák őket. - mondta, én pedig kissé meglepetten néztem rá. - Igen, tisztában vagyok vele, hogy Perselus információkkal látja el Dumbledoret és a Rendet. - jelentette ki, mikor észre vette meglepettségem. - De még nem ölöm meg, nem az felelőtlen lenne tőlem, hisz így tudom, hogy Dumbledore mire számít és előtte járhatok egy lépéssel. Vissza térve a te feladatodra. - meg emelte a pálcáját és egy varázsigét mormolva, egy üveg gömb formálódott ki a tenyerében, amiben tejszerű füst gomolygott. - Ez nálad lesz, mikor mész a Minisztériumba, és ha meg szerezted a jóslatot, ki cseréled ezzel és ezt adod Luciusnak. Az igazit magadnál tartod és el hozod nekem. - nyújtotta át a gömböt én pedig el vettem és a kezembe forgatva nézegettem azt.

- Nem lesz feltűnő, hogy csak úgy oda adom Malfoynak a jóslatot? - kérdeztem el gondolkodva a hallottakon.

- Igen az igencsak gyanús lenne. De ha csapdában vagy és el veszik tőled azt nem hiszem, hogy gondot okozna. - felelte.

- És a Rend, ha előbb érkeznek, mint kellene, vagy túl későn? - nem mondtam ki, hogy mihez érkeznek túl későn, hisz benne van a pakliban, hogy Bellatrix nem állja a szavát és akkor egy a hat ellen kel meg küzdenem a halálfalókkal. Ami vajuk be nem egy jó helyzet.

- A miatt nem kel aggódnod, hisz amint te be lépsz a Minisztériumba én jelzek Perselusnak, hogy indítsa meg a támadást, ami ahhoz fog vezetni, hogy szól a Rendnek, hogy Minisztériumba tartasz. - fellelte.

- És én? - kérdeztem

- Fogod tudni, hogy mikor kel menned, de előtte tisztázunk valamit. Az el következő hónapokban, olyat fogsz látni és hallani, ami segít nekünk el terelni Dumbeldore figyelmét. Garantálom, hogy senki nem hal meg a barátaid és a családtagjaid közül, viszont sérülések és egyéb súlyos károsodások elkerülhetetlenek lesznek. - mondta a szemembe nézve, hogy ezzel is nyomatékosítsa mondandóját.

- Hogy érted, hogy látni és hallani fogom? - kérdeztem felháborodva.

- Ha itt lesz az ideje akkor meg fogod érteni. - felelte szándékosan is meg tagadva tőlem a rendes választ. Ami nem tetszett. De tudom, hogy hiába is faggatnám nem fog semmit sem el árulni. - Most már ideje neked is vissza menned. - intett az ajtó felé, lezárva a beszélgetést. Kisétáltam a szobából és meg sem álltam a ház előtti kapuig, ahol megállva levetem a maszkot és a talár zsebébe mélyesztettem. Majd a Grimmauld téri ház könyvtára bontakozott ki előttem és ugortam.

Sötét és nagy por volt a könyvtárban, érezhetően keveset volt használva a terem. Lassan és halkan mentem az ajtóig és hallgatóztam, de semmi mozgást nem volt a házban. Megkönnyebbülten léptem ki a folyosóra és mentem át a nappaliba, ahol elő vetem a köpenyt és bele tekertem a talárt a maszkkal és a gömbbel együtt. Majd vissza osontam a szobánkba, ahol Ron ugyan abban a pózban horkolva feküdt, mint mikor itt hagytam. Elraktam a köpenyt és gyorsan én is vissza feküdtem, hogy aludjak még egy keveset, mivel már kint el kezdett hajnalodni.

Hangoskodásra és ajtó csapódására ébredtem, hirtelen ültem fel és néztem át Ron ágyára, aki szintén zavartan ült fel. Ismét egy ajtó csapódott, majd Mrs. Weasley hangját lehetett hallani, ahogy kiabál valakivel. Gyorsan fel keltünk és lementünk, hogy kiderítsük mi okozta a felfordulást reggelre, vagyis inkább délben, mert már elég világos volt kint. A konyhában egy igen csak morcos Mrs. Weasleyvel találtuk magunkat szembe és csak intett nekünk, hogy üljünk le, csendben helyet foglaltunk Hermione és Ginny mellet.

- Mi történt? - kérdeztem suttogva a lányokat.

- Fred és George. Ők ki hallgatták a reggeli megbeszélést. - felelte Hermione szintén suttogva.

- Volt megbeszélés? Reggel? Mi volt olyan sürgős? - kérdezte Ron.

- Nem tudom, de nem furcsa? Egyre gyakrabban vannak megbeszélések és küldetések is. - csatlakozott Ginny is a beszélgetéshez.

Ezen el gondolkodtunk, én sejtettem, hogy ennek én lehetek az oka és a jóslat, de nekik ezt nem mondhatom el. Ron és én gyorsan ettünk valamit, majd fel mentünk az ikrekhez, hogy ki derítsük mit tudtak meg.

- Egyébként hova tűnt mindenki? - kérdeztem, mikor észre vettem, hogy szokatlanul nagy a csend a házban.

- Apa és James a Miniszteriumban vannak, a többiek mind a kastélyba mentek, mivel Fredék meg zavarták a megbeszélést. Anya maradt, hogy helyre tegye őket és, hogy felügyeljen ránk. - mondta Ginny és közben be nyitott az ikrek szobájába.

- Hé, minek köszönhetjük a látogatást? - kérdezte George az ágyban fekve, majd fel ült, hogy helyet szorítson nekünk is.

- Kíváncsiak vagytok mit derítettünk ki, igaz? - vigyorodott el Fred és ő is fel ült.

- Hát, anya nagyon ki van borulva, szóval valami nagy dologról lehet szó. - mondta Ron izgatottan.

- Igen, de mi nem sokat hallottunk belőle. - felelte egy kicsit lehangoltabban Fred.

- Csak néhány szót, hallottunk meg. A telefül még nem olyan precíz. - folytatta George.

- És mit hallottatok? - kérdeztem.

- Csak valami támadásról, és egy jóslatról. Többet nem igen, mert lebuktunk. - felelete Fred.

- Jóslat? - kérdezte Hermione, lerítt az arcáról a kételkedés.

- Igen az. - bólintott George.

- Mért beszélne a Rend jóslatokról? Ennek semmi értelme. - mondta Hermione.

- Lehet te nem hiszel bennük, de vannak tényleg valós jóslatok is, nem csak olyanok, mint amiket Trelawney csinált. - mondta Ron.

- Azt el hiszem, hogy lehetnek valósak is, de a Rend akkor is miért foglalkozna egy ilyen dologgal? - firtatta tovább a lány.

- Lehet Voldemorthoz van köze. - mondtam egy vállrándítással. - Egyedül csak ennek lenne értelme, nem? - tetem hozzá, mikor rám néztek.

- Ez igaz. - bólintottak rá. Csend ereszkedett ránk, de az ikrek nem hagyták, hogy ezen rágódjunk és el kezdték be mutatni az új és őrült találmányaikat.

A nyári szünet további része csendben telt és nyugodtabban is. Bár még így is sok Rend tag fordult meg a házban. A szüleim kimerültnek és leterheltnek tűntek, ahogy a többi Rend tag is. De ezt igyekeztek elrejteni, hogy ne aggódjam, de ez nem mindig sikerült. És az ilyen pillanatokban érzem csak igazán azt, hogy el árultam őket. A Nagyúr azóta nem hívott és semmi jelét sem adta annak, hogy tervezne valamit. Néha-néha eszembe jutott az amit mondott, de még mindig nem tudtam, mire is kellene majd oda figyelnem. Egy, kettő el repült az a pár nap a suli kezdésig.

- Igyekezettek, nehogy el késük a vonatott. - kiabált fel a földszintről anya.

- Megyünk már. - kiabáltam vissza. - Igyekezz Ron. - szóltam rá barátomra, aki épp az ágy alatt matatott valami után.

- Mindjárt.... Áhh! - a fejét is be verte, ahogy sietve mászott ki az ágy alól. Kezében a keresett tárgyal. - Meg-g-g... van. - lihegte sápadt arccal. Én alig bírtam vissza tartani a nevetést. - Ne neves. - dobott meg egy párnával.

- Na gyere, mert tényleg el fogunk késni. - mondtam még mindig vigyorogva és fel kaptam a bőröndöm elindulva vele a napaliba, ahol a többiek már vártak. - Egyébként az micsoda? - intetem a kezében lévő tárgy felé.

- Csak egy öntöltős penna, Fredék adták. - mutatta a kis méretű pennát. - Bár azt mondták még nem tökéletes, de jobb mint az előzők, mert azok szemen lőttek a tintával.

- Na végre. Kész vagytok? Mindenetek meg van? - kérdezte Mrs. Weasley, mikor le értünk.

- Igen. - feleltük.

Párokba rendeződtünk, hogy úgy utazunk a King's Cross pályaudvarra. Alig fél óra múlva indul a vonat. Szóval mindenki a kijelölt párja mellet állt, hogy együtt hoppanáljanak.

- Remélem mindenetek meg van. - mondta apa és mellém állt. - Akkor indulhatunk? - kérdezte és meg fogta a karom.

Mindenki bólintott és pár pillanat múlva már hoppanáltunk is a pályaudvarra. A peron egy nyugisabb részére értünk, majd egyenest mentünk is a vonathoz, hogy fel rakjuk a poggyászunkat. Fred és George előre mentek, hogy keressenek egy üres kupét.

- Vigyáz magadra. - ölelt meg szorosan anya.

- Írj, ha van bármi amiben segíthetnénk. - mondta apa, ahogy rá néztem anya válla felet.

- Rendben. - feleltem.

A vonat sípja szakított minket félbe, és siettem fel szállni rá. Még az ajtóból vissza intettem, majd el mentem meg keresni a többieket. Már most észre vettem, hogy mindenki el hallgat, mikor meglátnak és mikor úgy hiszik már nem hallom vagy látom őket összesúgnak a hátam mögött. Igaz nem igazán érdekel mit gondolnak rólam, de elég zavaró, hogy mindenki egy elmebajosnak hisz. Végre meg találtam a többieket és be ültem melléjük.

- Hosszú egy évünk lesz. - morogtam.

- De reméljük nyugisabb mint tavaly. - mondta Ron.

- Reméljük. - bólintottam rá.

Az út további része nyugodtan telt, és szinte észre sem vettük már a kastély peronján voltunk. Az utolsók között szálltunk le, hogy el kerüljük a tömeget és a nagy figyelmet is. Az ikrek viszont előre mentek, hogy még a vacsora előtt be hálózzák a gyanútlan vásárlókat. A kocsiknál csatlakozott hozzánk Luna és Neville is. Ők azon kevesek közzé tartozik akik hisznek nekem. Igaz a Mardekárosok is mind hisznek, de ők nem fognak mellém állni, vicces is lenne. Furcsa érzés volt ismét a kastélyban lenni. Örülök, de mégis jobban aggódom, hogy itt vagyok. Bár látva a többiek boldog arcát én is kezdtem meg nyugodni.

Már szinte mindenki a nagyteremben volt, mikor oda értünk, és amint be léptünk több száz szempár szegeződött rám. Mindenki el hallgatott, olyan nehéz volt a tekintettük súlya, hogy legszívesebben sarkon fordulnák és el menekülnék. De nem tettem, mintha nem is érdekelne egyenesen sétáltam a Griffendél asztala felé. A szemem sarkából észre vettem egy élénk rózsaszín foltot a tanári asztalnál. Oda kaptam a tekintetem és egy alacsony pufók nőtt láttam meg Dumbledore mellet. Valószínűleg ez az a nő akiről Malfoy beszélt. Ha nem tudtam volna, hogy miért is van az iskolában még akkor is azt mondanám, hogy semmi kedvesség nincs az átlátszó mosolya mögött. Úgy ült ott, mintha az övé volna a kastély.

- Az ott a új SVK tanár? - kérdezte Ginny, ahogy helyet foglalt mindenki.

- Valószínűleg. - mondta Hermione.

- Olyannak tűnik, mint az a csaló Lockhart. - morogta Ron.

- Nem ez attól rosszabb lesz. - mondtam, a többiek értetlenül néztek rám de én csak meg ráztam a fejem.

- Hol van Hagrid? - kérdezte Ginny ahogy jobban szemügyre vette a tanári asztalt. Mi is oda fordultunk, hogy meg nézzük, és valóban Hagrid nem volt ott. A helyén ott ült Suette-Pollts, aki már egyszer helyettesítette Hagridot.

- Lehet egy Rend ügy miatt nincs itt. - mondta Hermione. Egyet kellet értenünk vele, mert ha valami baj történt volna arról tudnánk.

Kinyílt a nagyterem ajtaja és McGalagony vezetésével be léptek az új elsőévesek. A Teszleksüveg ismét egy hosszú versikével készült, majd az elsőévesek beosztását harsogta. Mikor vége lett a beosztásnak, Dumbledore fel állt.

- Kedves elsőévesek! - szólalt meg Dumbledore két karját széttárva, sugárzó mosollyal az arcán. - Örülünk, hogy itt vagytok. Kedves felsőbb évesek! Örülünk, hogy újra itt vagytok. Vannak pillanatok, amikor helyénvaló a szónoklat. Ez nem olyan pillanat. Vigyázz, kész, falatozz!

Amint be fejezte a mondatott előttünk máris ott illatozott a sok finom fogás.

- Ez az! - kurjantott fel Ron és egyből bele is vette magát a kajálásba.

Hermione bár csóválta a fejét mégis el mosolyodott. Én is szedtem magamnak, de az, hogy Hagrid nincs itt és ez a Minisztériumi rém viszont igen, elégé elvette az étvágyam. Mert akaratlanul is az előttem álló feladatok jutnak az eszembe. Hamarosan a szellemek is meg érkeztek, hogy köszöntsék az új diákokat. Egy-két meg lepett sikolyt lehetett hallani, de hamar át váltottak nevetésbe. Eszembe juta mikor még én voltam elsős. Hamarosan mindenki be fejezte a falatozást és már csak szórakoztak és beszélgetek egymással. Mi csak csendben vártuk, hogy Dumbledore el mondja a szokásos év elejei beszédét, hogy aztán mehessünk a klubszobába pihenni.

- Most, hogy mind meg töltöttük hasunkat ezzel a finom vacsorával, már csak a kiadós alvás vár ránk, hogy el kezdhessük ezt az új évet. - fogott mondókájába Dumbledore - De mielőtt még elengednélek titeket a Házaitok klubhelységébe pihenni, volna itt egy-két apróság. Az iskola melletti erdő tanulóink számára tiltott terület. Az elsőéveseket arra kérem, jegyezzék meg ezt, egyes idősebb diákjainkat pedig arra, hogy ne felejtsék el. Frics úr, iskolánk gondnoka megkért rá, saját becslése szerint a négyszáz-hatvankettedik alkalommal, hogy emlékeztesselek benneteket: a tanórák közötti szünetben tilos a folyosókon varázsolni. Ezen kívül még jó néhány más dolog is tilos, a teljes lista immár megtekinthető Frics úr szobájának ajtaján.

Sok felől kuncogásokat lehetett hallani. Az ikrek még tapsoltak is, és ép csak nem álltak fel.

- Ami a tanári kart illeti, két személyi változásról számolhatok be. Örömmel üdvözöljük újra körünkben Suette-Pollts professzort, aki a legendás lények gondozása órákat tartja majd, s hasonló örömmel mutatom be nektek Dolores Umbridge professzort, iskolánk új sötét varázslatok kivédése tanárát.

Nem éppen egy lelkes taps követte szavait.

- A ház kviddics csapatainak válogatására a...

Az igazgatót egy aprócska köhintés szakította meg. Umbridge volt a hang forrása. Az igazgató vissza ült a székébe és át engedte a szót Umbrigenak.

- Köszönöm kedves üdvözlő szavait, igazgató úr. - szólalt meg negédes hangon. - Csodás érzés újra itt lenni a Roxfortban. És látni ezt a sok csillogó szemet és mosolygó arcot.

Körülnézve én csak döbbent arcokat láttam, és ez nem meglepő. Hisz még eddig senki nem vágott az igazgató szavába és kezdett neki egy beszédnek. Még Lockhart is csendben ült és hagyta, hogy a háttérbe szorítsák.

-A Mágiaügyi Minisztérium mindig is kiemelkedő fontosságot tulajdonított az ifjú boszorkányok és varázslók képzésének. A veletek született értékes tehetség kárba vész, ha nem építünk rá, ha nem aknázzuk ki szakszerű oktatással. Nemzedékről nemzedékre tovább kell adnunk a varázslótársadalom ősi örökségét, a tudást, melyet máskülönben mindörökre elveszítenénk. Közös kincsünket, az elődök által felhalmozott mágiai ismereteket őrizniük és gyarapítaniuk kell azoknak, akik e nemes munkát, a tanítást választják hivatásul. - Umbridge professzor itt szünetet tartott, és biccentéssel tisztelgett a tanári kar többi tagja előtt. Egyetlen kollégája se biccentett vissza. Umbridge közben újra megköszörülte a torkát, és folytatta szónoklatát. - A Roxfort minden igazgatója és igazgatónője bizonyos mértékig megváltoztatta, megújította e nagy múltú iskolát, s ez így is van rendjén, mert ahol nincs haladás, ott pangás és hanyatlás van. Az öncélú újításnak azonban nem engedhetünk teret, hiszen botorság elvetni az idő próbáját kiállt szokásokat. A régi és az új, az állandóság és a változás, a hagyományőrzés és a hagyományteremtés közötti egyensúly tehát...

Senki nem figyelt már igazán arra amit mondott, még én is inkább a többieket figyeltem, hogy mint csinálnak. Ron a tökleves poharával játszadozott, mindenki más inkább beszélgetett valakivel, akik még figyeltek is Umbrigere, azok is inkább csak néztek mintsem tényleg figyeltek is arra amit mond.

Umbridge nem zavartatta magát továbbra is kitartóan mondta a szövegét. De nem kerülte el a figyelmem, hogy mint az igazgató, mind a tanári kar tagjai rosszallón figyelnek rá. A velem szemben ülő Hermione is morcosan hallgatta Umbrige beszédét.

- ...mert egyes reformokat igazol az idő, míg mások helytelennek bizonyulnak. A hagyományok egy részét illő és üdvös továbbvinni, de el kell vetni az idejétmúlt szokásokat. Lépjünk hát tovább, hogy beköszönthessen a nyitottság, a hatékonyság, a felelősségteljes munka korszaka, melyben megőrződik az, ami megőrzésre méltó, tökéletesedik, ami tökéletesítést igényel, és szigorú tilalom sújtja mindazt, ami káros.

Umbrige befejezve beszédét helyet foglalt és úgy nézet ki, mint aki nagyon elégedett magával. Dumbledore szolidan tapsolni kezdett, majd a tanárok is követék példáját, mindenki más csak késve vette észre, hogy vége a beszédnek.

- Hálásan köszönjük Umbridge professzornak igen tanulságos felszólalását. - állt fel ismét Dumbledore.

- Hát az biztos, hogy tanulságos volt. - mondta Hermione.

- Azt ne mond, hogy élvezted. - mondta Ron csodálkozva nézve a lányra. - Ennél unalmasabb beszédet még nem hallottam, pedig Percy mellet nőttem fel.

- Nem azt mondtam, hogy élveztem, csak azt, hogy tanulságos volt. - pirított rá Hermione.

- Hogy érted, hogy tanulságos? - kérdeztem.

- Ti tényleg nem figyeltettek? - kérdezte, mi pedig meg ráztuk a fejünket. - Röviden azt jelentette, hogy a Minisztérium bele fog szólni az iskola ügyeibe.