Maya szemszöge:

-Maya figyelsz rám? Hallottál valamit abból, amit mondtam neked? – kiált rám Watson ezzel kizökkentve a gondolataimból.

-Igen, persze – hazudok láthatóan.

-Mit mondtam? – néz rám szigorúan, mire ajkamba harapok, lehajtom a fejem és megvonom a vállam.

Annyira utáltam ezt a suliba is. Minek kérdik meg ha úgy is tudják, hogy minden bizonnyal nem figyeltem, más különben nem szóltak volna rám.

Nem tudom mi van velem mostanában, de nagyon fáradt vagyok. Folyton csak edzek és edzek és edzek, aztán tanulok és edzek és ha van időm Arianaval lógok.

-Maya – szól rám újra Watson.

-Jó, bocsánat. Nem figyeltem – mondom ki a nyilvánvalót.

-Tudom – sóhajt egy nagyot és mellém ül a kanapéra. – Minden rendben kislány?

-Csak picit fáradt vagyok.

-Nem csodálom. Elég durva edzésterved van... – mondja, mire halkan felnevetek és bólintok párat. –Nézd Maya, nekem sem tetszik ez az egész. Mármint, hogy ilyen keményen kell veled bánnom, de erről sajnos nem én döntök. Ha rajtam múlna hasonló vagy gyengébb edzésed volna, mint a többieknek, de az elnök láthatóan megakarja nehezíteni a dolgodat. Gondolom felméri az erődet. Csak akartam, hogy tudd, ez a dolog nekem sem tetszik.

-Pedig úgy néz ki, hogy eléggé élvezed a kínzásomat – nevetek fel halkan. Felálltam és még egy egyenruhát dobtam bele a válltáskámba, majd behúztam azt.

-Néha tényleg élvezem – nevet fel ő is, ami nem mindennapi dolog. Sőt szerintem ez alatt a két év alatt, csak kétszer halottam nevetni, ha ezt is bele számítom. – Azt mondtam egyébként, hogy szóltam a srácoknak, hogy hétvégén nem kell túlzásba vinni az edzést, elég csak a reggelit, maximum, ha este szeretnétek.

-Köszönöm – mosolygok rá hálásan.

-Ma elviszem anyukádat vacsorázni – mondja, mikor már kezem az ajtó kilincsén volt.

-Oké – mondom és továbbra is az ajtót nézem, arcomon egy hatalmas mosollyal.

-Megkérem a kezét – köszörüli meg kicsit a torkát.

-Watson ez oké. Anya boldog veled szóval hajrá, csak kérlek, ne légy ilyen karót nyelt – nézek a férfire.

-Nem is vagyok...

-Nyugtasd magad ezzel. És időbe hozd haza anyát, jaj és védekezzetek. Már nem szeretnék kis testvért – kiáltom miközben kilépek az ajtón és a garázs felé indultam, mivel ott beszéltük meg a találkozót.

Ariana és a két fiú is ott vártak rám. Ariana idegesen nézett maga elé és láthatóan pufogott valami miatt. A két fiú pedig mellette beszélgettek valamiről.

-Indulhatunk? – dobom hátra a csomagom és lecsukom a kuffert.

-Ariana? – kérdi Fred mire én és Bruno is a szőke hajú lányra néztünk.

Ő nem szólt csak bólintott párat és már be is ült a hátsó ülésre. Mivel a két fiú előre ült, így nem volt más választásom, mint hátul helyet foglalni Ariana mellett. Mint mindig most is kirándulni megyünk a hétvégére, viszont valami oknál fogva az elnök erősködött, hogy a két fiú is ott legyen velünk.

Elővette a telefonját és elkezdett valamit írni. Mikor elküldte az üzenetet az én telefonom megrezzent, mire elmosolyodtam és kivettem a zsebemből.

-Te tudtál erről?

-Igen! – válaszolok rögtön.

-Miért nem szóltál nekem? Ez miatt voltál te is ideges?

-Nem voltam ideges.

-Látom rajtad Maya – olyan gyorsan jött a válasz.

Rá néztem, de ő minden figyelmét a telefonja kijelzőjére szentelte. Az autó pedig elindult.

-Nem vagyok ideges... – írom újra.

-Ja kurvára nem – kiált fel hirtelen, mire mindhárman rá néztünk.

Elkezdtem írni a telefonba, de ő hirtelen kikapta a kezemből. Hangosan felsóhajtottam és a lányra néztem.

-Nem vagyok idegesen csak fáradt és álmos – mondom őszintén.

-Mitől?

-Csak rosszul alszom... – mosolygok rá.

-Miért nem árulod el neki az igazat? – kérdi Bruno, mire idegesen rá néztem.

-Bruno hadd őket békén – szól rá Fred.

-Ó, szóval ők tudják az igazat, de a barátnőd nem? – kérdi és az ablak felé fordult.

-Fred megállnál öt percre? – kérlelem a fiút, aki az első helyen leállt, ahol lehetett. – Ariana kiszállsz egy kicsit? – kérdem miközben kiszálltam.

-Szóval, beavatsz? – kérdi idegesen, mikor kellő távolságba voltunk az autótól.

-Csak túl sok edzésem van. Van, hogy az elnök felriaszt hajnali háromkor, hogy fussak, hogy edzek. Vagy simán csak nyakon önt egy kanna vízzel. Csak kell egy kis idő amig bele szokok ebbe. Ennyi.

-Hogy mi? – akad ki teljesen. – Ennek elment az esze.

-Ariana, semmi baj...

-De, nagyon nagy a baj. Ez már nem normális. Bruno és Fred honnan tudják?

-Néha velük teszteltet.

-Mit tesztel?

-Például egyszer az volt a feladatuk, hogy beosontak hozzám. Megtámadtak, egy székhez kötöztek és mérték az időt mennyi idő alatt szabadulok ki vagy éppenséggel, mennyi idő alatt érek vissza a fehérházhoz, ha kitesznek egy ismeretlen helyen.

-De ez...

-Ez hasznos dolog – szólok közbe és kezemet arcára vezetem.

-Nem értek ezzel egyet. Miért nem szóltál erről eddig?

-Nem akartam, hogy aggódj – mondom őszintén, mire magához húz és megcsókol.

Elmosolyodtam és kezemet derekára vezettem. Kissé elkezdtünk táncolni miközben homlokunkat össze támasztottam.

-Sajnálom, hogy egy picsa voltam – néz a szemembe.

-Nem voltál az – nyomok még egy csókot az ajkára és visszaindultunk a kocsihoz.

Ariana szemszöge:

Az út további részébe csend volt vagy éppen buliztunk a fiúkkal együtt a zenékre. Bár Maya főleg aludt, amit nem akart bevallani. Akárhányszor kezdett volna mélyebben aludni mindig felkapta a fejét, mintha csak próbálná magát ébren tartani.

-Maya még két óra, nyugodtan aludj – simítom meg az arcát, amit az üvegnek nyomott.

-Nem vagyok álmos – ásít egy nagyot, mire felnevet.

-Maya itt a kávé, amit kértél. Cukor meg minden nélkül, ha ettől nem kellsz fel, akkor semmitől – nyújtja hátra Fred a benzinkúton vett kávét.

-Én pedig hoztam szendvicseket – nyújt hátra két szendvicset Bruno.

-Köszi – szinte egyszerre mondtuk Mayaval, mire egymásra mosolyogtunk és már el is kezdtünk enni.

Maya nem itta meg a kávéját. Hallgatott rám és inkább lehunyta a szemét. Megígértem neki, hogy nem hagyom, hogy elaludjon, de annyira kimerültnek tűnt, hogy nem törődtem az ígérettel.

Fejét vállamra hajtja és halkan elkezd szuszogni.

-Remélem hangosabban nem kezd horkolni – mondja nevetve Bruno.

-Fogd be, felébreszted – nyúlok előre és finoman megcsapom a fiú vállát.

-Lassan felkéne. Megérkeztünk. Már csak a hajóra kell átszállni – állítja meg az autót Fred.

Elmosolyodtam és látom, hogy a többiek már itt várnak. Kihúztam vállam Maya feje alól és azt a másik irányba döntöttem, így feje finoman az ablaknak csapódott, de nem kelt fel. Tényleg jó mélyen alszik.

A két fiú, pedig az autónak támaszkodva várt.

-Hmm mi van most a hétvégén? Sztriptíz tánc lesz, hogy a legszexibb testőreidet hoztad? – nevet fel Sky és a fiúkra néz, akik csak öt évvel idősebbek nálunk és tényleg nagyon jól néznek ki.

-Maya miatt jöttek – forgatom meg a szemeimet.

-Srácok menni kéne a kapitány szerint – kiállt Bruno, aki épp most sétál le a hajóról.

-Hova megyünk? Itt a tengerpart – mondja Maya álmosan.

-A szigetemen van a tengerpart – karolom át finoman és már meg is indultunk a hajó felé.

-Hogy neked szigeted is van – vakarja meg idegesen a tarkóját.

-Nem nagy szám – mondom, mikor láttom, hogy kellemetlenül érintette ez a dolog.