- Ti már ismeritek egymást?- néztem felváltva Karára és Alfredra.
- Mondtam, hogy Bruce és Clark jó barátok voltak- válaszolt Kara
- Ki az a Clark?- kérdeztem
- Még nagyon kezdő a srác, igaz Alfred?
- De legalább gyorsan tanul- röhögtek együtt, miközben én csak álltam előttük értetlenül
- Oké, mindenki jól szórakozik! Koncentrálhatunk a feladatra?- tettem fel a kérdést kissé dühésen. Nem az dühített, hogy jól szórakoznak, az zavart, hogy én nem. Ezelőtt a szüleim halála miatt nem tudtam senkihez elég közel kerülni, majd ugyan ez volt Bruce-szal. Az iskolából is inkább kivettek, az én kérésemre
- Várjunk! Mi ez a kép?- kérdezte Kara
- Ez a Jéghegy klubb biztonsági kamerájának felvétele. Pingvin a klubb tulaja, ezért azt hittem, hogy tudja hol van Joker. Vagy legalább azt, hogy ki az a férfi
- Szóval Joker és Luthor együtt dolgoznának?- gondolkozott hangosan a lány.
- Ismered a kopaszt?
- Ő ölte meg Supermant- szomorodott el Kara
- Hogy tudsz ilyen nyugodt maradni? Amióta Bruce meghalt folyamatosan azon gondolkozom hogy kéne bosszút állnom érte. Minden bűnözőn, akit elkaptam a haragom töltöttem ki
- A bosszú nem megoldás, Dick
- Miért jön mindenki ezzel? Ez hülyeség! Jokernek nem megbocsájtanom kell, hanem viszonoznom azt, amit Bruce-szal tett! Szépen lassan, a lehető legfájdalmasabban fogom kínozni, amíg az életéért nem könyörög, majd megölöm és feltűzöm a denevérhívóra, hogy az összes rohadék tudja, hogy már nem Batman tevékenykedik Gothamben!- kiabáltam Kara felé, majd elkezdett csipogni a számítógép
- Dick úrfi! A gép megtalálta Joker helyzetét
- Van a közelében kamera?
- Nincs, egy elhagyatott vasútállomáson van
- Segítenél Kara?
- De nem ölünk!
- Meglátjuk- mondtam, majd elindultunk. Halkan lopakodtam, próbáltam minél halkabban ólálkodni. "Kara mellettem repül. Könnyebb lehet így lopakodni" gondoltam magamban majd, nyögéseket hallottunk és egy nő hangját.
- Kérem ne csinálja! Én ezt nem akarom- kiabálta a nő
- Nyugi cicaa! Én sem veled akartam, de a kis barátnőd már túl halott, hogy vele csináljam- hallottuk a választ. Miközben hallottuk, ahogy a nő sikonyál és belegondoltam, hogy senki nem segít neki rajtunk kívül egyre dühösebb lettem. Teljesen elöntötte a méreg a tekintetem, leugrottam a relytekhelyünkről, a bűnöző mögé, majd a falnak vágtam. A falhoz szorítottam és ütöttem. Csak ütöttem és ütöttem, a bűnöző már rég elájult. Vérben úszott az arca, a ruhája és a kesztyűm is, mikor valaki közbeszólt.
- Dick! Megölöd!- kiabálta Kara. Észrevettem, hogy már alig lélegzik az ember. Nem Joker volt, a számítógép rossz helyszínt jelölt meg.
- Ez nem Joker- mondtam majd elmentem Kara mellett a földön fekvő nőhöz- Jólvan hölgyem? Nem esett... Barbara?
- Dick? Tényleg te vagy?- megismertük egymást. Bruce és az apja sokat dolgozott együtt, Barbara volt az egyetlen, akit közel engedtem magamhoz, az egyetlen akivel megértettük egymást. Mikor Robin lettem ő volt az első, akinek elmondtam. Látom, hogy meglepődött a találkozásunktól, ugyanúgy, ahogy én is. Majd elnézett mellettem- Majdnem megölted!
- Az előbb akart téged megerőszakolni! Ne akard szentté avatni azért, mert megkapta, amit érdemelt- mondtam neki dühösen.
- Mi történt veled? Miért vagy ilyen rideg?- kérdezte tőlem Barbara.
- Elvittem a kórházba! Szinte szó szerint agyon verted, de rendbejön. Rád jobban illene a Sötét lovag név, mint Brucera!- jött vissza Kara
- Új lány? Már Supergirlel bandázgatsz?- kérdezte Barbara gúnyosan
- Ez nem ilyen egyszerű. A barlangban megbeszéljük!- válaszoltam ridegen neki. Csalódott voltam, amiért nem Joker fejét vertem szét.- Siess, megy az idő!- szóltam oda Barbarának, mire ő felült mögém a motorra.
- Versenyezzünk a barlangig?- kérdezte Kara mosollyal az arcán. Egy ideig néztem az arcát. Tényleg gyönyörű lány volt, kár, hogy Robinnak ez az eszébe sem juthat
- Ugye tudod, hogy Dick Graysonnal akarsz versenyezni? Remélem nem sírós lány vagy!- mondtam én is, miközben félmosollyal az arcomon elrúgtam a motort és a barlangba indultunk.