Elindítottunk egy katonás játékot, amit ketten tudtunk játszani. Teljesen bele éltem magam a játékba, ami Arianaval picit nehéz volt, hisz folyton meg kellett mentenem, mert szinte percenként lőtték le őt. Arra lettem figyelmes, hogy a telefonom egyre jobban zümmög a zsebembe.

-Nem veszed fel? – állítja meg a játékot a lány.

-De igen – mosolygok rá és előveszem a telefont. Gondolom meglátta a telefon kijelzőn a nevet, mert hangosan felsóhajt és rögtön elkezd a telefonján kockulni. – Szia! – szólok bele a telefonba.

-Szia szexi hölgyike. Hogy vagy? – kérdi Nicol.

-Épp dolgozom – vakarom meg kínosan a tarkóm.

-Igen tudom. Csak azt hittem unatkozol. Ariana elég uncsi.

-Igazából most jól megvagyunk. Épp játszunk az új játékával.

-Jobb, mint az én játékom volt? – nevet fel, mire arcom kivörösödik.

-Most megyek. Később átjössz? Anya nem lesz otthon.

-Felhívsz a szobádba?

-Olyasmi – harapok ajkamra.

-Rendben Maya. Este hétre ott leszek. Jó legyél szia – köszön el és már le is teszi mielőtt én is megtehetném ezt.

-Játszhatunk tovább? – nézek Arianára.

-Igen – erőltet magára egy mosolyt, amit viszonzok.

Nem tudom mennyi ideig játszhattunk, de dörömbölésre lettem figyelmes. Arianára néztem, mire megvonta a vállát és újra leállítja a játékot most már idegesen, amin elmosolyodtam. Hisz Ariana folyton azt mondogatta, hogy nem érti az emberek, hogy tudnak bele merülni ilyen hülyeségekbe, most pedig annyira bele élte magát, hogy néha többször kellett szólongatnom, mire figyelt rám.

Felálltam, kissé kinyújtózkodtam, mivel teljesen elzsibbadtam és az ajtó felé mentem. Mikor kinyitottam az elnök állt ott kissé mérgesen.

-Maya épp téged kereslek, gyere – ragadja meg a karom és szó szerint kirángat az ajtón. – Mi ez az egész? Azt hittem szakítottatok.

-Igen.

-Akkor miért vagy egész nap a szobájába?

-Csak játszunk a play stationön, amit most rendelt. Nem csináltunk semmi olyant.

-És tegnap miért volt nálatok?

-Elnök úr, őszintén mondom, hogy nem tudom. Én csak hajnalban értem haza és ezt akár a kamerákon is visszanézheti.

-Ne haragudj, hogy kiakadtam csak nem szeretem ha hazudnak nekem.

-Én soha nem hazudtam magának.

-Tudom és sajnálom. Csak tudod ha a lányomról van szó akkor...

-Elnézést, hogy közebe szólok, de Arianának igaza van. Már nagy lány és maga még is úgy viselkedik, mintha egy tíz éves kislányról lenne szó. Tudom, hogy nehéz anya is folyton ezt hajtogatja, de már felnőttünk. Már nem vagyunk kis, törékeny kamaszok. Felnőtként gondolkodunk, ezt láthatja a viszonyunkból is Arianaval. Utálhatnánk egymást, de mi még is együtt játszunk. Na meg Ariana nem csak, hogy felnőt is, de kitűnő harcos. Még engem is simán lenyom, amit fáj beismernem – nevetek fel, de mikor megláttam az elnök arcát abba hagytam. – Elnézést, ha valami bántót mondtam, de ezt már muszáj volt kimondanom.

-Menj vissza és vigyázz a lányomra – ezzel tovább sétál, én pedig visszamentem a szobába.

-Nem akartam, de hallottam, amit kint mondtál apának és csak meg szeretném köszönni.

-Csak az igazat mondtam.

-Szóval simán legyűrnélek?

-Azt csak azért mondtam, hogy ne féltsen annyira.

-Ez úgy hangzik, mintha beijedtél volna – vonja fel mindkét szemöldökét.

-Ezt vegyem kihívásnak?

-Menjünk ki a kertbe. Úgy is elzsibbadtam és meglátjuk – mondja kihívóan, mire bólintok egy aprót. – Megvársz az ajtó előtt? Átöltözők gyorsan! – nem szóltam csak kimentem az ajtó elé és vártam, mikor kijött kissé eltátottam a szám. Egy fekete rövid nadrág volt rajta, ami teljesen rátapadt fenekére, illetve egy fekete sport melltartó. Tudom már sokszor láttam így őt, de most valahogy még is más volt.

-Vigyázz bele repül a légy – simít végig államon, mikor elsétált előttem. Kissé megráztam a fejem és felnevettem magamon, majd követtem.

Mikor kiértünk a kertbe elkezdtünk nyújtani, majd mikor mindketten felkészültünk felvettük az alapállást.

-Ígérem, hogy nem fogok nagyot ütni. Három pontig megyünk – kacsintok rá, mire halkan felnevet és megindul felém. Megakart ütni, de én kitértem az ütése előtt és finoman a bordái közé ütöttem. Lenéz a még mindig bordájánál lévő kezemre és felnevet. – Egy null – mosolygok rá.

-Szerintem egy-egy – hirtelen elkapta a kezem és kicsavarta azt, ezzel azt elérve, hogy meg kelljen fordulnom, így háttal álltam neki. Az egész testét éreztem a testemnek feszülve, mire a melegség végig áradt bennem. Hirtelen a térdhajlatomba rúg, mire reflexből letérdeltem. Elengedte a kezem, mire azt rögtön megmozgattam, hisz eléggé fájt. Elém sétált. – Akarom mondani kettő-egy – mondja büszkén, mire felnéztem rá. Felém nyújtja a kezét, amit elfogadok, de az helyett, hogy felállnék lerántom magamhoz a földre és leteperem. Csípőjére ültem és telibe a feje mellé ütöttem.

-Kettő-kettő – mondom büszkén.

-Akarod mondani három? – hirtelen felnyomja a csípőjét, mire két kezemet a feje mellé teszem, hogy tudjam magam támasztani. Ezt kihasználva szinte másodpercek alatt vette át a helyemet, így most ő került fentre.

-Tudod, szerintem egyezünk ki döntetlenbe – forgatom meg a szemeimet mikor rájöttem, hogy legyőzött.

-Szerintem viszont nyertem Maya Stuart – nevetve mellé gurul. Nem szóltunk csak néztük a felhőket. Kellemes volt ez a csend. Lenéztem oldalra. Annyira jó lett volna megfogni a kezét és kicsit hozzá bújni.

Gyorsan észhez tértem és el is tereltem a figyelmem más felé. Vagyis csak próbáltam, de nem nagyon ment, mert minden Ariana körül forgott. Láttom rajta, hogy bántja a dolog, hogy próbál változni miattam, de ugyan akkor ott van Nicol is. Akivel szintén jól kijövök és ő nem szórakozik velem. Viszont vele szemben meg az nem tetszik, hogy nem szeretne kapcsolatot, ami nekem fontos. Ariana legalább megpróbált kapcsolatba lenni velem.

-Hogy hogy mostanában nem jársz be egyetemre? – jut az eszembe ez az apróság.

-Online vagyunk egy ideig, mert valamit újítanak vagy mi a fene – magyarázza és lassan felém fordul. Mikor tekintetünk találkozik egyszerre mosolyodunk el. – Ma jön hozzád Nicol? – szomorodik el hirtelen és tekintetét újra az égre szegezi.

-Igen.

-Jól bánik veled? – láttom, hogy arcán végig folyik pár könnycsepp. Lassan oda nyúltam és letöröltem azt, de továbbra sem néz rám.

-Megvagyunk.

-Rendben. Ennek örülök és ezt őszintén mondom Maya. Valamikor nincs kedved velünk jönni hétvégén? Lesz külön szobád – egyszerre felnevettünk, én pedig lassan elkezdtem bólogatni.

-De. Szívesen mennék veletek. Csak ígérd meg, hogy Sky nem jön egy ideig a közelembe – harapok ajkamra.

-Ígérem – tartsa felém a kisujját, mire kérdően rá néztem.

-Ötéves vagy?

-Gyerünk – tartsa továbbra is felém, mire bele akasztottam a sajátom.

-Nem szeretném megzavarni az új legjobb barátok csodás pillanatát, de lejárt a munka időd – hallom meg Bruno hangját, mire felálltam a fűből és segítettem a lánynak is.

-Köszi, hogy szóltál. Jó éjt sziasztok – köszönök el tőlük és haza mentem. Gyorsan lefürödtem, rendbe szedtem magam és elő készülődtem. Tettem ki pár nasit, rendeltem pizzát meg hasonlók. A faliórára néztem. Már fél nyolc volt, mire hangosan felsóhajtottam és leültem a kanapéra. Elindítottam valami filmet és azt kezdtem nézni. Egy jó tíz perc után kopogásra lettem figyelmes, mire rögtön felugrottam és az ajtóhoz siettem. Nicol állt ott egy fekete rövid ujjúba és farmernadrágba. Rendesen fura volt őt, így látni, de még is jól állt neki.

-Szia – csókol meg rögtön akaratosan.

-Szia – mondom két csók között. Kezét a derekamra vezeti és úgy nyom befelé, majd lábával becsapta az ajtót. Halkan felnevetek. – Nem vagy...éhes? – próbálok a csókok között kommunikálni, de mivel Nicol olyan heves, hogy még levegőt is alig bírok venni ez szinte lehetetlen.

-De nagyon is. Viszont nem a kajára – kezdi el nyakam csókolgatni. Hirtelen fenekem alá nyúl, mire tudtam, hogy mit akar. Lassan ár ugrottam és szorosan összekapcsoltam a lábaimat a háta mögött. Érzem, hogy az emelet felé indul. Kissé hátra néztem, hogy jó szoba felé megy, de mintha csak tudná a járást bemegy a szobámba és rögtön az ágyba kerültünk.

...

-Ez nagyon jó volt baby girl – kell fel mellőlem és elkezd öltözködni.

-Nem maradsz itt egy kicsit? – nézek végig rajta.

-Bár nagyon vonzó ez az ajánlat nem tehetem. Már így is késésbe vagyok az extra körünk miatt – húzza fel a nadrágját. – Majd hívlak. Jó legyél szia – megy ki az ajtón, mire hangosan felsóhajtok.

Én is felöltöztem, majd lementem a nappaliba. A pizzát és a ropikat az asztalra tettem a pezsgővel együtt és egyedül kezdtem el enni egy béna műsor társaságában. 

Mit gondoltok Maya és Ariana barátságáról, illetve Maya és Nicol kapcsolatáról? Egyébként remélem tetszik a rész, bár tudom, hogy egy picit uncsi lett, de néha fontos kitérni az apróságokra.