Befogtam az egyik orrlyukam, majd fölé hajoltam, de mielőtt felszívhattam volna, elfújtam az egészet és idegesen megráztam a fejem. A telefonomért nyúltam és felhívtam az egyetlen olyan embert, akiben tényleg bízok.

-Szia Will – mosolygok a kamerába, ahova Will dugta be a fejét, de láttom, hogy ül melle egy lány is, bár az arcát nem láttom.

-Szia Maya - kissé közelebb hajol a kamerába. – Miért fehér az asztalod? – szinte kiabál velem.

-Ne aggódj nem csináltam semmit, de nagy volt a kísértés. Arra gondoltam, hogy berúghatnánk. Úgy is beszeretnél nekem mutatni valakit – Will a lányra néz, aki végre bele hajol a kamerába. Nagyon aranyos volt. Világos barna haj, barna szem, szép arc.

-Szia, Emily vagyok!

-Szia, én pedig Maya. Most hogy ismerjük egymást...megyünk?

-Nem is tudom Maya...

-Menjünk – néz a lány Willre, mire a fiú beadja a derekát és bólint egy aprót.

-Akkor találkozzunk a régi kocsma előtt.

-Ne szedj be semmit – kiált a fiú, majd rögtön kilép a hívásból.

Láttom, hogy Ariana hív, mire megforgattam a szemeimet és hagytam, hogy csörögjön, de a lány csak nem adta fel, mire idegesen felveszem a telefont.

-Csak akkor mond ha vészhelyzet van...

-Én csak...csak...beszlni...beszélgetni akarok – szava összemosódnak, majd halkan felnyög.

-Tedd le a telefont – suttogja egy ismeretlen férfi hang, mire idegesen felnevetek és kinyomom.

Az asztalra öntöttem egy újabb adag fehér port, de most fel is szívtam. Kissé megráztam a fejem és lehunytam a szemem. Újra elfogott a jól ismert érzés. Halkan felnevettem és miután elkészültem rögtön mentem a bár felé.

-Sziasztok – mosolygok a más ott várakozó párra.

-Maya – mondja mérgesen Will és rögtön közelebb húzott és mérgesen, de egyben csalódottan nézett rám. Nem törődtem vele, a lányhoz fordultam és megöleltem.

-Szia, sok jót hallottam már rólad. Örülök, hogy végre találkozhatunk – ezzel elindultam befelé, ők pedig utánam.

-Minden rendben vele? Nem kéne inkább haza vinnünk? – hallom meg Emily hangját.

-Rossz passzban van most. Vigyázunk rá. Ismerem, kitombolja magát aztán összeszedi magát. Gyere, igyunk egyet – Will annyira boldognak tűnt.

Mikor mellém értek rájuk mosolyogtam. A zene hangosan üvöltött a bárba és én elég hamar kiütöttem magam. Minden olyan gyorsan történt, nem is nagyon emlékszem. Táncoltam, aztán neki mentem valakinek, leöntöttek, mire egy hatalmas verekedés tört ki. Akkor kezdtem észhez térni, mikor fellöktek és bevertem a fejem, de ez sem tartott sokáig, mert utána rögtön elkezdett minden feketedni lassan. A hátam a falnak támasztottam és a fejemhez kaptam.

-Jól vagy? – guggol hirtelen le mellém Emily, mire mosolyogva rá néztem.

-Will jó srác, vidd haza mielőtt baja lesz és ne haragudj, hogy így kellett megismerned – nevetek fel sírva.

-Hey csajszi. Bulizni jöttünk. Kicsit elkapott a hév, de ez van. Jó buli volt én élveztem és örültem, hogy végre megismerhettelek. Will folyton csak rólad beszél, először féltékeny voltam.

-Erre semmi szükség.

-Tudom. Egy idő után rá jöttem, hogy szeret téged, de nem szerelmes beléd. Igazad van, Will jó srác és köszönöm, hogy kikosaraztad, mert ha nem tetted volna meg, ő soha nem figyelt volna fel rám. Köszönöm – ölel meg, amit viszonoztam.

-Jól vagytok lányok? – szalad oda mellénk Will mikor sikerült átverekednie magát a tömegen.

-Bevertem a fejem – nevetek fel és a vérző pontra mutattam.

-Ez csak egy kis bibi – ütögeti meg a vállam.

Hirtelen egy lövést hallottam, mire mindenki egy helybe marad. A nagy nyüzsgés után olyan csönd lett, hogy még a légy zümmögését is lehetett hallani.

-Mi a fasz van itt? – hallok meg egy ismerős hangot, amit nem tudtam hova tenni.

-Főnök, sajnálom a semmiből tőrt ki ez a bunyó. Ott volt az a lány, aztán leöntötték, erre ő elkezdett balhézni és ez lett – magyarázkodik az egyik kidobó gondolom.

-Maya Stuart, hát ki más volna a bajkeverő – próbáltam keresni, hogy honnan jöhet a hang. Lehunytam a szemem, majd kissé megráztam a fejem és újra keresni kezdtem. Még mindig síri csend volt. – A bulinak vége. Tünés haza – kiált, mire szó szerint mindenki elszaladt. Will megragadja a karom és próbál felrántani, amin elnevettem magam. -Ő marad! – végre megláttam a hang tulajdonosát, mire újra felnevettem.

-Nicol!

-Gyerünk, kifelé – biccent a fejével a nő.

-Nem hagyom itt – válaszol Will.

-Szép kis barátnőd van. Kár volna érte – tartja a pisztolyt Emilyre, mire hangosan felsóhajtok.

-Menjetek Will ismerem őt. Minden okés. Majd hívok holnap – kacsintok a fiúra, mire kézen ragadja a lányt és szó szerint kiszaladtak.

-Ajaj babygirl – térdel le elém. Újra kezd minden sötétedni, mire lekever pár kisebb pofont. – A-a, nem ájulhatsz el – szorítja össze az arcomat. – Most mit csináljak veled hmm? – néz rám tanácstalanul. Felnevetek és megvonom a vállam.

-Ölj meg, az volna a legjobb – ahogy kimondta a fegyvert a halántékomhoz tartotta.

-Megöljelek? Tényleg ezt szeretnéd? Nem így ismertelek meg. Nagyot csalódtam és én utálok csalódni – koccintsa a fegyvert a halántékomhoz, mire minden elfeketedik.

Mikor felkeltem a fejem majd szét ment. Reflexből oda akartam kapni, de kezeim nem mozdultak, mire kinyitottam a szemem. Először zavart a fény, így rögtön vissza is csuktam, majd pár másodperc után újra próbálkoztam, most már nagyobb sikerrel. Felnéztem és láttam, hogy kezem az ágytáblához van bilincselve, mire elkezdtem azt rángatni, de ezzel csak azt értem el, hogy felszakadt a bőr a csuklómon, mire befejeztem a próbálgatást és körbe néztem. Egy szépen berendezett, szinte luxus szobának mondanám. Mindenhol a legmodernebb berendezések. Próbáltam vissza emlékezni a tegnapi estére, de egyszerűen semmi nem ugrott be. Érzem, hogy csak egy póló és egy bugyi van rajtam.

Az ajtó lassan elkezdik kinyílni, mire rögtön oda kaptam a fejem. Nicol jött be, mire hangosan felsóhajtottam és megforgattam a szemeimet.

-Mit csináltál? – kérdi mérgesen és a csuklómra néz. A tálcát, ami a kezében van rögtön félre teszi.

Az éjjeli szekrényből előveszi a kulcsot, de az helyett, hogy eloldozna elmosolyodik, mire kérdően rá néztem. Hirtelen csípőmre ült, kezeit pedig a fejem két oldalához tette és így nézett le rám.

-Még mindig meg akarsz halni?

-Hogy micsoda? – nézek rá össze zavarodva.

-Tegnap szinte könyörögtél nekem, hogy lőjelek le. Vajon ma már azt az énedet láthatom amelyiket bírom? Amelyik minden áron túl akar élni? – kérdi és kiegyenesedik rajtam, majd újra az éjjeli szekrényhez nyúl. Egy katonai kést vesz elő, mire még levegőt is elfelejtettem venni. – Elég éles – húzza végig az ujján, amiből rögtön elkezdett csorogni a vér. A nyakamhoz teszi és érzem, hogy megkarcol vele, mire a meleg vér rögtön elkezd lefolyni. Elmosolyodik és végig nyal nyakamon, mire halkan felsóhajtok és lehunyom a szemem. – Hmm ha ilyen hangokat fogsz kiadni még a végén elhiszem, hogy bejövök neked babygirl – egyenesedik fel újra. – Mit tenne Maya Stuart annak érdekében, hogy eloldozzam? Bármit? – kérdi, mire elgondolkodtam és bólintottam egy aprót, hisz így megkötözve nagyon védtelennek éreztem magam. – Egy csók az ára – hajol közelebb, mire lehunytam a szemem és hagytam, hogy megcsókoljon. – Ajaj, az nem csók ha csak én csókolok – suttogja ajkamra és megnyalja azt, mire kissé eltátom a szám és halkan felsóhajtok. Mi a fenéért élvezem ezt? Utálnom kellene őt és félnem tőle. Megcsókolt, amit rögtön viszonoztam. Érzem, hogy elmosolyodik csókunk közbe és kissé ajkamra harap, mire fel nyögők. – Imádom ezt a hangot – nyomja össze kissé az arcom, így olyan lettem, mint egy hal. Halkan felnevet és elkezdi eloldozni a kezem. Ahogy ezt megtette, rögtön magam alá gyűrtem és lefogtam a kezét, amibe a kés volt.

-Nagyon sexy vagy alul nézetből. Ariana hányszor engedte meg, hogy felül legyél? – nyalja meg az ajkát, és ellazítsa az ujjait ezzel azt elérve, hogy a kés kiesik a kezéből. – Te is tudod, hogy ha bántani akartalak volna, már tegnap megtettem volna, amíg még olyan állapotba voltál. Nem én vagyok a rossz – suttogja és mélyen szemembe néz, mire tekintetem ajkára terelődik. Elengedtem a kezeit és gyorsan felkaptam a kést. A lány halkan felnevetés kezeit csípőmre teszi. Nagyon nyugodtan tűnt, ami nem tudom miért, defelbosszantott. -És most mi lesz? Nálad van a kés. Te döntesz – kezdi el combomcirógatni és egy másodpercre sem néz rám, csak a testem figyeli. Kissé beljebbcirógatta a combjaimat, mire reflexből össze akartam zárni azokat, de mivel alábaim a csípője két oldalán volt, így ez lehetetlen volt. Halkan felnevet éshirtelen egyik kezét nyakamra vezeti és lehúz magához. – Mutasd meg nekem, hogymennyire tudsz rossz lenni – suttogja ajkamra, mire elengedem a kést ésmegcsókoltam.