Mikor felkeltem egy valódi korházba voltam. Oldalra fordítottam a fejem, ahol Nicol ült és telefonozott, majd mikor észrevette, hogy felébredtem rögtön eltette azt és rám mosolyog, mire megforgatom a szemeimet.

-Elegem van ezekből a hülye álmokból.

-Miért? Rólam álmodozol? – kérdi, mire lassan felé fordultam. Arcán egy önelégült mosoly volt. – Ez a valóság.

-Akkor mit keresel itt?

-Csak tudni akartam, hogy mi van veled. Azt hallottam egyszer leállt a szíved, szóval azóta minden nap benézek rád.

-Leállt a szívem?

-Erős lány vagy, tudtuk, hogy túl éled. Bár nem gondoltam volna, hogy ennyi időre lesz szükséged.

-Mennyire? – kérdem összezavarodva.

-Majdnem egy hónap telt el azóta. Elég sok mindenről lemaradtál kislány – vakarja meg kínosan a tarkóját.

-Ez te miattad volt – kiáltok rá mérgesen, mire a gép, amire rá vagyok kötve extra gyorsasággal kezdett pittyogni.

-Nem miattam. Az elnök parancsa volt. Én hiszek a fair küzdelembe, mint azt már elmondtam oly sokszor.

-Hol a telefonom? – nem szólt csak megvonta a vállát. – Hívj fel valakit, hogy jöjjön értem – mondom hisztisen, mire a lány halkan felnevet, majd hirtelen kezét nyakamra teszi és olyan közel hajolt, hogy orra érintette az orromat. Nem szorította a nyakam, sőt cirógatta, mire kissé eltátom a szám és csak néztem mélyen a kék szemeibe.

-Bár jól áll neked a követelés, de velem nem beszélhetsz így világos voltam? – lehunytam a szemem és bólintottam egy párat. Továbbra is érzem lélegzetvételét az arcomon, mire újra kinyitom a szemem. – Maya Stuart ne nézz rám így mert nagyon beindulok tőle – nevetve elengedi a nyakam és kiegyenesedik. – A telefonod – nyújtja felém az asztalon lévő telefont, majd nyugodtan vissza ül a székre. Megforgattam a szemeimet és rögtön Arianat hívtam. Elég sokáig csörgött a telefon, de nem vette fel.

-Biztos mással vigasztalódik őt ismerve – néz rám, mintha csak tudta volna, hogy kit hívtam.

-Ne szólj hozzám – mondom mérgesen, mire mosolyogva ajkába harap és bólint párat. Annyira jól nézett ki és nem is tűnt annyira gonosznak. Te jó ég Maya? Mi a fasz van veled? Ő rossz ember! Ő egy maffia vezér örököse. Biztos a fejem is beütöttem, hogy ilyenekre gondolok.

Felhívtam anyát, aki szinte első csörgésre felvette.

-Szia anya – szólok bele, mire a vonal másik végén még mindig hallgattak. – Anya felébredtem és csak gondoltam szólok. Itt vagy?

-Ne haragudj. Istenem annyira örülök. El sem tudod képzelni mennyit imádkoztam érted. Felhívom Jimet és már megyünk is érted. Jól vagy? Fáj valamid?

-Nem. Olyan mintha...aludtam volna egy jót.

-Annyira szeretlek, már úton is vagyunk.

-Én is szeretlek szia – teszem le a telefont.

Oldalra néztem, mire láttom, hogy Nicol még mindig néz és most sem kapta el a tekintettét rólam, hogy lelepleztem.

-Mi az?

-Nagyon szeretnélek megismerni Maya Stuart.

-Azt hittem mindent tudsz rólam.

-Tudom is, de szeretném, ha te is elmesélnéd. Tudod nem vagyok olyan rossz ember, mint amilyennek Ariana beállít. Ő sokkal rosszabb. Szerettem őt, de megcsalt...én pedig feldúlt voltam. Nem akartam bántani, de ő kezdte.

-Szóval megverted azért, mert megcsalt?

-Egy pofon volt, amit megérdemelt és viszonzott is. Nézd... - kezd el a telefonjába kutakodni, majd mikor megtalálta, amit keresett felém mutatta. Ariana és egy számomra ismeretlen fiú kézen fogva sétálgattak a videon, majd Ariana oda hajol hozzá és megcsókolja. A kezem ökölbe szorult a videot látva és újra felhívtam a lányt, amit most fel is vett, viszont az ő vékony hangja helyett egy mély férfihang szólt bele, mire idegesen lettem azt.

Ariana szemszöge:

Hallom, hogy csörög a telefonom, mire rögtön kiindultam a fürdőből, de ekkor Dylan már bele szólt.

-Ki volt az? – kérdem és megigazítom a rajtam lévő törölközött, mire felült. Megnyalja alsó ajkát és végig néz rajtam.

-Nem tudom – húz magához, mire nevetve rá dőltem és közelebb húztam magamhoz a telefont. A fiú maga alá fordít. – Hagyd már – suttogja fülembe és elkezdi nyakam csókolgatni.

-Csak egy pillanat – megyek bele a hívás előzményekbe, majd mikor megláttam Maya nevét leböktem magamról a fiút. – Miért nem szóltál, hogy ő hívott? Mondott valamit? – kérdem és rögtön ledobom magamról a törölközőt és elkezdek öltözni.

-Ariana – kiált be Allison a szobába.

-Pillanat – kiáltok vissza, majd az ajtóhoz szaladok egy bő pólóba, ami a térdem közepéig ért.

-Feléb... - mikor meglátta a fiút, aki épp öltözködik abba hagyta a mondatot és elmosolyodik szomorúan.

-Allison ez...én megmagyarázom – érzem, hogy szemem elkezd égni a könnyektől.

-De nem nekem – megy el, mire mérgesen becsaptam az ajtót és elkezdtem felöltözni.

-Mire visszajövök ne legyél itt világos voltam? Ennyi volt! Végeztem veled.

-Egy csaj miatt? – nevet fel idegesen.

-Ő nem csak egy csaj.

-Pedig biztos nem számít annyira, ha egy nappal az után, hogy kómába esett már az én ágyamba hemperegtél – nevet fel, majd felöltözve az ajtó felé ment. – Ha még szükséged lesz rám csak hívj...tudod, hogy mindig kapó vagyok rád – kacsint rám és kimegy az ajtón.

Mikor elkészülődtem a garázs felé szaladtam, ahonnan Watson és Allison épp most álltak ki egy autóval. Integettem nekik, hogy álljanak meg, de Allison nemlegesen megrázta a fejét, ezért Watson nem fékkelt.

-A picsába – kiáltok mérgesen.

-Hát igen. Ezt elbasztad – mondja Bruno.

-Fogd be. Megbocsájt nekem. Ha elmagyarázom, hogy miért tettem akkor megfog bocsájtani – nyugtatgatom magam.

-És miért is tetted?

-Szomorú volt és...és

-Hányszor voltál bent a korházba nála? Hányszor beszéltél hozzá? – a fiú arcán lefolyik pár könnycsepp, ami gyorsan letörölt.

-Nem voltam képes rá...nem akartam úgy látni.

-Szüksége lett volna rád – ordít rám a fiú, mire Fred a semmiből mellettünk teremt.

-Mi folyik itt srácok?

-Maya felébredett – vágjuk rá egyszerre.

-Ez...ez remek. Már nagyon hiányzott. Ti túl komolyan vagytok – forgatja meg a szemeit és ezzel ott is hagyott minket. Olyan boldog lett, hogy szinte szökdelve ment el tőlünk.

-Remélem Maya nem bocsájt meg neked, mert nem érdemled meg őt – ezzel Bruno ott hagyott a gondolataimba merülve.

Elmentem a virágos kertembe és leszedtem a legszebbeket, amiket csak találtam majd egy csokrot csináltam belőle. Leülte ma ház előtt lévő lépcsőkre és csak vártam és vártam. Már elég késő volt, így felhívtam Mayat, aki kinyomott, mire hangosan felsóhajtottam.

-Hallom Maya jön haza – ül le mellém apa, mire mérgesen rá néztem. – Mi az?

-Most komolyan megkérded apa? Meg is hallhatott volna, sőt meg is halt egyszer – kiáltok rá. – De nem is ez a legrosszabb hanem, hogy ugyan olyan vagyok, mint te és ez szívás mert hiába akarok egyszerűen nem tudok megváltozni.

-Szóval az én hibám, hogy megcsaltad még ő az életéért küzdött?

-Igen, mert te is folyton ezt csináltad anyával, pedig ő sokkal jobbat érdemet volna. Ezt láttam tőled kis koromba és már nem tudok megváltozni.

-Ezt ne akard rám fogni. Nem fogtam fegyvert a fejedhez, hogy feküdj le azzal a fiúcskával.

-Te hívtad át őt vacsorázni, te mondtad neki, hogy vigasztaljon – állok fel és mérgesen elkezdek fel-alá sétálgatni.

-Te pedig elhívtad minden hétvégi kirándulásodra. Ne engem hibáztass a saját hibáidért, nekem van így is elég – áll fel ő is és bemegy a házba.

A házhoz lassan begurul a jól ismert autó, mire gyorsan letörlöm a könnyeimet és felkapom a csokrot. Ahogy megállt az autó oda sétáltam hozzá, viszont abból csak Allison és Watson szállt ki.

-Hol van Maya? – nézek rájuk felváltva.

-Nem akart visszajönni ide. Azt mondta időre van szüksége – sétál el mellettem Allison.

-Hol van? – kiáltok mérgesen.

-Nem mintha ez téged nagyon érdekelni – megy Allison után Watson, mire arcomon végig folyt egy könnycsepp, amit letörlök és beszálltam az autóba. Szinte biztos voltam benne, hogy régi házukba lesz, így oda mentem. Bekopogtam az ajtón, mire az lassan elkezd kinyílni.

Maya állt ott, majd mikor meglátott vissza csukta az ajtót.

-Maya – kiáltom és elkezdtek dörömbölni az ajtón. – Maya kérlek nyisd ki az ajtót.

-Menj el Ariana!

-Kérlek Maya, csak hallgass meg. Könyörgőm neked. Maya szeretlek – az ajtó lassan elkezd kinyílni, mire megtörlöm a szemeimet és lassan besétálok mellette az ajtón. Mikor becsukta azt megakartam ölelni, de ő elhátrált. – Ezt neked hoztam – nyújtom felé a virágcsokrot.

-Köszi – veszi el és leteszi azt a pultra. – Szóval? – néz rám üres tekintettel és leül a kanapéra. Leakartam mellé ülni, de megrázta a fejét és a fotel felé biccent, mire hangosan felsóhajtok, de oda ültem végül.

-Jól vagy?

-Hányszor voltál a korházba?

-Szerintem már elmondták.

-Szóval igaz. Még csak a korház felé sem néztél, inkább mással basztál – nevet fel, de közben arcán patakokba folytak a könnyek.

-Maya – állok fel, felmutatja a mutató ujját, mire vissza ültem. – Sajnálom!

-Sajnálod? Szó szerint meghaltam érted, hogy megvédjelek és te csak annyit mondasz, hogy sajnálod? Tűnj el – most már én is sírtam és nemlegesen megráztam a fejem. – Tűnj el – ordít most már torka szakadtából.

-Nem megyek. Szeretlek Maya és melletted maradok – állok fel, mire most már ő is felállt. Megfogta a kezem és az ajtó felé kezd húzni, de én ezt nem hagyom és egy egyszerű mozdulattal kiszabadítom magam.

-Akkor kellett volna mellettem lenned, mikor szó szerint csak egy gép tartott életben. Menj el Ariana, fáradt vagyok – suttogja és vesz egy nagy levegőt.

-Nem megyek – rázom a fejem sírva, mire felemeli a kezét. Kissé eltátom a szám, mivel azt hittem meg fog ütni, de nem. Kezét a tarkómra vezette és erősen magához rántott és megcsókolt. Nem olyan volt, mint az igazi Maya. Erőszakos volt és szinte fájdalmat okozott. Szó szerint elkezdte letépni a ruhám.

-Maya várj – suttogom, mikor leszedte a felsőmet.

-Maradsz vagy mész? – néz mélyen a szemembe, mire kissé elgondolkodtam majd megcsókoltam.

-Gyűlölöm, hogy még ezek után is szeretlek – suttogja és most már pontosan olyan lágyan csókolt ahogy szokott. Megfogta a kezem és elkezdett az emelet felé húzni.

-Ez volna a Maya barlang? – nézek körbe a szobájába mosolyogva.

Hallom, hogy hangosan elkezd sírni, mire rögtön az ágy felé néztem, ahol össze kuporodva sírt. Annyira rossz volt ezt hallani és így látni őt. Nem szóltam csak mögé másztam és szorosan megöleltem, ami mindent bizonnyal nem volt neki elég szoros, mert próbálta kezemet minél jobban magához szorítani.

-Ígérem, hogy mindent helyre hozok és nálam jobb barátnőt soha nem fogsz találni – suttogom fülébe, mire bólint párat és láttom, hogy próbál megnyugodni.