Mielőtt neki kezdesz ezt OLVASD El! Ha össze találkozol a könyv előre haladtával 3 fekete pöttyel és/ vagy 3 karikával akkor, ne ijedj meg. A 3 pötty azt jelenti, hogy ugyan abban az időben egy másik helyen éppen mi történik ( ezt 1,Sz./3.Sz- benn fogom írni). A 3 karikánál Harry fog vissza emlékezni dolgokra. Csak ennyit szeretem volna, jó szórakozást.

●●●

- Piton neked mégis mi a fészkes fene bajod van? Azt az esetet nem hozzuk fel előtte, mert egyértelmű, hogy saját magát okolja a történtekért. Erre te egy ilyennel támadod. - mászott James az említett arcába.

- És lehet pont ez a probléma, hogy nincs vele erről beszélve. Mikor hallottátok őt a történtekről valaha is beszélni? - jelent meg az ajtóban Dumbledore, rögtön felé kapta a fejét mindenki. - Amint meg kaptam a patrónust Remustól, ide sietem és halottam mit mondott az előbb Harry. Sajnos keveset tudunk a történtekről ép csak annyit amennyit el mondott nekünk és az is csak egy kis része annak ami ott történt. Biztos vagyok benne, hogy valamit szándékosan titkol az esettel kapcsolatban. Bizonyára egyedül akar vele meg birkózni, de attól tartok, hogy ez egy idő után csak fel emészti. Igaz én javasoltam, hogy jobb ha nem háborgatjuk a múltat, és talán segít neki felejteni, de attól tartok ebben az esetben ez most nem lehetséges. - ült le az asztalhoz, és egyesével nézet rá mindenkire a jelen lévők közül. - Ezért javaslom, hogy.... - nem tudta be fejezni mert Sirius rontott be ép az ajtón, Remussal a nyomában.

- Harry... Hol van Harry? Jól van? Nem eset baja? - kérdezte és a szemével a helységet pásztázta hátha meg találja az említettet.

- Harry jól van. Ép a szobájában van. - mondta James, de el kapta barátja kezét amikor az meg indult a lépcső felé. - Most jobb ha egyedül hagyjuk.

- Miért mi történt? - kérdezte értetlenül Sirius. És egy kis hallgatás után James el mesélte a történteket neki, de utána már nem csak ő, de Remus is lefogta Siriust, ugyan is az neki akart menni Pitonak. - Neked valami nagyon nincs rendben a fejedben Piton.

- Sirius kérlek nyugodj le. Biztos vagyok benne, hogy Perselust nem a rossz szándék vezérelte. - nyugtatta őt Dumbledore is. - Várjuk meg még a többiek is vissza érnek és akkor mindent meg beszélünk a továbbiakra. Remélem a gyűlésen minden jól haladt. - fordult most Piton felé az igazgató.

- Igen... - befejezni már nem tudta mert már kezdtek meg érkezni a rend további tagjai is.

- Menyünk át inkább a napaliba az tágasabb. - mondta Lily még enyhén remegő hanggal, és a lépcső előtt egy pillanatra meg állt, alig meg állva, hogy ne menjen fel Harryhez.

- Ki találta meg a kölyköt? - morogta Rémszem Mordon, ahogy már mindenki el helyezkedett.

- Senki, magától jött haza. - mondta James.

- És nem is mondta merre járt? - faggatta tovább őket Rémszem.

- Nem, nem mondott semmit arról merre járt. De ez most nem olyan fontos, hisz elő került. - felette James nem értve Mordon reakcióját.

- Pedig igen is fontos, mivel nem csak a falut és a ház mögötti erdőt kutattuk át de még a környező kis falukat is, valamint azoknak környékét is tüzetesen át vizsgáltuk. Ő pedig csak úgy haza sétált úgy, hogy nem találkozott egy kereső csapattal sem. - magyarázta Mordon.

- Hogy érted Alastor? - kérdezte Dumbledore.

- Csak úgy, hogy a fiú nem ment messzire a háztól, legalább is nem a saját lábán.

- De hisz a seprűje a helyén volt. - mondta Lily.

- Nem is mondtam, hogy repült. A ház mögötti erdőben az imént, ahogy el jöttem ott hoppanálás maradványait véltem fel fedezni, és a varázslenyomat szerint csak alig fél órája ugorhatott ott valaki. - mondta Mordon.

- De hisz Harry még nem tud hoppanálni... - kezdte Remus, de félbe hagyta a mondatott és rá jött mit is akart mondani Mordon az imént. - Gondolod, hogy valaki el és vissza hozta? De ki lehetett?

- Ne vonjunk le téves következtetéseket lehet, hogy valaki más volt. Vagy az is lehet, hogy egy halálfaló jött fel mérni a terepet vagy hasonló. Kizárt, hogy Harry ilyesmit csinált volna. - mondta James.

- Attól tartok, hogy mégis csak ez lesz a dologban. Ugyan is a halálfalóknak meg van tiltva, hogy a ház közelébe jöjjenek. - vágott közbe Piton.

- Hogy, hogy? - kérdezték többen is.

- Mi történt a gyűlésen Perselus? - kérdezte Dumbledore és ezzel mindenkit el hallgatatot és egy emberként néztek Pitonra.

Piton pedig mindent el mesélt ami a gyűlésen történt az érkezése pillanatától egész addig, hogy el hagyta a birtokot.

- Ki volt az új tag? - kérdezte Kingsley egy kis hallgatás után.

- Sajnos azt nem tudjuk. A Nagyúr is csak úgy hivatkozott rá, hogy nem kel vele foglalkoznunk. - mondta Piton.

- Fontos személy lehet ha még a talpnyalói előtt sem fedi fel a kilétét. - vetette fel az ötletet Sirius.

- A viselkedése a Nagyúrral szemben nagyon furcsa. Ugyan is akár milyen hűséges is az illető, mint ahogy az Bellatrix esete is mutatja, akkor is túlontúl nyugodt a közelében. A varázsló tudása sem minden napi főkép, hogy nonverbálisan használt egy főben járó átkot. - magyarázta Piton elgondolkodva. - Valamint sikerült egy kicsit meg figyelnem őket kettesben is, mikor el hagyták a birtokot. A viselkedése nem mutatott szinte semmi ellenszenvet a Nagyúr felé. Valamint az, hogy arany maszkot visel, nem túl jó jel. Ez mellet a Nagyúrnak van egy nagyobb terve is, mivel holnapra engem, Luciust és Bellatrixot is hívatni fog. Ha alkalmam nyílik, és az újonc is ott lesz igyekszem kideríteni ki is ő.

- Számítok rád Perselus, de azért óvatosan járj el ez ügyben. Akkor egyet értünk, hogy meg várjuk a holnapi fejleményeket és aszerint cselekszünk. Mivel már nagyon késő van ajánlom térjünk nyugovóra. - engedte el a Rend tagjait Dumbledore, mikor már mindenki el ment csak Remus, Sirius, Lily, James és Perselus maradtak komolyabb hallgatásba merült. - Harryvel kapcsolatban kel meg beszélnünk egy fontos dolgot. - mondta végül.

Mindenki feszülten várta mit is akar az igazgató mondani vele kapcsolatban.

- Szükségesnek látom, hogy megismerjük a teljes történetet arról az éjszakáról.

●●●

Miután be léptem a fürdőbben, gyorsan le kaptam magamról mindent és a hideg zuhany alá álltam. A hideg víz alatt álltam míg már a csontjaimban éreztem a hideget, de még így sem tudtam szabadulni a gyötrő emlékektől. És a fájdalmat tetézte még a jegyből áradó átok is, ugyan is ha egy halálfaló a szájára veszi a Nagyúr nevét azt szörnyű fájdalmak gyötrik, olyan mint egy kisebb Crucio. Mikor végeztem a zuhannyal csak ledőltem az ágyamra és a plafont bámulva feküdve vártam, hogy a fájdalom alább hagyjon. Vissza gondolva a legnagyobb hibámra, arra ami miatt most ezt kel kiállnom.

○○○

Rohantam a cél felé, hogy minél előbb érjek oda a kupához, de egyszerre érkeztünk meg Cedricel. Egymásra néztünk és egyikünk sem mozdult, végül ő törte meg a csendet.

- A tiéd lehet, meg érdemled. - mosolygott rám.

- Nem, vedd el te. Nekem eleve nem is kellene itt lennem. - mondtam.

- És mégis sokkal jobban tejesítettél mint én.

- Akkor menyünk egyszerre, mint a Roxfort két bajnoka. - ajánlottam fel.

- Biztos vagy benne ? - kérdezte Cedric meglepetten.

- Igen. Így egy igazi Roxfortos győzelem lesz. - mosolyodtam el.

- Rendben van. - vigyorgott vissza rám. - Akkor háromra... egy.

- Kettő.

- Három! - mondtuk egyszerre és fogtuk meg a kupát. Ami abban a pillanatban, mintha magába szippantott volna minket. De már késő volt és nem tudtuk el engedni. Pár pillanat múlva már nem a labirintusban voltunk. Lassan fel keltem és körülnézve egy temetőt láttam. Elég rossz elő érzetem volt ezzel kapcsolatban.

- Cedric. Jól vagy? - kérdeztem a mellettem fekvő Hugrabugost.

- Igen. - mondta miközben lassan ő is fel kelt és körbe nézett. - Hol a fenében vagyunk?

- Fogalmam sincs. - néztem tüzetesebben körben, és meg akadt a szemem egy sírkőn, ami mögöttünk volt ép. És egy ismerős néven akadt meg a szemem. - Cedric, el kel tűnünk innen minél előbb. Fogjuk a kupát és...

- Harry. - vágott a szavamba Cedric én pedig rá kaptam a tekintetem, de nem engem nézett, hanem mögöttem nézett valamit elégé sápadt arccal. És lassan fel emelte a pálcáját.

Én sem késlekedtem követve e példáját gyorsan meg fordultam, de amit akkor meg láttam arra nem igazán voltam fel készülve. Peter Pettigrew sétált felénk a kezében tartva egy kis bebugyolált valamit. Ahogy arra a valamire terelődött a figyelmem, már tudtam is mi van benne, ugyanis a sebhelyem iszonyatosan el kezdet sajogni. Sajnos a fájdalom el terelte a figyelmem és nem tudtam reagálni a felém küldött kötöző bűbájra és egy-kettő pálca nélkül találtam magam, ráadásul kikötözve.

- Harry... - jött volna oda segíteni Cedric, de meg állítottam.

- Cedric fogd a kupát és menekülj. - szóltam rá halkan.

- De...

- Meny már. - legalább ő meneküljön meg, gondoltam kétségbe eseten, a tehetetlenség és a fájdalom közepette.

Cedric előbb rám nézet, majd Pettigrewra, aki épp azzal foglakozott, hogy egy nagy üstöt készítsen elő. Cedric pedig lassan el kezdett a kupa felé hátrálni. Már majdnem oda ért mikor Pettigrew észre vette őt.

- Avada Kedavra. - hangzott el az átok Pettigrew szájából és a következő amit láttam az, ahogy Cedric élettelenül esik össze. - Nem lett volna kedvező ha el szöktél volna.

Meredten néztem Cedric halott arcát és tudtam az én hibám, hogy most így végezte. Egy néma könnycsepp gördült végig az arcomon. A fájdalom amit most érzek semmihez sem fogható, mind fizikailag mind lelkileg gyötört a tudat, hogy miattam halt meg. Ha nem ragaszkodom hozzá, hogy egyszerre fogjuk meg azt a vacak kupát, még most is élne.

- Féregfark. - hangzott fel az a sziszegő földöntúli hang, amit még elsőben halottam először. - Ere semmi szükség nem volt. - tudtam, éreztem, hogy Voldemort egyáltalán nincs el ragadtatva szolgája cselekedetétől.

- Sajnálom Nagyuram. - hunyászkodott meg egyből az a söpredék. Iszonyatosan dühös voltam rá. Nem csak, hogy el árulta a barátait, a társait de még egy gyereket, az egyik barátomat is meg ölte. Legszívesebben addig átkoznám míg mozog.

- Ezt most hagyjuk, és kezdjük el. - mondta Voldemort, Pettigrew pedig tovább sürgölődött az üst körül, míg tüzet gyújtott alá.

Pettigrew újra a kezébe vette Voldemortott de most már nem takarta őt semmi sem és így láthattam mi maradt a néhai sötétvarázslóból. Teste ha nevezhető ez annak, olyan volt mint egy kisseb házi manó teste vékony kis csontos végtagjai voltak. Viszont az arca inkább egy kígyó és egy koponya furcsa keverékét tükrözte, ehhez már csak a vörösen izzó szempár adott még ijesztőbb kinézetett. Féregfark fogta az aszott testet és bele helyezte az üstbe. Én pedig nem tudtam semmit sem csinálni azon kívül, hogy figyelek. Meg bénítva és tehetetlenül várhatom, hogy mikor fognak engem is meg ölni.

Pettigrew fel emelte a pálcáját és közelebb ment a sírhoz, amin csak egy név árválkodott "Tom Denem".

- Hallott apa, csontod tudatlan adatik, s új testet ölt fiad. - kezdte el kántálni Pettigrew kissé remegő hangon. És, amint a szavak el hagyták a száját a sír előtti földből egy csont darab bújt elő, ami aztán az üstben landolt. Az üst tartalma sisteregni és forrni kezdett és sötétkék színt vett fel, majd újra nyugodt állapotba merült.

Pettigrew egy kicsit el kezdett zihálni és egy ezüst tőrt vett elő a zsebéből. Oda állt az üst mellé és a jobb kezét az felé emelte.

- Szolga élő húsod, ím önként adatik, s életre kel urad. - hangoztak a következő szavak, és én tudtam mit is akar pontosan csinálni, de nem bírtam nézni. Ezért lehunytam a szemem, de a hangoktól nem tudtam meg óvni magam. Pettigrew fel ordított kínjában, majd nem sokkal később egy csobbanást is lehetett hallani. Még a szemhéjamon keresztül is láttam, ahogy az üst tartalma szikrákat vett és aztán egy ragyogó vörös szint vesz fel. Lassan újra kinyitottam a szem és óvatosan rá emeltem a tekintetem Petigrewra, aki ott volt össze kuporodva az üst mellet. És utálom magamnak is be ismerni, de egy kis elégtételt éreztem a tettei miatt.

Lassan fel tápászkodott és próbálta vissza tartani a fájdalmas kiáltásokat. Oda sétált hozzám és újra neki kezdett a kántálásnak igencsak fojtott hangon.

- Ellenség a véred, erővel vétetik, s feltámad ellened. - hangoztak a szavak és szinte egyidejűleg meg éreztem a tőr hideg pengéjét a jobb karomon, majd jött is a fájdalom ahogy végig vágott rajta. Én pedig a mozdulatlanságtól csak fel sikoltani tudtam.

Féregfark egy fiolába gyűjtötte a vérem és lassan vissza vánszorgott az üsthöz és bele öntötte azt. A tartalma először fehér masszává merevedett meg, majd újabban szikrákat hányt magából ezt követe , hogy a massza erős füstöt bocsájtott ki magából. A füsttől nem lehetett látni, hogy az eljárás sikeres vagy pedig kudarcba fulladt. Én az utóbbiban reménykedem.

- Féregfark. Add a talárom. - hangzott a parancs. Én pedig el vesztettem azt a kis reményt is, hogy még élve meg úszhatom ezt.

A füst kezdett alább hagyni és már én is láthattam, amint Voldemort ki lép az üstből az új testében. Vörösen izzó szemeit egy pillanatra sem vette le rólam, ahogy én sem az enyém róla. Némán vártam a halálom, de az csak nem akart jönni. nem értetem mért halassza a dolgot, mikor itt vagyok teljesen védtelenül. Majd lassan le nézett a lábánál kuporodó Pettigrewra, aki megállás nélkül motyogott az orra alatt. Nem sokat tudtam ki szedni a szavaiból, de pár nagyuram és egy-két könyörgöm hozzám is el ért. Voldemort csak némán nézte a megalázkodó halálfalót, de tekintete semmi érdekeltséget nem mutatott felé, helyette el lépett mellőle és oda jött hozzám. Fel emelte a pálcáját én pedig lehunytam a szemem és vártam a halált. Ami nem jött , helyette éreztem, hogy a bénító és kötöző átok le hullik rólam és végre szabadon tudtam mozogni. Lassan kinyitottam a szemem és rá néztem, de már nem volt ott mellettem, hanem a sírkőhöz sétált.

- Tudod Potter... nem is, Harry, hisz olyan rég ismerjük mi már egymást. - hallottam meg a hangját. - Néhai apám sírja foglal itt helyet. Mint azt te is tudod az apám mugli volt, míg az édesanyám boszorkány. Az apám, mikor ezt meg tudta el hagyta őt és engem is, majd az anyám egy árvaház lépcsőjén halt meg, rám aggatva ennek a mocskos muglinak a nevét. Mikor be töltöttem a tizenhetet és szabadon varázsolhattam, meg látogattam. Fiatal és naiv voltam még akkor. Kész voltam meg bocsájtani egykori tévedését, de tudod mit mondott nekem mikor meglátott és meg tudta, hogy a fia vagyok? - emelte rám a tekintetét. Valódi választ nem várt én mégis egy aprót meg ráztam a fejem. - Szörnyetegnek nevezett és kitagadott. Teljesen kikelve magából rengeteg módon szidott engem és az anyám. Dühömben el vesztettem az önuralmam és megöltem őt. De utólag nem bánom, hogy akkor megtettem, hisz részben emiatt lehetek most itt. Ha már élve nem is, legalább halálában hasznát vehettem.

Nem szívesen vallom be, de meg tudom érteni az érzéseit. Viszont ez nem változtat azon a tényen, hogy engem megpróbált megölni és, hogy másokat meg is ölt. Voldemort most ismét Pettigrewra emelte tekintetét és lassan oda sétált hozzá.

- Ugye egyet értesz velem, hogy ez most megfelelő büntetés a számodra. Igazán sok van már a számládon Féregfark, de mivel segítettél vissza nyerni a testem meg elégszem ennyi büntetéssel is. A továbbiakról később számolunk. - miközben hozzá beszélt én meg próbáltam Cedrichez és a kupához mászni, hogy ki jutassam magunkat. De észre vett és a következő pillanatban minden porcikámban fájdalmat éreztem. Olyan volt, mintha kések vagdosnának és ostorok csapkodnának iszonyatos erővel, valamint mintha apránként szilánkosra tördelnék a csontjaimat. El viselhetetlen volt, és mire vége szakadt már teljesen be is rekedtem a sikoltástól. Mozdulatlanul feküdtem egy helyben, mert ha csak egy kicsit is meg mozdultam villám csapásként cikázott át az egész testemen a fájdalom. - Még nem engedhetem, hogy el menny Harry. - mondta én pedig egy pillanatra le merevedtem.

- Még? - kérdeztem vissza rekedten és nehezen rá emeltem a tekintetem. - Nem... Nem fogsz meg ölni? - kérdeztem hitetlenkedve.

- Nem. Egy ajánlatom van a számodra. - mondta és közben oda sétált mellém és le nézett rám. - Állj az oldalamra és cserében nem bántom a családod és a barátaid.

Hitetlenkedve néztem rá, de eszem ágában sem volt el fogadni az ajánlatot.

- Ne.... - kezdtem volna, de rögtön belém fojtotta a szót.

- Nem hiszem, hogy van esélyed vissza utasítani. Néz körül nincs senki és semmi ami most meg mentene, ha el utasítasz meg halsz és aztán sorban a barátaid és a családod. Viszont, ha el fogadod és mellém állsz a családod és a barátaid biztonságban lesznek. Sem én sem a halálfalóim nem nyúlnak hozzájuk egy újjal sem. Lásd be, hogy nem tudsz mindenkit meg védeni, legalább magad és a családod mentsd. Ez egyszeri ajánlat jól gondold meg. - mondta miközben lassan körözni kezdett körülöttem.

Igaza volt nem tudok semmit sem tenni senkiért sem, még Cedricért sem. És, ahogy rá néztem nem csak őt, de a családomat is láttam, ahogy élettelenül fekszenek ott.

- És Cedric, őt meg ölte. - mondtam Pettigrewra nézve.

- A fiúnak nem kellet volna meg halnia. Féregfark a tettéért lakolni fog. És ha el fogadod az ajánlatom meg engedem, hogy te torold meg rajta a bűneit. - mondta egyszerűen. Szavait követően egy vékony elharapott visítás hangzott fel az említettől.

- Mégis számomra mit jelent az ha az oldaladra állok. - kérdeztem, ismét rá nézve.

- Meg kapod a Sötét Jegyet és jössz, ha hívlak. Követed az utasításaim.... - kezdte volna sorolni a feladatokat, de a szavába vágtam.

- Szóval legyek az egyik talpnyalód? - kérdeztem undorral a hangomban.

- Ha az meg nyugtat, tőled nem várom el, hogy hajlongj előttem és ahogy te fogalmaztál a talpnyalóm légy. - válaszolta. - A feladatod egyszerű lesz, követed minden utasításom minden ellenkezés nélkül, ha nem hajtod végre a feladatod a büntetést is meg kapod, nem tűröm az engedetleneket.

Türelmesen hagyta, hogy át gondoljam a helyzetem, én pedig lassan fel ültem, de még mindig sajgott minden porcikám. Nem igazán vágytam arra, hogy a szolgálatába álljak, de bekel látnom nem sok választásom maradt. A pálcám nála volt, így még csak védeni sem tudom magam. Ha újra a kupa felé venném az irányt valószínűleg ismét kapok egy Cruciot vagy egyből meg is ölne. De ha el fogadom az ajánlatát, a szüleim, a kereszt apám, Remus és Weasleyék biztonságban lesznek. Tudom, hogy nem hazudott. Furcsa mód a kötelék köztem és közte, ami a sebhelyemen keresztül meg van köztünk, még ezt is meg tudom mondani.

- Legyen, el fogadom ezt, ha a családom és a barátaimat így meg tudom védeni. - mondtam majd lassan fel álltam, közben el nyomva egy fájdalmas nyögést.

- Helyes. Ez esetben nyújtsd a karod. - nyújtotta felém a kezét én pedig lassan oda nyújtottam a bal kezem. Ő meg ragadta a csuklóm és fel húzta a pulcsim úját szabaddá téve a bőröm. Az alkaromra nyomta a pálcáját és egy számomra ismeretlen nyelven mondani kezdte a varázsigét. A pálca hegyétől lassan és fokozatosan kezdett kirajzolódni a Sötét Jegy, nyomában a fájdalommal. Igaz cseppet sem volt olyan vészes, mint a Crucio, viszont hozzá kapcsolva a meglévő fájdalomhoz, úgy éreztem menten le szakad a karom. Csak a méltóságom nem hagyta, hogy térdre nyomjon a fájdalom. Össze szorított fogakkal tűrtem és vártam mikor lesz már vége. Szinte egy öröké valóságnak tűnő idő után végre befejezte és elengedte a karom. Én pedig végleg kimerülve rogytam le a fűbe és szakadozva vettem a levegőt.

- Fogadd el ismerésem Harry, a legtöbben nem bírják állva végig csinálni főleg nem egy hang nélkül. - szólalt meg egy kis idő után. - Mielőtt vissza térnél az iskolába, tisztáznunk kel egy nagyon fontos dolgot. Nem mondhatod el senkinek és nem is hagyhatod, hogy rá jöjjenek, hogy az oldalamra álltál. Ha ez meg történne az egyességet érvénytelenítem. Remélem tudod ez mivel fog járni? - kérdezte egy csepp gúnnyal a hangjában. Én pedig csak némán bólintottam.

- De Dumbledore az rá fog jönni. - feleltem egy kissé idegesen.

- A vén bolond miatt nem kel aggódnod. - felém suhintott a pálcájával. - Ez egy elme blokkoló bűbáj. Nem hagyja, hogy könnyen olvassanak benned, így az igazgató sem fog tudni a fejedben turkálni nagyobb erőfeszítések nélkül.

- És ha gyanút fog, hogy nem képes olvasni bennem? - kérdeztem, mert ha emiatt buknék el azt nem bírnám el viselni.

- Valószínű, hogy igen. De ismerve a furcsa észjárását biztos ki talál, majd valami ostoba kifogást. - felelte én pedig bólintottam egyet. - Ideje vissza menned. - meg várta még fel állok és vissza adta a pálcámat. - Mellesleg had gratuláljak elsőként a győzelmedhez Harry, nem minden napi jutalmat kaptál érte. - mondta még utánam, amikor már ott álltam Cedric mellet.

Nem is figyeltem már rá csak lassan lehajoltam Cedrichez és lehunytam a szemeit. A Kupa lassan oda lebegett hozzánk és csak arra várt, hogy meg fogjam. Még vissza néztem Voldemortra, vagyis inkább már a Nagyúrra, majd a mellette ájultan feküdt Pettigrewra. És már nyúltam is a Kupa felé, de a hangja meg állított.

- Nemsokára újra találkozunk Harry Potter.

Én pedig szó nélkül rá markoltam a kupára a másik kezemmel pedig Cedricet tartottam. Egy pillanat múlva már jött is az ismerős rántás és már ott sem voltunk.

○○○

Remélem tetszett, hamarosan hozom a következő fejezetet is. :D