-Nagyon szép ez az autó – mondom és elfordítom a kulcsot, mire a motor hangosan felbúg.

-És hangos is, mint én – kacsint rám, mire hitetlenkedve megrázom a fejem.

Ő halkan felnevet rajtam, de nem törődtem vele. Kitoltattam a garázsból, majd ki a kapun és Ariana már mondta is az irányt.

Egy plázába mentünk. A parkolóba leálltam a kocsival és lezártam azt. Kiszálltunk és rögtön Ariana mellé sétáltam.

-Máskor gyere nyugodtan civilbe – néz végig rajtam, majd túl közel lép, mire még levegőt se mertem venni. Orrunk szinte össze ért. Nem mertem máshova nézni csak a szemébe, viszont ő nem zavartatta magát. Szemével végig ajkamat pásztázta, majd lassan fülemhez hajol. – Bár nagyon jól áll ez a szett – suttogja fülembe, mire egész testem libabőrös lett.

Mire feleszméltem Ariana már a parkoló másik felében járt. Mi a fene van velem? Miért van rám ilyen hatással ez a lány? Vajon ő a lányokhoz vonzódik? Lehet bejövök neki? De ő a főnököm és nem mellesleg az elnök lány. Tuti csak túlságosan unatkozik és játszadozik.

Gyorsan utána szaladtam. Mikor mellé értem halkan felnevet.

-Mesélj magadról Maya...

-Hát elég unalmas az életem – gondolkodom el.

A telefonom hirtelen elkezd csörögni, mire kiveszem a zsebemből. Will volt az, mire hangosan felsóhajtottam. Lehalkítottam a készüléket és vissza csúsztattam a zsebembe.

-Elnézést – erőltetek magamra egy mosolyt.

-Vedd fel nyugodtan.

-Nem gond?

-Öt perc elég? – kérdi, mire hevesen bólintok párat.

Kissé a falhoz húzódom és felvettem a még mindig várakozó Will hívását.

-Szia – köszönök halkan.

-Szia. Minden oké? Nem jöttél suliba és estem sem hívtál és vissza sem írtál. Az osztályfőnök azt mondta, hogy anyukád kivett a suliból. Miért? Ez az miattam van? Én sajnálom, ha valamit rosszul csináltam vagy fájdalmat okoztam. Én tényleg próbáltam gyengéd lenni – kezd el rögtön mentegetőzni.

-Will szakítsunk...

-Ugyan már Maya. Kérlek, ennyire rossz nem lehetett – kínjába felnevet a fiú és szinte biztos voltam bene, hogy hajába túrt.

-Nem volt rossz Will. Ez nem a te hibád. Én új életet kezdtem anyával, messze a régi élettől. Nem mondhatok semmit, vagyis nem tudom mit mondhatok. A lényeg, hogy én nem tudom tovább folytatni veled ezt a dolgot.

-Mayaaa – mondja a nevemet nevetve, mintha csak egy rossz viccet meséltem volna neki.

-Ne! Will kérlek, ne tedd ezt még nehezebbé. Vége, ennyi volt – mondom és szemembe könnyek szöktek.

Nagyon szeretem Willt, de azt hiszem, hogy soha nem voltam belé szerelmes és így ez megmagyarázná, hogy miért nem élveztem a szexet vele.

-Ennyit ér neked két év? – kezd el szipogni, mire szívem majd meg szakad. – Tudod mit? – kérdi mérgesen. – Kurvára szar voltál az ágyba és kurvára megkaphatok bárkit, akit csak akarok. Tudod miért Maya? Mert jól nézek ki, okos vagyok és még sportolok is. Bármelyik lány ölne értem és örülnének, ha járhatnának velem. Szóval baszd meg, én szakítok veled. Úgy is kezdtelek unni. A soha viszont nem látásra Stuart – vágja rám a telefont.

Letöröltem a könnyeimet, nagy levegőt vettem és egy mosolyt erőltettem magamra. Így könnyebb lesz neki túl lépni. Na meg amúgy is igaza van. Mármint tudom, hogy a legtöbb lány oda van érte, ami érthető is. Most már szabad és találhat magának egy lányt, aki szerelmes lesz belé, akivel boldog lesz.

A telefonomat vissza csúsztattam a zsebembe és megfordultam. Ariana türelmesen várt és kissé idegesen ajkába harapott.

-Nem direkt, de hallottam mi történt. Sajnálom – néz a szemembe.

-Ez már csak ilyen – nevetek fel kínosan.

-Szerintem nem lehetsz olyan rossz az ágyba, sőt... – suttogja, mikor elmegy mellettem.

Nem tudtam, hogy hova tegyem ezeket a megjegyzéseit. Természetesen jól estek a szavai, de fogalmam sem volt, hogy miért mondja ezeket, hogy mit akar ezzel elérni, hogy mit takarnak a szavait. Lehetséges, hogy mindenkivel ilyen? Hát sakkor nem nagyon unatkoznak mellette a barátai, az is biztos.

Bementünk a plázába. Először egy ruha üzletbe mentünk. Körbe nézett, majd a számára tetszetős ruhákat leakasztotta és a próba fülke felé indult. Én kint vártam a fülke előtt.

-Maya – kiált Ariana kétségbeesetten. Rögtön elhúztam a függönyt és bementem.

A lány ott állt egy szűk rövid nadrágba, amiből fél segge kilógott és egy fehér topba, ami alól kilátszódott lapos hasa és az anyag teljesen ráfeszült a mellkasára.

-Baj van? – kérdem és gyorsan a függöny felé fordulok és visszahúzom azt, hogy ne lássa meg senki más Arianat.

-Szerinted jól áll? – kérdi csábosan.

-Igen – mondom még mindig a függönyt nézve.

Halkan felnevet. Megérzetem kezét a csípőmön, mire össze rezzentem és hangosan kifújtam a bent tartott levegőt. Ariana felkuncog és lassan maga felé fordított. Keze még mindig a derekamon volt, ezért megfogtam azokat és levettem magamról.

Csak a szemébe néztem, ami neki is feltűnt és mosolyogva hátrébb lépett pár lépést. A tükör felé fordult és végig mérte magát, akár csak én. A tükörből mélyen szemembe nézett, mire elkaptam a tekintetemet. Lassan újra felém fordul és elindul felém. Túl közel sétált. Éreztem levegővételét az arcomon.

-Igazad van, szerintem is jól áll. Kimehetsz Maya – simít végig az arcomon, mire elfordítom azt és szinte rögtön kiszaladtam.

Türelmesen vártam rá, míg felpróbálta az összes ruhát, ami megtetszett neki.

Összesen vagy három ruha üzletbe mentünk be és több cipős üzletbe is. A kezeim már tele voltak a táskáival és a cipős dobozokkal. Be kell, hogy valljam a kezeim már eléggé zsibbadtak a sok holmi miatt és alig vártam, hogy végre kiérjünk innen.

-Hogy vagy Maya? Bírod meg?

-Hát hogyne – erőltetek magamra egy mosolyt, amit minden bizonnyal nem is látott, hisz a dobozok az orrom közepéig tornyosulnak.

-Dobjuk be ezeket a kocsiba, aztán jöjjünk vissza. Még pár helyre be akarok menni – mondja, mire a képzeletbe fejbe lőttem magam.

Hogy bír ennyit vásárolni? Én már az első ruha üzletnél meguntam ezt az egészet. Soha nem voltam valami nagy vásárlós. Mindig bementem az üzletbe, 10 perc alatt körbe jártam, ami tetszett megvettem és jöttem is ki.

Mikor bepakoltunk a kocsiba, visszamentünk és Ariana egy fehérnemű bolt felé indult. Szem forgatva utána mentem.

-Mit gondolsz erről Maya? – tart felém egy vörös színű fehérneműt.

-Elég kihívó.

-Szerinted jól állna nekem? – méri magához a lány és kissé elkezd pózolni, mire elmosolyodtam és bólintottam párat. – Akkor megveszem – kacsint rám.

Ariana szó szerint tele dobálta fehérneművel a kis kosárkát. Próbáltam diszkrét lenni és nem nézni, hogy miket vesz, de nagyon soknál kérdezte a véleményem, ezért ez szinte lehetetlennek bizonyult.

Kifizette a dolgokat és már távoztunk is az üzletből. Ariana rám mosolyog és felém nyúl, de én reflex szerűjen kitérek előle.

-Mit szeretnél enni? – nevet fel halkan az előző mozdulatom miatt.

-Nem kér...

-Nem fogadok el nemleges választ Maya, ezt tanuld meg. Vagy te mondod meg mit kérsz, vagy én választom ki az ebédet – vonja meg a vállát lazán.

-Miből lehet választani? – kérdem, mire elmosolyodik és elgondolkodik.

Fogalmam sincs, hogy mi járhatott a fejébe, de arca ki vörösödik, megnyalja alsó ajkát és kissé meg is harapja azt. Mikor feleszmélt mosolyogva rám néz.

-Menjünk mekibe, az jó lesz neked is?

Bólintottam párat. Visszamentünk a kocsihoz és már mentünk is a gyors étterem felé.

-Na és Maya mond csak. Vonzónak találod a lányokat? – néz rám, mire arcomat elönti a pír és kérdően rá nézek, majd gyorsan vissza az útra.

-Hát nem tudom. Soha nem gondoltam úgy a lányokra. Természetesen, ha meglátok valakit, akit szépnek tartok, akkor bennem van az az érzés, hogy bárcsak így néznék ki – mondom, mire halkan felnevet.

-Szerintem te tökéletes vagy úgy ahogy vagy – néz rám, mire érzem, hogy egyre vörösebb lesz az arcom. - Szerinted én vonzó vagyok?

-Természetesen – nevetek fel kissé kínosan.

Mikor megérkeztünk leparkoltam, majd bementünk az épületbe. Beütöttök a rendelésünket a gépbe és még vártunk, leültünk egy asztalhoz.

-Szóval még mindig nem mesélsz magadról? – kérdi mosolyogva.

-Hát tényleg nem tudom, hogy mit mondhatnák. A te életed biztos izgalmasabb és érdekesebb.

-Nos mit is mondhatnák? Huszonegy éves vagyok, másodéves egyetemista. Tudtad, hogy apám az elnök? – kérdi, mire egyszerre felnevetünk.

-Az én apukám mindenféle harcművészetet oktatott, ez mellett profi bokszoló volt és egy autós műhelye is volt, ahol együtt bütyköltünk autókat. Az egyik meccse közben halt meg a ringbe, öt éve. Az ellenfél csalt. A szünetet jelző harang már felcsendül, mikor a férfi támadt. Apa ráesett a székre és betört a koponyája. Az első sorban ültem és nem tudtam mi történik, csak láttam a sok vért és...

-Sajnálom – fogja meg az asztalon lévő kezemet, mire mélyen szemébe néztem.

-Bocsánat, nem tudom, hogy miért mondtam el – nevetek fel kínosan.

Erről soha nem szerettem beszélni és nem is szoktam. Viszont nem tudom miért most csak úgy kicsúszott. Olyan érzésem volt, mintha bízhatnák Arianaba, de nem tudom miért éreztem ezt, hisz még csak mondhatni, hogy ma ismertem meg.

-Szóval ezért tudsz ilyen jól küzdeni? Tudod, kicsit utánad kérdeztem. Jim három legjobb emberét győzted le egyszerre. Azért az nem semmi kislány.

-Azt említették, hogy nem voltam túl józan? – kérdem, mire eltátja a száját csodálkozva.

-Részegen győzted le őket? Most sokkal nagyobb biztonságba érzem magam – mosolyog rám és elkezdi a kezem cirógatni, mire az egész karom libabőrös lett, amit minden bizonnyal ő is észrevett, de nem hagyta abba.

Testemen valami fura bizsergés futott át. Ariana a szemembe nézett, mire a hasam bukfencezett egy hatalmasat. Hát ez volna az az érzés amiről mindenki beszél? Ezek volnának a pillangók?