Ahogy felértem Maya szobájába felhívtam Skyt.

-Haver...tudod te, hogy hány ó... - ahogy meglátta kétségbe esett arcomat nem mondta tovább a mondatot. – Mi történt?

-Apa... - suttogom idegesen és szépen sorban, egy csomó sírás mellett el mondtam neki, hogy mi is történt. – És most nem tudom mit csináljak. Mármint tudom, hogy az anyukájának igaza van. Ha szakítanák vele, akkor minden egyszerűbb volna. Apa leszállna róla és neki is könnyebb volna.

-Szerinted könnyebb volna neki  egy exre vigyázni? Ezt te sem gondolod komolyan... Na meg mi volna veled?

-Az most nem számít.

-Aludj, holnap látogasd meg és beszéljétek ezt meg egymásközött.

-Te is tudod, hogy miért hívtalak igazából.

-Tudom, de nem tehetjük ezt Mayával. Szereted őt nem?

-De!

-Akkor meg ezt most rögtön verd ki a fejedből. Neked most alvás kell, nem pedig szex.

-Lehet, hogy igazad van. Jó ért Sky.

-Jó éjt A!

Maya szemszöge:

Reggel mikor felkeltem borzasztóan fájt mindenem. Ahogy megmozdultam rögtön belém nyílalt a fájdalom és a rám kötött gépek is elkezdtek csipogni. Az ajtón hirtelen Nicol jött be, mire érzem, hogy homlokomon végig folyik pár izzadtság csepp és szinte remegek. Eszembe jutott a tegnap este. Ahogy fegyvert fog Arianára, ahogy tűrnöm kellett a verést, ahogy nézett rám mosolyogva.

-Jó reggelt kis betegecske – mosolyog rám és egy injekciót vesz a kezébe, mire kissé eltátom a szám és zihálva veszem a levegőt.

-Mit csinálsz? – kérdem mikor megfogja az infúziót, ami a kezembe vezet.

-Cstt, én nem bántalak. Segítek neked, hogy jobban legyél – nyomja az infúzióba az injekciót, mire szinte rögtön eltompultam és olyan érzésem lett, mintha beálltam volna. – Már is jobb ugye? Én soha nem foglak bántani kedvesem – nyom egy csókot az ajkamra, miközben keze felfedező útra indult testemen. Lenéztem a kezemre és hiába próbáltam mozdítani az meg sem moccant.

-Mit adtál be? – kérdem teljesen kábán.

-Az igazságot! – suttogja fülembe, mire hirtelen a tegnapi gyárba voltunk.

Az elnök ott térdelt előttem össze kötözött kezekkel és leragasztott szájjal. Sírt és folyamatosan nemlegesen rázta a fejét.

-A döntés a tied Maya. Ő az ajándékom, hogy bizonyítsam neked a jó akaratomat. Megölheted, megkínozhatod vagy akár el is engedheted.

-Maya te ennél erősebb vagy – hallom meg a távolból Ariana hangját.

-Ne hallgass rá. Te is tudod, hogy az életed egy pokol mióta az elnök felvett téged. Testőrnek jelentkeztél, de egy játékszer lettél, amin kiélheti a beteg vágyait.

Ariana szemszöge:

Reggel ahogy felébredtem a korházi szoba felé vettem az irányt.

-Gyerünk már! – hallom meg Dr. Maron kiabálást, mire rögtön benyitottam az ajtón.

A gép, amire Maya rá volt kötve sípolt, mire sírva oda rohantom. Pontosan felismerem ezt a sípolást, azt jelenti leállt a szíve.

-Mi történt? – kérdem mérgesen.

-Nem tudom. Az egyik pillanatról a másikra állt le a szíve semmi elő jel nélkül. Hátra – kiált rám, majd megsokkolja Mayát, mire a lány teste ugrik egy hatalmasat, majd vissza süpped az ágyra.

-Maya te ennél erősebb vagy – kiáltok sírva és megfogom a kezét, mire a gép abba hagyta a sípolást és újra monoton hangon pityegett, miközben a lány önkívületlen állapotban a kezemre szorít.

-Ez a lány – törli meg izzadt homlokát a férfi. – Még a halálból is képes visszajönni miattad.

Maya szemszöge:

-Nem vagyok játékszer!

-Sajnálom baby, de nekem is csak szórakozásra kellesz. Amint megunlak doblak, mint a többieket – áll hirtelen elém Ariana, majd egy hatalmas sor lett mögötte, ahonnan Bruno kiinteget akárcsak Sky.

-Nem...te nem ilyen vagy – rázom a fejem nemlegesen.

-De. Mindig is ilyen volt. Neked mit hazudott rólam? Bántottam? És azt is elmesélte, hogy ő mit tett velem? – újra Nicol áll előttem.

-Hagyj – ülök le és befogom a fülem, mint egy kis gyerek, aki nem akarja hallani ahogy a szülei veszekednek.

Valaki az állam alá nyúlt, mire felnéztem. Apa volt az, mire rögtön felálltam és szorosan megöleltem.

-Apa...te még is...hogy? És mit? Én...Te halott vagy – mondom össze vissza.

-Ahogy te is – jelenti ki, mire kissé összezavarodva rá néztem.

-Nem vagyok halott. Watson megmentett.

-Igazad van. Még nem vagy halott. Gyere mutatok valamit – hirtelen a korházi szobába voltunk, ahol Dr. Maron és Ariana nézték ahogy elvisznek ágyastól egy mentőautóig.

-Mi történt velem?

-Leállt a szíved, de erős lány vagy. Ezt is túl fogod élni – vág játékosan vállba.

-Muszáj túl élnem különben anya megfog gyilkolni – apával egyszerre nevettünk fel. – Hiányzol. Szükségem lenne rád – folyik végig arcomon pár könnycsepp.

-Tudod Maya én is sokáig ezt hittem, hogy szükséged van még rám, de nincs. Követtél el hibákat, de tanultál is ebből. Vigyáztál anyádra, segítettél azoknak akiknek segítségre volt szükségük, kiálltál másokért, kiálltál saját magadért. Büszke vagyok rád – hirtelen egy lövést halottam, mire apa...pillangókká vált?

-Dráma, dráma hátán. Bocs baby de már untam – húz hirtelen megához Ariana, akinek a kezében egy pisztoly volt.

-Megölted...

-Nem én voltam, hanem te – nevet fel és megcsókol, mire ellöktem magamtól.

-Miért tetted? – ordítok rá és felemelem a kezem, mire riadtam rám néz.

-Ugye nem akarsz megütni? – szinte remegett, mire nem szóltam csak szorosan megöleltem. – Miért vagy ilyen puhány? Hát nem érted? Ezt fog téged megölni – hallok egy másik lövést, mire lenéztem a hasamra, ahonnan folyt a vér.

Ariana eloldozta az apját majd mellém sétáltak.

-Döntést kell hoznod vagy meghalsz – szúrja át a tenyeremet egy késsel az elnök. – Megkellett volna ölnöd, de túl puhány vagy még ehhez is. Nem is értem miért vettelek fel testőrnek.

-Elég – hallom meg Nicol hangját, mire mindkét García eltűnik. – Mondtam én, hogy ők mindig csak bántsák az emberek. Szerinted Ariana anyja miért lépett le? – húzza ki a kezemből a pengét és rögtön el is kezdi bekötni azt.

-A...a lövés – érzem, hogy valami folyik a számból. Vér volt.

-Semmi baj. Én megmentelek. Nálunk luxusban élhetnél – hirtelen egy hatalmas házban voltam. Lenéztem a hasamra, a lövésnek már nyoma sem volt. Egy bikini volt rajtam.

-Szia kedvesem – jön be Nicol és egy puszit nyom az arcomra. – Mi a baj? Jól érzed magad?

-Nem. Össze vagyok zavarodva. Hol vagyok?

-Az álmodban. Mindened meg van amit valaha szerettél volna. Gyere, megmutatom – fogja meg a kezem és lassan elkezd maga után húzni, amit hagytam is neki.

Kimentünk az udvarra ahol anya két, számomra idegen gyerekkel játszott a medencébe.

-Kik ők?

-Most csak viccelsz ugye? – nevet fel és hirtelen egy fotóalbum volt a kezembe. – Megint elfelejtetted. Semmi baj, gyere – ül le a fűbe ahova követtem. – A kislány az idősebb, ő Vénusz... láttod? Itt voltál vele terhes – mutat az egyik fotóra ahol hatalmas hasam volt. – A kisfiú pedig Robert, az örökbe fogadott gyermekünk.

-De én nem is...

-Nem is mi? – kérdi nevetve. – Ez volt minden álmod. Gyerekek, nagy ház, biztonság és az anyukád közelsége – hajtja fejét a vállamra.

-Ez nem igazi. Csak képzelődöm. Muszáj kijutnom innen – állok fel hirtelen.

-Maya minden rendben? – néz rám anya.

-Nem. Hol van Ariana? Miért nem ő van itt velem? Miért te? – lököm meg Nicol vállát, aki szintén felállt.

-Ariana? – kérdi nevetve a lány. – Te most viccelsz ugye? – hangja, mintha féltékeny és ideges lett volna. – Biztos egy bárban szédíti az ezredik csaját. Ő soha nem volt képes megadni neked ezt. Folyton fájdalmat okozott neked. Hát nem emlékszel? Még mikor nem is jártatok rendesen, már akkor mással smárolt és mikor leleplezték a barátai még csak meg sem próbálta tagadni. Folyton ezt tette a hátad mögött – Nicol arcán végig folyik pár könnycsepp, mire közelebb sétáltam. Le akartam törölni azt, de hirtelen megragadta a karomat, mire szemébe néztem, de hirtelen csak a nagy feketeség vett körül.

-Mi történik?

-Ez a jövőd Arianaval – Nicol hangja visszahangzik.

-De ez...ez feketeség.

-Pontosan.