Az eső zuhogott – inkább szakad. Villámlik, és ami a rettenet, dörög is. Magyarán; az ég leszakadt. Szememet alig tudom lehunyni hajnali fél négykor. A fejemre húzom a párnám, de semmi nem hárítja el az dörgés nagy csattogását. A telefonom az éjjeli szekrényemen villog, így a kezembe veszem, felülök az ágyamon, felkapcsolom a lámpám. Körbenézek. Két nagy bőrönd van telis tele a szekrényem előtt, és egy kisebb. A táskámból, amibe a mai dolgaim vannak bepakolva; zsebkendő, pár sminkkészlet és a pénztárca. A fülhallgatómat a cipzáras részből kiveszem, és a telefonba dugom. Az egyik alkalmazást elindítom és felerősítem az épp hallgatott zenét.
Észre sem veszem, de egyből hajnali öt óra lesz, mire a zenét kikapcsolom és töltőre teszem a telefont, mivel lemerítettem miközben hallgattam a zenét. Az eső még mindig nem állt el, de a villámlás és a dörgés abba maradt. Hála isten! A fejem a párnára hajtom és elalszok.

- Iza! Drágám, kellj fel indulnod kell! – keltegetett Amy.
- Jó reggelt! – szemem tágra nyitom, párat pislogok és felkelek. Nem volt ez nehéz! Így tovább! Kitakaróztam és kinéztem az ablakon, esik. Nagyszerű!
- Az idő nem kedvező, vegyek elő egy másik ruhát? – kérdezett.
- Nem kell, ha minden igaz kocsival megyek, és nem kell gyalogolnom.
- Ez így is van. Viszont az idő sürget, öltözz. Lent vár az italod és menned kell – mondta Amy és kifordult a szobából. Egy fekete egybe szoknyát vettem fel egy vastag láncos nyaklánccal. Egy fekete boka cipőt húztam a lábamra és egy farmer inget kötöttem a derekamra. A szobából kimentem és a fürdőbe igyekeztem, egy alig látható sminket tettem fel. A barna hosszú hajamat copfba kötöttem és egy napszemüveget – az időjárás ellenére is, - a fejemre toltam. Ami a pultomon maradt sminkem volt egy fekete nagyon táskába dobáltam bele. A telefonomat is a mélyére süllyesztettem.
Hajnali hat órát mutat az órám. Ideje menni! Körbe néztem a szobámba ami tiszta üres és csak a bútor, az ágy és az íróasztalom maradt bent a székkel együtt.
Lefutottam a lépcsőn a nappaliba ledobom a táskám, bementem a konyhába és leültem a helyemre.
- Sajnálom. Sajnálom, hogy elmész.
- Pedig tök klassz nyarat terveztem erre kapok egy telefonhívást és mehetek.
- Elhiszem – sajnálkozott Amy. Megittam a kakaómat és letöröltem a számat. Csengettek!
Amy kinyitja az ajtót, és egy öreg, körülbelül hatvanas évei között járható férfi lépett be az ajtón.
- Izabelláért jöttem – szólalt meg rekedtes hangon.
- Itt vagyok! – jöttem ki a konyhából. Felvettem a vállamra a táskám és Amy felé fordultam. Egy jegeskávés üveget – jobban mondva palackot, - tartott a kezében.
- Ezt tedd, el tudom, hogy szereted. Na, meg egy kis ajándék így az út végére – egy pillanatra eltűnt, addig mit sem figyelve vettem észre, hogy ez az öregúr pakolja a dobozokat és a ruhás bőröndöket.
- Készen vagyunk, ha gondolod, indulhatunk. Sürget az idő – kopogtatta az óráját.
- Egy perc – emelte fel úját Amy. – Szeretném, ha ez rajtad lenne, bármeddig is, ha leveszed, leveszed, ha nem, nem. De szerintem jól fog állni rajtad – tett a nyakamra még egy nyakláncot.
Elköszöntem Amy-től, egy könnyes búcsú végén, beültem a hátsó ülésre. A nyaklánc medálját szorongattam és a hideg palackot, ami a kezemben volt. A hűvös ablaknak hajtottam a fejem, ami kissé párás volt.
- Georgenak hívnak – törte meg a hosszú egy órás csendet az idő sofőr.
- Izzy, hívjon csak így – mosolyogtam, mivel a visszapillantó tükörből engem nézett.
- Rendben, - bólintott – két vagy két és fél óra múlva ott leszünk – Jesszus! Lesz időm unatkozni. Letekertem a jeges kávém kupakját, amit erősen szorítottam bal kezemben, míg az üvegből ittam. Pár korty ment le a torkomon, majd visszacsavartam a kupakot. Visszahajtottam a fejemet a hűvös ablaknak. Mivel elég fáradt voltam, muszáj volt kicsit aludnom.


Az ajtót kinyitják, én pedig – mivel az ablaknak voltam támaszkodva -, majdnem a sáros, köves útra estem. Szerencsémre a biztonsági övem tartott rajtam, aminek örültem. Kiszálltam a nedves talajra. Friss, nedves illat csapta meg az orromat. Egy hatalmas vaskapu előtt álltunk meg. A szárai több mint két méter magasak voltak. Hosszú egyenes vas szárak erősítették tíz centire egymástól. Kapunyitáskor a középen lévő kerek gömbbe zárt ágaskodó ló nyílt szét.
- A táskákat elpakoltam, felvittem. Ne haragudjon, hogy kizárták. De ismét be kell mennünk – nem értettem, hogy miért kellett kiszállni mikor még be sem értünk. Mi keresni valóm van itt? Nem is értem minek jöttem el otthonról! A kapu szétnyílt, George az autóval befelé igyekezett, én pedig lassan lépkedtem a kisebb nagyobb kavicsos úton. A fű apróra volt levágva, néhány bokor kifigurázva. Vörös rózsák bimbói a fehér magas ház előtt álltak.
Felmentem a négy darab lépcsőfokon és bekopogtam.
- Hát megjöttél? – nyitott ajtót az én ősz hajú, alacsony rugalmas kék szemű nagyim.
- Szia, nagyi! – öleltem meg majd adtam neki egy puszit.
- Gyere beljebb, a szalonban vár a nagynénéd, aki megmutatja majd a szobád – beléptem a házba. Márványlapokból álló szoba nézett vissza velem, fehér falak, amik inkább azt tükrözték milyen előkelők élnek itt. Egy hosszú fehér asztal, aminek a közepén egy hatalmas virág. Három szoba nyílt előttem, balra és vele szembe – jobbról is egy. Balra az ajtó mellett két hosszas lépcső vezetett lefelé.
- Iza, már megjöttél? – fordultam meg.
- Kelly néni, szia – mentem oda.
- Gyere, járjunk körbe – fogta meg a vállam. – Ott balról az én szobám, vele szembe a nagyi szobája van. Aztán itt van a szalon. – tárva nyílt ajtók, kanapé és minden, ami kellett. – Majd egy étkező, és innen nyílik egy konyha – kiléptünk a helységből, és bementünk az utolsó szobába. – Ez itt egy dolgozó szoba, itt végezzük a mindennapjainkat, versenyek, lovas találkozó. Itt írjuk a díjakat – amíg Kelly néni kellőképpen elmagyarázott mindent szemügyre vettem az üvegszekrényt, amiben persze, hogy csomó serleg, lovas díj és minden helyezés volt.
- És hol a szobám? – kérdeztem meg, mivel szinte mindent megmutatott csak azt a helyet nem ahol az én zúgóm lehet.
- Ne haragudj, mindent megmutattam, de erről el is feledkeztem – menni kezdtünk a lépcső irányába, először bevallom féltem, hogy egy pincében kapok szállást, de nem. A lépcsőn leérve, folyosó volt. A falak világos barnára voltak festve, a folyosó végén egy-egy fehér ajtó található. Mi a jobb oldalra mentünk. – Itt a szobád, vele szemben a folyosó végén megtalálod a fürdőt.
- Rendben, köszi – Kelly néni, felment az emeletre én pedig benyitottam a szobába. A falam színe világos habszegfű. Ez tetszik! Franciaágyat kaptam, ami be volt vetve, egy íróasztal, ami az ablak előtt van, és két szék, az egyik az íróasztalnál, ami fehér, a másik az ágy mellett ami gömb szék. A ruhásszekrényem világos színű, egy kisebb csíkban volt rajta tükör. Az ablakon kezdett egy kis fény beszűrődni. Ennek örültem kicsit. Benyitottak a szobámba.
- Bocsi, csak fent maradtak a bőröndjeid és lehozom.
- Ja, köszi – mondtam majd az első bőröndöt, ami lent volt az ágyra tettem, és átpakolni kezdtem a ruhákat az üres szekrénybe. Kelly néni az összes bőröndöt lepakolta és visszament dolgozni.


Amire elpakoltam hulla fáradt lettem. Ez a korán kelés sem nekem való! Felkeltem és felmentem a lépcsőn, a szalonban megtaláltam Kelly-t.
- Szia.
- Hello – köszönt. Rengeteg papír volt a dohányzóasztalon. Hátradőltem a bőr fotelben. Kelly néni fekete hajú, olyan harmincas körüli. Apukám húga. Ha jól tudom és igen, jól akkor nincs gyereke, csak egy élettársa. Magas vékony alkatú. Ebben nem a nagyira hasonlít. – Látom unatkozol, menj a nagyihoz. Bent van a dolgozó szobában – bólintottam. A telefonom a kezemben volt, írtam egy SMS-t Jess-nek.

JESSICA

Szia Jess, megérkeztem a nagyihoz, kipakoltam beszélgettem egy kicsit mindenkivel. Este tudnunk beszélni? Jó lenne. Skype-ra mindenképp muszáj feljönnöd.

Elküldtem az üzenetet és válaszképp egy „Naná, este mindenképp dumálunk." –ot kaptam. A nagyihoz először bekopogtam.
- Tessék! – jött a nagyi hangja.
- Zavarlak? – nyitottam be.
- Dehogy is – tette le ő is a papírokat.
- Megkaptam a szobát, nagyon szép – fogalmam sem volt mit is mondhatnék neki. Cső mami, unatkozok. Elmegyünk valahova? Nem, ez nem jó.
- Remek, kipakoltál? – kérdezte.
- Igen meg van minden, a fürdőben is elpakoltam, és a szobámba is.
- Kapsz valamit – felállt az asztaltól és kinyitotta a régi barna fiókot, amiből elővett egy nadrágot, polót és csizmát. – Vedd fel ezeket. Remélem jó lesz, ha nem akkor szólj és adok másikat.
- Ezek mik? – mutattam fel.
- Rá jöttél nem? – nevetett. Felálltam és lefutottam a fürdőmbe. Levetkőztem majd magamra rángattam a nehéz vastag lovagló nadrágot, aminek vajszíne van, a lábfejemre fel vettem egy lovagló zoknit, és ráhúztam a térdig érő csizmát. Fehér pólót vettem fel, aminek meg volt a maga forgalmazója. Ezek szerint a nagyi ilyent is csinál?
Visszamentem az emeletre. A nagyi készenlétben állt.
- Azt mondták felszáradt a homok a nagykarámnál – jött sietősen Kelly néni.
- Köszi, most pedig menetünk – a nagyi kiviharzott a házból. Utána futottam, a ház előtt egy szürkés színű terepjáró állt. Beültem az anyósülésre. Nagyi rálépett a gázra, kimentünk a kapun és elhajtottunk pár erdő mellett majd be értünk egy birtokra. – Ez a birtok az enyém. Sokan dolgoznak itt és sok gyerek lovagol itt.
- Korombeli biztos nincs itt.
- Miért ne lenne? Sőt aki annyi, mint te az mind fiú szinte.
- Remek lesz – rángattam a szemöldököm.
- Na, na. Jó lesz ez – kikaszáltam a kocsiból, nagyon meleg volt. Egyszerűen a ruha majd lesült rólam. Le tudnám szakítani magamról. Viszont ez nem volt sokáig így, beborult az ég a nap nem sütött, fújt a szél, de eső nem esett. – Ezt vedd fel! – nyomott a kezembe nagyi egy kesztyűt és egy mellényt. Jess pont ilyenkor nem tud, itt lenni mikor egy helyes srác megy el előttem egy akkora lóval amekkora az egész autó.
- David, David! – fut utána a nagyi. Ez eszelős, nagyi nagyon sportos! – A karámban voltál? – kérdezte.
- Igen a homokoson – mondta a fiú. Nagyi felé kezdtem menni, de nekem jött egy kis szőrgombóc.
- Oscar, látom barátra találtál! – nevetett egy barna hajú nő.
- Szia, nagyon cuki vagy – simogattam meg a Labrador Oscar nevű kutyát.
- Szia, Tina vagyok – fogott velem kezet. – Te pedig nem más, mint Iza lehetsz. Igaz?
- Igen, de hívhatsz Izzy-nek is.
- Oké, gyere velem. Választunk lovat és akkor kipróbálunk egy-két gyakorlatot. Segítségünkre lesz Ash is.
- Ő ki? – kérdeztem.
- Annyi idős lehet, mint te, itt lovagol.
- Értem – Tina bevezetett egy hatalmas istállóba. A szag nem is volt olyan rossz, mint hittem. Ló illat, kinek mi. Sok ló, vagy inkább rengeteg ló mellett haladtunk el.
- Ő itt Draball, nagyon ügyes ló.
- És jó magas – szólaltam meg.
- Igen, magas – ez a Draball nevű ló fekete színű. – Ő egy angol telivér, furcsa, de igen fekete színű – bólintottam, mondjuk mást nem is tudtam volna tenni, mert fogalmam sem volt miről is beszél. Hiszen én aztán nem értek ezekhez.
- Sziasztok! Iza? Te vagy az? – jött hozzánk egy fiú, aki jóval magasabb, izmosabb alkatú. Barna hajú és barna szemű.
- Szia, igen.
- Ezt Mrs. Mary küldi – adott egy kobakot. Ezekkel legalább tisztába vagyok.
- Köszi – mondtam és elvettem tőle.
- Várj, Ash ne menj el! Kiviszem, a lovat felszerelem, a tied hol van?
- Lexus kint van, mivel mondták, hogy hozzam be a kobakot.
- Remek, akkor elmegyek Lexus-ért is. Kicsit segítünk Izzy-nek – Tina kihozta a hatalmas lovat majd elvitte.
- Szóval, te honnan is kerülsz ide?
- Mary a nagyim.
- Ez furcsa, pedig még sosem láttalak erre.
- Még én sem, - nevettem – az igazság az, hogy nem vagyok nagy ló rajongó. Oké van ló is az állatok között, meg tényleg szép állat, de akkor is.
- De még is itt vagy! – mosolygott.
- Az lehetséges, de hosszú történet, hogy hogyan is kerültem ide.
- Hát, ha gondolod, majd elmesélheted – kiértünk Tinához, aki már készen volt a ló felszerelésével.
- Vedd fel a kobakot,a mellényt és a kesztyűt. – a mellény háta kemény volt, a gerincemnél. A kesztyű talán a szár miatt kellhetett. - Kezdhetünk. Először is fel kéne ülni. Most a bal lábadat tedd a kengyelbe – mondta. Ha nem ilyen lovas módón mondaná, hanem egy kicsit az én nyelvemen mondaná, talán tudnám, miről van szó. De azért a kengyelt még tudtam. Belehelyeztem a lábam majd egy kisebb dobbantás segítségével feljutottam úgy, hogy a nyerget fogtam.
- Ez nem tűnt annyira nehéznek, mondjuk kicsit megijedtem, hogy megmozdul a ló.
- Eddig jól csinálod, most Ash is felszáll, és vele megpróbálunk alapokat tanulni. Ash még emlékszel?
- Talán – nevetett. – Emlékszek még. – Tina eloldozta a szárat és nekem adta.
- Ha jobbra húzod, vagy a kezeddel kicsit arrébb rakod, a szárat már tudja, a ló merre menjen.
- Rendben.
- Ha a lábaddal, vagyis a sarkaddal ütögeted, picit a lovat tudja, hogy gyorsítani kell. Már pedig azért kell kicsit vagy picit tenned valamiből, mivel a mi lovaink már tudnak mindent. Sok versenyen lettek már eredményesek. Ahogy én is.
- Gratulálok!
- Köszi, de te is fogsz menni nem?
- Mi? Nem, én csak unalom elűzésből vagyok itt.
- Hidd, el megszereted. Főleg te, aki egy ilyen jó lovasnak az unokája – most nem tudom hova tegyem a gyereket, szimpatikus meg minden, de jesszus komolyan csak a lovakról fogunk beszélni?
- Legyen úgy!
- Kinyitom az ajtót, most pedig Ash vigyázz rá. Itt maradok, tanítsd egy kicsit. Iza, a mamád is itt van, jó legyél.
- Gyere! – szólt utánam Ash.
- És most? Mi lesz a lépésünk?
- Szerintem, ahogy Tina szokta csinálni, és csak megsúgom, jól tanít ő a legjobb. Egy hétig csak karámban tart, itt vagy a kör karámban. Utána pedig tanítja az akadályokat, mármint ki kell kerülnöd a bójákat. Aztán így, majd mész feljebb és eldöntheted, hogy versenyszerűen lovagolsz vagy nem.
- Próbálom feldolgozni amit, mondasz – nevettem. Ahogy Ash-t néztem láttam jönni azt a David srácot, akit még a nagyi állított meg. Jesszus és engem figyel! Ne már!
- Iza, figyelsz? – lökött meg Ash.
- Persze. De elismételheted, amit az előbb mondtál.
- Mivel végig értünk kicsit gyorsíts!
- Hogy mi? Biztos, hogy nem. Elég nekem ez a tempó is! – lehet nem halotta Ash amit mondtam, de az tuti, hogy nem gyorsítok. Szorítani kezdtem a szárat a kezemben, figyeltem a ló lépéseit. Ahogy lassan pattogtam fel és le a nyeregben.
- Lassan, lassan – jött mögöttem Ash. – Figyelj, gyere, kicsit gyorsabban mindenki téged néz, mint újoncot. Ilyenkor többnyire ez a szokás. De gyere kaptam egy ilyet – mutatott valami hosszú bőr szárat – szóval most oda csatolom a lovadhoz és az enyémhez, és velem jössz.
- Ne! Légy szíves! – oké bevallom, félek kicsit. Nem engedelmeskedett, így hát feladtam. Körbenéztem, tényleg sok ember minket nézett vagy lehet, engem milyen szerencsés vagyok. Voltak ott kicsik és nagyobbak is és közöttük a nagyi is. A nagyi miatt nem adom fel. – Először menjünk lassan és akkor szólj, mikor gyorsítasz! – adtam be a derekam.
- Na, ez már jobb! Kicsit a sarkaddal, hogy ne maradjatok le. Most! – a sarkammal tényleg egy alig érezhetőt ütöttem a lóba, aki fel is gyorsult. Pattogtam a lovon Ash-el együtt. A karámban tettünk pár kört, majd megálltunk, lépést tartottunk. Draball prüszkölt egyet, megrázta a fejét én pedig megsimogattam, kicsit megcsapkodtam.
- Ügyes vagy! – nyomtam egy puszit a nyakára.
- Amúgy nem félsz látszik rajtad.
- Nem, kéne tőle?
- Nem, de nem is szabad.
- Ügyes vagy! – jött oda Tina.
- Nagyinak tetszett?
- Igen, azt hitte, hogy nem vagy olyan merész, hogy bevállalod. Holnap is várlak, körülbelül ilyen óra tájban, aztán holnap is gyakorlunk. Lehetséges, hogy egyedül.
- Rendben.
- Segítek leszerelni a lovat, vagy tudod, mit hagyd, majd megcsinálom.
- Nem, segítek.


Miközben Tina elvitte a felszerelést kaptam tőle egy lóvakarót, belecsúsztattam a kezem és elkezdtem a lovat kifésülni.
- Szia – megfordultam és David állt velem szembe. Szőke hajú kék szemű. Jóval magasabb, mit én és ő is izmos.
- Szia – visszafordultam a lóhoz, hogy még se érezzem kellemetlenül magam.
- Láttalak a gyakorló pályán, újonc! – köpte oda a szót ÚJONC?
- Ó tényleg?
- Ki vagy és minek jöttél ide, hogy pont a legjobb lovassal voltál a pályán?
- Mary unokája, de nem is ez az érdekes. Hanem az, hogy te pedig milyen féltékeny vagy.
- Én féltékeny? Még is kire? – emelte fel a hangját.
- Mi folyik itt? – jött Ash.
- Semmi, beviszem a lovat – eloldoztam a szárat, majd bevezettem a helyére Draball-t. A karámot úgy találtam meg, hogy oda volt írva a neve, másképp tuti eltévesztettem volna. Bevittem, majd becsuktam az ajtót. Draball megfordult, próbáltam levenni róla a kantárt, de sehogy sem sikerült. Tina lépett be.
- Segítesz ezt levenni? – kérdeztem tőle.
- Persze, nézd csak! – mutatta hogyan is kell levenni.
- Nem is olyan könnyű.
- Azért mert magas a ló.
- Kérdezhetek valamit?
- Persze – állt elém.
- Draball-on lovagol még rajtam kívül valaki? – tettem fel a kérdést.
- Igen, egy 15 éves lány.
- És ő versenyszerűen?
- Nem, ő nem. Aki versenyszerűen lovagolt az egy hónapja ment át egy másik klubba.
- Azóta nem is volt Draball versenyen?
- Így nem. De most nem is szerveztek versenyt.
- Kösz, hogy ezt elmondtad.
- Hát, bármit kérdezhetsz, próbálok választ adni – mosolygott.
- Gyere Iza, mennünk kell! – szólt be az istállóba a nagyi.
- Szia Tina holnap találkozunk – öleltem át.
- Szia Iza, pihend ki magad – intettem neki, és mentem is a nagyi után. Az anyós ülés fehér pléddel vagy ronggyal volt leterítve.
- Ez minek kell ide? – kérdeztem.
- Mert bűzlesz! – nevetett.
- Köszi.
- Hát, ha éreznéd ezt. De amúgy jó illatod van, csak nem akarom, hogy az ülésnek ilyen illata legyen.
- Megértem, én sem szeretném. Mit csinálunk, hogy ennyire kell sietni?
- Várunk vendégeket, legalább is azt mondta Kelly nénéd.
- Bízzunk abba, hogy ne jöjjön senki – nevettem. – Elég fáradt vagyok, senkihez nincs kedvem.
- Gondolom, hogy fáradt lehetsz, egy gyors hajmosás és egy fürdés, tenni fog veled valami frissülést – mentünk be a kapun. A kezembe tartva a mellényem és a felszerelésem, mentem be a házba. De eszembe jutott egy kérdés, így visszafordult a nagyihoz.
- Nagyi! – kiabáltam utána. Levette a sálját és megfordult.
- Mondjad lányom.
- Szerinted, jó voltam? – kérdeztem a földet pásztázva.
- Nagyon ügyes voltál, remélem, elkezded a versenyszerű lovaglást.
- Majd még gondolkozok rajta.



A fürdőbe értem a kádba engedtem egy kis vizet. Tele öntöttem tusfürdővel. Behoztam a Tab-letemet. Írtam Jess-nek, aki azonnal hívni kezdett Skypon.
- Szia! Hát te meg mit csinálsz? – olvadt le róla a mosoly.
- Szia. Fürdök, tudod milyen húzós napom volt? – vontam fel a szemöldököm. Ha tudnád!
- Na, mesélj mi történt veled. Kíváncsi vagyok mindenre.
- Reggel George jött értem, aki elhozott ide, ráadásul szakadó esőben. Hajnalban, Kipakoltam a ruháimat, elmentem lovagolni. Láttam egy helyes srácot, akivel a végén beszéltem, de egy seggfej!
- Ennyi?
- Ennyi, esemény dús, de részletekre nem térek át.
- Jó, jó. Tudsz lovagolni?
- Nem tudom. – nevettem. Bekopogtak.
- Iza siess, jönnek vendégek!
- Oké! – kiabáltam ki Kelly néninek. – Jess, nem tudok beszélni, mennem kell, mert jönnek hozzánk.
- Rendben, holnap, ha tudsz, írj! Puszillak.
- Én is. Szia! – köszöntünk el és letettük. A pultra tettem a Tabot, majd lemostam magamról a habot. Kiszálltam és a vizes hajamra is egy törölközőt csavartam, ahogy magamra is.
Át vonultam a szobámba ahonnan azt sem tudtam milyen ruhát kell kiszednem. Kéne a mamának szólni, de így hogyan? Küldtem SMS-t a nagyinak, aki azonnal lejött a szobába.
- Mi az? – jött be.
- Mit kell felvenni?
- Vacsora lesz. Nem jön senki nyugi, utána visszamondták, mert holnap reggel mennek valahova.
- Értem, akkor felveszek egy pizsamát és fent találkozunk – felvettem egy fehér toppot és egy rövid nacit. Felmentem az emeletre, ahol már meg volt terítve.
Mikor ettem, elköszöntem mindenkitől, majd lementem a szobámba, megszárítottam a hajam és lefeküdtem aludni, nagyon álmos voltam. Rám fért egy ilyen hosszú nap után.