Arra keltem, hogy átkarolok valakit, meg ő is engem. Kinyitom a szemem, szinte egy leheletnyire van a fejem Jessica fejétől, az egyik kezem a fenekén a másik meg alattam. Jess-nél sem volt másképp. Ez ijesztő! Óvatosan kiszállok az ágyból figyelve Jessicára.

Mivel nem akartam zavarni, így a fürdőbe mentem és magammal vittem a telefonomat.

A telefonom bal felső sarkában villogott egy lámpa mely jelezte, hogy valamilyen értesítést kaptam. Bekapcsoltam a készüléket és Scott-tól meg David-től kaptam két-két üzenetet.

Scott: Jó reggelt!

Scott: Mit csináltok ma?

Én: Szia! Most keltem, nem tudom mi lesz a mai terv még. De mindenképpen írok!

Elküzdtem az üzenetet, amit ő el is olvasott. Aztán David üzenetét olvastam.

David: Szia Izzy!

David: Jössz ma a birtokra?

Én: Szia David, fogalmam sincs mi lesz a mai programom. De mindenképp megyek szerintem.

A fürdőben álltam a tükör előtt, a telefont letettem a pultra, a fésűmért nyúltam, kócos hajamat kifésültem, majd leengedve hagytam. Sminkeltem, de semmi fel tünést nem keltett a sminkem. A szobámba lábujjhegyen mentem. Az ágyra ültem.

- Jess! Jessica! – lökögettem meg a barátnőmet, de semmi. Inkább megfordult. Velem nem cseszel ki!

A fogkefém melletti pohárba öntöttem egy kis vizet. Visszamentem a szobába és Jessica homlokára öntöttem.

- Hülye vagy! – pattant fel, én meg csak nevettem. – Ez nem volt vicces! – törölte a homlokát.

- De, nagyon is az volt – a nevetéstől megfájdult a hasam is.

- Hány óra van? – kérdezte.

- Tíz, tehát én felöltözök és majd az étkezőbe várlak – felkeltem az ágyról a szekrényemből kivettem egy farmer szakadt rövidnadrágot, fehérneműt, fehér csipkés inget, amit alul össze lehet kötni. – Adjak ruhát? Akkor nem kell keresned a bőröndbe, aztán majd kipakolunk.

- Adhatsz – mosolygott. Felé dobtam egy fehér csipkés féleségű nadrágot és egy türkiz színű felsőt, amilyen az enyém csak az övé nem csipkés.

Felöltöztünk, adtam Jessicának egy fehér szandált, én meg felvettem egy Converse cipőt.

- Ha végeztél a fürdőben gyere az étkezőbe – mondta Jess-nek aki elindult a fürdő felé. Én nagy léptekkel mentem az étkező felé.

- Jó reggelt! – ült az asztalfőn a nagyi. Leültem a szokásos helyemre.

- Neked is. Mit ír az újság? – kérdeztem tőle, hiszen nagyon bújta az újságot.

- Benne vagytok – mondta.

- Mi? – kérdeztem vissza, bár értettem mit mond.

- Nézd meg! – adta a kezembe a nagy papírt. A második oldalon szerepelt egy hatalmas kép rólam és a többi versenyzőről. Mindenkiről két kép készült, mikor a versenyszámot csinálta és mikor a dobogón álltunk. A képek alatt mindenkiről írtak pár sort, melyik lovardából jött, hogy hívják és hányadik helyezést ért el.

„ Mary Thomson unokája, Izabella Thomson második helyezést ért el." – írták rólam.

A hasamban egyre több pillangó gyűlt össze az izgatottságtól.

- Ez a tied igaz? – tolta mellém Jess a telefonomat.

- Ja, köszi – vigyorogtam.

- Neked meg mi a problémád? – nevetett fel.

- Benne vagyok az újságban! – dobtam elé az újságot.

- Tényleg! Jesszus, de menő vagy – mosolygott. – Milyen a hajam? Nagyon vizes még? – kérdezte. Megfogtam a barnás-szőke haját.

- Nem, de ne haragudj nem hagyhattam ki.

- Na, jó picit vicces volt. De nem annyira.

- Lányok! – szólt közbe nagyi. – Ma vásárolni megyünk, mert lesz egy kis buli az este – összenéztem Jessicával és egyszerre nevettünk fel.

- Mikor megyünk nagyi? – kérdezte Jess.

- Reggeli után megfelel nektek? – kérdezte.

- Persze – válaszoltam.

Nagyi leparkolt az üzlet előtt.

- New Yorker, jó választás nagyi – kacsintott rá Jess.

- A mi nagyink tudja hová kell vinni az unokákat – nagyi nem jött utánunk.

- Nagyi, most mi van? – kérdeztem.

- Adok pénzt, tegyétek el – adta oda nekünk külön-külön. – Nekem be kell ugranom a birtokra, hívjatok, ha végeztetek – Jessel csak bólintottunk és berohantunk az üzletbe.

- Jó napot! – köszöntem. Az eladó csak bólintott.

- Hova megyünk először? – kérdezte Jess.

- Mindent megnézünk.

Ez így is volt, mindegy egyes sorba benéztünk, minden tetsző ruhát felpróbáltunk és elmondtuk puszta véleményünket egymás „stílusáról".

- Felhívhatom a nagyit! – szólaltam meg unottan.

- Két órája ezt hajtogatod! – szólt rám a kedves barátnőm.

- Te meg vagy két órája válogatod a ruháidat. Tudod mit, kifizetem ezeket – mutattam fel a teli kezeimet -, addigra válogasd, ki mi kell és megyünk haza – pufogtam. Elegem lett ebből a sok ruhanézegetésből és totál kiakadtam. A pénztárhoz mentem ahol nem a nő állt, hanem egy pasas.

- Jó napot! Ezeket szeretné? – kérdezte, amire én csak bólintottam. Elővettem a nagyitól kapott pénzt, amivel kifizettem a ruhákat és a cipőket. Visszajárót is kaptam a kettő ruha és a két pár cipő vásárlásából. – Más valamit? – kérdezett ismételten a fickó.

- Nem köszönöm – megfordultam és a barátnőm után indultam. – Én készen vagyok, remélem te is. Addig felhívom a nagyit, míg te fizetsz – meg sem vártam a válaszát vettem ki a telefonomat a táskámból. Nagyit csörgettem, aki hamar fel is vette a telefont.

- Szia nagyi. Készen vagyunk, remélhetőleg. Jess fel akarta vásárolni az egész boltot. Tudsz értünk jönni?

- Szia, George hamarosan ott lesz. Sokáig voltatok, most, hogy így elnézem az időt. Este találkozunk. Puszillak – nagyitól kérdezni akartam még pár apróságot, de letette így George-tól fogok választ kapni. Az órát én is megnéztem és, hát, nem kellett volna. Mivel az óra nem mást, mint fél négyet mutatott. Jess tipegett mellém.

- Na, kifizetted? – próbáltam koncentrálni a beszédemre.

- Igen, mehetünk – mosolygott az elégedettségtől. Istenem, csak egyszer jussak ki innen, egyszer! – Nagyi jön?

- Nem, George! – mondtam, és épp ekkor parkolt le előttünk, beültünk hátra, én megkerültem az autót, majd beültem George mögé és becsatoltam a biztonsági övet.

- Szép napot George! – üdvözöltem.

- Sziasztok, lányok! – köszönt hátra.

- George, lehetne egy kérdésem?

- Persze, mond csak.

- Hol lesz ez a kis buli, mert nagyi nem mondott semmit, így fogalmam sincs semmiről.

- Én, viszlek titeket, tehát majd meglátjátok.

- Oh, ez meglepett – mosolyogtam.

- És, miket vetettek? – a fejemet a tenyerembe temettem, mikor meghallottam a kérdést.

- Hát, ruhákat, cipőket – sorolta Jess.

- Jessica fel akarta vásárolni az egész üzletet – mondtam még mindig a tenyerembe temetett arcommal.

- Ez nem is igaz! – vette itt a sértődős arcát.

- Ne mondjad! – fordultam felé.

- Na, jó kár volt meg kérdeznem! – nevetett fel George.

A ház elé parkoltunk le, George mondta, hogy majd beviszi a csomagunkat a szobánkba, csak menjünk előre. Benyitottam a házba és Kelly fogadott minket.

- Menjetek a szalonba, beszélnünk kell! – ez rosszul kezdődik!

Jessica és én betipegtünk a szalonba majd leültünk egymás mellé és vártuk Kelly-t, hogy elmondja, amit akar. Két bögrével jött elénk, amiben tea volt.

- Tehát, mit is akarsz? – kérdeztem.

- Lányok, ugye ma tudjátok, hogy lesz egy kisebb felé buli.

- A kisebb az nagy buli vagy tényleg kicsi? – összezavarodva néztem Jess-t miközben feltette a fájdalmas kérdést.

- Nagyinál a kisebb bulik azok hatalmasak, tehát igen – rövidre fogta a szót. – A nagyi által rendezett buli, vagy bál akár minek nevezitek egy közömbös bál lesz. Viszont holnaptól indul a munka, Iza.

- Milyen munka? – vontam össze a szemöldököm.

- Felkérést kaptunk az egyik híres lovardától, hogy a nyertesekkel lépjünk fel a versenyükre. Mi meg kezet ráztunk velük. Így holnaptól dolgozni kell.

- Rendben – bólintottam rá. – De Jess, vele mi lesz? – mutattam a mellettem ülő lányra.

- Beszéltem már vele mikor jött. Így ha gondolja, lovagol, ha nem, akkor papírmunkát végez velem – mosolygott Kelly.

- Igen, így ahogy mondja. Minden rendben van Izzy – mondta a mellettem ülő lány.

- Hát rendben – forgattam meg a szemem. Eljön ide, hogy velem legyen. Ehelyett majdnem nyári munkát vállal?

- És, hol tanultok tovább, vagy nincs tovább? – váltotta a témát nagynéném.

- De van, csak a jelentkezéseket majd augusztusban kell leadni. Addig gondolkozhatunk – beszélgetett el Jess Kelly-vel. Felálltam és a szalonból kifelé vettem az irányt. Lementem a lépcsőn és a szobámba mentem. George, ahogy mondta az ágyra tette a szatyrokat. Az enyémből ki is pakoltam és a fotelemre dobtam a ruhákat, a cipőket pedig a fotel mellé. A szekrényemhez álltam és arrébb pakoltam a ruháimat, hogy Jessica beférjen a szekrénybe.

Az én ruhaimat is felhúzhatná, így is sok van. Mit tudnak ezek ennyit beszélni, én alig értek szót Kelly-vel. Nagyival még, úgy ahogy tudok beszélni.

A zsebembe rezegni kezdett a telefon, és még egyszer, majd még egyszer rezzent. A telefont kivéve a zsebemből huppantam le az ágyra. Az ágy támlának dőltem, levettem a cipőm és felhúztam a lábamat a mellkasomhoz. Scott-tól kaptam üzenetet. Ki gondolta volna?

Scott: Hallom buli lesz, ezek szerint csinosan kell öltözni?

Scott: Jössz velem?

Én: Helló, igen buli. Fogalmam sincs, hogyan kell felöltözni. Nem veled megyek, George visz.

Én: Bocsi, de most mennem kell.

Nem volt semmi dolgom, csak az SMS-t akartam elolvasni, amit kaptam. Tény, hogy nem kellett volna megnéznem.

APA

Szia, Izzy. Tudom, hogy nem írtam sokáig. Mi van veled? Hogy telik a nyár? Én dolgozok, most épp egy tengerparti végnél vagyok. A tengerre néz a hotel szobám, egyszer eljöhetnénk ide.

Az SMS láttán, majdnem rosszul lettem. Hogy ne legyen rossz neki válaszoltam rá:

Szia, Apa. Nem tévedtél, egy egész hónapot kihagytál. Élek még nyugi. A nyaram rettentően jól telik. Nyertem egy versenyen és Jessica is meglátogatott engem, és itt marad nyár végéig. Élvezem a nyarat. Nem kell elmennem veled soha többet, se nyaralni, se haza. Itt maradok a nagyinál. Itt fogom tovább vinni az életem és vezetni fogom a birtokot.

Ui.: Anya nem írt.

Az SMS-t könnyes szemmel küldtem el, hiszen eddig nem voltam ilyen. Nem szándékozok itt maradni a nagyiéknál, haza akarok menni, és fáj, hogy a szüleim szinte nem is gondolnak rám. Amy is hiányzik, akár ismertem akár nem.

Jessica rontott be a szobába.

- Hát te mit csinálsz? – letöröltem a pár könnycseppet és reflexből felálltam.

- Pakolom a ruhákat, hogy elférj.

- Az előtt mit csináltál?

- Telefonoztam – ráztam a készüléket a kezemben.

- Ne, mondd. Te sírtál?

- Nem – hazudtam -, csak Facebook-on olvastam egy viccet és röhögő görcsöt kaptam – magyaráztam, de őt nem lehet ilyennel hagyni.

- Rendben majd később beszélünk erről. Akkor most pakoljunk – Jessica a bőröndöt a szekrényhez húzta és kivette a ruháit, bepakolta a polcra. Többnyire nagyon nem tudtam elpakolni, hiszen minden meg volt tömve az én ruhámmal. Így egybe tettük egymásét és, így fogjuk használni.

Az idő gyorsan ment, az ágyra feküdtünk és zenét hallgattunk.

- Ez tetszik mi a címe?

- Side to side – mondtam meg Ariana Grande egyik zenéjének címét.

- Kösz – mosolygott a mellettem hasaló barátnőm.

- Olyan jó, hogy itt vagy.

- Tudom, így nem kell egyedül menned a buliba – lökött meg.

- Amúgy tényleg, a buli – ment ki a fejemből. – Mikor is kezdődik? – kérdeztem.

- Nem tudom – rántott vállat Jess. A monitoron megnéztem az időt. Pont délután öt órát írt ki.

- Utánam jössz, vagy itt hagyjalak? – kérdeztem. Jess felmászott az ágyból. Felvettem a cipőmet, pedig a szandált papucsnak használva kullogott utánam. Kimentünk a bejáraton és a házat megkerülve a medencénél kötöttünk ki.

- Nem is mondtad, hogy van medence. Hoztam volna fürdőruhát – fogta a fejét.

- Jó, most George-ot kell megtalálni.

- Mondjátok lányok! – ugrottam meg. George mögöttünk állt.

- A szívbajt hozta rám – mondta Jessica.

- Bocsánat – nevetett halkan George.

- Mikor kezdődik a buli? – kérdeztem.

- Van időtök lányok, egy óra múlva gyertek hátra. Aztán majd beszélünk – George kikerült minket. A virágokat kikerülte a mögötte lévő sövénynél pedig eltűnt. Mi van ott hátul?

- Arra meg mi van? – fordította fejét Jess George után.

- Sejtelmem sincs.

- Mióta is laksz itt?

- Tudod, nekem nincs időm erre, hogy neked itt medencézzek, meg nézzem meg a házat.

- Sajnállak, de holnap én bemegyek, a városba veszek valami bikinit és befekszek ebbe a gyönyörűségbe – mutogatott. Vállat rántottam, hogy engem ez ugyan nem érdekel, hogy ő mit is csinál.

Két és fél óra múlva észrevettük, hogy George-ot meg kéne keresni, mert, hogy még mindig nem tudtunk semmit a bulival kapcsolatban.

- Most menjünk arra hátra? – mondtam a mögöttem álló barátnőmnek.

- Jó lenne nem? – lökött rajtam egyet, hogy igyekezzek jobban.

- Ha szeretnél menni szívesen előre, engedlek – mutattam a helyet előttem.

- Nem menj csak.

- Ó, az istenit! – elindultam. A virágokat kikerülve, a sövényhez értem, ahol tapogatóznom kellett, hogy találjak egy kilincset. – Ez egy kapu?

- Valami olyasmi – nyúlt a kezemhez Jess. A kapunál egy kisebb kert volt, alig volt itt valami. De lehetetett látni egy házat, kicsi volt. Az ajtóhoz mentem. Kopogtam. George nyitott ajtót.

- Késtetek – kacagott fel. – Egy óra múlva találkozunk a szalonban.

- Te itt laksz? – kérdeztem meg tőle.

- Nem, fent lakok veletek, csak eddig nem vetetek észre. Ugyan úgy, mint a többi házvezetőt se. Na, de menjetek készülni – több sem kellett visszafutottunk a házba.

- Ez mi volt? – kérdezte Jessica, ahogy beértünk.

- Nem tudom, de érdekes a szitu – erőltetem erre a helyzetre egy mosolyt.

Mi az, hogy a házvezetők? Egyikkel sem találkoztam még George-on kívül aki a sofőr. Gondolataimmal elfoglalva tértem be a szobámba ahol a ruháim a fotelen voltak. – Melyiket vegyem fel? – mutattam a különböző ruhákra.

- Amelyiket szeretnéd, én már kiválasztottam – fogta magához a ruhákat, majd elkezdett öltözni.

- Köszi, a segítséget – mondtam gúnyosan, majd a piros trikóért nyúltam, aminek a háta igen ki van vágva és a fekete testhez simuló szoknyához. Levettem, ami eddig rajtam volt, majd ezt felvettem. Betűrtem a szoknyába a trikómat, és amit ma vettem – az öltözékemhez -, cipőt felhúztam. Egy fekete egybe talpú magas sarkút választottam az öltözékemhez, egyszerű, de még is bulis. – Hogy nézek ki? – fordultam a barátnőm felé.

- Ugye nem gondoltad, hogy így jössz? – tekintett rajtam végig.

- Mi a problémád? – guvadt ki a szemem.

- Mármint, a párosítással nincs gond – mutatott rajtam végig -, de remélem, teszel fel sminket.

- Van rajtam – tűrtem a hajamat ki az arcomból.

- Jézusom! – Jessica megragadta a karomat és a fürdőig vonszolt. Elővette az ő smink készletét. Ami egy kisebb fajta dobozban is alig fért el. Keresett pár dolgot, amit ki pakolt a pultra.

- Ezt mind rám kened? – mutattam végig a pulton.

- Csitt! – csitított.

Jessica mondta, csukjam be a szemem. Éreztem, ahogy felkeni az alapozót, púderez, tusvonalat húz, majd rúzsoz. – Nyisd ki a szemed.

Le voltam döbbenve, a szemeim látszottak, a vörös rúzs kisebb ajkaimon nem tűnt el.

- Remek! Akkor így már elengedsz? – kérdeztem.

- Nem! – nyitottam volna ki az ajtót.

- A hajaddal kell kezdeni valamit – barna hosszú hajamat felkötötte és beletett kisebb fajta fésűt, ami csatként használt és megtartotta. - Kitűnő!

- Most megyek, keresek magamnak valami kardigánt – mosolyogtam. Nem is gondoltam volna, hogy Jessica ennyi mindenben hasznos. A szekrényemben kutakodva találtam rá egy vékony bőrkabátra, ami az este folyamán biztos kelleni fog. A telefonomért nyúlva a kabátot a kezemben tartva indultam fel a lépcsőn.

- Mindjárt megyek! – szólt utánam Jess.

- Oké.

- Itt vagyok – mondta amint mellém lépett.

- George? – kérdeztem.

- Ne tőlem kérdezd én nem voltam fent.

- Én sem – ekkor lépett be George. Mindig jókor!

- Indulhatunk? – gombolta be kabátjának gombját.

- Persze – bólintottam. Előre engedett minket, majd kinyitotta előttünk a kocsi ajtót. Beültem az autóba Jess pedig mellém.

- Akkor hova is megyünk? – vicces kedvében van, de jó.

- Nem tudom.

- Egy helytelen buliba – szólt előre Jess. Mosolyogni tudtam csak, majd a kanyart megtettük udvarunkban és mentünk a helyszínre.

Néma csend ékeskedett az autóban, ami egyre kínosabb volt. A fényeket néztem, amik előtt, mellett, alatt haladtunk el. A hold javában az ég közepén járt.

Üres utca pár autó, viszont a tömeg hatalmas. Megérkezhettünk. Autók tömege parkolt mellettünk sorban. Az utcába tilos volt már a belépés, rendőrök állták az utat. A szívem egyre hevesebben vert, miközben a rendőr állított meg minket. George megbeszélte vele, hogy ő hozta a szervezőket. A rendőr beengedett minket, de az utánunk lévő kocsisort felsorakoztatta.

Vörös szőnyeg. Ez miért? George kipattan a kocsiból, kisegít engem, kinyitja az ajtót. Lesifotósok a korlátok mellett, dőlnek a hatalmas rácsokra.

Jessica mellém lép belém karol. Majd elenged.

- Engedd el magad, ez a te bulid! – jött oda George, aki súgta a mondatot.

- Megpróbálom – mosolyogtam pár kamerába, Jessica mellé álltam. Intettem egyet. A korlát felénk kezdett el dőlni, az emberek a korláttal együtt el akartak indulni felénk. Éreztem, ahogy Jessica már nem fogja a karomat.

Jobb oldalról belém kap valaki és elkezd húzni a bejárat felé. Próbálok előre nézni, de még mindig a barátnőmet keresem. Nem fordultam meg, hogy lássam ki is az, aki engem ment meg a rám dőlő korlátok miatt.

- Jó, jó nyugi! –állt meg a személy aki „megmentett". Megfordultam és egy ismeretlen sráccal találtam szembe magam.

- Bocs – visszafordultam, hogy megnézzem a barátnőmet, de nem tudtam visszarántott. – Elengednél, kérlek? Meg kell néznem, hogy jól van-e? – téptem ki a karomat a szorításából.

- A barátnőd, jól van.

- Honnan tudod? – mutogatni kezdett jobbra. A másik végében a bejáratnak volt Jess Scott-al.

- Jól van, én mondtam.

- Hogyan? Hogyan tudtad, hogy ránk dől?

- Láttam, de most megyek.

- Kösz mindent – a feketébe öltözött srác eltűnt a nagy tömegben. Lassan lépkedtem Jess felé. Scott nagy szemekkel nézett végig rajtam. – Mi az? – éreztem, hogy elpirul az arcom.

- Csinos vagy! – mosolygott.

- Te meg, hogyan kerültél ide? Azt hittem, hogy rád dőlt a kordon – ölelt át.

- Nem, egy srác elhúzott onnan. Én meg azt hittem rád dől.

- Lányok! Sziasztok! – jött oda hozzánk Kelly.

- Kelly néni, szia – üvöltöttem túl, a hangosodó zenét.

- Merüljetek bele a buliba. Aztán te meg figyelj, hogy mikor mondják a neved, fel kell menned a pult mögé.

- Minek? – fogtam meg a karját.

- Elmondják, hogy nyertetek hányadikok letettek.

- Értem – elengedtem a karját, és elment onnan.

- Akkor bulizunk egy hatalmasat? – kérdezte tőlem Jess aki behúzott a hatalmas ember tömeg közé. A fények kezdtek lekapcsolódni, helyette pedig a diszkó fények kezdtek felkapcsolódni. Aminek minden féle-fajta színből álltak a fényei. Elkezdődött egy zene ami, hirtelen meg is tetszett, majd táncolni kezdtem rá. Jess-el egymás kezét fogva táncoltunk; Eva Simons – Policeman zenéjére.

Négy zenét egymás után végig táncoltunk, de aztán feladtam.

- Elmegyek keresni valami italt! – akartam túl kiabálni a zenét.

- Utánad megyek majd – mondta.

A bólintásomat nem látta, de elmentem keresni valami italos pultot, amiből volt egy jó néhány. Leültem egy bárszékre. Körbenéztem. A pult mögött állók, legalább láttak. Kék fény világította meg a poharakat, az italokat fehér. Feketébe öltözött lány állt elém.

- Mit kérsz? – hajolt közelebb hozzám, hogy jól értsem mit is mondd.

- Van koktélotok? – kérdeztem meg, mire ő nagyot bólint. – Akkor egy Mojitot kérnék – mosolyogtam a lányra. A csaj elkezdte csinálni, amit kértem, én addig körbe-körbe forgattam a fejem. Hova kell majd felmennem a színpadra? A Mojitomat az pultra tette a csaj. Megköszöntem és a szívószál segítségével ittam egy kortyot. ZHU – Faded című zenéje ment, ami halkulni kezdett. Ismerős, erős hang szólalt meg a mikrofonba. A zene még erélyesen ment, de a férfi hangja erősebb volt.

- Kedves vendégeink! Üdvözlöm önöket ezen a kis bulin. Ezt a remek alkalmat a lovas verseny alkalmából készítették a nyerteseknek. A házigazdák nem mások, mint a birtokosok főnöke. Nem húzom, tovább a szót a nyertesek nevével kezdek – sorolni kezdte a neveket. Nem figyeltem, csak a nevemre koncentráltam, mikor mondja ki. Több embert láttam felmenni a bizonyos színpadra. – Izabella Thomson – mondta a nevemet én meg felállva az italomtól, mentem fel egy hosszú lépcsőn, ahol, el kellett fordulni jobbra, majd még pár lépcsőfok és ott is voltam a színpadon. Hatalmas tapsot kaptam. A pultos srácot megpillantottam, az volt az, aki megmentett a kordon rám zuhanásától. Mosolyogtam, a bőrkabátomat kicsit megszorítottam a kezemben. A telefonomat a szoknyám és a trikómhoz tettem. – A nyerteseknek egy hatalmas tapsot – az emberek tömege megtapsolt bennünket. De most őszintén ezért hívtak minket ide fel? Szuper! Akik a színpadon voltak sorban mentek le, a fények ismét lekapcsolódtak és a diszkó fények világítottak csak. Mindenki leért a színpadról kivéve engem. Még pár percig ácsorogtam ott, majd eljutottam a DJ pulthoz. Lettettem a kabátom az egyik hangfal mellett lévő nagy dobozra és a srác mellé álltam, a pultra támaszkodtam.

- te meg mit keresel itt? – tekert valamit a pulton.

- Zavar, hogy itt vagyok? El is mehetek.

- Engem nem – végre nem kellett ordítani csak minimálisan kiabálni, hogy meghalljuk mit is mondd a másik.

- Tehát, hogy hívnak? – kérdeztem felvont szemöldökkel.

- Alex vagyok.

- Én pedig Iza – fogtam vele kezet.

- Akkor hát, Iza. Tudsz keverni? – kérdezte.

- Mit csinálni? – kérdeztem.

- Tehát nem. Akkor megmutatom.

Az estém elég jól telt, Alex-ot leváltotta más DJ-s. Így tudott velem táncolni, meghívott egy italra. Jessicaval együtt is táncoltunk, bandában voltunk. A három fiú és Jessica meg én. Élveztük, hogy végre együtt lehettünk „felnőttek nélkül". Nagyon jó volt az estém. Kiderült, hogy Alex be fog párszor nézni a birtokra.

Ennek örültem.

- Fáradt vagyok, a zene meg borzalmas – jött hozzám Jessica, mikor épp ittam a második kör italomat.

- Menjünk haza? – kérdeztem.

- Elmehetnénk, mert, ez katasztrófa – jelentette ki. Mondjuk a zene már tényleg kiment a divatból és a tömeg is eloszlott. Mennyien voltunk és mennyien maradtunk így fél kettőre, lecsökkentünk nagyon.

- Menjünk – vettem fel a dzsekim.

- Ti hova mentek? - fogta meg a karomat Scott.

- Haza – jelentettem ki.

- Egy utolsót táncolunk?

- Jessica nem bír magával, tuti ivott... - nem fejeztem be a mondatot, mert belekötött szavamba.

- Csak egy táncra, kérlek. Amúgy meg, amint látom, David már rég táncol Jessicaval – hátra fordultam és tényleg táncoltak, levettem a dzsekim, amit az egyik székre tettem. A tömegből kisebb csoport lett, de még is voltak azért. A zene, ami ment, mondjuk nem volt most olyan rossz.

Scott a derekamra tette a kezét én pedig a vállára igaz nem lassú zene volt, mi még is tipegtünk. Felemelte az egyik kezét, és a hajamból kivette a csatokat.

- Így sokkal jobb – tűrte előre barna kicsit hullámos fürjeimet.

A zenének hamar vége lett, de követte ezt a következő. Jessica már majdnem a pulton feküdt mikor oda értem.

- Megyünk akkor? – kérdeztem, mire ő felkapta álmos fejét és felállt. Ismét magamra kaptam a bőrdzsekim és elindultunk a kijárat felé.

A telefonomat vettem ki a szoknyámból, és írtam egy SMS-t Kellynek, hogy elhagyjuk a bulit. Tényleg, ők hova tűntek?

- Most ugye nem mondjátok azt, hogy sétáltok hazáig? – jöttek utánunk a fiúk. David nagyon imbolygott, minek az lett a következménye, hogy a sarkon talált egy bokrot és azt lehányta. Scott utána ment, mint a megmentő bátyó, aki majd segíti az öccsét.

- Elviszlek titeket! – ajánlotta fel Alex.

- Nem, nem kell. Jön értünk George.

- Tényleg, én nem veszem észre. Na, üljetek be.

- Fogok inkább egy taxit – akaratom ellenére, megfogta a karom és oda húzott egy fekete terepjáróhoz.

- Nem adod fel, ugye? – kérdezte mire én erőteljesen ráztam a fejem.

- Jessica, gyere ide – hívtam a barátnőmet, aki mindjárt be is ült a hátsó ülésre és elvágódott.

Jesszus, de égő! Miért ilyenkor kell neked is innod? Beültem a kocsiba bekapcsoltam az övemet és a bambultam ki az ablakon, az ajtóhoz tettem a kezem majd az államat támasztottam a kézfejemnél.

- Van valami baj? – törte meg az öt perces néma csendet Alex. Felé kaptam a fejem. Mosolygott.

- Nincs – visszanéztem az ablakhoz. – Remélem, tudod, hogy hova kell menni.

- Nem, de gondoltam elviszlek titeket, hozzám – a tantusz akkor esett le mikor kuncogást hallottam a vezető felőli ülésen.

- Mi? Nem biztos, hogy nem! – mondtam, lediktáltam neki, - remélem – a pontos címemet. Akkor nyugodtam meg mikor a földes úton haladtunk végig.

Az autó a házunk előtt állt meg, így bejött az udvarba.

- Köszönöm, hogy elhoztál minket – hátra pillantottam az ébredező Jessica-ra, aki kiszállt az autóból és távolodó alakját láttam, ahogy megy a ház felé.

- Igazán nincs mit – mondta. Kikötöttem magam, majd kiszálltam az autóból, intettem egyet Alexnek és bementem a házba. Kellyvel futottam össze, aki fáradtnak tűnt.

- Jó éjt Kelly! – mostam utána, aki csak intett egyet.

A lépcsőnél voltam, legszívesebben legurultam volna, de e helyett levettem a cipőm és lassan mentem lefele. Hallottam, hogy Jess zuhanyozik, így előkészítettem egy pizsamát, és megvártam, míg kijön.

Lezuhanyoztam, felkötöttem a hajamat és befeküdtem az ágyamba. Halk szuszogást hallottam a hátam mögött. Nem kellett se szó, se hang elaludtam.