Beteljesült remények
Reggel igencsak másnaposan ébredtem. Elsőre semmi szokatlant nem vettem észre, csak annyit, hogy a ruháim nem a széken vannak összedobálva, hanem rajtam maradtak. Azonban ahogy mocorogni kezdtem, két kar ölelt át hátulról.
- Jó reggel Jisung - súgta Minho a fülembe, mire hirtelen felrémlettek az est eseményei.
A hátsó udvaron való beszélgetésünk és csókunk után egyenlőre annyiban hagytunk a dolgot. Mindkettőnket váratlanul ért ami történt. Visszamentünk a többiekhez, és minden alkalommal, amikor megkérdezték, hogy mégis mi van kettőnk között, azzal kerültük el a választ, hogy ittunk még egy kortyot, így igen hamar teljesen lerészegedtünk. Már nem tudom, hogyan vánszorogtunk fel a szobánkba, de amit beértünk, lezuhantunk az ágyra és elaludtunk.
- Tegnap azt mondtad, hogy szeretsz. Még mindig? - kérdezte Minho, aki továbbra is szorosan átölelt.
- Természetesen. Most is szeretlek, és örökké szeretni foglak.
- Esküszöl?
- Amire csak szeretnéd, arra megesküszöm. Hát te?
- Természetesen mindennél jobban szeretlek - Minho közelebb húzott magához, és finoman megcsókolt.
- Jól vagytok? - nézett be Lix a többiek társaságában. - Hűű!
- Ahogy látom remekül - válaszolta meg a kérdést Hyunjin és elvigyorodott. - Akkor hajlandóak vagytok végre felvilágosítani minket?
- Járunk. Remélem - Minhora pillantottam megerősítésért.
- Igen, járunk - jelentette ki, mire hálásan rámosolyogtam. - Ezen kívül bármi más is érdekel? - kérdezte a srácokat.
Mint kiderült a fiúkat minden érdekelte, bár a csalódott arcuk alapján ennél kicsit, hogy is mondjam, izgalmasabb történetre számítottak.
A délután folyamán valami rendkívüli történt. Mind a hatunkat behívták az igazgató irodájába. A helységben már két másik srác is üldögélt.
- Köszönöm, hogy befáradtak - üdvözölt minket a főnökünk. - Maguk nyolcan a legjobb tanulóink, így az igazgatótanács úgy határozott, hogy átcsoportosítjuk önöket egy haladóbb szintre. Van bárkinek ellenvetése? - mind megráztuk a fejünket. - Rendben. A kisasszony majd megmutatja az új lakóépületüket - mutatott a titkárnőjére, és ezzel láthatóan lezártnak tekintette a beszélgetést.
Mind le voltunk döbbenve. Ha haladóbb csoportba tettek, az azt jelenti, hogy érdemesnek tartanak a debütálásra. Ez hatalmas dolog! Ekkor a két srác egyike oda jött hozzánk, és bemutatkozott.
- Az én nevem Chris, ő pedig itt Seungmin. Örülök a találkozásnak.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro