Maya szemszöge:

-Te idióta! Te nem normális fasz! – hallok meg egy üvöltést mire kinyitom a szemem. Minden porcikám fájt. Meztelenül fekszem az ágyba megkötözve. Nicol lekever egy hatalmasat Brunonak, mire a fiú ajka felszakad. – Két választásod van most – ragadja meg a pólóját és úgy húzza magához. – Vagy eltakarodsz a szigetről, vagy itt és most agyon lőlek – ránt elő egy pisztolyt, mire a fiú szemébe könnyek szöknek.

-Elmondalak apának – szalad ki a fiú és becsapja maga mögött az ajtót.

Nicol elrakja a pisztolyt, majd felém indul, mire érzem, hogy szemeim megtelnek könnyekkel.

-Cstt...semmi baj – oldozza el a kezem, mire rögtön próbálom magam takarni. – Sajnálom, amit tett veled. Nem kellett volna egyedül hagynom vele – megakarta simítani az arcom, de én elfordítom kissé a fejem. – Szűz voltál? – nemlegesen megráztam a fejem és hangosan elkezdtem zokogni, mikor megláttam, hogy a fehér lepedő véres. Nicol nem szólt csak szorosan megölelt, ami nagyon fura volt, de még is jól esett.

-Hozok törölközött. Vegyél egy forró fürdőt addig. Hidd el, jót fog tenni – indul meg az ajtó felé. – Kérlek ne csinálj hülyeséget. Nem szeretnélek bántani, főleg a történtek után – suttogja és kimegy.

Az ágy szélére ültem és csak sírtam, egyszerűen nem bírtam abba hagyni. Olyan érzésem volt, mintha Bruno kiszakított volna belőlem egy darabot. Utálom őt! Nem értem, hogy tudott ennyire megváltozni. Reggel még együtt nevettünk most pedig...hogy lehetett ilyen kegyetlen? Mikor felálltam lábaim elkezdtem remegni. Lassan a fürdő felé indultam és megengedtem a vizet. Mikor az megtelt bele ültem és próbáltam magamról lemosni Bruno mocskát, de hiába sikáltam a bőröm, olyan volt, mintha még mindig markolná a karom, a combom...újra elkezdtem sírni. A testemet Bruno ujjlenyomatai díszítették. Megfogom ölni. Bármibe is kerül megölöm. Ki tudja mit tett volna még velem, ha Nicol nem küldi el.

-Hogy vagy? – nyitódik ki a fürdő ajtó, mire rögtön oda kapom a tekintetem. Nicol állt ott. Összehúztam magam, mire elmosolyodik és elindul felém. – Tudom, hogy most nehéz időszak fog következni számodra. Nem ez volt a terv, de ez a szerencsétlen mindent elrontott. Megölte Fredet, megerőszakolt téged és még azt a hülye testőrt is megölte, akit felbérelt.

-M...mi volt a terv? – felém nyújt egy törölközött, majd elfordul. Gyorsan kiszálltam és magam köré tekertem azt.

-Elraboltunk volna téged – jelenti ki egyszerűen és felém fordul.

-Miért?

-Apám a fejébe vette, hogy te vagy a kulcs mindenhez. Hogy ha te a csapatunkba állsz, akkor nem lesz a családomnál nagyobb maffia soha – vonja meg a vállát. – Bele egyeztem, hogy elviszlek neki... Viszont apám azt mondta bízzuk Brunora, hadd bizonyítson. Megígértem neki, hogy adok Brunonak egy napot, hogy tegye amit tennie kell. Még szerencse, hogy nem többet adtam neki.

-Mi lesz a többiekkel?

-Így most már nem tudom. Mindent újra kell gondolnom. Ez a barom mindet elbaszott... - annyira ingerültnek tűnt. – Volt veled egy fura álmom – nevet fel és mélyen szemembe néz. – Elvittelek vacsorázni...szóval most megvalósítjuk – fogja meg a kezem és a szobába húz. Az ágyon ki volt készítve egy szürke melegítőnadrág, fekete rövid ujjúval. – Gyerünk öltözz. Nem fogok egész nap várni.

-Mit csinálsz Nicol?

-Helyre hozom, amit az öcsikém elcseszett – leült a fotelba és végig mér tetőtől talpig. Elfordultam és gyorsan felöltöztem. – Ha nem haragszol, ez óvintézkedés – vesz elő egy bilincset és azt csak a jobb csuklómra teszi rá. Elkezd maga után húzni, le a nappaliig. Láttom, hogy mindenki ott van kivéve Ariana és Sky.

-Hol vannak? – kiáltok Nicolra.

-Így illik viselkedni a vacsora partnereddel? – kérdi nevetve és szó szerint bele nyom a székbe és a bilincs másik felét az asztalhoz bilincseli.

-Nicol ne szórakozz – kezdem el rángatni a bilincset, ezzel saját magam bántva.

-Van egy fair ajánlatom. Ha jól viselkedsz, a vacsora után elviszlek hozzájuk – mosolyog rám. – De ha rosszul...inkább ne próbálkozz semmivel – vesz elő egy pisztolyt és az asztalra teszi. – Hozhatjátok az ételt – mosolyog a hátam mögé, de mire oda néztem már nem volt ott senki. Az egész család egy kibaszott pszichopata. Meg kell őrizném az épp elmémet és muszáj kitalálnom valamit, hogy megszabaduljunk. Be kell tartanom a szabályait és kerülni a bajt, miközben kitalálok valamit.

Egy férfi elém teszi a levest, mire megfogtam a kanalat és elkezdtem enni, pont, mint Nicol.

-A többiek is kapnak ételt? – kérdem és körbe nézek a nappalin. Eddig úgy tűnik egyiküket sem bántották. Mindenki érintettlen volt, pont ahogy ott hagytam őket.

-Persze, hogy kapnak. Nem vagyok szörnyeteg. Vagy mást gondolsz?

-Nem – rázom meg nemlegesen a fejem.

-Kóstold meg a vörösbort. A legjobb évjárat – felemeltem a poharat. A szemébe néztem, majd bele kortyoltam. – Az egészet – rögtön vissza emeltem a számhoz és felhajtottam. – Ügyes.

A vacsora végén megindul felém, mire akaratom ellenére megremegtem. Nem tudom miért félek tőle ennyire. Lehet a magaviselete miatt vagy fogalmam sincs. Van valami benne, ami teljesen megrémiszt.

-Akkor elviszel Arianahoz?

-Megígértem nem, de? Viszont előtte kérnék még valamit... - nem mondta tovább, de elkezdett felém hajolni és egy lágy puszit nyomott az ajkamra, mire érzem, hogy arcomon végig folyik egy könnycsepp. Letörölte azt, majd elmosolyodik. – Miért szereted őt annyira? Mióta a testőre, vagy csak a baj történik veled. Gondolj csak bele. Ha az elnök nem talált volna rád boldogan élnél anyukáddal a régi házatokba. Mondtam apának, hogy raboljuk el anyukádat – ahogy ezt kimondta rögtön megfeszült minden porcikám és mérgesen, szinte fújtatva néztem rá.

-Ha meg mered tenni esküszöm, hogy...

-Hehe, pont erre a reakcióra számítottam. Imádom – kacag fel. – Tudod miért nem szeretem még a saját apámat sem? Azért, mert ha valakit szeretsz azzal könnyen zsarolnak.

-Lehetetlen, hogy soha nem szerettél senkit, hogy a saját apádat sem szereted.

-Lehetséges. Egyszer kaptam tőle egy nagyon jó leckét. Kaptam hét éves koromba egy német juhászt. Etettem, itattam, tanítottam, minden egyes nap. Mikor eltelt három év apám halálosan megsebezte és a kezembe adta a pisztolyt. Azt mondta, ha igazán szeretem akkor én ölöm meg. Nagyon sírtam és szomorú voltam. Nem akartam megölni. Emlékszem, hogy a kis kezemmel próbáltam megállítani a vérzést – halkan felnevet az emléken. – A tanulság az, hogy a szeretett megsemmisít. Megöltem őt, majd lábán lőttem apámat cserébe a kedveségéért! Apám egész életembe úgy nevelt, hogy ne szeressek senkit. Persze szerencsétlen anyám épp az ellenkezője volt. Elkényeztette Brunot, túl sokáig babusgatta. Folyton megvédte apám haragja elől, de engem soha. Mindig is Bruno volt a kedvence. Ez akkor aggasztott, viszont most már hálát adok apámnak, hogy nem lettem olyan puha pöcs, mint ő.

-Tévedsz – suttogom és lassan felnézek rá. – A szeretet erőt ad.

-Mikor fogod fel, hogy ez nem egy elbaszott tündérmese. Ez a valóság. Akarod látni a szerelmed. Rendben, elviszlek hozzá – eloldoz az asztaltól, majd a másik kezemre teszi a felszabadult bilincset. Megfogja azt középen és úgy húz maga után. Kint már kezdett hajnalodni. A kis bódé felé húzott, ahol megkéseltek. Mikor bementünk eltátottam a szám.

Sky egy padon feküdt. Fején egy rongy, amit folyamatosan öntenek vízzel. Várnak egy pár percet, majd mikor úgy gondolják a lány kezd ájuldozni leveszik az arcáról a rongyot. Ariana egy székhez van kötözve, testén kisebb vágási sebek. Futni akartam értük, de Nicol olyan lendülettel húzott vissza, hogy a földre estem.

-Kérlek, fejezd be! – mászok térdre és nézek fel rá.

-Dönts Maya. Melyikük a fontosabb neked? Egy áruló vagy életed szerelme? – veszi elő a pisztolyt és hol az egyikre, hol a másikra fogja.

-Engem...úgysem fog lelőni – nyöszörög A.
Nicol elindul felé, mire rögtön felálltam és követni akartam, de valaki hátulról a térdembe rúgott, mire újra letérdeltem. Bele tép a hajamba ezzel hátra rántva a fejem, majd kényszerít, hogy nézzem mi történik.

-Igazad van drágám. Nem lőnélek le, de annyi féle kép ellehetne játszadozni veled – egy asztal felé sétál, ahova leteszi a pisztolyt és felvesz egy kést. – Az arcodat sem fogom bántani, nem bizony mert az a kedvencem – húzza végig a kést a lány arcán, mire az bele borzong.

-Nicol – kiáltok, mire hangosan felsóhajt, majd mosolyogva felém néz.

-Mond csak kedves.

-Csatlakozom – végig Arianára néztem, aki nemlegesen rázta a fejét.

-Ez...ez fantasztikus.

-De cserébe kérnék valamit – a srác felránt a földről és elkezd böködni Nicol felé. A kést a hasamhoz szorítja. Láttam, hogy egy kis pontban el is kezd vérezni.

-Mégpedig?

-Engedd el a többieket.

-Ez fairnek tűnik – gondolkodik el.

-Maya ne csináld. Nem mehetsz ve... - Nicol lekever egy hatalmas pofont Ariananak, mire a lány elkezd sírni.

-Sajnálom drágám, te kényszerítettél.

-Ezen a lányok kívül kezdjétek felhordani őket a hajóra – néz Skyra, aki hangosan zokog.