Pár perc után hallom, hogy jön lefelé. Oldalra fordítom a fejem. Épp a cipőjét vette fel, mellette pedig a hatalmas bőröndje állt.

-Szóval tényleg elmész?

-Remélem csak a ma estét kell külön töltenünk. Kérlek gondolkozz el azon, amit mondtam és ha szeretnél holnap gyere utánam, de ma este pihenj és törd az okos kis fejecskédet azokon a dolgokon, amiket mondtam – nyissa ki az ajtót, majd kisétál rajta. Hangosan felsóhajtottam. – Szeretlek – kiált az ajtóból, mire elmosolyodtam.

-Szeretlek – kiáltom vissza, mire rögtön becsapta az ajtót.

A telefonomért nyúltam és bele mentem a gallériámba. Az utolsó kép a bál előtt készült. Arianával egy tükör szelfit készítettünk. Először csak ölelkeztünk, a következő képen pedig már csókolóztunk. A harmadik képen éppen megharapja az arcomat, mire felnevettem és beállítottam a képet háttérnek. Sorra végig lapoztam az összes képünket és mire a végére értem pontosan tudtam, hogy mit is akarok. Meg akarom őt védeni bármilyen áron...

Ariana szemszöge:

Mikor az ágyba feküdtem kissé elszomorodtam, hisz azt hittem Maya rögtön utánam fog jönni vagy nem is hagyja, hogy elmenjek. A telefonomért nyúltam és beütöttem a telefonszámát. Épp rányomtam volna a hívás gombra, de még időben megállítottam magam és nevetve az ágyba dobtam a telefont. A gondolataimat egy hangos zörgés zavarta meg, ami az ajtóm elől jött.

-Gyere – kiáltok ki.

Bruno sétált be az ajtón, mire rögtön kiugrottam az ágyból és felé sétáltam. Ahogy elé értem lekevertem neki egy hatalmas pofont. Látom, hogy álla megfeszül, majd mérgesen rám néz. Újra felemeltem a kezem, de ő elkapta azt és elkezdte szorítani. Próbáltam kirántani kezem a kezei közül, de ő nem hagyta.

-Eresz el – kiáltok rá, mire elengedi a kezem. Rögtön elkezdtem masszírozni a csuklómat, amin látszódtak a vörös újnyomai.

-Mi a fenét képzelsz magadról?

-Én mi a fenét képzelek? Nézd meg mit csináltál – tartom felé a karomat.

-Nem fogom hagyni, hogy megüss vagy megalázz csak azért, mert apád alkalmazottja vagyok. Nekem is vannak jogaim Ariana... Miért hívattál ide és miért ütöttél meg?

-Neked még van pofád megkérdezni ezt? Veszélybe sodortad Mayát. Pontosan tudtad, hogy az elmebeteg nővéred mit fog vele tenni még is oda vitted őt. Meg is hallhatott volna – bököm meg a vállát, mire lehajtja a fejét.

-Ő kérte, hogy vigyem oda.

-Te tényleg ennyire idióta vagy?

-Ne hívj így – néz mélyen a szemembe.

-Ne hívjalak így? – gügyögöm neki. – Akkor ne legyél idióta és felejtsd el Mayát. Ő nem szeret téged. Leszbikus...

-Mert megfertőzted az agyát a szarságaiddal – halkan felnevetek a fiún.

-Ah, szóval ez böki a csőrödet, hogy nem téged választott. Nos mint azt te is tudod, kettőnk közül mindig én voltam jobb az ágyba, szóval velem jobban járt.

-Hülye kurva – fordul az ajtó felé és már nyitotta volna ki, de én rá szóltam.

-Nem mondtam, hogy elmehetsz!

-Szeretne még valamit?

-Igen. Azt, hogy szállj le Mayáról. Ha még egyszer meglátlak a közelébe ki foglak rúgni a fehérházból és mehetsz vissza a kis gengszter családodhoz, ahol terrorba éltél – mutogatok idéző jeleket.

-Semmit nem tudsz a gyerekkoromról. Te hálás lehetsz a tiedért és nem kellene folyton nyafognod. Jaj, apu két póni helyett csak egyet vett nekem. Jaj, és rózsaszín faházat akartam nem pirost.

-Te sem tudsz semmit rólam.

-Túl régóta ismerlek Ariana. Csak abba reménykedek, hogy Maya nem olyan hülye, hogy elhiszi a sok szarságot, amivel etetted. Nem tűnt fel, hogy körülötted mindenki csak szenved? Mindenkinek tele van a csőre veled. Azt hiszed mindent megtehetsz csak mert apád az elnök? – nevet fel idegesen.

-Vigyázz a szádra!

-Az igazság fájdalmas mi? – sétál ki az ajtón, de én utána mentem.

-Lányom jó, hogy itt vagy. Épp érted küldtem Watsont – hallom meg apa hangját, mire megálltam.

-Miért?

-Veled akar beszélni... - suttogja kissé elfehéredve, mire rögtön tudtam, hogy kire gondol. Nicol itt van. – Az ajtó előtt fog állni két őr és a szoba be van kamerázva. Nem történhet semmi bajod.

-Mit akar tőlem?

-Nem mondta el...

-Utálom, hogy mindig a te szarságaid miatt kell nekem szenvednem. Ha nem kértél volna a maffiától segítséget ez soha nem történt volna meg. Boldogan élném az életem. Bárcsak soha nem választottak volna meg elnöknek – kiáltok rá. Nem tudom miért, de a Brunoval való beszélgetés után nagyon ingerült lettem és apa tudja, hogy igazam van. Ha nem húzott volna újat a maffiával akkor ugyan úgy boldogan élhetnénk egy családi házba valahol és akkor talán anya sem lépett volna le. Apa ugyan úgy politizált volna és nem kellene folyton attól félnem, hogy melyik utcasarkon fognak elrabolni, hogy váltságdíjat kérjenek értem.

-Sajnálom – suttogja, mire rögtön az irodája felé indultam. Az ajtó előtt Albert és Fred állt. Mikor elsétáltam mellettük Fred megragadta a karom.

-Ha baj van csak kiálts – suttogja fülembe, mire bólintottam egy aprót és bementem az ajtón.

Nicol apám székébe ült, a lábai pedig az asztalon hevertek. Mikor meglátott levette a lábát, majd felállt a székből. Minden apró mozdulatára figyeltem.

-Foglalj helyett – mutat az asztal előtti székre, mire szót fogadóan leültem. Az ajtóhoz sétált és bezárta azt, mire nyeltem egy hatalmasat. Elmosolyodik és az üveg vitrin felé sétál, ahonnan kiveszi apám whiskyét, illetve két poharat. Tölt mindkét pohárba, majd az egyiket felém nyújtja. Elvettem tőle, mire felül elém az asztalra.

-Mit akarsz Nicol?

-Hogy igyál velem – koccintja össze a poharainkat, mire vártam, hogy először ő igyon belőle. – A méreg a gyávák fegyvere kedves. Úgy ismersz engem, mint aki gyáva? – hajol közelebb, mire nemlegesen megráztam a fejem és felhajtottam a pohár tartalmát. Kissé össze rezzentem, hisz elég érett whiskyről volt szó. – Tudod sokat gondolkoztam Mayán tegnap óta... - kezd bele, de én közbe vágok.

-Te csak ne nagyon gondolj rá!

-Ajaj, valaki féltékeny – nevet fel.

-Nem vagyok féltékeny. Engem választott – húzom ki magam, mire feláll az asztalról és az ölembe ül.

-Csak mert nem tudja milyen vagy. Nem tagadom, én rosszabb vagyok nálad, de én nem is akarok vele lenni. Nekem csak a csapatomba kell, viszont apád nem akar megbántani téged – összeszorítja az arcomat, mire mélyen szemébe néztem. – Tudod kár értünk, pedig szép kis toxikus párt alkotunk – nevet fel.

-Miért kellett ide jönnöm?

-Hova sietsz ennyire? – hajol közelebb és ajkát ajkamnak támasztja. Mikor nem csókoltam vissza halkan felnevettet. – Miért is? Jaj, igen... - feláll és a táskájába kezd el kutakodni, majd elém csúsztat egy elég vastag dokumentációt.

-Ez mi?

-Maya szerződése. Rengeteg ellenségem van és ő a legjobb testőr – tesz egy tollat is a papírkupac mellé.

-Maya nem megy sehova – állok fel és a kamerába nézek ezzel jelezve, hogy ki szeretnék menni. Nicol követte a tekintetemet, majd int egyet, mire láttom, hogy a kamerán a zöld pötty elsötétedik ezzel jelezve, hogy kikapcsolt.

-Úgy tűnik az én technikusaim jobbak, mint a tiétek. Most pedig tedd vissza a formás kis popódat a székre és írd alá a szerződés rád eső részét – tart rám egy fegyvert, mire vissza ültem, de nem nyúltam a tollért. – És ha már itt tartunk ide hívom Mayát is, hogy ő is alá írhatja. Hány perces az út ide a házától?

-Kábé harminc perc – suttogom miközben arra gondolok, hogyan szabadulhatok ebből.

-Fogadjuk most tíz perc sem lesz – veszi elő a telefonját és lő rólam egy képet. – Most pedig várunk – ül le a forgószékbe és csak néz rám. – Addig nyugodtan olvasd át. Bele írtam a látogatási idődet is és szerencsétekre hangszigetelt szobája lesz, bár elég közel lesz az enyémhez. Lehet rosszabb estéken majd át megyek hozzá – kezd el direkt hergelni, mire kezem ökölbe szorul.

-Nicol nyisd ki az ajtót – hallom meg Watson dörömbölését.

-Bocs most nincs kedvem – kiált vissza a lány.

-Berúgom az ajtót!

-Ha valaki bemer jönni Mayán kívül, az elnök lánya meghal – felfelé tartja a pisztolyt, majd meghúzza a ravaszt, mire össze rezzentem. Ő elmosolyodik, mintha csak élvezné, hogy félek.

Az idő rettentően lassan telt. Folyamatosan hallottam, ahogy a többiek az ajtó előtt susogtak valamit. Bezzeg, ha apámról lenne szó egy lövész már biztos lelőtte volna Nicolt.

-Megjöttem – kiált az ajtón túlról Maya, mire a lány feláll és boldogan az ajtó felé megy. Kinyissa azt, majd ahogy bejött Maya rögtön vissza is zárta. – Jól vagy? – néz rám, mire bólintok párat.

-Kezeket fel, lábakat szét – áll mögé Nicol, mire Maya kissé elfehéredik, de tette, amit kért. A szőke hajú lány rögtön elkezdte őt tapogatni, egy két helyen elidőzve, amitől Maya látszólag zavarba jött. – Tudod Maya bíztam benned – suttogja mikor befejezte az átkutatást és Mayánál két fegyvert, illetve 3 kést talált. Az egyiket felkapta és szembe fordította magával a lányt. – Nagyon tetszik ez a sebhely, de remélem többet nem kell rajtad ejtenem – a lány füléhez hajol és valamit súg bele, amit nem hallok, de Maya rögtön rám néz. – Foglalj helyett! - rögtön leül mellém.

-Tudom mit akarsz mondani.

-Oh, igen?

-Igen, hogy belépjek a maffiába, de van egy feltételem.

-Mond csak.

-Győz le. Ha ez sikerül aláírom a papírt – néz az asztalra.

-Maya ne...

-Elfogadom a kihívást, bár tegnap már túl estünk ezen – nevet fel Nicol és leteszi a pisztolyt, majd elkezdi feltűrni az ing ujját.

-Előbb enged ki Arianat.

-Szaladj – néz mélyen szemembe.

-Nem Maya, nem hagylak itt – rázom a fejem könnyes szemekkel, hisz tudom, hogy milyen pszichopata, illetve nem fair játékos Nicol.

-Kérlek Ariana, muszáj ezt megtenned értem. Nem lesz semmi baj – suttogja fülembe. – ha ennek vége elviszlek egy randira – mosolyog rám és letörli a könnyeimet. – De most ki kell menned innen...

Felálltam és az ajtó felé sétáltam. Mikor visszapillantottam láttam Maya arcán a félelmet, amit bár próbált leplezni, de nem nagyon sikerült neki.

-Szeretlek – lök ki hirtelen az ajtón, majd hallom ahogy kattan a zár.

-Ne – kiáltom és elkezdem az ajtót ütni. Valaki hátulról lefogott és elkezdett elhúzni az ajtótól. Lövéseket hallottam és minden kezdett lelassulni. Nem tudom ki lőtt le kit, nem láttom semmi mást csak mindenki arcán az aggódást. Láttom, hogy mindenki az ajtó felé szalad egy emberként, kivéve azt, aki engem húz. Felnéztem. Watson volt az. Az ő arcán is látszott a rettegés. Szerintem még soha nem láttam ilyen arcot vágni. Lehet a sok idegeskedés miatt, vagy nem is tudom mi miatt, de minden elsötétedett.