-Kész a kajánk – állok fel hirtelen és szó szerint elszaladtam az asztalunktól, mint valami idióta.

Mi a fenét csinál? És én mi a fenét csinálok? Miért reagál így a testem az érintéseire? Willnél miért nem voltak ilyen érzéseim? Ez nem helyes, nem szabad. Nekem ez a munkám, ő pedig minden bizonnyal csak túl kedves és én látok ebbe többet. Vagy nem is tudom, hogy mire gondoljak már vele kapcsolatba. Annyira fura, annyira más.

-Hölgyem fizetne? – néz rám a kasszás lány türelmetlenül.

-Nincs nálam pénz – csapok a homlokomra.

Épp elsüllyedtem volna szégyenembe, mikor Ariana mellém sétált és kifizette a számlát. Felvettem a tálcát és visszavittem a helyünkre.

-Miért kellet neked új testőr? Hogy-hogy nem volt? – kérdem, mivel emlékszem, hogy Watson említett valamit.

-Vagy ki rúgtam őket vagy felmondanak mellettem. Leginkább az utóbbi. Tudod elég akaratos vagyok – nevet fel hangosan.

Hirtelen megakadt egy hasáb a torkomon, mire hangos köhögésbe kezdtem. Gyorsan ittam a kólából, hogy végre lecsúszon a hasáb. Ariana elmosolyodik és bele harap a burgerjébe.

-De miért rúgatnálak ki téged? És te miért is mondanál fel? – kacsint rám miközben megtörli az arcát.

Ezek után haza mentünk. Felvittem a dolgait a szobája elé, majd az ajtó előtt megálltam, mikor az utolsó csomagot is bevittem.

-Mi az? Nem jössz be? – néz rám.

-Nem tudom mit kéne csinálnom – mondom őszintén.

-Azt amit mondok, szóval gyere be – néz végig rajtam, majd bemegy a szobájába ahova követtem.

Leült az ágyra szélére, én pedig körbe néztem. Nagyon szép, de egyben rumlis is volt a szoba. A falak lilák és liba zöldek voltak, ami tökéletesen passzolt egymáshoz. A bútorok főképp világosak.

-És meddig kell itt lennem? Vagy ez hogy működik? 0-24-be melletted kell lennem? – kíváncsiskodok, mivel még mindig nem tudok semmit.

-Hétköznap nem. Holnap már bekéne mennem az egyetemre szóval gondolom te addig majd Watsonnal edzel akárcsak a hét további napján. Délután eljössz értem a sulihoz és haza hozol vagy ahova mondom. Viszont hétvégén mindig a barátaimmal vagyok apám egyik nyaralójába, szóval hétvégén egész nap velem kell, hogy legyél – mosolyog rám. – Ülj a babzsákra – mondja kissé parancsolóan, mire leültem.

Ő felállt az ágyról és elkezdett vetkőzni, mire felnéztem a plafonra. Halkan felnevet, de nem törődik velem. Látszik, hogy nem szégyenlős, bár nincs is miért annak lennie. Minden a helyén volt nála.

Mikor felvett egy laza egyberuhát újra rá néztem. A tükör felé fordult és elkezdte magát nézegetni.

-Tetszik? – kérdi vigyorogva mikor meglátta, hogy én is őt nézem.

Nem szóltam, mire megfordult és elindult felém. Ölembe ült, én pedig mélyen szemébe néztem. Elkezd rajtam mocorogni, mire reflexből megfogta a derekát. Közelebb hajol. Ajka súrolta az ajkam, lehunytam a szemem.

-Maya – mondja Ariana, mire kissé megrázom a fejem.

Még mindig a tükör előtt állt, de most felém fordulva. Te jó ég. Miért képzelődöm róla? Nagyon durva volt és olyan valósághű.

-Igen? – állok fel a babzsákról.

-Azt kérdeztem, hogy tetszik-e neked ez a stílus – mutat magára, mire bólintottam egy aprót.

-Ariana van egy kis gond – mondom, mire elmosolyodik és kérdően rám néz. – Nem tudom hova jársz suliba. Hol van az egyetem? – annyira hülyének éreztem magam, de nekem senki nem mondott semmit.

Igazából azt sem tudom, hogy mit kéne csinálnom. Mármint értem én, hogy vigyázni az elnök lányára, de ezen kívül mit? Miért nem adtak valami napi rendet, amit követhetek vagy valami?

-Maya – indul meg felém Ariana. – Ne vedd ilyen komolyan ezt a munkát. Nézz rám úgy, mintha jó barátok volnánk – néz mélyen a szemembe majd le az ajkamra, mire fejem újra elönti a pír.

-Akkor elküldöd sms-be? – kérdem és hátrébb lépek pár lépést, de hátam a falnak ütközik.

-Ha meg adod a számod igen – mosolyog rám és újra közeledik.

Kivettem zsebemből a telefont, de annyira zavarba voltam és annyira kapkodtam, hogy kiesett a kezemből. Egyszerre hajoltunk le érte. Kezünk összeért, mire rá néztem ő pedig rám.

-Elnézést – mondom és gyorsan felkapom azt.

-Szóval – teszi egyik kezét a fejem mellé és úgy támasztja magát.

-Szóval? – kérdem és jobban a falhoz húzódok.

-Szóval – kezd el nevetni, mire én is felnevetek és tarkómat kezdtem masszírozni. Végig simít arcomon, mire abba hagytam a nevetést és kissé eltátom a szám. – Megadod a számodat?

-Oh, persze – mondom és már el is kezdtem diktálni a számokat. Lép hátra egy lépést és láttam, hogy valamit nagyon írt a nevem mellé, majd elmosolyodik magán és látom, hogy megnyomta a hívás gombot.

A telefonom rögtön elkezdett csörögni a zsebembe.

-Csak biztosra akartam menni, nehogy átverj.

-Nem tenném – mondom, mire elmosolyodik és közel hajol.

Az orrunk összeért, mire lehunytam a szemem és még levegőt is alig mertem venni.

-Nem is ajánlom – ahogy kimondta ajka súrolta az ajkam, mire elfordítom a fejem.

Halkan felnevet és ellép tőlem. Valamit ír a telefonjába, mire az enyém újra elkezd remegni. Lenéztem a telefonra. Ariana küldte el az iskolája pontos címét.

-Miért vagy ilyen kis ártatlan? Még nem találkoztam ilyennel – néz végig rajtam.

-Nem tudom – mondom őszintén.

-A fiúdon kívül voltál valakivel? Előtte vagy esetleg közbe?

-Nem – rázom meg a fejem.

-Tudod Maya nekem ez új. Mármint, ha máshoz hozzá érek szinte olvadozik, te viszont folyton elkapod az érintett testrészt – nyúl az arcom felé, mire reflexből elfordítottam.

-Nem nagyon szeretem az érintést – mondom őszintén.

-Rendben, értem. Majd hozzá szoksz – kacsint rám. - Vacsoránál neked is ott kell lenned, mivel együtt vacsorázunk a személyi testőrökkel és a fontosabb emberekkel. Addig is távozhatsz a szobámból – mondja, mire rögtön ki is mentem.

Mivel nem tudtam, hogy addig haza mehetek-e vagy sem, ezért megálltam az ajtó melletti falnál. Hátamat neki támasztottam és lecsúsztam a fal mentén. Elkezdtem a telefonommal játszani, majd mikor meguntam bele mentem a gallériába és elmosolyodtam, mikor megláttam egy közös képünket Will-lel.

Emlékszem erre a napra. Dupla randira mentünk az egyik haverjával és egy cukrászdába ültünk be. Mind a négyen fagylaltot ettünk, hogy lehűtsük magunkat a nyári melegbe.

Mikor a kép készült, bele nyomtam Will arcába a fagyimat és ez éppen meg lett örökítve. Will tátott szájjal és fagyis arccal néz rám, én pedig éppen nevetek a képen.

Nagy levegőt vettem és kitöröltem a képet. Bár én szakítottam vele nagyon fájt a hiánya, a játszadozás, a túrák, a filmezés. Nagyon megbántott azzal, amit mondott, de tudom, hogy így lesz a legjobb neki és nekem is.

Tovább mentem a képek között. Egy kép, ahol a hintába ülök, Will a hátam mögött áll és lehajol hozzám egy csókra.

Ez az a nap volt, mikor az egyik fotós barátunknak segítettünk azzal, hogy modellt álltunk neki. Emlékszem, mikor kicsit jobban hátra hajoltam Will elugrott mögülem, én pedig a földre estem és mindhárman annyira nevettünk, hogy már fájt a hasunk.

Mehet a kukába. Még egy csomó képet kitöröltem kettőnkről és teljesen bele merültem ebbe a tennivalómba. Arra eszméltem fel, hogy az ajtó hirtelen kicsapódott mellettem.

Felálltam a földről és Arianara néztem, aki egy sima melegítő nadrágot és egy trikót viselt. Vörös haja most már nem volt befonva, hanem egy laza kontyba volt fogva.

-Mehetünk? – kérdi majd a kezembe lévő készülékre néz, amin éppen az állt, hogy "Biztosan törli a képet?". Hirtelen kikaptam a kezemből a lány a telefont, mire utána nyúltam. – A srác jó nagy hülye, hogy ekkora kincset hagyott veszni. Pedig aranyosak voltatok – mosolyog rám és kitörli helyettem a képet, majd felé nyújtja a mobilt, mire a zsebembe csúsztatom rögtön. – Bár velem aranyosabb volnál – suttogja, mire kérdően rá néztem, de ő nem szólt csak nagy mosolyogva elindult.

Lementünk a nappalba, ahol egy minimum húsz személyes asztal volt megterítve. Ariana leült az asztal jobb oldalára, az első székre.

Megláttom, hogy a Watson és a többi öltönyös az asztal végében ülnek, mire elindultam arra felé, de Ariana megragadja a karomat és leránt maga mellé.

-Te mellettem ülsz – jelenti ki kissé mérgesen és még mindig szorítja a csuklóm.

-Bocsánat, nem tudtam – hajtom le a fejem és türelmesen várok.

Ariana enged a szorításon. Párszor végig húzza ujjait alsó karomon, majd az asztalra teszi mindkét kezét.

-Többé ne forduljon elő – suttogja és csak maga elé néz.

-Nem fog – ígérem meg a lánynak.

Mikor az elnök is megérkezett pár pincér ki is hozta az ételünket, aminek mennyei illata volt.

Épp a levesemet ettem, mikor megéreztem Ariana kezét a combomon. Érzem, hogy fejem elönti a pír és szakadozva kifújom a levegőt. Kezéhez kaptam és ledobtam azt magamról, mire a lány halkan felnevet és tovább eszik, mintha mi sem történt volna.

-Na és Maya, mond csak, hogy tetszik itt nálunk? – kérdi Bruce elnök mikor mind elfogyasztottuk a levest és a pincérek elkezdték elhordani a tányérokat.

-Minden jó és minden nagyon szép itt – mosolygok rá kedvesen.

-Ari nem akaszt ki nagyon? A természete nos, hogy is fogalmazzak finoman, elég szeszélyes. Van vele valami gond?

Oh, erre magamtól is rá jöttem, de kösz a tájékoztatást.

-Te jó ég apa. Fejezd már be, én is itt ülök az asztalnál. Ne beszélj rólam úgy, mintha szellem volnék. Nincs velem semmi baj – mondja a lány és mérgesen hátra dől a székbe.

-Nem téged kérdeztelek...

-Nincs vele semmi gond elnök úr. Nagyon kedves velem és sokat segít abba, hogy mit is kell csinálnom pontosan, mivel néha fogalmam sincs – mondom, mire a lány felém fordul, de én direkt nem nézek rá.

A felszolgálók elkezdték tálalni a főételt is, amit halkan elfogyasztottunk. Bele akartam inni a vörösborba, de észrevettem, hogy Watson rám néz, méghozzá elég csúnyán. Ezért aztán nem ittam belőle csak visszatettem a helyére.

-Apa hétvégén megyünk a tengerpartra a többiekkel – jelenti be Ariana, ezzel megtörve a csendet.

-Maya van valami terved a hétvégére? – néz rám az elnök.

-Miért? Hétvégén szabad vagyok? – kérdem csodálkozva.

-Természetesen. Te sem dolgozhatsz egész héten. A heti két nap szabadság mindenkinek jár. Viszont azt is meglehet csinálni, hogy egész héten dolgozol és az azheti szabadságodat felírjuk a fizetett szabadságok mellé - magyarázza a férfi.

Nem túl feltűnően Arianara néztem, aki megforgatja a szemeit, felkapja a vörösboros poharat és egyszerre megissza az egész pohár tartalmát.

Vajon ő elmondta volna ezt nekem? Nem hinném, hisz ő kijelentette nekem, hogy hétvégén velük megyek és pont.

-Igazából rá érek, igen – mosolygok az elnökre.

-Elkíséred őket? Csak ő és pár barátja.