Az órám ismét nagy csörömpöléssel keltett fel.
- Induljon a nap! – ezt vártam egész végig, így izgatottan pattantam ki az ágyból, amit úgy is hagytam. A fürdőbe vezetett az utam és hatalmas gyorsasággal feltettem magamra egy igazán láthatatlan sminket. A szobámba visszatérve a kirakott ruhámat, a fehér ingemet és a szoknyámat felhúztam. Az inget betűrtem a szoknyámba. Kinyitottam a szekrényt és egy fekete egybe talpú magas sarkút vettem fel, az egyik vállfámról leakasztottam a matróz ingemnek a kék-fehér mandzsetta tartóját, amit az ing ujjára gomboltam és a matrózgalléromat is feltűztem a galléromra. Evvel a gyorsasággal hamar le is mentem a konyhába.
- Szia Amy – köszöntem neki.
- Szerbusz, drágám! A kakaód az asztalon.
- Rendben. Ja, és amíg el nem felejtem az ágyamat meg kell csinálnod, mert maximum erővel haladtam ma reggel így gyors voltam.
- Megértettem! – belekortyoltam a kakaóba, és el is fogyott.
Felmentem egy fehér ovális táskáért, amibe beletettem a telefonomat és pár zsebkendőt.
Megszólalt a telefonom bömbölő hangja ami, amúgy nem rossz zene, de akkor is, meg kell változtatnom!
- Cső Jess.
- Szia. Gyere, mert itt várok rád már vagy fél éve! – nevetett.
Letettük a telefont és el is indultam Jess elé. Igen? Tényleg szívatsz Jess? Itt sem vagy! Jessica két perc múlva megjelent.
- Végre, hogy itt vagy. És még te állsz itt fél év óta? Hagyjuk már! – legyintettem.
- Bocsi vissza kellett mennem, mivel a szandálom feltörte a lábam így ezt a botrányos magas sarkút kellett felhúznom.
- Te tényleg idióta vagy! Tök jól néz ki az a cipő! – és tényleg butus az én barátnőm, mivel nagyon is jól nézett ki a magas sarkúja.
Út közben végig csak beszélgettünk. A suliba beérve minden díszelgett.
- Azta! Leesett az állam, azt hittem rosszabbul lesz fel díszítve itt minden.
- Szerintem szép lett – az osztályunk előtt minden osztálytársunk ült. – Itt meg mi van? – fordultam oda az osztályhoz.
- Azt hiszem nem engednek be minket – jött Dylan a srácokkal.
- Vettem a lapot – mondta Jess.
- Sziasztok! – lépett oda hozzánk a csinosnak nevezhető tanárnőnk.
- Csók! – üdvözölte az osztályfőnökünket Alex. Nem mondanám, hogy mindenki, de pár ember nevetésétől biztos zengett az egész folyosó. Az osztályfőnökünk egy – Te tényleg jól vagy? – nézéssel nézett Alexre.
Beléphettünk a csinos ki osztálytermünkbe. Ahol nagy meglepetés fogadott.
Mindenki asztala fel volt díszítve ott volt a tarisznyánk és a vörös rózsánk is.
- Fogjon fel mindenki egy vörös rózsát és a tarisznyát is vegyétek fel – mondta az ofő és mindenki a saját asztalához lépett majd az asztalról levette a szükséges darabokat.
- De jól áll! – mosolyogott Jess.
- Kösz – néztem a földet.
- Mi a... Mi van veled Izzy? - jött Dylan. Már csak te hiányoztál!
- Semmi – felemeltem a fejem, eltoltam magamtól és mentem beállni a sorba. Jess mellé álltam.
- Oké, lányok így nem lesz jó! – megfogta a tanárnő a karomat és Jess mögé állított. – Tudjátok, hogy a fiúk vannak többen! – erre csak egy bólintással válaszoltam.
- Ide jöhetek? – kérdezte Harry és átkarolt. Jess-nél Pete jelentkezett és Patric.
- Én is jöhetek, más csajhoz nem mennék nagyon – jött egy sablonos szöveggel oda Dylan.
- Van más választásom? – át karoltam Dylan-t majd a tanárunk elindított minket.
- Megvárjuk, hogy mindenki lemegy a helyére és megyünk mi – mondta könnyezve.
- Szerintetek miért sír? – mutatott Harry a tanárra.
- Mert szeretett minket és most elhagyjuk őt. – mondtam kicsit vidámabban.
- Ez aztán szép! – fordult meg Jess.
- Mi a problémád? – nevettem.
- Mindkettő srác két méter te meg csak egy törpe vagy köztük – súgta, én meg felnevettem.
- Én is szeretlek Jess.
- Én is szeretlek! – jött a képbe Dylan.
Elkezdett minden osztály lassan vonulni majd mi is a célhoz értünk, természetesen mi kaptuk a legszomorúbb dalt, amitől szinte mindenkinek a szeme könnybe lábadt. Sok családtag álldogált, akik a fiúkhoz, lányukhoz, unokájukhoz jött. Hátra pillantva anyámat és két unoka testvéremet pillantottam meg. Ezek mit keresnek itt? Hiszen én Jess ballagására megyek.
Az idő gyorsan eltelt, az igazgató beszélt néhány sort, majd elhangzott pár dal, és vége lett az egész műsornak. Elballagtunk! Sikeresen is elballagtunk!
Jess-el egymás kezét fogva támadtuk a családtagokat, akik oda adták Jess-nek a virágokat. Jess anyukája és apukája jött oda hozzám egy emoji-s lufival és két csokor virággal, majd megjelentek az én családtagjaim is. Anyám és az unokatesó odaadták a virágokat puszi-puszi.
- Mit kerestek itt? – anyám körbenézett.
- Mi a bajod? – kérdezte vigasztalás kép.
- neked mi a bajod minek jöttetek el? – kérdeztem, csend lett. Így hát megfordultam Jess a karomnál fogva vonszolt az autójukba. Beültünk.
- Mit kerestek ezek itt? – szótagolta lassan a szavakat Jess.
- Fogalmam sincs, de kaptam egy halom virágot.
- Dobd csak hátra.

Mindeközben

Megérkeztünk az étterembe ahol már finom illatok voltak. Jess megkért, hogy üljek mellé. A kistáskámat az asztalra tettem, hogy bármi gond van, tudjam használni.
- Hozhatom az ételeket? – kérdezte a pincér a szülőket, akik egyetértően bólintottak.
- Mit hozhatok inni? – jött egy másik pincér, majd az ajtó felé fordulva megláttam, hogy Dylan-ék is ide foglaltak asztal így remek kilátásunk lesz. Az után el sem hittem, hogy többen is ide jöttek ebédelni.
- Izzy, te mit kérsz?
- Jó lesz nekem egy narancslé – durcásan és lejjebb csúszva dőltem a szék háttámlájára.
- Mi a gond? Ó, már értem! – az ételt pont felszolgálták így kihúztam magamat és a nagy tálból - ami előttünk hevert -, vettem pár falatot.
A falatozás végére mindenki kapott egy-egy szelet sütit, majd két nagy pohár pezsgőt.
- Ki jössz a teraszra? – kérdezte Jess.
- Kimehetek – felálltam volna, de megcsörrent a telefonom. – Várj, biztos apu az! – izgatott a dolog, de nem ő volt. A telefont egyben magamat is gyorsan elszállítottam a mosdóba.
- Szia, nagyi! – üdvözöltem a telefon másik végéből a nagyimat.
- Szia, kincsem, hallottam ma van a ballagásod, gratulálok!
- Köszönöm nagyi.
- Kelly nénéd is gratulál, biztos jók lettek az eredményeid.
- Azokat csak jövő héten kapom meg nagyi. De hogy, hogy felhívtál? – tűnődtem, hiszen már régóta nem beszéltem vele.
- Fogadtam egy autót, holnap megy érted, jössz a birtokra. Apád úgy is mindig tárgyaláson lesz az üzletek miatt. Na, jól van drágám. Hagylak, élvezd ki a mai napot, aztán holnap meg várunk!
- Nagyi, de én nem akarok... - letette. Ne! Ez hiányzott még! Jött egy hívás és a nagyi mindent megváltoztat.
Kivonultam a mosdóból, és értelmes fejet vágva ültem a helyemre.
- Ki mehetünk a teraszra? – a mosdó mellett egy nagy ajtó volt, amit észre sem vettem így kiléptünk a teraszra. Leültem a padra.
- Nem találkozunk!
- Hogy érted ezt Izzy?
- A nagyi keresett. Holnap mennem kell hozzá.
- Fejtsd ki! – aggodalmaskodott.
- Jess, értsd meg! Mennem kell a nagyihoz és Kelly nénihez a birtokra!
- Úristen! – tartotta a szája elé a kezét.
- Nekem is ez a véleményem.


Otthon

Beléptem az ajtón, magam után egy ajtócsapkodás lehetett hallani. A kanapéra ültem.
- Amy, beszélnünk kell! – nagyobb hangerővel mondtam, mint amire számítottam.
- Mi a gond? – kérdezte.
- Annyi mindent kell mondanom, szóval gyors felmegyek és leveszem, magamról ezt a ruhát kényelmesbe vágom magamat, és na, sietek! – felszaladtam, levettem a cipőm majd mindent az ágyamra dobtam. A szekrény kinyitva elővettem egy újabb pizsamát, és a fürdőbe szaladtam vele. Lezuhanyoztam és magamra rángattam a ruhadarabokat. Mezitláb rohantam le a lépcsőn és ültem vissza a helyemre.
- Folytasd!
- A nagyim hívott, holnap jön értem egy kocsi és elvisz a birtokra, hozzá és Kelly nénihez. A birtokra.
- Ó – ennyi telt tőle, mondjuk nem vártam többet. – Két óra van, minek vagy pizsamában?
- Mert ebben érzem jól magam. Most mit tegyek Amy? Nem akarok elmenni az istállóba!
- Ki beszélt istállóról?
- A birtok, szerinted mi van egy birtokon?
- Bocsánat. Nem akarsz készülni? – felmentünk a szobámba és elővettem a két nagy bőröndömet. A telefonom még mindig a táskámba volt így kivettem hátha jött értesítésem. Ami jött is egy SMS.
Kelly néni

Drága Iza, nagyid elfelejtette tudatni veled, hogy egész nyáron itt leszel, szóval, ha épp készülsz, pakolni vagy esetleg akarnál, akkor három teljes hónapra pakolj be! Puszillak

- Én is imádlak! – szólaltam meg.
- Mi történt?
- Három hónapra kell bepakolnom – szomorított el a gondolat. Elővettem egy nagyobb neszesszert, és a fürdőbe mentem. A kedvenc tusfürdőmet, samponomat és minden ilyesmi kelléket ebbe tette, majd jött egy kisebb sminktartó, amibe minden ilyen kisebb fajta kelléket tettem. Ezeket a kisebb bőröndömbe helyeztem, amibe még pár cipő, szandál, papucs elfért és jöhetett a cipzárazás. Amy, a ruháimat, amiket kitettem szépen összehajtogatta így elfértem, az íróasztalomról levettem Jess-el való közös képünket, és a ruhák tetejére tettem a kedvenc plüssömmel.
- Végeztünk! – nézett szét Amy.
- Sajnos.
- Nehéz meló volt, most viszont ha holnap korán kell kelned akkor aludj mert elég késő van.
- De még csak fél tíz!
- Nincs de! Jó éjt! – hamar elnyomott az álom.

t