Kómásan ébredtem, mivel ma már az ébresztő ébresztett bennünket. vége a pihenésnek, igaz is elég volt egy nap lustálkodás. A telefonomról elhúztam az ébresztő lapfület, majd visszatettem a szekrényre. Fejemre húztam a takarót, mivel időközben Jessica elhúzta a rolót. 

- Bocsánat, nekem is munkába kell menni. Elfoglalom a fürdőt. Addig öltözzél – tapsolt hármat, mire én csak kibújtam a takaró alól. Jessica hivatalosan is kiment a szobából, így felkeltem, kócos hajamat rendbe tettem, ahogy épp lehetett, mivel nem volt a szobában fésű.
A szekrényemet kinyitva a lovas polchoz nyúlok, ahonnan egy krémszínű lovas nadrágot és fehér pólót veszek el. Hihetetlennek tarom, hogy három hónap egy csettintésre ment el, és nem csináltam szinte semmit.
A nadrágomat felhúzva pizsama felsőmet az ágyra dobva magamra kapom a pólót. Az ajtómat kinyitom, és a fürdőbe megyek. Az ajtó nyitva Jessica a ruhájában áll a tükör előtt és szempillaspirálozik. Előveszem, a fésűt majd végig húzom a hosszúra megnőtt hajamon. Ezután befonom, majd felcsatolom. Csizmámat felvéve táskámat vállamra helyezve a szobámba megyek telefont felkapom és elindulok az emeletre. Az étkezőhöz megyek, nagyi már a főhelyen ül, mellette pedig Kelly.
- Reggelt'! – köszönök oda. Ők bólintanak. Leülök a helyemre, magam mellé dobom a táskát. Kiöntöm a reggeli kakaómat, elveszek egy vajas kiflit.
Két kifli lenyelése után és egy doboz kakaó tartalma után felállok az asztaltól, elköszönök, és kifelé vonulok a házból. George már az ajtó előtt várakozott. A nap a szemembe sütött, viszont mosolyogva lépkedtem le a lépcsőfokokon.
- Szép reggelt, Iza. Ma már úgy látom, nem szabadnapra viszlek.
- Neked is szép napot. Sajnos nem, kezdődhet a munka – ültem be a hátsó ülésre. George becsapta utánam az ajtót, megkerülte a kocsit és beült a volán mögé.
- Akkor indulhatunk a lovardába? – nézett a visszapillantó tükörbe.
- Igen – aprót bólintottam.
Az út gyorsan eltelt, ismét a szokványos úton mentünk.
Daviddel találkoztam, aki a saját lovát már ügyesen felszerelte, majd segített nekem is felszerelni Draballt. Felvettem én is a kobakot, meg a kesztyűt.
- Mivel tegnap sem voltál, szükséges lenne kicsit komolyabbá fordítani a gyakorlást.
- Tegnap azért nem voltam, mert nagyi kérte – pattantam fel lovam hátára.
- Menjünk inkább futtatni és megtanítom a lépéseket. Igaz tegnap egy lány ült a lovon, ő volt helyetted.
- Ültek mások is a lovamon? – kérdeztem ingerülten.
- Nyugi már. Nem akkora trauma.
- De nekem az! – nem akartam Daviddel vitába szállni így is csak ő van nekem, akinek bármit elmondhatok.
Amikor a karámhoz értünk, ismét jött az a bizonyos érzés, hogy élhetek, azt csinálok, amit akarok én és a ló vagyok.
Pár kör után, sétálva mentünk a füves, árnyékos részre ahol David megtanította az újabb lépéseket. Elmondtam neki tegnap miért nem jöttem el, és Tina nem szeret. Be vallotta, ő sem bírja az oktatónkat, de eddig nem nagyon merte elmondani hátha szólók valamit.
A lovakat kikötöttük leültünk az egyik árnyékos eldugott részre.
- Tina háromkor akar egy edzést.
- Újra akarja venni, vagy van még valami?
- Ennyi az egész, újra vesszük és mehet a verseny.
- Én már izgulok – szorítottam össze a tenyerem.
- Mondtam, hogy ne izgulj, hiszen akkor ő is megérzi és neki sem lesz jobb.
- Hidd el, tudom – elhallgattunk, pár perc nyugalom kellett, a madarak hangja, a hátunk mögött lévő lombok halk, friss susogása és a lágy szellő. Nem maradhattunk tovább így, mivel Ashton és Scott lépett elő két lóval. Csodálkoztam azon, hogy Scott Ashtonnal van.
- Sziasztok – emelte meg állát Scott.
- Sziasztok – intettem vissza.
- Mit csináltok itt? – vonta fel szemöldökét Scott.
- Nem úgy volt, hogy tanítod neki a lépéseket? – gúnyolódott Ashton.
- Képzeld, meg volt már az edzés – felálltam és kikötöttem lovamat, rávetettem magam, és a hátára ültem, majd szép lassan, elindultam a karámhoz.


A lovamat leszerelve, edzést kimerítően csutakoltam át a paripámat.
- Ügyes voltál! – pacskoltam meg a hátát. – Versenyre készülünk, remélem ott is így csinálunk. – lovam nyerített egyet, majd prüszkölt. Halk, patadobogást halottam, ami egyre közelebb ért. Körbe néztem, Ashton állt meg lovával együtt.
- Ne haragudj az előbbiért.
- Nem szóltál semmit, mire kéne haragudnom.
- Tudom, hogy emlékszel, amikor beszóltam az miatt, hogy David gyakorolhatott veled – én ne emlékeznék? Csak viccel ugye?
- Most nem mondod komolyan, hogy te féltékeny vagy – mosolyodtam el, miközben lovam oldalához dőltem.
- Ne... Nem tudom – sütötte le tekintetét.
- Oké – fordultam meg és folytattam, amit elkezdtem.
- Figyelj – szólalt meg pár perc után -, nem megyünk el valamit inni, vagy enni? – tette fel a kérdést. Felé fordultam. Most azt kellett volna mondanom, hogy nem, ehelyett rá bólintottam és hangsúlyoztam, hogy igen.
- Mielőtt még elmennénk, szerintem haza megyek, át öltözök – soroltam volna fel, de itt abba hagytam.
- Miért, hova mentek? – szólt közbe Scott.
- Sehová – tagadta Ashton. – Vele nem megyek sehová – mutatott rám. És igen, megint bedőltem neki.
- Azért, mert ma meccs lesz és ott a helyed – majd szépen lassan a dolgok kezdtek újra formálódni. Scott Davidre féltékeny, amiért velem lóg. Ashton viszont Scottra, hogy régen együtt lógtunk. Ez mire jó?
Lovamat hamarosan, lassú tempóval csutakoltam le, bevittem a helyére. Elköszöntem tőle, majd haza gyalogoltam. Fejemet szellőztetni kellett, ahelyett, hogy most felhívnám a barátnőmet, aki még anno otthon lakott, nem teszem, mert már nem az aki volt. Lassan egy szemüveges strébernek érzem, és egy új „barátnak", aki egy munka miatt át alakult.
Egyik fiúval sem tudok beszélni, mivel mindegyik borzalmas. Az egyik rosszabb, mint a másik – hangoztatja a mondás.
Magamon kell segítenem. A verseny után döntök. Maradok, vagy megyek.
Kapunkhoz érve semmi mást nem tettem, mint benyomtam a kapucsengőt, és George rekedt hangját hallottam meg. Tisztességgel beengedett. A házon kívül nagy csend uralkodott. Békésnek tűnik a környék. De ami bent volt felettébb felkavart. Kelly hangosan ordított, ahogyan Jessica is. Nagyi a dolgozó szobából rohant át a szalonba fejét masszírozva.
- Mi folyik itt? – suttogtam magamnak, hiszen úgy sem halják meg.
A szalonhoz mentem, nagyi normális higgadtsággal, leültette a két civakodó félt, és egy nagyot kiabált.
- Fejezzétek már be! Valósítsátok meg mindkettőt és kész! – majd kiment.
- Na jó, ezt most nem értem. Nem is érdekel, a teraszon leszek, ha valami kell – mondtam és kifordultam a szobából.
A lépcsőn baktattam lefelé.
Lezuhanyoztam és egy bikinit vettem fel, ami minden színből pompázott. Egy gyenge anyagú, térd feletti köntös féleséget vettem magamra, és kimentem, a bejáratnál, nyári meleg levegő csapott meg.
Imádom! Megkerültem a házat, snassz strandpapucsomba és leültem az egyik napozó ágyra. Délután volt, a ház fele eltakarta a napot, én árnyékban voltam. Felálltam és kijjebb húztam az ágyat majd levettem a köntöst és napoztam.
Rájöttem, végre, hogy muszáj egy kis relaxálás, ha már mindenki más körülöttem. Megnyugtató érzés, hogy a nap perzselődik a bőrömön, és elég kellemetlen is, mivel nem kentem be magam.
- Ilyen nem kell? – strandruhába áll előttem a köpcös kis George. Az én jó barátom.
- Köszönöm – nyújtotta felém a napkencét. Egy térdig érő fürdőnadrág volt rajta sima papuccsal. Kezére volt terítve a fürdőlepedő, ami immár az egyik mellettem lévő ágyat takarta, George belevetettre magát a nyugalom szigetébe, így leült az egyik lépcsőfokra. Csak hogy kilátszott feje a vízből.
- Olyan nyugodt! – mondtam.
- Az, szeretek én is itt lenni.
- Megtaláltam a búvóhelyét.
- Így van – kuncogott. Ismét beállt a csend, amit nem is bántam, hiszen mindketten azért jöttünk, hogy nyugodtak legyünk.
Párszor át fordultam, hogy hátamat is érje a nap, míg le nem megy. Eközben nagyon sokat megtudtam Georgeról, nagyiról, és ő is megtudott többet rólam.
A napfénypontja már csak az volt, hogy megtudtam, Jessica kapott egy szobát a házban átköltözhetett és a szobán volt kiakadva Kelly. Mondjuk nem bántam, végre én élhetek a szobámban.
Sajnáltam, hogy az emeletre költözik, viszont valami miatt jó is volt.