–Hány éves vagy Maya?

-Tizennyolc asszonyom – mondom, mire elmosolyodik és bólint párat.

-Szóval fiatalabb vagy. Szerinted miért gondolja apám azt, hogy éppen te megtudnál védeni?

-Nem tudom. Elnézést, de még én magam sem hiszem el, hogy itt vagyok. Minden olyan gyorsan történt. Mármint egyik nap megtámadnak az utcán a másik nap az elnök az ajtómba áll és azt mondja ő tette próbára. Teljesen össze vagyok zavarodva. Azt sem tudom, hogy most miért vagyok itt, hogy mit kéne csinálnom – mondom őszintén és kissé idegesen a hajamba túrok.

-Ariana vagyok – nyújtja felém a kezét, amit elfogadok. – Szerintem mi ketten nagyon jól kifogunk jönni. Te vagy itt az első lány testőr tudtad ezt? – kérdi mosolyogva.

-Nem, nem tudtam asszonyom.

-Ma nincs szükségem a szolgálataidra. Otthon leszek szóval menj nyugodtan csomagolj ki. Holnap viszont nyolckor megyek vásárolni, szóval hét ötvenkor legyél az ajtóm előtt. Ne késs – harap az ajkába mosolyogva.

-Nem fogok – ígérem meg.

-Jó éjt Maya – kacsint rám és szó szerint becsapja az ajtót.

Oh, elég gyorsan változik a hangulata ennek a lánynak és elég szeszélyesnek tűnik. Van valami fura érzésem vele kapcsolatba, amit nem tudok elmagyarázni.

Próbáltam vissza találni a házikóhoz, amiben anyával lakunk. Elég nehezen, de sikerült vissza jutnom. Benyitottam. Mivel anya nem volt a nappaliba elindultam a szobája felé. Az ajtó nyitva volt, ezért besétáltam minden előjel nélkül.

-Na milyen volt a lány? – kérdi anya, aki épp a ruháit hajtogatja össze.

-Érdekes és egy időzített bomba – gondolkodom el.

-Watson majdnem ugyan így írta le őt. Amúgy ezt neked hozta. Azt mondta, hogy ez a kötelező egyenruha – mutat anya a fekete öltönyre, amihez fehér ing és fekete nyakkendő járt.

-Menő. Olyan leszek, mint a sötét zsaruk. Nap szemüveget nem kaptam? – kérdem nevetve viszont anya nem nevetett. Valamiért szomorú volt. Leültem mellé az ágyra és kérdően rá néztem. Nem kellett kérdeznem semmit, mondta magától, ami a szívét nyomja.

-Maya biztos ezt akarod? Még vissza mehetünk, még haza mehetünk – mondja anya aggódva.

-És ugyan miért anya? Hogy te megint huszonnégy órából húszat dolgozz? Vagy, hogy leérettségizzek abba a béna suliba, amivel nem vinném semmire? Anya, itt vagyunk a Fehér ház udvarán. Megütöttük a fő nyereményt.

-Akkor maradunk?

-Maradunk, ha neked is jó így és ha nem zavar a körülmény vagy valami.

-Nekem csak az számít, hogy te boldog legyél és, hogy ne essen semmi bajod.

-Akkor holnap mindketten kezdjük az új állásunkat. Picit izgulok, nem akarom elszúrni ezt az egészet – mondom fáradtan.

-Nem fogod elszúrni, mert ügyes, talpra esett lány vagy. Pont olyan vagy, mint apád volt, ezt szerencsére tőle örökölted. A jéghegy hátán is megéltek ti – simít végig az arcomon, mire elmosolyodok.

-Hát ezt végül is neki köszönhetjük. Még a túl oldalról is gondoskodik rólunk – mondom és az éjjeli szekrényre nézek, ahol apáról és anyáról van egy közös kép bekereteztetve. Ez a nászúton készült, a tengerparton. – Te anya, Watson nagyon nyomul rád – nézek anyára vigyorogva.

-Maya – szól rám és halkan felnevet. – Nagyon aranyos férfi egyébként.

-Karót nyelt – mondom ki a véleményem, mire anya nevetve megrázza a fejét.

-Megyek aludni, tünés a szobádba – mondja nevetve, mire felálltam az ágyáról.

-Jó éjt anya –nyomok egy puszit a homlokára és már ki is mentem a szobából.

Gyorsan lezuhanyoztam és már mentem is az ágyamba. Picit fura volt. Az enyém már nagyon használt volt és kényelmetlen. Ebbe az ágyba viszont szó szerint bele süppedtem olyan kényelmes volt. Megfogtam a telefonomat. Láttam, hogy Will minden létező oldalon írt, mire sóhajtottam egy nagyot és visszatettem a telefonom az éjjeli szekrényre. Szinte pár perc után bealudtam.

Reggel az ébresztőm csodálatos hangjára keltem. A párnámba nyögtem kínomba. Mindig is utáltam korán kelni. Legszívesebben, amúgy egész nap aludnák, mivel azt imádom. Viszont tudtam, hogy el kell készülődnöm, így erőt vettem magamon és kinyomtam az ébresztőm.

Felvettem az egyenruhámat, majd gyorsan lófarokba fogtam a hajam és mindenféle smink meg hasonlók nélkül, már mentem is Ariana szobája felé.

Hátam a falnak támasztottam és türelmesen vártam. Az ajtó pár perc után, hirtelen kicsapódott és Ariana lépett ki rajta.

Haja kettő fonatba volt fonva, ami nagyon jól állt neki, kiemelte az arcán lévő szeplőket. Egy laza outfitt volt a lányon, ami egy rózsaszín hoodieból és egy cica nadrágból állt.

Mikor meglátott elmosolyodott. Ellöktem magam a faltól és kihúzva elé álltam.

-Jó reggelt – köszönök.

-Hol a kávém? – néz rám összeszűkült szemekkel, majd a kezemre, ami üres volt.

-A...a kávé? – kérdem kissé dadogva és nyelek egy hatalmasat.

Épp futottam volna a konyha felé, mikor is Ariana megragadta a kezem. Rá néztem, mire ő hangosan felnevet és hitetlenkedve megrázza a fejét.

-Te jó ég, csak ugrattalak nyugi. Látnod kellet volna a fejed – nevet továbbra is és elengedi a kezem, hogy letörölhesse a nevetéstől kifolyó könnyeit.

Beismerem, tényleg jól csőbe húzott. Mosolyogva rá néztem és kínosan megmasszíroztam a tarkómat. Ha egész nap ezt fogja csinálni a végén még szívrohamot kapok tizennyolc évesen.

-Van jogsid?

-Igen.

-Hála égnek, legalább nem kell sofőr. Te leszel az is – mosolyog rám, majd biccent a fejével ezzel jelezve, hogy kövessem.

Lementünk a lépcsőn, át a nappalin. Ott kimentünk az egyik ajtón, ami a garázsba vezetett. Mikor beléptünk az állam szinte a földet súrolta, ugyan is újabbnál újabb autók álltak a garázsba.

-Jó mi? Ez az enyém. Tessék a kulcs – ad a kezembe egy kocsi kulcsot.

Mikor a kezembe adta megsimította a kezem, mire reflex szerűjen elkaptam tőle. Elmosolyodik és egy Mustang felé indult. Kinyitotta az ajtót és beszállt az anyós ülésre. Megkerültem az autót. Annyira gyönyörű volt. Ismertem ezt a fajtát, apa egy csomó ilyent bütykölt a műhelyébe.

Az autó ragyogott, mintha csak vadonat új volna. Fekete színben pompázott, a motorháztetőn pedig két vastag vonal húzódott hó fehéren, az ablakok pedig sötétítettek voltak.

Én a volán mögé ültem. Annyira kényelmes volt, hogy szinte bele olvadtam az ülésbe. Mosolyogva végig húztam kezem a kormányon.

Érzem, hogy Ariana néz, mire lassan felé fordultam. Az helyett, hogy el kapta volna a tekintetét inkább tovább nézett és arcán egy hatalmas mosoly jelent meg.

-Tetszik?

-Igen, nagyon szép – mondom és kissé előrébb húztam az ülést, hogy a lábam kényelmesen elérje a pedált. Bekötöttem magam és újra a lányra nézek, aki most már a telefonját nyomkodta.

-Mi az? – néz fel a telefonjából, mikor észrevette, hogy őt nézem. – Egy csókót szeretnél? – kérdi egy huncut mosollyal, mire érzem, hogy arcom kivörösödik és kissé megrázom a fejem.

-Igazából csak két kérdésem van.

-Igen szingli vagyok és bármikor mehetünk randizni – kacsint rám. Próbáltam úgy tenni, mintha meg sem hallottam volna, de természetesen a testem ismét reagált. Érzem, hogy még a füleim és égnek a lány beszólásaitól.

-Először is magázzam? Másodszor merre menjek? – nem bírtam vele tartani a szemkontaktust, így elkaptam a tekintetem.

Nem is tudom, volt valami a szemébe, ami teljesen elvette az önbizalmamat. Egyszerűen csak nem tudom megmagyarázni, de ahogy rám néz néha, teljesen zavarba jövök csupán csak ettől. Viszont velem ilyen még nem fordult elő, hogy zavarba jöttem volna egy lánytól. Legtöbbször, ha ilyen volt, akkor hülyeségből visszaszóltam valami hasonlót, viszont ez most valamiért más.

-Először is, az nagyon bejönne, de inkább tegezz kérlek. Másodszor, ahogy kimegyünk a kapun mondom az utat – mosolyog rám és kissé megnyalja az alsó ajkát.

-Nagyon szép ez az autó – mondom és elfordítom a kulcsot, mire a motor hangosan felbúg.

-És hangos is, mint én – kacsint rám, mire hitetlenkedve megrázom a fejem.

Sziasztok. Tudom, hogy több részt ígértem és sajnálom is, hogy megint kések csak annyi minden közbe jött a suliba, az edzéseken, a munkába és ezt most nem azért mondom el, hogy sajnáltassam magam, hanem azért, hogy elmagyarázzam mi miatt van ilyen kevés rész. Remélem megértitek. Köszönöm a szavazatokat és még egyszer nagyon sajnálom, hogy enyicske részt tudok csak hozni.