Másnap reggel lementem a konditerembe, ami a fehér ház pincéjében volt. Mikor benyitottam kissé meglepődtem. Ariana állt ott a szokásos edző szerelésében. Fején egy fejhallgató volt, így nem is csodálom, hogy nem hallotta az érkezésem. Kissé előre hajolt, hogy megnyújthassa a lábait, mire nyeltem egy hatalmasat és nem bírtam levenni a szemem a fenekéről. Nem tudom mi ütött belém, egyszerűen csak oda ragadtak a szemeim. A lány mintha csak megérezte volna felegyenesedik és rám néz. Láttom, hogy arca kissé kivörösödik és mosolyogva ajkába harap, a fülén lévő fejhallgatót pedig a nyakára csúsztatja.

-Szia. Ne haragudj nem tudtam, hogy edzésed van.

-Mert nincs. Csak gondoltam kiengedem a fáradt gőzt.

-Maradhatok? Nem fogok zavarni.

-Ez a te edzőtermed. Inkább nekem kellene megkérdeznem – nevetek fel és össze fogom a hajam.

-Ez esetben maradhatsz – kacsint rám és már vissza is tette a szerkezetet a fülére. Nem tudom miért, de picit bánt, hogy betartja a szavát és nem nyomul rám. Olyan rossz, hogy nem bókol, hogy nem buzerál. Hiányzik az az Ariana, de én kértem, hogy hagyjon békén szóval nem értem miért zavar ez engem ennyire.

Én is elővettem a fülhallgatóm és elkezdtem zenét hallgatni miközben edzettem. Néha-néha rá pillantottam Arianára, aki ilyenkor csak elmosolyodott vagy kissé megforgatta a szemeit. Úgy kábé egyszerre végezünk és mindketten síri csendben ültünk és nyújtottunk. A telefonom megrezzent, mire rögtön érte kaptam.

Ma érted megyek este 6 körül jött az üzenet Nicoltól, mire kissé megforgattam a szemeimet. Mit képzel magáról? Tegnap csak úgy lekoptat a szex után ma pedig, ír egy sms-t, hogy értem jön, az nélkül, hogy megkérdezné ráérek-e?

-Baj van? – kérdi a lány, aki végig fekszik a földön és kezeit a hasára teszi. Én is hasonlóképpen cselekedtem. Lefeküdtem mellé. Vállunk összeért, mire lassan felém fordult, de én csak a plafont néztem.

-Csak Nicol – a lány nem szólt csak hangosan felsóhajtott.

-Szeretnél róla beszélni?

-Éppen veled? – egyszerre felnevetünk a kérdésemen.

-Igen. Mond el mi bánt!

-Csak...nem akar kapcsolatot. Te legalább próbálkoztál.

-Az zavar, hogy nem akar kapcsolatot?

-Nem. Vagyis igen. Aj, nem tudom – nyögők fel mérgesen.

-Mi történt tegnap?

-Elkészülődtem, rendeltem pizzát, vettem ropikat. Erre alapból késett és mikor megjött akkor is csak annyi időre maradt amig lefeküdtünk.

-Kihasználva érzed magad?

-Olyasmi – suttogom.

Egy ideig nem szóltunk egymáshoz, újra kellemes csend lett közöttünk. Fogalmam sincs, hogy Ariana mire gondolhatott, de a bőre hirtelen felmelegedett. Kissé oldalra döntöm a fejem. Láttom, hogy arca is vörös és mikor meglátta, hogy nézem még jobban zavarba jött. Mi a fene van Arianával. Annyira más lett. Amig együtt voltunk szinte soha nem láttam, hogy zavarba lett volna.

Visszafeküdtem és valamiért az én testem is elkezdett valamiféle melegség szétáradni.

-Miért csinálod ezt? – kérdem kissé mérgesen és felkönyökölve felé fordulok.

-Nem csinálok semmit – annyira összezavartnak tűnt.

-És miért nem? – a kérdésemre ő is oldalra fordult. Felemelte a kezét és lassan felém nyúlt. Mikor keze az arcom előtt volt engedélyt kérően nézett rám, mire bólintottam egy aprót. A tenyere egyik fele az arcomon, másik fele pedig a nyakamon volt. Mélyen szemébe néztem, mire elkezdte hüvelyk ujjával az arcom cirógatni. Lehunytam a szemem.

-Azért nem, mert neked most időre van szükséged és én megadom ezt neked, mert rád Maya Stuart megéri várni – hagyja abba a simogatást, mire újra szemébe néztem és közelebb toltam az arcomat. Ő nem mozdult, mire hangosan felsóhajtok. – Nem azért nem csókollak meg, mert nem szeretnélek – mondja rögtön a sóhajom után. – Hanem mert tiszteletbe tartom a kérésed. Mennem kell órára – néz a faliórára, majd feláll és ott hagy egyedül a gondolataimmal.

Idegesen megfogtam a telefont és vissza írtam Nicolnak, hogy rendben. Ő mondta, hogy csak néha lefekszünk és ennyi. Ha ő kihasználhat én is kihasználhatom őt.

A nap további részében nem nagyon történt semmi. Mivel szabadnapos voltam, így egész nap csak unatkoztam. Mikor már öt óra volt elkezdtem készülődni, hogy időben meg legyek. Hat órakor pedig már kint vártam a kapu előtt, ahol pár perc után fel is bukkant a lány autója. Mikor megállt akkor beszálltam.

-Szia – indul el rögtön.

-Szia – mondom érzéstelen hanggal.

-Nézd. Minden jogod megvan, hogy haragudj rám a tegnapi miatt, de tényleg sietnem kellett.

-Oké.

-Egész este ilyen leszel?

-Talán – halkan felnevet és bólint párat.

Az út további részé csendben telt. Mikor megérkeztünk a házához egyszerre szálltunk ki, nem hagytam, hogy kinyissa nekem az ajtót. Láttom, hogy a konyhába van pár pizzás doboz és pár doboz sör, mire akaratomon kívül is elmosolyodtam, de gyorsan le is töröltem az arcomról. Nem akarom, hogy azt higgye, hogy ilyen könnyen ki tud engesztelni.

-Nem vagy éhes?

-De, majd éhen halok – támadok ajkának, mire felnevet és rögtön vissza csókol.

-Akkor együnk – harapja meg az ajkam.

-Én másra éhezem – mondom a tegnapi mondatát, mire megfogja a kezem és elkezd maga után húzni a szobájába. Az ágy felé húzott, de én megálltam, mire ő is felém fordult. – Ma én irányítok – döntöm az ágyra, mire ajkába harap és úgy néz rám. Elkezdtem levetkőzni, mire felült és rögtön magához akart húzni, de én újra az ágyra döntöm. – Maradj!

-Oh, igen is - mikor csak fehérnemű volt rajtam lassan fölé másztam. A csípőjére ültem, mire kezét rögtön a combomra vezeti. – Nem bírom ki – hirtelen maga alá fordít és már neki is látott a dolgának.

...

-Mit csinálsz? – kérdi mikor elkezdtem öltözködni.

-Haza megyek.

-De van lent pizza és sör. Azt hittem kicsit maradsz – ránt vissza az ágyba.

-Tegnap én is azt hittem – fordítom el a fejem.

-Haragszol rám? – kérdi nevetve, de továbbra sem szóltam és rá sem néztem. – Nézz a szemembe, ha beszélgetünk – teszi kezét hirtelen a nyakamra, mire megszeppenve rá néztem. – Haragszol? – kérdi újra és fölém mászik. Továbbra sem szóltam csak nézek rám. – Naa... ne haragudj – hirtelen elkezdi arcom apró puszikkal elhalmozni, mire hangosan felnevettem. Egy jó pár perc után abba hagyja és újra felegyenesedik rajtam. – Még mindig haragszol? – felvontam mindkét szemöldökömet. – Nem akartam ehhez folyamodni, de nem hagytál más választást – néz komolyan a szemembe, majd hirtelen elkezd csiklandozni, mire hangosan nevetek és próbálok szabadulni előtte, de mivel rajtam ült lehetetlen volt.

-Elég – nevetek tovább, mire abbahagyja, de ujjai még mindig csupasz oldalamon van és most már csak cirógatni. Várt egy picit amig normalizálódott a lélegzet vételem, majd újra megkérdezte a jól ismert kérdést.

-Haragszol még?

-Nem – forgatom meg a szemeimet.

-A-a, nincs szemforgatás azt utálom – egyik kezét a hasamra vezette és kissé lejjebb csúszott rajtam, így már a combjaimon ült. Csak a kezét követte a tekintetével, ami hasamat cirógatta. – Kérlek maradj! Tudom, hogy tegnap egy pöcs voltam, de azért mert rosszul sült el az egyik üzletem. Tényleg nagyon sajnálom és bármit megtennék, hogy maradj velem ma estére. Még sört is vettem.

-Te nem tűnsz sörös lánynak.

-Te viszont igen. Mit szólnál, ha felöltöznél, lemennénk a nappaliba, elindítanánk valami jó kis horrort és közben ennék és innánk?

-Ezt vegyek egy randi meghívásnak?

-Igen és én lennék a legboldogabb nő, ha igent mondanál.

-Rendben, benne vagyok – adom be a derekam, mire örömébe a levegőbe bokszol és egy gyors, cuppanós puszit után feláll és el is kezd öltözködni, én pedig követtem a példáját. Gyorsan megmelegítettük a pizzát, kivette a hűtőből a sört és már el is kezdtünk filmezni.

-Ne menj be, ne menj be – mondogassa Nicol idegesen a főszereplőnek és mikor a lány nem hallgatott rá, Nicol egy hatalmasat csapot a homlokára. – Hogy legetnek ennyire szőkék a szereplők?

-Megszólalt a szőke – jegyzem meg, mire rám néz. Mikor meglátta az arc kifejezését, hangosan felnevettem és egy csókot nyomtam az ajkára. A lány rendesen megsértődött ezen az egy mondaton, ami vicces volt.

Az ajtó hirtelen kinyitódott, mire egyszerre kaptuk oda a fejünket. Egy megkötözött, csurom véres ember esett, be az ajtón, mögötte pedig két férfi.

-Elkaptuk az árulót. Mi legyen vele főnök? – kérdi az egyik, mire Nicolra néztem, aki elégedetten bólintott párat.