4 NAP MÚLVA

A napfény sugarai szűrődtek be a redőnyömnél. A telefonomra pillantok. Előbb keltem a szokásosnál. Jessica eldöntötte, hogy Kelly-vel papírmunkát végez, ezzel egyenlítve a diákmunkát megcsinálja, már ha ezt annak lehet venni.
Folytonos munkában állok, David-el, és Ashton-nal. Ő próbál kibékülni velem, én pedig nagy ívben kerülőm őt.
Tina ma tanítja az utolsó „tánclépést", mivel elég jól haladtunk a kelleténél. Így több időnk van arra pontosítani ki, mit és hogyan szúr el. Az ágyra ültem, a fejemet fogva mentem ki a szobámból. A következő napra már elő volt készítve a ruhám a fürdőben. Felvettem a krémszínű lovaglónadrágom a fehér pólómat, hajamat összefontam. Kevés sminket tettem, és egy zoknit húztam a lábamra. Belebújtam a bokacsizmámba, amit mostanában többször felveszek. A szobámba sietve, kinyomtam az ébresztőt, ami pont akkor szólalt meg mikor beléptem. Jessica értetlen fejet vágott.
- Te mikor keltél?
- Öt perce, talán?! – jelentettem ki.
- Értelek, milyen napod lesz? – nézett miközben az ágyat csinálta meg.
- Nehéz. De remélem nem. Neked? – vettem fel a tornazsákom az éjjeliszekrényem mellől.
- Kelly-vel megyek ma a birtokra, azt mondta rendelt pár dolgot, mert az üres szobát be akarja rendezni nekem.
- Mivel érdemelted te ezt ki? – kuncogtam egyet. Ő elment az orrom előtt, megállt a szekrénynél.
- Jó kérdés, ezt én sem tudom. Tetszik neki a munkám.
- Bízok benne – kivett egy pólót, ami az enyém és felém mutatta. – Igen felveheted, de ezt megbeszéltük. Úgy vannak bent a ruhák, hogy lassan már szinte azt se tudom melyik az enyém – nevettem ki magamat. – Fent várlak! – mentem ki az ajtón.
Egy hónap telt el a nyárból, egy teljes hónap. Apám egyszer írt, ez elég is volt. Hallani sem akarok róla semmit. Anyám nem keresett és Amy is hanyagolt. Teljesen jó családi kör. Még mindig jobb helyen vagyok, mint otthon. Nagyi többet foglalkozik velem és Jessicaval, mint az első hétben. Lassan Kelly is megszok engem. Jessicaval meg totál kijönnek.
Ami viszont a barátokkal van, nehéz megmagyarázni. Scott-al beszélünk, de nem annyit, mint verseny előtt. David-el már sokkal jobban ki jövök. Ashton-t pedig kerülöm.
Ez így pompás!
Leülök a székemre, a támlára teszem a zsákom. Kelly ül velem szembe.
- Ilyen korán? – kérdezte.
- Mindig ilyenkor kelek, csak most előbb elkészültem – elvettem a kakaós csigámat, bele kortyoltam a kakaómba, majd beleharaptam a csigába.
- Igaz, ma én, viszlek téged is. Jessica biztos mondta, ma egy kicsit pakolunk a birtokon.
- Igen mondta, ennek örülök, hogy így kijöttök – mosolyogtam.
- Mondtam is nagyinak, fel kéne venni ezt a lányt. Nagyon ügyes – vallotta be.
George szokott minden nap kivéve vasárnap vinni fél tizenegykor edzésre. Most, a csajokkal megyek, nem bánom, de George már megszoktam az utat. Mindig beszélünk valamiről. Megkérdezi, hogyan sikerült a napom, amit nagy szívvel elmesélek neki. Én is meg kérdezem tőle, és ő is elmeséli mit csinált az nap. Hova ment és minek, vagy épp mit csinált és hogyan.
Egy hosszas reggeli után, Kelly kiment elindítani az autót. Jessica elém állt, és közölte, felőle mehetünk. Beültem a hátsó ülésre. Mindig is elől ültem, de most hátra kerültem. A telefonomat böngésztem, de semmi ujjat nem találtam. Mindenki felteszi, épp hol nyaral, mit csinál, és mit eszik. Mentem lejjebb a posztokon, Jessica is kitett egy képet. Tegnap este töltötte fel, mikor az autóban ül. Napszemüveg, blézer. Haj beállítva és egy alap smink. Dobtam egy Like-ot rá, és kommenteltem két szívet. Az autó leáll, és kiszállunk a terepjáróból.
- Én, mentem – szólalok meg.
- Szia – ölel szorosan magához Jess.
- Ki jön értem? – általában háromkor, vagy félnégykor abba hagyom a lovaglást, attól függ mit hogyan veszünk.
- Szerintem George, de ha nem ő valaki biztos – mosolyog Kelly. Hát, jó! Bemegyek a kapun, amit nyitva hagyok, hiszen Jessicaék is ott jönnek be. Az istállóba veszem az irányt ahol most csak két ismeretlen embert látok. Egy kicsi kislányt, aki nem lehet több hat évesnél, a másik pedig egy fiú, aki talán tíz vagy tizenkettő lehet. Soha nem láttam még őket errefelé, de majd csak lesz valami. Draballhoz mentem, aki, amikor elé álltam nyeríteni kezdett.
- Szia drágaság! – mosolyogtam rá és kinyitottam az ajtót.
- Ne, ne nyisd ki! – szólalt meg mellőlem a hang, aki nem más volt, mint az a kis csöppség.
- Szia, hát te ki vagy? – guggoltam le hozzá, hogy ne törje, ki a nyakát miközben engem néz kék szemeivel. Szőke haja oldalra volt fonva, lovagló nadrág és a mi pólónk volt rajt.
- Szia, Inez vagyok. Téged, hogy hívnak? – beszélt lágy hangon.
- Iza. És, hogy kerültél ide? – kérdeztem.
- Anya berakott ide, azt mondta itt meg tanulhatok lovagolni, szeretnék. De nem tudok.
- Akkor nincs más, mint, hogy velem leszel ma. Na, hogy tetszik?
- Tanár vagy? – kérdezte.
- Nem, de viszont én már tudok lovagolni, így ha, akarsz tarthatsz velem is.
- Rendben – bólogatott.
- Először, hoztál magaddal kobakot, vagy bármi mást.
- Nem, csak magamat – szép válasz.
- Akkor – tettem le a táskám -, most fel hívok valakit és kapsz egyet – elővettem a telefonomat és tárcsáztam Kelly-t.
- Mondjad Izz.
- Van egy körülbelül hatéves kislányra kobak? – kérdeztem.
- Nem tudom, megnézem. Ha lesz küldetem valakivel.
- Most kéne – erre letette. Remélem hallotta. – Mit szólnál ha felszerelnénk a lovat? – kérdeztem mire Inez, hátrált, de segédkezett. Kikötöttük a lovat, eljött velem a felszerelésekhez és megmutattam neki hogyan kell. A kantárt tettem fel, mikor Tina jött.
- Kinek kell a... - nézett rám majd a kislányra. – Te neked nem a gyakorló pályán lenne a helyed? – kérdezte.
- De.
- És ő kicsoda? – mutatott a lányra.
- Ő, most jött és velem szeretne lovagolni, mert ismerem. Holnapra nem maradhatna az edzés. Vagy, majd David megtanítja.
- Ez az első és az utolsó, hogy az ilyeneken nem veszel részt! – dobta hozzám a kobakot. Erre sem számítottam, nagyon bukó! Leguggoltam a kislány elé, rá tettem a kobakot.
- Én is felhúzom, vettem elő a táskámból, először a kesztyűt, majd a kobakot. Visszavittem az istállóba, beletettem a telefont és letettem a zsákot az egyik akasztóra. – Feladlak, és én mögéd ülök. Ne izgulj, és ne ijedj meg! – könnyen mondtam, viszont én is elsőként eléggé beparáztam. Felemeltem a kislányt, és a nyeregbe ültettem. Kikötöttem a lovat, és a feje fölött át dobtam a szárat. Felültem én is és, furcsa módón még én is a nyereghez fértem. – Kényelmesen ülsz? – kérdeztem.
- Igen.
- Akkor mehetünk, ezt itt fogd meg – mutattam meg neki. Megfordultam a lóval és elmentünk a kör karámba. A helyzet jól sült el, ki volt nyitva a karám, aminek örültem, így nem kellett leszállnom a lóról.
Több kört is tettünk lépést tartva Draball-al. Inez felszabadult, és sokszor engedtem meg neki, hogy fogja a szárat. Mikor kicsit kezdtünk ügetni a lóval Inez összerezzent, de hamar hozzászokott.
- Megérkezetek a szüleid – jött oda Tina.
- Akkor menjünk? – kérdeztem meg Inezt.
- Nagyon tetszett a mai nap – mosolygott a szőkeség.
- Én is élveztem – megfogtam a szárat, és ügetésbe bementünk az istállóba, ahol Inez szülei álltak. Anyukája magas, vékony nő fekete vállig érő hajjal. Negyven év körüli lehetett, az apja szint úgy, ő már kicsit teltebb, ősz hajú és kezdett ráncosodni. Mindketten csinosan öltöztek fel, a férfin szmoking a nőn pedig egy természetes irodai ruha. Leszálltam a lóról, majd a kislányt is levettem. Kikötöttem a lovat.
- Jó volt veled lenni! – leguggoltam.
- Nekem is jó volt, köszi, hogy feldobtad a napom.
- Inez, menni kéne. Alex is haza jött már – mikor Inez meghallotta, hogy Alex. Megcsillantak a szemei.
- Itt van? – fordult az anyja felé.
- Igen, a kocsiban ül.
- Gyere velem – húzott magával.
- Nem, nekem mennem kell még.
- Gyere, csak egy picit! – mutatta az ujjával. Inez apja mosolygott rám, tehát szimpatikusnak talál, az anyukája kicsit furcsa, de meglehetősen más ember. Kiértünk az istállóból, két autó is állt a birtok előtt. Az egyik egy sport autó a másik egy terepjáró. Itt mindenkinek ilyen van? A sport autó mellett észrevettem egy srácot, biztos ő azaz Alex.
- Alex! – szaladt oda a kislány kezemet elengedve.
- Szia törpi! - kapta fel a báty a húgát.
- Hiányoztál! – mondta Inez.
- Te is nekem, kincsem – puszilták meg egymást. A motorháztetőre rakott lány, felém nézett.
- Iza! – szólított a nevemen. Odamentem, hiszen nem tudtam volna mit csinálni. A srácot ismertem, nem volt más, mint a DJ a buliból.
- Nem hittem volna, hogy találkozunk – mondta.
- Én sem – mosolyogtam.
- Ti ismeritek egymást? – kérdezte kettőnket nézve Inez.
- Igen – bólintottam. Pár perc csend. – Nekem most mennem kéne – mutattam befelé.
- Nem gond. Majd találkozunk!
- Szia, Iza! – nyújtotta a kezét a kislány mire én megöleltem.



David adott egy órát, amivel letudtam Tinával való veszekedésemet. David megmutatta, mit vettek a mai „órán". Kisebb-nagyobb sikerrel, meg tudtam csinálni az első három lépést, utána finomítottam. Trükkökkel fedtem el azokat, amik még elég gyatrák voltak. David be is vallotta, igen ott kellett volna lennem az órán, többet gyakoroltak. Ez a vége és ismét ott állhatunk a versenyen. Együtt, hárman csinálhatunk egy nehéz sort. Davidel két órán át gyakoroltam, azt, amit ők négy órán át. Biztos elege lehetett velem.
Draballt vezettem be az istállóba, leszereltem így már csak be kellett vinni.
- Elfáradtál mi? – kérdeztem tőle. Igaz ő nem felel, de érti, amit mondok. Remélem. – Hát, én is – mosolyogtam. Felszedtem a táskám a földről, levettem magamról a kobakot és a kesztyűt, betettem a táskába. A telefonomat kivettem, majd a hátamra dobtam a táskát. Kisétáltam az istállóból. Este lett, tudtom szerint még csak hét óra, de már is sötétebb lett az égbolt. A nap szinte már tejesen nyugovóra tért, pár rózsaszínű, narancssárga felhő vette homályba a kicsit látszó napot. Kelly és Jess, rég elhagyták a birtokot. Így én maradtam itt az itt dolgozókkal. Felhívtam George-ot, aki azt mondta nem sokára itt lesz értem. Nem tévedtünk sikeres tíz perc után értem jött a terepjáróval. A kapun kívül mentem beültem a hátsó ülésre és kiejtettem a számon egy: - Szép estét George!
George köszön, nem szólt semmit, ahogy én sem. Az ablakon bámultam kifelé. Igaz minden egyes nap minimum kétszer járok erre. Szeretem ezeket az utakat. A tájat, ami nem más, mint vagy föld, ahol szántanak, vetnek, vagy épp aratnak. Néhol nincs semmi, csak a nyugvó égbolt, ahol épp vadásznak a közeli erdőben.
Az autó megáll. Otthon vagyok. Elindulunk és a ház előtt leparkol.
- Köszönöm az utat!
- Hiszen tudod – kacsintottam rám, az idős barátom.
George olyan, mint egy nagyapa, aki igazán rugalmas. Ha kell, ott van, mikor ruhákat nézegetek vagy cipőt veszek. Ott van a versenyeimen – már ha eljárok rájuk. Belépek a házba. Csend uralkodik az egész épületben. Nem gondolkodok, lemegyek a szobámba, meglepetésként ér, hogy Jess nem dolgozik az íróasztalnál. Pizsamámat keresve várok, hogy addig előbukkanjon valaki, de senki nem jött. Táskámat a megszokott helyre leteszem. Fürdőbe érve elvégzem az esti rutinom. Hajat mosok és zuhanyozok.
Felveszem a pizsamám, megszárítom a hajamat. A hangos gépezet a hajamat fújja.
Jessica benyit, arrébb ugrok. Megijedtem. Mosolyogva lépek vissza a felmelegített szőnyegre ahol eddig álltam.
- Nagyi fent van még? – kérdeztem. Jess bólint. Leállítom a hajszárítót. Leteszem a pultra. Felhúzom az egyik mamuszt, ami a pult mellé van rakva.
Felmegyek az emeletre. Benézek a dolgozó szoba nyitott ajtaján. Nagyi ül és olvasgat valamit, szeme a szemüvege alatt jár, balról jobbra. Kopogtatok az ajtón. Rám néz, majd betessékel. Kezét felemeli, tenyerét mozgatja, menjek beljebb. Leülök az egyik bőrszékre.
- Mondd – mondja gyengéd, álmos hangjával. Sóhajtok.
- Tina nem szeret – nyögtem ki egyhuzamban.
- Ezt meg még is, hogy érted? – emelte rám a tekintetét.
- Ma reggel jött egy kislány, Inez. Új, holnap jelentkezik be. Oda jött hozzám, hogy behozták ide a szülei, ő szereti ezt a sportot még is fél a lovaktól. Tanítgattam egy keveset. Tina lekiabálta a fejemet miért nem vagyok az edzésen, amit megbeszéltünk. Nagyi, esküszöm miután a kislány elment Davidel azt gyakoroltam mostanáig – daráltam le. Nagyi a szemüveget levéve a szárát a szájába vette. Úgy nézett ki, mint aki gondolkozik.
- Holnap tarts szabad napot, meglátom mi lesz. Ha szól nekem valamit, vagy írnak neked, akkor szólj – nagyi feláll, elhagyja a szobát. Elnézem távolodó alakját, majd kimegyek én is a szobából. Hajamat a jobb vállamra helyezem, végig simítok rajta. Bemegyek a szobába. Jessica ül az ágyon.
- Valakitől kaptál üzenetet – dobta felém a telefont.
- Kösz – leülök mellé. A támlára dőlők, felhúzóm a mellkasomig a lábam, be takarózók. Annak ellenére, hogy kint több mint harminc fok van, én még be takarózók. Szép Iza, szép! Feloldom a készülékét. Semmi üzenet, csak egy értesítés Facebook-on.
Alex Smith bejelölt.
Elfogadtam, így követem én is, és ő is engem. Kikapcsoltam holnapra az ébresztőt. Letettem az éjjeliszekrényre a készüléket. Jobban betakartam magam. – Holnap lesz valami dolgod? – kérdeztem a fekvő Jessicat.
- Nem, kimenőt kaptam – nevetett.
- Én sem megyek holnap a lovardába – mosolyogtam igaz ő nem látta, lekapcsolta a lámpát. Felém fordult.
- Akkor majd valamit kitalálunk – felelte.
- Rendben. Jó éjt barátnőm.
- Jó éjt, barátnőm – mondta.
Átfordultam a másik oldalamra, próbáltam elaludni. Ami sikerült. Fáradt voltam, és az látszott is.