Ami meg látszott az-az volt, hogy mikor mentem aludni, hajnali háromkor felébredtem. Az ajtóm alól lentről felcsillantak a lámpa fényei. Felkeltem, felhúztam az ágyam melletti mamuszomat és kisétáltam a folyósóra. Halkan mentem le a lépcsőn, az étkező felé mentem.
- Jó reggelt! - köszöntem.
- Te minek keltél ilyen korán? - kérdezte apu.
- Csak gondoltam elköszönök - apu kiment a nappaliba felfogta a táskáját és az ajtóhoz ment.
- Ha bármi baj van, hívj és Amy te is - mindketten bólintottunk.
- Rendben apa, vigyázz magadra - kaptam egy puszit és kiment az ajtón.
- Most feküdj vissza, aztán ha felkelsz várlak a reggelivel - parancsolt rám kedvesen Amy.
- Oké. - felmentem a szobámba és aludni próbáltam, de csak próbáltam.
Mi lesz, ha Jess-nek igaza lesz? Apu elküld anyámhoz, mert nem fog bírni velem? Egész nyáron ott maradhatok anyámmal. Bele sem merek gondolni.

Az órám csipogott, most az egyszer nem vertem le. Kikapcsoltam és felültem, összeszedtem magamat, felkeltem és elhúztam a függönyt. Megigazítottam az ágyam és a szekrényhez léptem. Egy világoszöldes ruhát vettem ki, ami szoknya volt és nagyon szerettem, pánt nélküli és nyári. Pálmafás mintázata van. Fekete sarus szandált kerestem a szekrény aljába majd ezekkel megindulva mentem a fürdőbe.
Felvettem a ruhát és a szandált, majd sminkeltem és copfba kötöttem a hajamat majd egy napszemüveget tettem a hajamra. Lementem a lépcsőn. Palacsinta szagot éreztem.
- Jó reggelt Amy néni - köszöntöttem.
- Szia drágám, nutellás banános palacsintát készítettem, remélem szereted.
- Hogy ne - válaszoltam.
- Itt van tessék, szólj, ha kéne még valami. - elém tette a négy palacsintát és egy nagy pohár barack levet. A palacsinta mennyei, ahogyan a barack lé is finom. - Ma kell menned iskolába? - kérdezte Amy.
- Igen, sajnos - vágtam szomorú fejet.
- Nem megyünk el együtt valahova?
- Felkelttette az érdeklődésemet, elmehetünk - mondtam és arrébb toltam az üres tányért. - Tudja anyuval szoktunk menni, vásárolni, de mostanában hanyagoltuk. Látszott, hogy el fognak válni. De szerintem így jó mindhármunknak.
- Biztos is, nincs vita.
- Igen - csend lett. - És ne haragudjon, hogy magának beszélek iylenről.
- De hogy haragszom, örülök, hogy tudunk beszélgetni. Hova menjünk? - vette el a tányért és a mosogatógépbe tette.
- Elmehetnénk vásárolni, beülhetünk kávézóba - javasoltam.
- Ez jó ötlet. Összekészülök én is, addig várj meg - kiment a konyhából. Felkeltem, és a nappaliba tartottam majd a telefonomat előkeresve felhívtam Jess-t.
- Hol vagy már Izzy? Már eljöttem a suliba.
- Bocs, de nem megyek ma. Majd beszélünk - letettem a telefont, Amy a folyosóról jött.
- Készen vagyok, mehetünk.
- A vendégszobában alszik? - kérdeztem.
- Igen, nekem megfelel, apukád azt akarta, hogy itt legyek.
- Nekem aztán mindegy. Mehetünk? - mutattam az ajtó felé. Amy bólintott, kimentem az ajtón. Meleg a levegő, nagyon meleg.
- Szép időnk van ma is - szólalt meg mögöttem Amy aki az ajtót zárta be.
- Szép, szép.
- A garázsban áll a kocsim, menj, ülj be. - nem is tudtam, hogy tud vezetni, főleg azt nem, hogy egy tök jó csajos autója van. Beültem a fehér Ford-ba. Amy lassan kitolatott, és elindultunk a város felé.
- Melyik üzletbe menjünk? - nézett rám.
- Este lesz egy házibuli az egyik barátomnál, kéne vennem egy ruhát.
- Hú, biztos jó lesz. Keresünk neked egy jó üzletet.
- Vagy elmehetnénk a városi plázába és kereshetnénk ott is.
- Jó, menjünk oda.
Egy lassan haladó kisebb dugó után elértünk a plázához és kerestünk szabad parkoló helyet. Kiszálltunk az autóból és betértünk az áruházba.
- Melyikbe mennél szívesebben?
- Őszintén, nem szoktam plázába jönni. Maximum most vagyok itt ötödére, de ha jól emlékszem fent vannak a ruha üzletek - megkerestük a mozgó lépcsőt és felmentünk az emeletre.
Egymás után sorakoztak az üzletek kapui. Az első üzletbe úgy húzott be Amy.
- Ez jó üzletnek tűnik. - mondta és nézegetni kezdte a ruhákat.
- Amy én hátra megyek.
- Megyek én is - hátra mentünk és a szoknyákhoz és a toppokhoz értünk. Elkezdtem nézegetni a szoknyákat, egy fekete bőr szoknyát vettem ki, Amy felé fordultam és megmutattam neki egy like jelet mutatott a kezével és tovább kutattam. A másik egy rózsaszín szoknya volt a harmadik pedig egy neon citromsárga szoknya.
- Keresnünk kell ezekhez toppot - mutattam a szoknyákat.
- Keressünk toppot - fordultunk a másik ruha sor felé. Egy fekete pántos virágmintás toppot választottunk a fekte bőr szoknyához. Bementem a fülkébe, a két szoknyát kint hagytam Amy-nek, hogy válogasson nekem toppot. Felhúztam a ruhát és kimentem a fülkéből. Amy már előttem állt a topokkal és a szoknyáimmal.
- De jól nézel ki. - mért fel.
- Köszönöm, ide adná a többit is?
- Tegezz, kérlek.
- Megpróbálom - a rózsaszín szoknyához egy fehér csipkés toppot választott, ami együtt nagyon jól állt és ezt Amy is bebizonyította. A neon szoknyához pedig egy fekete pántnélküli toppot kaptam, ami szintén passzolt.
Így ezeket a ruhadarabokat elvittük.
- Merre lesz tovább az út, kedves Amy? - kérdeztem.
- Ezekhez nem akarsz cipőt is? - kérdezte.
- Van annyi cipőm, hogy nem hiszem, hogy kéne még több.
- Jaj Izzy, ugye nem baj, ha így hívlak? - ráztam meg a fejemet. - Akkor rendben, szóval muszáj venned ezekhez cipőt. Itt van is egy cipőbolt - mutatott az alsó szintre. Lementünk a mozgó lépcsőn és bementünk a boltba.
- Úristen! - kiáltottam fel.
- Mi az? - nézett meredt szemekkel rám Amy.
- Ezt a magas sarkút nézd, milyen jól néz ki! - mutattam egy fekete magas sarkúra, ami néhol ki volt vágva virágmintára.
- És ezt mihez szeretnéd fel venni? - kérdezte.
- Jó kérdés, menjünk tovább - toltam Amy-t más felé. Leültem az egyik puffra és körbe néztem, egy fekete vászoncipőn akadt meg a szemem. - Amy, ez nem lenne jó a virágos ruhához? - mutattam fel a cipőt.
- Van a méretedben? - guggolt le és nézegette a számokat.
- 38-39-es a lábam - mondtam és elém tett két dobozt.
- Jónak tűnik. Nem szorít? - nézte meg.
- Nem, ez jó lesz - mondtam és a kasszához mentem.
- Nem kell a többihez? - kérdezte.
- Amy, sok cipőm van, találok, ne aggódj.




Elhagytuk a plázát, és Amy az útra koncentrált.
- Haza megyünk? - kérdeztem.
- Nem.
- Miért hova akarsz még menni?
- Elmegyünk egyet enni - mondta. Amy elég kedves, nem gondoltam volna. Lehet, elmegyek Dylan bulijába, de majd beszélnem kell Jess-el is. Két nap és vége van a sulinak, vagy is inkább egy, mert pénteken lesz a ballagásom. Régen mondtam, hogy tartok egy kisebb összejövetelt a közeli családtagokkal mikor elballagok innen is. De így, hogy mindenki külön van, beérem Amy-vel is. Most, hogy apuval maradtam és Amy-vel nem várom a nyarat, nem lesz semmi életkedvem. Félek kicsit.
Amy a gondolkodásom és a beszélgetésemet magammal, szakította félbe.
- Jössz, vagy az autóba hozzam neked az ételt? - nevetett.
- Megyek! - mondtam és kiszálltam az autóból. Egy kisebb fajta étteremnél álltunk meg, majd beléptünk a helyre. A pultnál bárszékek sorakoztak, az ablaknál ülőhelyek kisebb-nagyobb asztallal. Amy a helység végébe ment és én is leültem.
- Szép napot! Mit hozhatok maguknak? - kérdezte a pincérnő.
- Szia, szeretnék egy jeges teát kérni - mondtam.
- Én is azt kérek - mondta Amy, a nő adott egy étlapot és elment. - Mit választasz?
- Hú, még nem tudom. Te?
- Én lehet egy szósz nélküli gyrost eszek.
- Megtaláltam. Egy gordon blue-t fogok enni hasábburgonyával - a pincér letette elém a hűsítő teám.
- Tudtak választani? - nézett rám.
- Igen, egy gordon blue-t kérnék hasábburgonyával.
- Jó választás - mutatott a tollával felém, és Amy felé fordult.
- Egy gyrost szeretnék öntet nélkül.
- Máris hozom.
- Köszönjük! - szóltam utána, de addigra ő a konyhában volt.
Az ételre sok időt nem is kellett várni. A gordon jól átsült és nagyon finom volt, Amy is azt mondta izlik neki minden.
- Hát, mit ne mondjak, jól laktam! - szólaltam meg.
- Én is, fizetek és mehetünk - Amy felállt és a pulthoz sétált. Én is ezt tettem csak én kifelé vettem az irányt.
- Viszlát - köszöntem el. Az autónak támaszkodtam, és vártam míg Amy kinyitja az ajtót.
Beültünk és haza mentünk. A házba mindent bepakoltunk és felvittem a csomagjaimat. Az ágyra feküdtem és telefonomat kezdtem nyomkodni.
Három nem fogadott hívás: Jess
Tíz SMS: Jess
Messenger üzenet: Jess
- Csak egyszer nem megyek suliba és akkor is keresnek! - mondtam hangosan.
- Mondtál valamit Izzy? - kiabált fel Amy.
- Nem! - felálltam és becsaptam az ajtót. Visszafeküdtem az ágyra és felhívtam Jess-t.
- Te meg hol voltál, hogy még a telefonodat sem vetted fel? - ordibálta le a fejem Jess.
- Bocsánat, csak épp elfoglalt voltam. Mi történt, ami ennyire sürgős?
- Át mehetek hozzád? Mondanom kell valamit.
- Gyere! - erre csengettek. Letettem a telefont és lerohantam a lépcsőn. Kinyitottam az ajtót. - Jess? - kérdezem. Majd behívom.
- El sem hiszed mi történt, Dylan Broken meghívott a bulijába! - sikította.
- Úristen! - a homlokomra csaptam a fejem. - Hát, ez nagyszerű! - tettem úgy, mint aki nem tudott semmiről.
- Tudtál róla, igaz? - nézett bele a szemembe. - Igaz?
- Igen, tudtam, de én eskü nem mondtam neki, hogy hívjon meg, úgy hogy magától hívott meg téged.
- Akkor viszont örülök.
- Neked nem mondta mikor kell menni?
- Lányok, kértek valamit inni? - jött Amy ismét a kedvességével.
- Ó, el is felejtettem, Amy ő itt Jessica. Jess ő itt Amy a házvezetőnk.
- Örülök, hogy meg ismerhetem - szólalt meg Jess.
- Én kérnék egy narancslevet, Jess, te mit kérsz?
- Én is egy narancslevet - a konyhába mentünk, és mindkettőnk megkapta a friss, hideg narancslevét.
- Szóval, Jess tudod, mikor kell menni?
- Igen, hétkor nyit a buli - forgatta a szemét, de meg akadt az órán. - Basszus, nekem akkor mennem kell! - belekortyolt a narancslevébe egy utolsót. - Köszönök szépen mindent! Viszlát, szia Izzy. - kifutott a konyhából, egy nagy ajtócsattanást hallottunk a háta mögül. Elfordítottam a fejem Amy felé majd egy pillantást vetettem rá és megszólalt:
- Neked nem kéne öltöznöd? - ekkor felpattantam, és a szobámba siettem.
- Ezt megoldottad Iza, kaptál három ruhát, persze nem egyet és most még dönthetsz, melyiket vegyed fel! - beszéltem magamhoz, miközben a táskákból dobáltam az ágyra a ruhákat.
Végül a fehér toppon és a rózsaszín szoknyán döntöttem, felvettem őket és egy megfelelő szandállal egészítettem ki. A fürdőbe mentem és a hajamat alul befontam majd felcsatoltam. Visszafutottam a szobámba és egy fehér mini oldaltáskát tettem a vállamra, amibe bele tettem a telefonomat és pár zsebkendőt. A lépcsőről leérve, Amyhez mentem. Akit a konyhában lehetett megtalálni.
- Drágaságom, nagyon szép vagy - simította végig a vállamat.
- Köszönöm.
- Gyere majd haza, várlak - mondta és az ajtóhoz mentünk. A kulcsomat leakasztottam és beledobtam a táskámba. Kimentem az ajtón. A nap lemenőben volt kivettem a táskámból a telefont és Jess nevét kerestem majd felhívtam.
- Szia! - szólt bele a telefonba Jess.
- Elém jössz?
- Megyek - letette a telefont. A megszokott helyen találkoztunk, és útra indultunk. - Alig várom már, hogy a buliban legyek.
- Jess, ez csak egy úgy mond évzáró buli, semmi nem lesz - nyugtattam le, de ő teljesen fel volt dobva.
- Én akkor is izgulok - az egész lány mintha ezer doboz energia italt ivott volna meg úgy pörgött. - Te, Izzy - csapott óvatosan a karomra Jess. - a hátunk mögött az nem Patric autója? - féloldalasan hátra néztem, majd megpillantottam a „gazdagék" autóját, amit a drága fiúk vezetett.
- Sziasztok! - engedte le koromfekete autójának az ablakát Patric a benne ülő srác oldalánál.
- Sziasztok - köszöntem nekik.
- Dylan bulijába mentek? - kérdezte a számomra még mindig ismeretlen gyerek.
- Igen, oda, talán veled is ott fogunk másodjára találkozni? - húzta fel a szemöldökét Jess, mire a fiú egy óriás mosolyt villantott.
- Igen, na de száljatok be. Elviszünk titeket! - hajolt előre Patric.
- Biztos, hogy nem oda találunk mi egyedül is. - mondtam és Jess-t a karjánál fogva rángattam.
- Miért nem megyünk velük? - kérdezte.
- Itt hagylak, menjél velük! - engedtem el a karját. A fekete autó egyszer csak megindult, majd hatalmasat fékezett, mivel arra mentünk láttuk, hogy minket várnak.
- Üljetek már be! - kiabált Patric.
- Nem fogsz lekopni? - gúnyolódtam.
- Nem szállok le rólad, amíg nem ültök be. - Jess kinyitotta az ajtót majd mutogatni kezdett, hogy üljek be. Keresztbe font karra beültem a hátsó ülésre Patric mögé.



Az út békésen telt és hamarabb is oda értünk. A házba belépve, nagy hanggal szólt a zene.
Megint hova kerültem? Kellett nekem eljönni, mint hogy maradtam volna otthon. Aztán Amy-vel el lettem volna. Ó, jesszus itt van Dylan kettő szöszivel.
- Szia Dylan! - köszöntem rá.
- Eljöttél - jött oda hozzám és megölelt. Viszonoztam, de nem értettem ebből semmit. - Szia, Jess remélem, jól fogod érezni magad - és eltűnt a tömegben.
- Be fogok piálni - jött hozzánk a srác, akivel utaztunk, egy poharat nyomott a kezembe.
- Ebbe mi van? - kiabáltam, de a zenét így sem üvöltöttem túl.
- Valami sör, de igyad! - félig megittam semmi íze nem volt, sőt még szaga sem.
- Megyünk táncolni? - húzott magával Jess.
A nappaliban már javába folyt mindenféle, valaki ült valaki táncolt és valaki beszélgetett. Jess-el még pár pohár üdítőt ittunk és táncoltunk.



- Azt hiszem, rosszul vagyok! - kiabálta Jess. Megfogtam a kezét és kimentünk az épületből.
- Minden rendben van? - néztem végig rajta, az egész lány tiszta fehér volt.
Vele meg mi történt? Az előbb még rángatott össze-vissza, most meg itt hányni akar nekem!
A telefonomért nyúltam, és mivel Amy-t nem akartam hívni így felhívtam Jessica anyukáját.
Kicsengett a telefon.
- Iza, mi a gond? - vette fel a telefont Jess anyja.
- Jó estét, Jess kicsit rosszul lett, el tudna érte jönni?
- Persze, nem sokára ott leszek. - tette le a telefont. Jess felé fordultam, aki az egyik fának a tövében rókázott.
- Minden rendben? - kiabáltam felé, de ő csak intett egyet.
Jessica anyukája pár percen belül ott is volt. Beült a kocsiba és Lisa felé mentem.
- Köszönöm, hogy szóltál Iza. Gyere szálj be, haza viszlek.
- Nem kell köszönöm, majd Amy-t felhívom - próbáltam kihúzni magamat ez alól, hogy ne menjek velük.
- Hát, te tudod, mit teszel. - végül ő is beült a kocsiba és elhajtott. Visszanéztem Dylanék házára, majd sétálni kezdtem, a telefonomat ismét megkeresve felhívtam Amy-t aki gondosan felvette a telefont.
- Mehetek érted? - kérdezte köszönés nélkül.
- Épp ezt akartam mondani, haza sétálok.
- Azt biztosan nem! Elmegyek érted - mintha az anyámat hallanám. Kellett nekem felhívni, ki ő, az anyám? Biztosan nem!
Körülbelül három perce sétálok. Elértem az elágazást, majd megpillantottam egy piros kocsist a lámpák fényében. Remek! De most komolyan, minek jött el? Amint mellém állt a kocsi, leengedte az ablakot, és kikiabált belőle.
- Ülj be! - parancsolt.
- Mondtam, hogy haza sétálok - nyugodtan beszéltem, hiszen ő előbb ideges lesz, mint én.
- Ülj be, és haza megyünk.
- Nem vagy az anyám, okés?
- Az tény, de vigyázok rád!
- Ebbe a rohadt városban egy lélek sem jár, szóval haza sétálok! - mindenesetre körbenéztem a zebránál, és átmentem az úttesten.
Amy az autóval lassan követett egészen hazáig. Mikor elértem a házunkig, kinyitottam az ajtót, majd becsaptam magam mögött. Felrohantam a szobámba és magamra zártam az ajtót. A szekrényből kivettem egy trikót és egy alsót majd a velem szembe lévő fürdőszobába mentem. Megengedtem a zuhanyt, és hajat mostam. Mikor végeztem törölközőbe csavarva szárítottam meg a hajamat. A végén felvettem a pizsamám, visszamentem a szobámba felhúztam a mamuszomat és lesétáltam a lépcsőn. A konyhába érve Amy-vel találkoztam.
- Kérsz vacsorát? - szólt hozzám, én meg fejet ráztam és levettem egy nagyobb átlátszó poharat a szekrényből, a hűtőből pedig egy őszibarack lés üdítőt vettem ki. Beleöntöttem a pohárba, és visszafordultam a szobám felé. A lépcsőn álmosan baktattam felfelé, majd a szoba ajtaját nagy hanggal csaptam be. Az éjjeli szekrényemre letettem a poharat befeküdtem az ágyba, ittam egy kortyot majd becsuktam a szemem.