Az ajtó hirtelen kinyitódott, mire egyszerre kaptuk oda a fejünket. Egy megkötözött, csurom véres ember esett, be az ajtón, mögötte pedig két férfi.

-Elkaptuk az árulót. Mi legyen vele főnök? – kérdi az egyik, mire Nicolra néztem, aki elégedetten bólintott párat.

Csak a férfit néztem megbabonázva, akit nagyon csúnyán elintéztek. Még az arcát sem láttam rendesen a sok vértől, sőt ha jól láttam még a körmei is le voltak tépve egy-két ujjáról.

-Hey babygirl, figyelj rám! – kiált rám kissé erélyesebben, hogy vissza zökkentsen. – Ő rossz ember oké? – nem szóltam csak néztem rám. Vesz egy nagy levegőt majd elmosolyodik és elkezdi arcom cirógatni. – Sajnálom kedvesem, hogy így kellett véget érnie a randevúnak, de most haza kell menned. Haza tudsz vezetni?

-Azt...azt hiszem!

-Segíts kérlek – mondja nyöszörögve a férfi, mire rögtön felé kaptam a fejem. A két mellette álló egyszerre rúgtak bele, mire a földön fekvő még jobban összehúztam magát, ha ez lehetséges.

-Maya, az autóban van a kulcs. Menj haza és ahogy haza értél írj nekem egy sms-t rendben? – felálltam, de a lábaim egyszerűen nem mozdultak. Földbe gyökerezve néztem a férfit, aki szinte könyörgött a szemeivel.

-Mit csinált, hogy ezt tettétek vele? – kérdem csalódottan a lánytól.

-Elkövette a legnagyobb bűnt, amit csak ellehet. Elárult és kiszellőztette mindenemet a másik bandának.

A férfi hirtelen felnevet, majd füttyent egy hatalmasat, mire az ablak hirtelen betört. Minden olyan gyorsan történt. Nicol szinte rögtön a földre tepert és egész testével óvta az enyém. Hallom a folyamatos lövéseket, amik szinte fül süketítők. Láttom, hogy Nicol a telefonján babrál és, hogy valakinek ír. Az ajtót hirtelen berúgták és a két férfit azonnal agyonlőtték. Egy csomóan bejöttek a házba, mire Nicolra néztem félve. Ő egyáltalán nem tűnt riadtnak. Sőt szinte már meg ijesztett az, hogy mennyire nyugodt volt.

-Lám...lám – hallok meg egy mély hangot, mire Nicol felemeli a kezeit és lassan feláll. Biccent a fejével, mire én is követtem a példáját és csak ekkor tűnt fel, hogy a ruhám csurom véres. Nicol követte a tekintetemet és mikor meglátta, akkor rögtön értem kapott, de ekkor újra lőttek, mire Nicol mérgesen a férfire nézett, aki kábé az apjával lehet egyidős. Úgy tűnik ismerik egymást és a férfi élvezi, hogy kiszolgáltatott helyzetben vagyunk.

Lehet, hogy a sokk miatt vagy fogalmam sincs, hogy miért, de nem is éreztem mikor eltaláltak, sőt még szinte most sem fáj. Nem merek se mozdulni, sem nézelődni, így csak állok egyhelyben és reménykedem, hogy épp bőrrel megúszom.

-Mit akarsz Tom?

-Hogy én mit akarok? Elfogadtad az emberem, megkínoztattad most pedig minden bizonnyal még te is megkínoztad volna. Ki a kis barátnőcskéd? – kezd el felém sétálni, mire szinte elkezdtem remegni. Mikor előttem megállt jobban szemügyre tudtam venni. A férfi úgy nézett ki, mintha ő lett volna a kereszt apa. Öltöny volt rajta, haja hátra volt nyalva és volt az arcán pár régi heg.

-Ha csak egy ujjal is hozzá érsz Istenre esküszöm, hogy...

-Nyugalom kislány – biztosítsa ki a fegyvert és a homlokomhoz teszi, mire lehunytam a szemem és bár nem akartam, de arcomon végig folyt pár könnycsepp. Hangosan szedem a levegőt. Próbálok megnyugodni, de ez elég nehéz úgy, hogy egy töltött fegyvert tartanak a fejemhez. – Az testvéred lopott tőlünk, az apád átvert minket, te bántod az embereimet. Nagyon a bögyömbe vagy a családod – kiált fel hirtelen a férfi, mire lassan kinyitom a szemem. Láttom, hogy teljesen Nicol felé van fordulva, akinek keze ökölbe van.

-És mit szeretnél tőlem?

-Megnézem mennyit érsz apádnak. Szerinted oda adná a területeit az egyetlen lányáért cserébe? – a lány felnevet ezen, mire kérdően rá néztem.

-Nem. Ha én meg is hallok ott van Bruno, ha Bruno meghall ott van vagy 10 unokatesóm, ha ők meghallnak jönnek a másod unokatestvérek. Hatalmas a család – nevet fel és az ajkába harap, mire a férfi hirtelen megüti őt a pisztollyal. Hallom, hogy valami roppan, mire a lány újra felnevet és felegyenesedik. Oldalra fordul és kiköpi a vérét majd az orrához nyúl. Hirtelen oldalra rántja, mire az újra roppan egy hatalmasat, a lány pedig felszisszent.

-Szép ütés Tom. Jobban ütsz, mint egy ötéves kislány – olyan, mintha direkt hergelni a férfit.

-Neked lehet nem fáj, na de vajon neki? – hirtelen felém üt, mire reflexből kitértem előle és a bordája közé ütöttem. Ezt kihasználva Nicol kicsavarta kezéből a fegyvert, közben a férfi kezét a háta mögé csavarta, a megszerzett pisztolyt, pedig a fejéhez tartotta. A fegyveresek fele Nicolra tartotta a fegyverét, még a másik fele rám.

-Ügyes kislány. Gyere a hátam mögé – nevet fel Nicol, mire kilátszódtak véres fogai. Nem kérdeztem csak tettem, amit kért, így most már mindenki őt vette célba. – Dobjátok el vagy itt és most kiloccsantom az agyát – kiált a lány.

-Ha lemeritek tenni a fegyvert én magam öllek meg benneteket meg értettétek? – ordít torka szakadtából a férfi, mire a fegyveresek összezavarodva össze néztek majd újra célba vették Nicolt.

Hirtelen újra lövéseket hallok, mire megijedtem, hogy ránk tüzelnek, de mikor kikukkantottam Nicol mögül láttam, hogy a fegyveresek sorba hullanak el, majd az ajtón Berry jött be mögötte vagy 10 emberrel. Most már nagyon szúrt az oldalam ezért lenéztem és láttam, hogy vérfolt még nagyobb lett.

-Apa...épp jókor. Egy barátod szeretne veled beszélgetni – mondja a lány és a férfit szó szerint az apja elő löki.

Berry úgy megütötte a férfit, hogy az minden bizonnyal elájult, hisz nem kelt fel a földről.

-Ezt én elintézem. Te nézd meg Mayát – mondja Berry és kacsint egyet, mire Nicol engedelmesen bólint és felém nyújtja a kezét, amit elfogadok.

A pince felé mentünk. Itt még soha nem voltam. Lementünk a lépcsőn, ami egy szűk folyosóra vezetett, ahol csak két ajtó volt. Nicol a kéken ment be. A szoba szinte pontosan úgy nézett ki, mint DR. Maron rendelője, csak a felszerelések modernebbnek tűntek.

-Csüccs fel az asztalra és vedd le a pólód.

-Te fogod kiszedni a golyót? – kérdem kissé félve, mire a lány nevetve az ajkába harap és bólint párat.

Láttom, hogy valamit bele szív az injekcióba és elővesz egy csipeszt, kést és hasonló dolgokat.

-Igen, én fogom! – mondja magabiztosan. Levettem a felsőm, mire megindult felém a tűvel. – Wao mennyi ered van. Nálad tuti nem vacakodnak vérvételnél – nevet fel, majd a vénámba nyomja a tűt, mire ajkamba haraptam. – Fájdalom csillapító. Gyere, feküdj le – teszi le a tűt, mire lassan végig fekszem a bőr asztalon. Az asztalhoz mellé húz egy széket, egy kisasztalt és láttom, hogy valamivel leönti a kezét.

-Hányszor csináltál ilyent?

-Ez lesz az első – mondja, mire riadtan rá néztem. – Ne haragudj, béna vicc volt – nevet, mire hangosan kifújom a levegőt és hitetlenkedve megrázom a fejem. Leült a székre, mire felé fordultam.

-Honnan tudsz ilyeneket? – kérdem, mikor bele kezdett a dolgába.

-Kevesen tudják rólam, de múlt évben fejeztem be az orvosit. Tudod, én nem akartam mindig maffia vezér lenni, sőt régen utáltam az erőszakot, de vagy megszokod, vagy meghalsz. Tudod a maffia családokba vannak íratlan törvények.

-Ha nem veszed át a helyed megölnek – emlékszem vissza Fred szavaira.

-Az öcsém felvilágosított?

-Nem ő volt, hanem Fred.

-Nos igen. Szegény srácot nem egyszer úgy megverte az apja abba sem voltunk biztosak, hogy túl éli-e.

Tudtam, hogy Frednek nem jó a viszonya az apjával, de hogy az apja ilyen elmebeteg ezt nem is mondta. Lehet ezért szeret annyira a fehérháznál, ezért nem vesz ki soha szabadnapot?

-Miért pont orvosira mentél?

-Szerettem volna embereken segíteni, életeket menteni. Na meg apa is mindig erre terelgetett. Tudod szerencsére a mi apánk nem rossz ember. Ő is úgy született bele ebbe, de soha nem akarta ezt tenni, de ez van. Sajnos mindig lesznek olyan rohadék, mint pl. Fred apja, aki ezt a szabályt bármi áron betartassa. Kint is van – mutatja meg a golyót, majd egy tálkába dobja azt. – Még össze foltozlak – mosolyog rám.

-Tudod Nicol szerintem nem olyan rossz a kapcsolatunk ahhoz képest ahogy találkoztunk – halkan felnevet az emléken miközben a cérnát befűzi a tűbe.

-Tudom, hogy már ott is bejöttem neked – kacsint rám és láttom, hogy nagyon koncentrál az összevarrásnál.

-Érdekes találkozó volt az biztos – egy ideig csendben voltunk és nem szóltunk egymáshoz.

-A mai nap után remélem megérted, hogy miért nem szeretnék kapcsolatot sem nagyon közel engedni embereket – szemébe, mintha könnyek volnának, mire felemelem a kezem és megsimítottam arcát.

-Gyere ide, súgok valamit – mondom, mire fülét rögtön közelebb tolja. Elmosolyodtam. – Attól én még titokban nagyon is crushollak – nyomom egy puszit az arcára.

-Ma aludj itt – jelenti kis és feláll a székről majd elkezd össze pakolni.

-Jössz velem zuhanyozni? – ülök fel és csábosan rá nézek. Végig mérte felsőtestem és elkezdte ajkát harapdálni, majd felnevet.

-Bármennyire is csábítóan hangzik nem. Nyugodtan használj, amit csak szeretnél a házba. Nekem még el kell intéznem pár dolgot – mondja, mire felálltam és az emelet felé indultam. Gyorsan lefürödtem, rendbe szedtem magam és már be is bújtam Nicol hatalmas és pihe puha ágyikójába.

-Ariana te mit keresel itt? – kérdem mikor felkeltem és megláttam, hogy Ariana az ágy szélén ül.

-Nagyon aggódtam érted. Nicol este felhívta apát, hogy mi történt veled. Jól vagy? – fekszik be mellém tisztes távolba.

-Igen – mondom összezavarodva.

-Muszáj elmondanom valamit.

-Mond csak!

-Nagyon szeretlek Maya, szerelmes vagyok beléd és ez soha nem fog változni – lassan közelebb hajol, mire lehunytam a szemem és bezártam a köztünk lévő távolságot. 

Sziasztok! Tudom, hogy megint késtem és ezt nem tudom mással indokolni csak azzal, hogy idén érettségizem és elég sok mindent kell tanulnom, mivel nem gimis vagyok. Szóval remélem megértitek és ne haragudjatok a késésekért. Ha van valami kérdés/ kérés szokás szerint várom akár ide, akár privátba.