Ariana szemszöge:

-Allison nem fogod elhinni mi történt – kiáltom szinte a telefonba teljesen sokkba.

-Baj van?

-Nem, nem. Maya végre magához tért, kérlek gyertek amilyen gyorsan csak tudtok.

-Miss García – szól az orvos.

-Allison mennem kell, de majd hívlak – ezzel letettem a telefont és a doktor felé fordultam. – Tessék?

-A páciens jól van, kell egy kis idő még vissza rázkódik a jelenbe, de nem lesz gond – mosolyog rám a férfi. – Ma este még bent tartjuk megfigyelésre, de holnap már vihetik haza.

-Köszönöm – rázok vele kezet és vissza is mentem Mayához.

-Szia – mosolygok rá és meg akartam csókolni, de ő elrántotta a fejét, mire kérdően rá néztem. – Jól érzed magad?

-Ne tegyél úgy, mintha nem történt volna semmi.

-Nem teljesen értem miről beszélsz...

-Nem érti – nevet fel hisztérikusan, mire leültem az ágy szélére. Meg akartam fogni a kezét, de ő elrántotta. – Hol van Nicol?

-Kit érdekel? Azóta nem hallottam róla, mióta ez történt veled.

-Hazudsz. Ő itt volt velem és segített nekem – kiált rám.

-Nem! Én voltam itt veled minden egyes nap, én várok rád már két hónapja, hogy felébredj – törlöm le a könnyeimet. Nem értem miért ilyen undok velem, hogy miért beszél így velem. Még soha nem kiabált rám. Próbáltam olyan nyugodt lenni amennyire csak lehetett.

-Hazudsz. Lefeküdtél azzal az egyetemi fiúddal és aztán a hajóúton drogot adtál és...és – hirtelen hangosan elkezd zokogni, mire nem szóltam csak szorosan megöleltem. – Engedj el – próbál eltolni magától, de én ezt nem hagyom. – Engedj el – kiabál és közben a vállam ütögeti nem túl erősen. – Kérlek engedj el – suttogja, de mikor erre sem reagáltam fejét nyakhajlatomba fúrta és tovább sírt. A hátát simogattam és kis köröket írtam le rajtam.

-Soha nem foglak elengedni és soha nem csaltalak meg, ezalatt a két hónap alatt sem. Amikor csak időm volt bejöttem hozzád. Itt ültem addig, amig a látogatási idő volt. Ezeket csak álmodtad baba.

-Nem álom volt, én tudom. Minden megtörtént. Nicol...Ő...

-Ő majdnem megölt téged, az apám hibájából, de elköltözünk. Nem megyünk vissza oda. Nem hagyom, hogy többé bántson – kissé eltoltam magamtól, hogy szemébe tudjak nézni. – Anya azt mondta, hogy hozzá költözhetünk.

-Nem!

-Nem?

-Nem. Tudom, hogy nem álmodtam. Mindenre emlékszem Ariana, eltudom neked mondani, hogy hol lakik Nicol, hogy mi van a pincéjébe, hogy hogyan néz ki a háza belülről... mindenre emlékszem. Ő nem rossz ember – mondja összezavarodva.

-De, ő maga a sátán. Bazd meg, majdnem meghaltál miatta, mivel bizonyítsam mással, ha nem ezzel?

Az ajtó hirtelen kinyílt, mire mindketten oda kaptuk a fejünket. Az emlegetett szamár lépett, be az ajtón egy csokor vörös rózsával, mire felálltam és rögtön felé indultam.

-A-a hátrébb az agarakkal – kissé széthúzza az öltönyét ezzel megmutatva a pisztolyált.

-Nicol – mosolyog rá Maya, mire a lány kissé megdöbbenve nézett és elindult felé.

-Hogy vagy drága? Ezt neked hoztam – teszi az asztalra a virágot. – Örülök, hogy nem haltál meg. Kár lett volna a csini pofidért – húzza végig kezét a lány arcán, aki lehunyja a szemét.

-Elég – morgom.

-Ne légy féltékeny Ari baba – indul meg felém, mire hátráltam. Elmosolyodik és hirtelen megragadja a kezem. – Imádom a szemeidet, főleg mikor így nézel. Annyira gyönyörűek – elfordítom az arcom, mire hangosan felnevet. – Nos lányok, én megyek is.

-Ne, még ne menj – mondja Maya, mire mindketten oda kapjuk a fejünket.

Az ajtó újra kinyílt és elég sokkan léptek be az ajtón. Név szerint Bruno, Fred, Watson és Allison.

-Nicol – szól rá rögtön a három férfi, míg Allison a lányához siet.

-Szia öcskös, jó újra látni – kacsint a fiúra. Bruno csak biccent egy aprót és kissé Watson mögé áll. Még a saját testvére is fél tőle, amit nem is csodálok.

-Ne keresd a bajt, menj haza – mondja Watson.

-Még találkozunk kis csillag – kacsint rám, majd Maya felé dob egy puszit és kisétált a szobából, mire hangosan fellélegeztem.

-Jól vagytok? Nem bántott? – kérdi Watson, mire nemlegesen megrázom a fejem akárcsak Maya.

-Honnan tudta, hogy Maya magához tért? – nézek mérgesen Brunora.

-Én vagyok a ludas. Elmondtam apádnak, ő meg minden bizonnyal nekik – forgatja meg a szemeit.

-Szevasz kiscsaj – pacsizik le Fred Mayával. – Ideje volt felébredni. Ezekkel még egy jó füves cigit sem lehet elszívni... akarom mondani cigit – javítja ki magát rögtön a fiú, mikor rájött, hogy ki áll az ágy másik oldalán.

-Vissza nőt a hajad... jól áll a kék – mosolyog rá a lány.

Egészen a látogatási idő végéig ott voltunk, mikor is kitessékeltek minket.

-Jól vagy? Nagyon csendben voltál... - mondja Watson miközben az autómhoz kísér, ahol Albert várt rám.

-Maya azt hiszi rossz ember vagyok!

-Biztos nem hisz ilyent.

-Te nem tudod miket mondott nekem. Valótlan dolgokat állított rólam. Nem tudom milyen másik dimenzióba élt, mielőtt felébredt, de basszus... szereti Nicolt, te nem láttad milyen szemekkel nézett rá mikor belépett és rám milyen megvetéssel, pedig nem tettem semmit – fakadok ki a férfinak, aki szorosan megölelt.

-Adj neki időt kölyök. Nem lesz semmi baj, rendben?

-Holnap én szeretnék érte eljönni – törlöm meg a könnyeimet és beszállok az autóba.

-Ezt Allisonnal beszéld meg otthon – kissé megütögeti az autó oldalát ezzel jelt adva Albertnek, hogy induljon.

Az este folyamán megtudtam beszélni Ali-vel, hogy én mehessek a lányáért, így nyugodttan mentem aludni.

Maya szemszöge:

Másnap mikor felkeltem a telefonomért nyúltam és rögtön a névjegyzékek között kezdtem kutakodni. Nincs itt Nicol száma, nincs tőle üzenetem és messengeren sincs kamu fiókja. Nem lehet, hogy csak képzeltem volna azt a sok mindent. Lehetetlen. Na meg ha nem ismerne akkor honnan tudná, hogy a vörös rózsa az egyik kedvencem? Ennek semmi értelme.

-Szia – nyit be Ariana az ajtón.

-Helló – forgatom meg a szemeimet.

-Hoztam neked ruhákat. Ha átöltöztél mehetünk is – teszi mellém a kis nejlon táskát, amibe ruhák voltak.

-Úgy volt Watson jön értem.

-Dolga akadt és amúgy is lenne, mit megbeszélnünk – erőltet magára egy mosolyt, mire bólintok egy aprót és ahogy elfordult neki is álltam öltözködni. – Hogy érzed magad? – kérdi miközben az autó felé mentünk.

-Össze vagyok zavarodva – mondom őszintén.

-Nézd, nem tudom mi történt veled még kómába voltál sem azt, hogy milyen lehetett ott lenni – kinyissa a kocsiajtót, de én nem ültem be. Vissza csuktam az ajtót és hátam az autónak támasztom.

-Szóval azt hiszed azt egészet csak kitaláltam? Ez tegnap történt – húzom fel a felsőmet, ahol ott volt a sebhely, de már csak halványan, mire rögtön a lány szemébe néztem. Nem szólt semmit, csak megfogta a kezem és visszahúzta a felsőmet.

-Hogy nézett ki a pince?

-Tessék?

-Nicol házába, hogy nézett ki a pince?

-Volt ott két vasajtó, az egyik kék volt a másik piros – a lány kissé elfehéredik, majd mérgesen átsétál az autó másik oldalára és beszál. Nem értettem mi történik, így én is beszálltam mellé. A kormányt olyan erősen szorította, hogy ujjai elfehéredtek. Nem nézett rá, de láttam, hogy arcán végig folyik pár könnycsepp. Lassan megfogtam az arcát és kényszerítettem, hogy rám nézzen, de ő lehunyta a szemét, mély levegőt vett és végre belenézhettem a két gyönyörű, barna szempárba, amibe fájdalmat véltem felfedezni. – Baj van?

-Én voltam a piros ajtó mögött Maya. El kell nekem hinned, hogy Nicol gonosz, beteg, nárcisztikus és egyben szadista vagy ha nekem nem hiszel kérdezz meg bárki mást. Nem bízhatsz benne.

-De velem kedves volt!

-Igazad van. Kedvesen össze veretett aztán kedvesen megkéselt... Sajnálom. Nem akartam kiabálni. Nézd hiszek a halálon túli életbe ezért elhiszem azt is, hogy te ezalatt a két hónap alatt egy más világba éltél, amiben nem tudom miért, de én voltam a rossz és ő pedig a jó, de most már felébredtél és ez a valóság.

-Add a telefonod! – kérdően rám néz, de azért felém nyújtja azt. – Hogy hívták azt az egyetemista fiút, akivel akkor voltál mikor megismerkedtünk?

-Dylen – vonja meg a vállát, mire beírtam a keresőbe, ahol rögtön kidobta. Felhívtam és kihangosítottam. A lány nem tűnt idegesnek, ami picit megnyugtatott, hisz ezek szerint nincs mit titkolnia.

-Mi van Ariana? – szól bele egy rekedtes hang.

-Szia mikor voltatok utoljára együtt szexuálisan? – kérdi a lány, mire a fiú felnevet.

-Szia Maya, sok jót hallottam már rólad na, de hogy féltékeny lennél azt nem. Egyébként akkor amikor össze jöttetek. Az volt az utolsó.

-Oké szia – nyomom ki a hívást majd beírtam Sky nevét, mire a lány felnevet.

-Akárkit felhívhatsz miattam, senki sem voltam mert szeretlek Maya, szerelmes vagyok beléd – simítja meg a kezem, mire benyomta a hívás gombot.

-Te kérdezd meg tőle – mondom, mire bólint egy aprót.

-Szia Skyler – köszön bele rögtön a telefonba.

-Hali gali szexi bébi – nevet bele, mire megforgatom a szemeimet, ami látszólag tetszett Arianának, hisz akkora mosoly jelent meg az arcán, hogy az összes foga kilátszódott.

-Mikor is szexeltünk utoljára?

-Fú, bazmeg kérdez egyszerűbbet. Az előtt, hogy Miss én soha nem leszek szerelmes bele szeret volna a testőrébe– gondolkodik el, mire A, rögtön rám néz amolyan én megmondtam tekintettel. – Pedig én bármikor benne lennék akár egy hármasba is ha be invitáltok – nevet tovább a lány.

-Álmodba nyomikám. Majd még beszélgetünk, jó legyél – köszön el.

-Mit csináltál két hónapig? – kérdem a következő kérdést.

-Megmutatom – kacsint rám és elindítja az autót. 

Sziasztok! Kicsit bénácska rész lett ne haragudjatok. Jövőhét után végre már száz százalékosan tudok majd az írásra fókuszálni és igyekszem izgalmasabb részeket hozni. Köszönöm a türelmeteket és a támogatásotokat. Aki pedig velem együtt fog szenvedni jövő héten az írásbelin sok szerencsét neki. U.i.: Sose hagyjon el benneteket a remény😂❤