Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

13. RÉSZSzabadnap

    A szememet nyitogatom. A fejem faj a végtagjaim el vannak zsibbadva.
Jessica álmos arca néz felém.
- Mióta nézel?
- Ez most olyan, mint egy romantikus filmben.
- Nyálas voltál – nevetem el magam.
- Térjünk a mai napra. Mit szeretnél csinálni?
- Nem lehet az, hogy egész nap fekszek? – csuktam vissza a szemem.
- Nem, valamit kitalálunk – kacsintott rám. Ő felkel és elkezdett ruhát keresni a szekrénybe. A párnámat megigazítva, a telefonomat levettem az éjjeliszekrényről és vizslatni kezdtem a közösségi oldalakat. Az instagramal kezdtem, ahol pár videót megnéztem kutyákról, sütikről, vicces emberekről. Néhány képet beszíveztem, és tovább csekkoltam a többit. Facebookon nem jött semmi különösebb értesítésem, csak, hogy Alex lájkolta a profilomat.
Ennyi elég is volt! Felkeltem és kiválasztottam egy napi ruhát. Felvettem egy szaggatott rövidnadrágot, egy fehér mintás pólóval. Egy Converse cipőt, ami immár a kedvencem lett. A hajamat kifésültem és megigazítottam, a fürdőbe érve egy alap smink és készen is voltam. A telefonomért visszamentem a szobába, amit zsebre tettem és mentem fel az emeletre. Jessica egyedül ült az étkezőben, két személyre terítve.
- Mindenki elment dolgozni, mi maradtunk. George, fog velünk lenni – ezt most úgy mondta, mint akire vigyázni kell.
- És, akkor... Mit találtál ki mára? – tettem fel a kérdést, és vettem egy szeletet a háromszög alakú meleg szendvicsből.
- Eszünk – mutatott az előtte lévő ételre -, ha van kedved, akkor vásárolunk, ha pedig nincs akkor, ez van.
- Van elég ruha a szekrényben. Nem kell vásárolgatni. Miért nem megyünk el moziba? – kérdeztem.
- Nekem oké.
- Nekem is – bele haraptam a szendvicsbe, de hiányoltam valamit. A hűtőhöz sétáltam és kivettem a Ketchupot, visszaültem a helyemre, és neki álltam enni.
A reggeli után, - egy hölgy, aki nem mutatkozott be és nem is láttam erre felé – leszedte az asztalt. Jessica és én a szobába mentünk. Az asztalomon lévő gépet az ágyra tettük és megnéztük, többnyire mik is mehetnek ma a moziba.
- Mivel lassan dél van, így délutánra nézz filmet.
- Te is nézed velem – mondtam neki. Hason fekve bámultuk a képernyőt Jess-el. Pár filmnek megnéztük az előzetesét, na de persze utána már abba hagytuk, így áttértünk arra, hogy majd cím alapján döntjük, el mit is nézünk.
Pár perc nézelődés után kopogásra lettünk figyelmesek. Jessica elhangoztatott egy:
- Igen – majd bejött George.
- Na, lányok. Mit csináltok ma?
- Moziba megyünk – ujjongott Jess.
- Igen, oda terveztünk menni.
- Rendben – bólintott George. – Készüljetek, amíg nem kezdődik a film, beülünk egy étterembe.
- Az igazság az – álltam fel -, hogy mi már ettünk.
- Én is ettem – tette pocakjára kezét és kacagott egyet. – De gondoltam ti nem.
- Öltözünk és megyünk – végig nézett rajtunk George olyan „ez miért nem jó?" stílusban. Kiment az ajtón. Jessica mellém lépett.
- Te mibe jössz? – kérdezte mellém lépve.
- Nem tudom még, lehet, hogy szoknyába – kinyitottam a szekrényajtót, és benyúltam egy pink színű toppért, és egy vajszínű szoknyáért, amin volt egy barna öv. - Ez jó lesz szerintem – mutattam magam elé.
- Szerintem is – biccentett felém.
- Akkor én felöltözök – mutattam a fürdő felé, ő bólintott és arrébb léptem.
Mikor készen voltam, nem tettem mást, csak egy fehér színű táskát vettem elő és a vállamra dobtam, beletettem a telefonomat és a pénztárcámat.
- Indulhatunk? – kérdezte George.
- Természetesen – ültem be a nyitott ajtón. Meleg van, nagyon is meleg. A bőrülésbe beleizzadtam. Egy közeli plázában van a mozi. Oda tartunk. Tíz perc sem telik el, a járgány lassul, és megáll. George kiszáll, kinyitja az ajtót előttünk. Converse cipőmbe – amit nem kötöttem be -, szállok ki.
- Enni megyünk akkor? – kérdezi Jessica.
- Igen – mondta George. Bementünk a nagy vásárló központba és neki vágtunk egy jó éttermet keresni. Végül a mozival szemben találtunk egy kisebb étterem sort. Volt ahol tengeri ételeket, pizzát, hamburgert, desszertet lehetett kérni.
- Itt nincs rendes étterem? – nézett szét az idős.
- Ott van, vagy az nem az? – mutatott előre Jess.
- Én megnézem, ti nem vagytok éhesek? – megráztam a fejem. – Akkor, majd találkozunk, hívjatok, ha végeztetek.
Jessicaval elmentünk a mozihoz. Rengeteg ember volt. Az összes kassza működött. A tévéken épp lejátszásra került, milyen filmeket fognak az elkövetkezendő hétben játszani.
Egy táblához mentünk. Megnéztük milyen filmek kezdödnek most.
- Ez a mélyütés tetszik – húztam végig az ujjjam a cím és az időpont alatt.
- Nézzük azt?
- Mondjuk nekem mindegy – vállat rántottam.
- Oké, nekem tetszik. Lehet az is.
Jessicaval beáltunk a sorba, több mint öt percig álldogáltunk mire sorra jutottunk.
- Jó napot! Két felnőtt jegyet szeretnénk a Southpaw-re.
- Sziasztok, már is adom – kifizettem majd mentünk tovább. Felmentünk a lépcsőn és elénk tárult a mozi kiszolgálója. Popcorn stand, büfé és több más.
Jessica fizetett egy-egy popcornot és kólát, majd leültünk és vártuk, hogy kinyissák szektorunkat.
Kis idő elteltével, beengedtek minket, leszakították a belépőt, és visszaadták.
- Akkor hova is ülünk?
- Legfelső sor, hetedik és nyolcadik szék – igazítom el barátnőmet. Az egyik kezemben, a kóla másikban a popcorn, az üdítő tartóba helyezem a kólát. Leülök. Leveszem a táskámat magamról, eközben Jess átadja a popcornot nekem, én meg kiborítom.
- Ez minek volt jó? Miért adtad oda? Nem láttad, hogy nem figyelek? – fakadtam ki.
- Ennyire ne izguljatok, még el sem kezdődött a film – kacagott a mellettünk lévő széken ülő néni.
- Bocs – lábammal próbáltam leszórni az alattunk lévő ülésekhez a sós akármit. A néni arrébb ül, látva a jegyet, hogy rossz helyen ül. Mellénk ül egy most érkezett pár, egy hölgy és egy férfi, a férfi kiborította a kóláját.
- Ezt most nem mondja komolyan? – suttogom orrom alatt.
- Mondtam, hogy ne nekem add a kóládat – szörnyülködött a férfi a nőre nézve.
- Na jó, nem nekünk van rossz napunk – mondtam Jessre nézve.
Az előzetesek elkezdődtek, hamarosan leoltják a lámpákat és nézzük a filmet.


Maga a film nem másról szólt, hogy van egy sikeres bokszoló Billy, aki igazán a csúcson van. A feleségét lelövik az egyik bálon így, meghal a nő. Kislányát azonban a gyámügy elveszi, ahogyan a bokszolónak elfogy a pénze és a házát is elveszíti. Viszont nem képes sokáig így maradni elmegy, egy boksz terembe ahol újra edződnie kell, és ismét próbálkozik.
A filmmel nem volt bajom, sőt mi több nagyon is tetszett. Viszont két órát végig ülni, fájdalmas.
Miközben sétáltam kifelé a moziból, George hívtam, hogy jöhet értünk, mert most megyünk ki.
A parkolóban megkerestük az autót és beültünk.
- Mary otthon vár Iza, Katy pedig téged Jess – mondja hűvösen George.
- Mérges? – kérdezem meg tőle.
- Miért, esetleg nem akarsz haza menni?
- De, haza akarok, csak gondoltam megkérdezem. Mert ez így furcsa – nagyi mit akarhat velem? Az autó utat csendben végig ültem, a rádióból szóló zenét hallgattam ami halkan ment.
A házhoz érve, kipattantam a kocsiból és az épületbe rohantam, a dolgozó szobát vettem célpontként és oda mentem. Kopogtattam, bentről pedig jött egy:
- Igen – ajtót nyitottam és nagyi elé ültem.
- Mi olyan fontos? – vágtam értelmetlen arcot, mivel elég gyorsan ide rohantam.
- Hogy telt a mai napod? – kérdezte higgadtan nagyi.
- Kérlek, mondd, hogy mit akarsz!
- Tina tényleg nem bír, hallottam, ahogy Davidel kerestet téged, hogy is mondjam, elég furcsán.
- Én megmondtam, hogy nem bír.
- Végig kell vele venned a próbákat, ha nem is akarsz, David megtanította, most már csak át gyakoroljátok, és vége van. Lemondhatsz arról, hogy nem akarsz versenyezni, vagy ha akarsz, folytatjuk. Hamarosan vége a nyárnak Iza, jó lenne a beadni valahova a jelentkezésedet és tovább folytatni a tanulmányaidat – meghatott a téma, amit nagyi mondott. Egy hónap sem áll már rendelkezésemre, hogy egy tanulmányi lapot kitölthessek, vagy, hogy egy jelentkezési lapot beadjak. Vége lesz a nyárnak és el kell fogadnom, hogy mit akarok. Folytatni akarom, amit nyár alatt elkezdtem, vagy befejezem a verseny után?
Sok kérdés és több csoport zajlik a fejemben, mégis üresen, halkan hagytam el a szobát. Letört fejjel mentem le a lépcsőn, nyitottam ki az ajtómat és huppantam az ágyra. Pár percig így voltam, majd besüllyed alattam az ágy. A fejemet kezdi el valaki simogatni.
- Nem jössz vacsorázni? – kérdezi lágy hangon nagyi.
- Mennyi idő van?
- Fél nyolc – fél nyolc? Fél nyolcig feküdtem és bámultam magam elé? – Na, jössz vagy nem?
- Megyek – felkaptam magam, táskámat ledobtam a székre, és elindultam az étkező felé.
Pizza illat áradt ki a konyha felől, ami már az asztalon is volt. Leültem a megszokott helyemre és vettem egy éket a kedvenc fajtámból, ami sima sonka- sajt-kukorica.
Vacsorám befejeztével, neki láttam a magam ellátásának. Zuhanyoztam, letisztítottam arcom, és elmentem aludni.








Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro