-Igazuk volt a többieknek – suttogom, mire kérdően rám néz.

-Mivel kapcsolatba?

-Azt mondták gonosz vagy és ne jöjjek ide. Nem hittem nekik, de most már láttom, hogy igazuk volt.

-Oh kislány. Nem láttál te még semmit – nevet fel.

-Haza megyek.

-Nem mondtam, hogy elmehetsz – sétál az ajtó elé és bezárja azt, mire mérgesen rá néztem. – Miért ilyen dögösek a nők, ha mérgesek? – nevet fel és elindul felém, de én nem mozdultam. – Talán még sem vagy olyan beszari, mint gondoltam – hirtelen oldalra dobja a fegyvert és megcsókol, de én ellöktem magamtól. Megakart ütni, de még időbe kitértem előle és reflexből a bordái közé ütöttem. – Szép találat. Van egy ajánlatom. Ha nyersz ellenem haza mehetsz, ha nem...szép sírod lesz a hátsó kertembe – mondja idegesen és rögtön elindult felém.

-Várj – kiáltok rá és felemelem mindkét kezem. Láttom, hogy megdöbben, de leengedte maga mellé a kezeit és kérdően nézett rám. – Te tényleg nem emlékszel semmire? Ne mond te is, hogy csak képzelődtem, mert ez nem igaz. Ismerem az egész házat máskülönben, hogy találtam volna ide? –lassan elindultam felé.

-Neked teljesen elment az eszed – harap az ajkába és halkan felnevet.

-Én csak biztosra akarok menni. Tudnom kell miért tudok olyan dolgokat, amik nem történtek meg – kezemmel elkezdtem az arcát cirógatni, de nem hunyta be a szemét, nem láttam a gyengédséget a szemébe. Hirtelen kezét nyakamra vezette és vadul elkezdte falni az ajkaimat. – Te tényleg nem az a Nicol vagy – suttogom és próbálom ellökni magamtól őt, de nem hagyja. Továbbra is próbálkoztam, ami úgy tűnt felbosszantotta, hisz újra kaptam tőle egy akkora pofont, hogy bele szédültem és a fejem bevertem a falba. A földre estem és kezdtem szédülni. Négykézlábra támaszkodtam és próbáltam helyre rázni magam.

-Két hónap kihagyás, az két hónap kihagyás – rúg fejbe, mire a fülem elkezd csöngeni. A hátamon feküdtem és olyan tehetetlennek éreztem magam. Egyszerűen nem volt semmi erőm.

-Tűnés lányok – minden le volt lassulva. Láttom ahogy a két lány kiszalad a ruhájukat meztelen testük elé tartva. Nicol megfogja a hajam és elkezd húzni a földön. A lábammal próbáltam magam böködni, hogy ez kevésbé legyen fájdalmas. A kanapé elé húzott. A hátamat neki támasztotta, ő meg leguggolt elém. Állam alá nyúlt és mélyen szemembe nézett. – Most van két választásod. Figyelsz rám Maya? – ütögeti meg kissé az arcomat. – Apa nagyon szeretne téged a maffiába ezért aztán vagy belépsz a maffiába és megkapsz mindent, de szó szerint mindent vagy picit eljátszadozom veled – vesz elő egy kést és végig húzza az arcomon az nélkül, hogy megkarcolna. – Én mindkettőnél jól járok. Imádnám Ariana fejét mindkét szituációba – nevet fel, mire felemeltem a kezem, megakartam ütni, de ő megragadta a karom és a kést végig húzzta alkaromon, mire az elkezd vérezni, én pedig kissé felsikoltok. – Aj, Maya! Tudod mi a szerencséd? Hogy imádom a tüzes lányokat – a kést a másik karomhoz tartja, mire hangosan zihálva néztem rá. – Ezért most az egyszer megkegyelmezem neked, de ha még egyszer ide állítasz vagy kezet emelsz rám, már nem leszek ilyen irgalmas – dobja oldalra a kést és egy hatalmasat lekevert, mire minden elsötétült.

Mikor felkeltem a szobámba voltam. Lenéztem a kezemre, be volt kötözve, mire rögtön felültem.

-Maya – hallok meg egy hangot magam mellől, mire rögtön oda kaptam a fejem. Ariana volt az, aki könnyes szemekkel szorosan megölelt, mire mélyen magamba szívtam az illatát és elkezdtem hátát simogatni.

-Sajnálom, de muszáj volt tudnom – suttogom fülébe, mire nem szólt, de lassan ellökött magától.

-És?

-Ő nem az a Nicol – kissé megkönnyebbülve fújta ki a levegőt. – Sajnálom, hogy nem hittem neked – simítom meg az arcát, mire rögtön lehunyja a szemét. Elmosolyodtam és egy esetlen kis puszit nyomtam az arcára, ami érintette az ajkát is. Egyszerre nevettünk fel.

-Szabad? – néz az ajkamra, mire bólintok egy aprót. Ő is csak egy puszit biggyesztett oda, mire elmosolyodtam és kezemet a tarkójára tettem. Lassan visszahúztam magamhoz és össze érintettem az ajkainkat. Úgy éreztem magam, mint az első csókunknál. Ugyan úgy bizsergett a hasam alja és ugyan úgy többet akartam. – Szeretlek – suttogja ajkamra, mire az ágyra dőltem, őt pedig húztam magammal. Elmosolyodik és elkezdi arcomat puszikkal bombázni.

-Én is szeretlek. Most már biztos vagyok benne, hogy te jó ember vagy és, hogy te soha nem bántanál. Sajnálom, hogy kételkedtem – suttogom, mire újra megcsókol, de most már sokkal mélyebb csókba kezdtünk, mire az egész testem felforrósodott.

-Biztos szeretnéd?

-Igen, persze, hogy igen – nevetek fel kissé zavaromba.

-Elmondod, hogy mit érzel most? – faggat tovább miközben nyakam csókolgatja és lassan elkezdi hasam alját cirógatni.

-Zavarban vagyok – mondom teljesen őszintén, mire a mosolya a füléig ért.

-Az jó azt hiszem.

-Megtennéd, hogy végre nem dumálsz hanem... - nem mondtam tovább, mire ajkába harap és nevetve bólint párat.

-Hanem ezt csinálom? – nyúl be a nadrágom és a bugyim közé, ahol elkezdi kör körös manőverezését.

-Uhum – hunyom le a szemem.

...

-Ez...fú, fantasztikus volt – nevet fel, mikor mellé dőltem. Lassan felém fordul, felemeli hüvelyk ujját és végig simít az ajkamon, ahol még rajta maradt a nedve. Megfogtam kezét és a számba vezettem az ujját, mire ajkába harap és hitetlenkedve megrázza a fejét.

-Igen, az volt – jövök zavarba, mire rögtön betakarja meztelen testünket. – Figyelj csak...menjünk vissza a fehérházba – suttogom, mire tekintete rögtön megváltozik.

-Nem – vágja rá rögtön.

-Ariana...Nicol készül valamire és én kijöttem a formámból. Nem bírtam vele, még csak meg sem tudtam ütni. Nem akarom, hogy bajod legyen. Vissza kell rázódnom és...

-Azt mondtam, hogy nem Maya – fordít hátat nekem, mire mögé bújtam és elkezdtem csupasz vállát csókolgatni.

-Kérlek. Ígérem, hogy vigyázni fogok magamra, de rád is vigyázni akarok és amúgy is...miből fogjuk fent tartani ezt a házat?

-Van pénzem. A cégből elég sok pénz jön.

-De nem szeretném, hogy eltarts. Nézd a barátnőm vagy – mondom ki gondolkodás nélkül, mire mosolyogva felém fordul.

-Hogy mondtad? – felnevetek és arcom kivörösödik újra.

-Szeretnék vigyázni az én gyönyörű és híres barátnőmre – suttogom ajkára, mire megcsókol.

-Szóval a barátnőd vagyok?

-Igen...

-Utálom, hogy ennyire nagy hatással vagy rám.

-Ezt azt jelenti, hogy?

-Visszamegyünk – sóhajt fel hangosan és láttom rajta, hogy nem tetszik neki a terv. – De ha apa csak egyszer is csúnyán néz rád eljövünk onnan okés?

-Megbeszéltük.

-Kisujj eskü?

-Kisujj eskü – kulcsolom rá ujjam az övére. – Egyébként, hogy kerültem vissza?

-Nicol... - forgatja meg a szemeit. – Mindegy, ne beszéljünk róla. A lényeg, hogy megúsztad ennyivel – húzza végig ujját a bekötött kezemen. – Sajnálom, hogy így kellett megtudnod az igazat.

-Én nem sajnálom. Sőt örülök neki, mert legalább tudom, hogy ki az igazi ellenfél.

-Mondott neked valamit, amig ott voltál nála?

-Csak hogy az apja beakar venni a maffiába vagy mi.

-Pff, tudhattam volna. Még a bál előtt eltervezték. Nem is értem apa miért alkalmazza még mindig Brunot.

-A fenébe, Bruno – mondom és rögtön a telefonomért kapok. Egy csomó üzenetem jött a fiútól. Az utolsóba az állt, hogy ha nem válaszolok 5 percen belül bemegy a házba. Még éppen volt egy percem, mire megírtam neki, hogy jól vagyok és otthon vagyok.

-Ez mi volt? Oh, hát persze. Hogyan máshogy tudtál volna eljutni, ha nem vele – fordul el féltékenyen.

-Ariana, először is, nem hibáztathatod őt a családja miatt. Másodszor pedig ő csak barát. Én sem szólok bele, hogy te kivel barátkozol pedig nekem volna okom a féltékenykedésre.

-Olyan dolgokat emlegetsz fel, amik már ezer éve voltak – kiált rám és elkezd felöltözni.

-Szóval azt mondod, hogy ha most felhívnád Skyt, hogy dugni szeretnél vele akkor nemet mondana? – emelem fel én is a hangom, mire idegesen felnevet és kimegy a szobából. - A fenébe – kezdek el én is öltözködni. Mikor kész voltam lementem a nappaliba. Ari a kanapén ült és valamilyen doku filmet nézett. Nem szóltam csak leültem mellé.

-Lehet, hogy Sky bele menne, nem tagadom, de én többé nem mennék bele vele, mert... Lehet, hogy máshogy hiszed, de te vagy az első, akinek kimondtam, hogy szeretem, mert tényleg szeretlek. Amíg nem voltál köztünk...én teljesen egyedül éreztem magam. Aztán mikor felébredtél – szemébe könnyek gyűlnek és kissé másfelé fordítja a fejét. – olyan volt, mintha végre visszatért volna a másik, a hiányzó felem. Mikor először megláttalak az ajtómba, már ott tudtam, hogy nem vagy átlagos számomra. Rád néztem és a szívem majd kiugrott a helyéről és próbáltam előtted játszani a menőd, de az igazság az, hogy már akkor is mindent csak azért tettem, hogy felfigyelj rám.

-Sajnálom, hogy kiabáltam – nézek mélyen a szemébe.

-Ennyi? – kérdi kissé felháborodva.

-Mit kéne mondanom?

-Semmit, mindegy. Hagyjuk is – nevet fel mérgesen és minden figyelmét a tv-nek szentelte.

-Ne csináld már?

-Mit Maya? – még csak rám sem néz.

-Ezt...

-Én ne csináljam? Kiöntöm a szívem te meg csak annyit mondasz, bocs hogy kiabáltam – próbálja utánozni a hangom.

-Nézd, még picit zavaros a fejem. Össze vagyok zavarodva. Mire végre túlléptem rajtad addigra kiderült, hogy nincs is miért túllépnem rajtad. Mire újra szerelmes lettem, kiderült, hogy álom volt az egész. Szerinted ez milyen érzés nekem? Bízok benned, mert tényleg bízok, hisz lefeküdtem veled, de még vannak dolgok, amik nem teljesen világos.

-Szóval nálad ez a bizalom jele? Tegyük fel, csak a feltételezések kedvéért, hogy mi történt volna, ha Nicol csak egy másodpercre is kedves veled? Lefeküdtél volna vele? Egy vadidegen nővel csak azért, mert volt róla pár álmod?

-Nem álom volt – kiáltok rá.

-Nem tudom mi a fene bajod van. Én próbáltam elnéző lenni veled tekintettel az állapotodra, de többet ne emeld fel a hangod velem szembe megértetted? – kiált most már ő is, mire kissé megszeppenve bólintottam párat. – Összepakolok és visszamegyek a fehérházba. Kell egy kis egyedüllét – áll fel, mire megfogtam a kezét.

-Haragszol rám?

-Őszintén? – fordul vissza és kezeit a két combomra helyezi, így közel hajolva hozzám.

-Igen – hajtom le kissé a fejem.

-Akkor nézz a szemembe! Igen haragszom – suttogja. – Rettentően mérges vagyok, de nem csak rád. Csak egy nagyon iciri-piciri része irányul rád a haragomból, mert mióta felkeltél eddig csak gonosz voltál velem. Egyszer voltál kedves és figyelmes velem, az ágyba pedig szerintem nem ezt érdemelném, szóval ezen gondolkozz el, hogy melyik fontosabb neked, a valóság a barátnőddel, vagy a kómás képzelődéseid egy pszichopata gyilkossal?

-Persze, hogy te fontosabb vagy, de...

-A-a, majd akkor gyere utánam a szobámba ha már nem lesz ott az a de – nyom egy puszit az ajkamra és elindul a szoba felé.