Ariana szemszöge:

Este épp kilopakodtam az ablakon és Maya háza felé igyekeztem, mikor megláttam, hogy Nicol az ajtaja előtt. Mérgesen meglapultam a fal mentén és a kezemben lévő rózsát szorongattam. A házból nevetés hallatszott ki, mire leültem a földre és szomorúan bámultam magam elé. Hallom, hogy az ajtó kinyitódik majd vissza becsapódik. A bokor mögé bújtam, ahonnan figyeltem őket. Tudom kicsit betegesnek tűnhet, de én tudom milyen Nicol és félek, hogy bántani fogja Mayat.

Nicol kinyitja neki az ajtót majd valamit beszélgetnek. A lány hirtelen elkapja Maya nyakát, mire minden izmom megfeszült, viszont mikor megláttam Maya reakcióját elcsodálkoztam. Mintha...tetszett volna neki ez az egész. Még egy ideig ácsorogtak az autónál, csókolóztak majd Maya beszállt az autóba és elhajtottak. Idegesen eldobtam a rózsát.

-Au – szisszen fel valaki, mire kikukucskálok. – Ariana, te mit keresel itt?

-Ne haragudj Watson, nem direkt volt.

-Ariana? – nyitja ki az ajtót Alicon.

-Szia – nézek rá könny belábadt szemekkel, mire a két felnőtt össze néz. – Esetleg szeretnél bejönni?

-Nem – hirtelen elkezdtem sírni. – Én nem akarok zavarni.

-Gyere be – mondják egyszerre, mire kissé elmosolyodtam és rögtön becsusszantam a házba mellettük.

Allison főzött nekem egy finom kamillateát és síri, kínos csendben ültünk az asztalnál.

-Mielőtt azt hinnétek, hogy megőrültem...én nem kémkedtem vagy valami csak. Ahhh féltem Mayát és tudom, hogy mindent elcsesztem vele, de megakarom védeni attól a hárpia Nicoltól, hogy ne kelljen neki is átélnie azt a sok faszságot amit nekem kellett – hadarom el gyorsan egy lélegzetvételre.

-Szakítottatok.

-Igen, de én szeretem őt – kiáltok mérgesen Allisonra, majd szomorúan lehajtom a fejem. – Sajnálom. Nem akartam kiabálni, csak tudod én még tényleg soha nem szerettem senkit annyira, mint a lányodat – nézek a nő szemébe.

-Maya senkire nem tud haragudni még rád sem. Csak ne légy tolakodó és ne a barátnője akarj lenni elsőre hanem a barátja. Leromboltad a bizalmát és azt bizony nehéz lesz újra építeni, de próbálkozz.

-Köszönöm, hogy elárultad ezt – nézek a hölgyre hálásan.

-Te sokkal szimpatikusabb vagy még azok után is, mint ez az új lány akivel kijár.

-Ezt nem is csodálom – mondjuk egyszerre Watsonnal.

-Van valami amiről tudnom kellene?

Watsonra néztem, aki kissé megvonta a vállát, mire hangosan felsóhajtottam.

-Megígéred, hogy nem mondod el Mayának, amit mondok. Nem akarom, hogy azt higgye szabotálom a kapcsolatát – mutatok idézőjeleket.

-Ígérem, hogy nem szólok neki egy szót sem.

-Nicol egy jövendőbeli maffiavezér – a nő eltátja a száját és kezével oda kap hitetlenkedve. – És az első este mikor találkoztak először megütötte Mayát, majd elraboltatott engem és végül úgy megverette Mayát, sajnos utólag kiderült, hogy apám kérésére – sóhajtok fel hangosan. – hogy a lányod ez miatt került kómába.

-Jim – néz a nő mérgesen Watsonra.

-Nézd kedvesem te is tudod, hogy köt a titoktartási szerződés. Sajnálom, hogy nem mondtam el, de te is tudod, hogy ez benne van a szerződésembe – magyarázkodik rögtön.

-Tudom – sóhajt fel a nő.

-Köszönöm, hogy elmondtad ezt Ariana. Nincs kedved maradni két öregemberrel filmezni? Van nasink és forrócsokink.

-Nem szeretnék zavarni.

-Maradj tényleg – mosolyog rám Watson, mire szemembe újra könnyek gyűlnek. Watson mindig is olyan volt, mintha az apám lett volna és mióta Allison megjelent apa mellé kaptam egy anyát is. Bár Allison tudja, hogy mit tettem a lányával még sem utál engem. Lehet, hogy ő is kedvel.

-Rendben, egy kicsit maradok – törlöm le a könnyeimet.

-Ölelést? – áll fel a nő és elém sétál.

-Igen, az jól jönne – bújok hozzá szorosan.

Az este további részében filmeztünk, beszélgettünk és tele ettük magunkat mindenféle szeméttel. Fogalmam sincs, hogy mikor, de elaludtam.

Maya szemszöge:

A vacsora után meglátogattuk Nicol hálószobáját és mikor végeztünk ott beültünk a kocsiba, amit természetesen nem ő vezetett, hisz mindketten nagyon részegek voltunk.

-Figyelj csak. Azt a barátnős dolgot nem mondtam komolyan. Nem vagy a barátnőm csak nem tudtam, hogy mutassalak be.

-Akkor mik vagyunk?

-Baszótársak – mondja nevetve, mire kissé elszomorodva bólintottam párat és a kilincshez nyúltam. – Sajnálom ez csúnyán hangzott. Egyezzünk meg annyiban, hogy kavarunk – teszi kezét a csupasz combomra.

-Oké!

-Ne már Maya. Nem akartalak megbántani, de én nem vagyok kapcsolat típusú, de nagyon bejössz nekem és nem akarom, hogy bármi megváltozzon köztünk.

-És nálad mit jelent pontosan a kavarás? – nevetek fel, hisz az autóban nagyon meleg volt és szerintem még egyszer berúgtam ez miatt.

-Azt – mosolyog rám és megsimítja az arcomat. – Hogy nincsenek szabályok, nincsenek érzelmek. Dugunk egy jót, de ezen kívül mással is lehetünk.

-Ez fairnek hangzik – csókolom meg és kiszálltam a kocsiból.

-Jó éjt Maya – mosolyog rám mielőtt becsuknám az ajtót.

-Jó éjt Nicol!

Kissé megráztam a fejem és pár apró pofont is levágtam magamnak hátha az segít kicsit kijózanodni, de nem nagyon jött össze.

Próbáltam halkan bemenni a házba, de ez valahogy nem jött össze. Alapból a cipőmet alig bírtam lerúgni magamról és párszor el is vesztettem az egyensúlyom. Csak a falnak köszönhettem, hogy nem estem el.

Bementem a nappaliba mivel láttam, hogy megy a tévé. Leültem a kanapéra és oldalra néztem. Kissé megdörzsöltem a szemem mert nem tudtam eldönteni, hogy képzelődőm vagy Ariana tényleg a kanapénkon aludt. Egy ujjal megböktem a lábát, mire kinyissa a szemét. Mikor meglátott jobban betakarta magát a takaróval. Pár percig még kómásan merted rám, majd mikor észhez tért tekintette megváltozott. Végig mért és szomorúan elmosolyodik.

-Ne haragudj, már megyek is – áll fel a kanapéról, de én megfogtam a kezét és vissza rántottam, amivel azt értem el, hogy telibe rám esett.

-Maradj – suttogom ajkára. Mélyen szemébe néztem majd le az ajkára. Megakartam csókolni, de ő elfordítja a fejét.

-Maya részeg vagy – kissé felnyög, mikor elkezdtem nyakát csókolgatni. – Maya kérlek állj le – suttogja, mikor kezem fenekére vezettem. – Maya elég – kiált rám és legurul rólam.

-Mi a fasz bajod van?

-Nekem mi a bajom? Elmész randizni azzal a személlyel akit tudod, hogy a világon a legjobban gyűlölők és még megkérded, hogy mi a bajom? Hát baszd meg, az a bajom, hogy féltékeny vagyok Nicolra. Féltékeny vagyok arra, hogy őt csókolod, hogy most körülötte forog a világod. Féltékeny vagyok mert szeretlek – mondja sírva, mire hangosan felsóhajtottam. Nem szóltam csak szorosan megöleltem, amit viszonzott. Nem volt ebbe semmi szexuális. Egy sima, egyszerű baráti ölelés volt. - Sajnálom. Nem akartam kiabálni veled – suttogja fülembe.

Ez az utolsó jelent, ami megmaradt az estéből, utána csak feketeség. Fogalmam sincs mi történt az ölelés után, de reggel az ébresztőm hangjára keltem, borzasztó fejfájással, ami nem szokott rám vallani. Ki takartam magam és meglepődve láttam, hogy a pizsamámba voltam. Kissé megszagoltam magam. Tusfürdő és Ariana illatának keveréket éreztem magamon.

Gyorsan felvettem az egyenruhám, elkészülődtem és már indultam is a lány szobája felé.

-Maya várj. Ez Ariananak jött – kiált utánam az egyik alkalmazott és egy hatalmas csomagot tartogat a kezébe.

-Átadom neki, köszönöm – mosolygok a férfire és már el is vettem tőle a csomagot, ami elég nehéz volt.

Albert már nem volt a szoba előtt, ami picit fura volt, hisz mindig megvárjuk a váltást. Na mindegy lehet valami fontos dolga akadt. Bekopogtattam a lány ajtaján, mire az rögtön kinyílt.

-Szia Maya!

-Szia – mosolygok rá. – Ez neked jött és a tegnapi miatt pedig nagyon szégyellem magam nem tudom mi ütött belém.

-Semmi gond. Kicsit berúgtál – nevet fel és átveszi a csomagot, majd a földre teszi azt.

-Igen – vakarom meg kínosan a tarkómat. – Figyelj csak...történt valami az este, mert valamiért elég nagy feketeség van a fejembe a kanapés dolog után.

-Igazából semmi extra csak segítettem neked hányni, utána zuhanyozni és végül ágyba dugtalak.

-Köszönöm.

-Nincsmit. Figyelj csak...most jött meg ez a play station egy csomó játékkal. Nincs kedved kipróbálni velem? Csak mert tudom, hogy te szeretsz ilyenekkel játszani viszont nekem ez lesz az első és jó volna, ha segítenél.

-Benne vagyok.

-Komolyan? – látom, hogy teljesen megörül a dolognak, amin csak mosolyogni tudtam.

-Komolyan. Megtanítom, hogy ne halj meg a saját legelején – sétálok be a szobájába.

Miután rákötöttem a tévére a játékot kényelembe helyeztük magunkat. Én a babzsákba ültem, ami az ágya mellett volt, ő pedig az ágyra feküdt hassal.

Kissé kényelmetlen volt öltönybe ülni és elkezdtem mocorogni.

-Van egy fekete rövid ujjú, amit itt hagytál még. Ha szeretnéd nyugodtan vedd át – felül és párnája alól elő húzza azt, mire kérdően ránéztem. – Nem vagyok megszállott csak szeretem az illatát – magyarázkodik rögtön, mire egyszere nevetünk fel.

-Köszi – állok fel a babzsákból és a sarok felé indultam. Elkezdtem levenni az öltönyöm és hátra néztem. Ariana a telefonját nyomta és nem leskelődött, ahogy szokott. Kissé elmosolyodtam és gyorsan felvettem a ruhadarabot magamra. – Igazad van. Ez sokkal kényelmesebb.

Elindítottunk egy katonás játékot, amit ketten tudtunk játszani.