Csak kezdjek el énekelni, ezt javasolta, ha elkezdem, elmúlik a lámpaláz. Jaj, kezdődjön már elfele az Intro! Mintha már ezer éve állnák itt a sötétben és érzem, hogy százak figyelnek a nézősorról, sőt tízezrek néznek a tévékészülékek előtt. Én ezt nem bírom, olyan mintha tűvel szurkálnának, otthon is mindenki nézi és csak arra várnak, hogy leégjek. És amikor hazamegyek mindenki gúnyolni fog, hogy milyen könnyen felsültem, már az első élősóban. Nem. Nem mindenki gúnyolná ki, ott van az én megbízható barátném, Teri, és ne felejtsük el Zsózsó uncsitesómat se aki mindig jobb kedvre derít. De ott van a családom, mind a 300 taggal (sose tudtam pontosan hány másod és harmad unokatestvérem van) és ott van Dani. Dani biztosan nem nevetne ki, igaz hogy alig beszélünk, de ő mindig kiált mellettem, miután a bátyaim leballagtak és elköltöztek otthonról. Most valahogy már várom, meg akarom mutatni mindenkinek, hogy képes vagyok rá, büszkévé akarom tenni a családomat és be akarom bizonyitani, hogy Dani nem tévedett, amikor kiált mellettem a suliban.

   Aztán elkezdődött az Intro és elénekeltem azt a dalt, amivel az Országos hírnevet és elismerést is bezsebeltem. De ne szaladjunk ilyen előre. Azt kérdezed tőlem, hogy hogy kerültem ide? A Pop/Rock színpadára, ebbe a giccses ruhába, amit soha fel se vennék? A válasz egyszerű... Nem tudom.

   Nem tudom, hogy a zsűri a válogatón mit láthatott bennem, hogy milyen számomra felfoghatatlan tehetséget szúrtak ki, szerény személyemben. Lehet, hogy csak akartak egy ilyen, kislány, pöttöm cukiságott, ami persze nem vagyok. Az igaz, hogy pöttöm, 17 évesen, még a 160-at se érem el. A bátyáim csak harcimókusnak, vagy Törppillának hívnak, bár az ők magaságukhoz képes nem is meglepő. De akkor is, én csak egy viccből tett fogadás miatt léptem fel a színpadra és énekeltem el, a Naruto egyik openingjét, soha nem gondoltam volna, hogy ennyire bejön a zsűrinek a Japán anime kultúra. Ja, jobb tudnotok, hogy egy hatalmas kocka vagyok. Emiatt sokan cikiztek is.

   Szóval nem tudom, hogy hogyan kerültem én, Kárpátalja egyik kis eldugott falucskájából, a semmi közepéről, az érintetlen Kárpátok dzsungeléből, a nyüzsgő, élettel teli, Magyarország fővárosába. Ha érdekel, elmesélhetem neked, egy szociális késségekkel küzdő lány történetét, hogy hogyan jutott az erdő mélyéről, a magyar zeneipar élbolyába.