-Ma aludj itt – jelenti kis és feláll a székről majd elkezd össze pakolni.

-Jössz velem zuhanyozni? – ülök fel és csábosan rá nézek. Végig mérte felsőtestem és elkezdte ajkát harapdálni, majd felnevet.

-Bármennyire is csábítóan hangzik nem. Nyugodtan használj, amit csak szeretnél a házba. Nekem még el kell intéznem pár dolgot – mondja, mire felálltam és az emelet felé indultam. Gyorsan lefürödtem, rendbe szedtem magam és már be is bújtam Nicol hatalmas és pihe puha ágyikójába.

-Ariana te mit keresel itt? – kérdem mikor felkeltem és megláttam, hogy Ariana az ágy szélén ül.

-Nagyon aggódtam érted. Nicol este felhívta apát, hogy mi történt veled. Jól vagy? – fekszik be mellém tisztes távolba.

-Igen – mondom összezavarodva.

-Muszáj elmondanom valamit.

-Mond csak!

-Nagyon szeretlek Maya, szerelmes vagyok beléd és ez soha nem fog változni – lassan közelebb hajol, mire lehunytam a szemem és bezártam a köztünk lévő távolságot.

-Tudod ez picit fáj – hallom meg Nicol hangját, mire kinyitom a szemem. Csak egy álom volt. Nincs itt Ariana, csak Nicol, aki valamit a laptopján dolgozik. Rögtön közelebb bújtam hozzá.

-Micsoda?

-Hogy velem fekszel egy ágyba, de róla álmodozol. Nagyon össze lehetsz zavarodva kislány – nevet fel, de mintha mégis szomorú volna.

-Össze voltam, mert azt hittem, hogy azért nem akarsz kapcsolatot, mert csak játszol velem, de most már, hogy tudom az igazat és nem vagyok összezavarodva.

-Ez vicces, mert engem eléggé összezavarsz – elmosolyodtam és még közelebb bújtam, ha ez lehetséges. Láttom, hogy valamit nagyon ír a gépbe, de mivel még álmos voltam nem nagyon akartam olvasni.

-Mi ez?

-Részvétel nyilvánítás a tegnap elhunytak családjainak – sóhajt fel hangosan, mire lassan felnéztem rá. Láttom, hogy szemébe gyűlnek a könnycseppek, de még sem hagyja el egycsepp sem a szemét. Elvettem tőle a gépet és szorosan megöleltem.

-Mit csinálsz?

-Sírj – suttogom a fülébe, mire szinte rögtön éreztem, hogy csupasz vállamon végig folyik pár könnycsepp. Nem szóltam, nem néztem rá, csak a hátát cirógattam amig meg nem nyugodott.

-Köszönöm – hajol kicsit el tőlem és elkezdte arcom cirógatni, mire lehunytam a szemem. – Tegnap felhoztad az első találkozásunkat. Még nem kértem bocsánatot az ott történtek miatt. Majdnem meghaltál és most még is itt fekszel az ágyamba.

-Tudod mit mondanak...tarts közel a barátaidat, az ellenségeidet pedig még közelebb – egyszerre felnevetünk, majd kissé megüti a vállam.

-Szóval az ellenséged vagyok?

-Soha nem voltál az – lassan elindulok felé, mire elmosolyodik és lehunyja a szemét majd bezárja a köztünk lévő rést. Csak egy ártatlan, lágy csókot akartam neki adni, de nagyon elkapott a hév.

-Ennyire beindultál az Arianával kapcsolatos álmodtól? – kezdi el nyakam csókolgatni.

-Tőled indultam be – kissé elnyomom magamtól. – Figyelj csak. Tudom és megértem, hogy nem lehet kapcsolatod, de mit szólnál ha... mondjuk...

-Nem csak szexelnénk egyfolytában? Benne vagyok – kacsint rám. – Ma még szabadod van szóval, maradj velem – simítja meg az arcomat, mire elmosolyodtam és bólintottam párat.

Nagyon jól alakult a nap. Egész végig nevettünk, szórakoztunk. Szinte már el is feledkeztem, hogy milyen jó érzés ez, mikor csak nevetsz és nem aggódsz semmin. Rettentően élvezetes nap volt és délután, mikor Nicol kirakott a fehérház előtt azt kívántam, bár soha ne lett volna vége, de ideje visszatérnem a valóságba.

-Szia Maya – kiált rám valaki miközben épp a kis ház felé megyek. Hátra fordultam majd elmosolyodtam mikor megláttam Arianat. Egy szürke melegítő nadrág és egy rózsaszín póló volt rajta, de mindkettő hatalmas volt rá.

-Szia – köszönök vissza és elővettem a zsebemből egy szál cigit.

-Képzeld tovább jutottam a játékba – mondja izgatottan.

-Ügyes vagy.

-Figyelj csak...arra gondoltam, hogy...ha esetleg nem túl nagy kérés... - láttom, hogy gondolkodik a szavakon.

-Csak nyögd ki.

-Megtanítasz úszni?

-Eddig hallani sem akartál erről.

-Tudom, de szeretnék megtanulni és öröm volna tőled tanulni, mert te nagyon jól úszol.

-Rendben, de cserébe kérek valamit.

-Bármit – vágja rá rögtön, mire halkan felnevetek.

-A botos feladatok még mindig nem mennek.

-Majd elküldöm az órarendem és egyeztetünk – kacsint rám és együtt mentünk tovább.

-Nem sértésből vagy valami, de miért jössz erre felé?

-Jaj, Allisonnal sütni fogunk, de ha téged zavar akkor nem megyek. Majd áttetem máskorra ezt a programot.

-Ne. Mármint...vele van programod szóval nyugodtan gyere, engem nem zavar – mosolygok rá. Egyszerre léptünk be a házba.

-Szia anyu, pót apu.

-Nem vicces – szólnak rám egyszerre, mire mind a négyen felnevettünk.

-Felmegyek a szobámba, nagyon fáradt vagyok – hazudok, ami anyának rögtön feltűnt, de szólt csak bólintott. Igazából csak nem akarok Arianával egy légtérbe lenni, mert félek, hogy ha láttom, hogy megváltozott újra elkezdek iránta érezni dolgokat és az most nem volna a legjobb tekintettel arra, hogy milyen jól alakulnak a dolgok Nicollal.

Bedőltem az ágyba és egy picit talán el is szundítottam, hisz hatalmas nevetésre riadtam fel, mire a telefonomért nyúltam. Már este hét óra volt. Ki keltem az ágyból és a fürdőbe mentem. Becsuktam az ajtót és levettem a felsőm. Nicol szép munkát végzett, szinte jobban össze foltozott, mint bármelyik másik doki.

Az ajtó hirtelen kinyílt, mire felnéztem a tükörbe. Ariana állt ott és szemei szinte csillogtak, ahogy meglátott, majd lejjebb nézett és mikor meglátta a varratott, rögtön aggódó arcot vágott. Becsukta az ajtót és felém sétált. Megfordított és leguggolt elém, hogy jobban szemügyre tudja venni. Láttam komótos mozgásán, hogy minden bizonnyal ittak anyuval és Arianat ismerve, neki elég pár pohárka a bódult állapothoz.

Lassan elkezdte cirógatni, mire nyeltem egy nagyot. Hirtelen felnézett rám hatalmas barna szemeivel, mire kissé eltátom a szám. Pont úgy nézett rám, mint az első együtt töltött éjszakánkon. Egy lágy csókot lehelt a sebre, majd lassan feláll, amibe kicsit segítenem kellett neki. Kezét csupasz derekamra tette, mire kissé megremegtem. Nem szólt semmit csak homlokát az enyémhez támasztotta. Kissé közelebb lépett, mire éreztem, hogy az ő teste ugyan úgy lángol, mint az enyém.

-Ránk férne egy hideg zuhany – nevet fel és hirtelen ellép tőlem. – Gond volna, ha ma a szobádba aludnék? Van hálózsákom – ezzel a mondattal kimegy a fürdőből.

Te jó ég, mi a fene volt ez? Miért bénultam így meg a közelébe? Gyorsan levetkőztem és lezuhanyoztam olyan hideg vízbe, hogy az már szinte szúrta a bőrömet, majd felvettem egy trikót és egy rövid nadrágot. Mikor bementem a szobába kissé elmosolyodtam, mert Ariana tényleg egy hálózsákban aludt. Vagyis inkább mellette, hisz fél teste a hideg parkettán volt.

-Ariana – suttogom és lassan elkezdem a vállát rázni.

-Hmm... mi a baj? – kérdi kómásan.

-Gyere az ágyba, meg fogsz fázni – nyújtom felé a kezemet, amit el is fogad és szinte fél álomba követ az ágyig. Mikor ott voltunk szó szerint bele dőlt, amin elmosolyodtam. Bebújtam én is, majd betakartam őt.

-Maya – mondja, mire lassan felé fordulok. – Nem tudok nélküled élni. Próbáltam, de egyszerűen annyira szeretlek, hogy bármit meg tennék érted – arcán végig folyik pár könnycsepp. – Tudod nagyon szar látni, hogy te ilyen gyorsan túl léptél rajtam.

-Nem léptem túl rajtad és hidd el nekem sem könnyű – hangosan kifújom a levegőt és próbálom nem elsírni magam.

-Aludjunk – simítja meg az arcom. – Holnap új nap kezdődik. Ha felkelsz én ugyan úgy itt leszek melletted, pont, mint mindig és ugyan így foglak szeretne, mert az érzéseim soha nem fognak változni. Jó éjt Maya – nyom egy puszit az ajkamra, mire elmosolyodtam és én pedig a homlokára nyomtam egy puszit. Elfordultam a jobb oldalamra és már aludtam is, mint a bunda.

Reggel szörnyű fejfájásra keltem. Kinyitottam a szemem, mire a megszokott kék plafont helyett fehéret láttam. Megakartam dörzsöli a szemem, de valami szúró érzést éreztem a kezembe, mire lenéztem. Mi a fene? Ez infúzió? Minden forgott velem és a hülye fejfájás szinte elviselhetetlen volt. Felültem. Egy korházba vagyok. Mi a fene történt már megint? Oldalra fordítom a fejem, mire láttom, hogy Ariana a korházi székbe ül és tátott szájjal, elfehéredve néz rám.

-Szia!? – a lány felállt, majd hirtelen összeesett, mire rögtön kitéptem az infúziót a kezemből, mire a gépek szinte fülsüketítő hangon kezdetek sípolni. Épp leszálltam volna az ágyról, mikor is két orvos jött be. Az egyik hozzám futott és rögtön vissza nyomott az ágyba, még a másik Arianához.

-Hogy érzi magát? – vesz elő egy elemlámpát, mire kissé hunyorítottam, de próbáltam azt követni a szememmel. – A pupilla reflexek jók.

-Valaki elmondja, hogy mi a fene folyik itt? – Ariannát felsegíti az orvos, majd mikor meglátt szemébe könnyek szöknek és rögtön megcsókol, amit nem viszonzom.

-Kómába estél...még a bálon – mondja a lány kissé összezavarodva.

-Igen, de abból már lassan egy hónapja felkeltem.

-Nem! Két hónapja itt fekszel – mondja, mire hirtelen minden elfeketedett. 

Sziasztok. Tudom, megint sokat kihagytam és sajnálom, de esküszöm jó indokom van rá. Sajnos elrepedt az ujjam és már egy ideje gipszben van és így elég kényelmetlen írni, mert mire leírok három mondatott elzsibbad a kezem. A másik és egyben a fő ok, az pedig ugye az érettségi. Most az elég fontos és el hihetitek, én vagyok a legszomorúbb, hogy nincs annyi időm írni, de majd most szünetbe megpróbálom kicsit behozni magam. Pihenjetek sokat és élvezzétek a szünetet. Majd még jelentkezem sziasztok!