-Nicol...

A lány festett szőke volt, szeme világos kéken ragyogott és az alakja egyszerűen tökéletes volt. Ott volt izmos ahol kellett, ott volt dobos ahol kellett. Mondhatni, hogy ő a tökéletes lány kinézetre. A haján kívül szinte egy az egyben Bruno volt. Még ugyan olyan öltönyben is volt.

-Ariana – mosolyog a lányra, majd elé sétál és szorosan megöleli, amit Ariana nem viszonoz. – Aj, nem kellene ilyen bunkónak lenned velem. Tudod mi ketten nagyon jó barátok lehetnénk – Ariana szinte remegett a közelébe, de nem tudtam eldönteni, hogy a félelem vagy az düh miatt.

-Elég – szólok a lányra, aki Arian arcát cirógatta.

-Maya Stuart – nevet rám a lány. – Apa már beszélt veled? Nagyon szeretne téged a bandába és én is szívesen látnák ilyen szép új tagokat.

-Nem beszélt velem, de felesleges is, mert a válaszom úgy is nem lesz.

-Mondták nekem, hogy ártatlan vagy, na de hogy még bolond is – nevet fel.

-Nem vagyok bolond.

-Ha nem volnál az, akkor tudnád, hogy bárkit rá lehet venni bármire kellő ösztönzéssel. Neked nincs sok gyenge pontod. Sőt csak egyről tudok, de amint elnéztem az előző pár percet lassan kettő lesz – néz Arianara.

-Ezt vegyem fenyegetésnek?

-Vedd aminek csak szeretnéd, de nem csak Ariana kap meg mindent, amit szeretne. Ha kéne választanod anyukád és a szerelmed között kit választanál? – arcán levakarhatatlan volt a mosoly. Elindulta felé, de ő gyorsabb volt. Telibe orron ütött, miből elkezdett csurogni a vér. – Nem törtem el, mert tetszik a tűz, ami benned lobog. Nézz rám! – üvölt fel hirtelen, mire rögtön rá néztem. – Ha még egyszer, csak gondolni mersz arra, hogy megütsz... - fülemhez hajol. – Tudod te hányféle módon lehet megkínozni egy embert? Főleg egy védtelen anyukát? – kiegyenesedtem és mérgesen rá néztem. – Imádom ezt a tekintetet. Szerintem mi még sokszor fogunk találkozni lányok. Tessék és ne haragudj a kis incidens miatt – nyújt felém egy papír zsebkendőt.

-Nicol elég – az ajtó felé néztem, ahol Berry állt.

-Kezdem érteni, hogy Bruno és Ariana miért vannak totálisan beléd zúgva. Viszont egy valamit ne feledj el Maya...Én nem az ostoba testvérem vagyok – simít végig az arcomon.

-Nicol – kiált most már a férfi.

-További jó szórakozást lányok – indul meg az ajtó felé és a zsebkendőt ledobja.

-Ne haragudjatok a lányom viselkedése miatt. Sajnos elég hangulatos. Maya beszélhetnék veled?

-Nem kíváncsi rád Berry!

-Bruno – kiált be a házba Berry, mire Bruno rögtön kijön. – Kérd fel egy táncra Arianat.

A fiú nem szólt csak Ariana felé indult és felé nyújtja a karját. A lány rám néz, mire bizonytalanul bólintok egyet. Miután ők elmentek Berry felvette a zsebkendőt és elkezdte arcom tisztítani.

-Gondolom Nicol elmondta mit szeretnék tőled.

-Az enyhe kifejezés, hogy elmondta. Inkább megfenyegetett. Ha maga is ezt szeretné tenni akkor jobb, ha...

-Én nem fenyegetni szeretnélek csak ajánlatot tenni. Az elnök nem nagyon bír téged. Bruno mondta, hogy miket kell csinálnod. Vénségére megbolondul ő is. A lényeg az, hogy nagy szükségem volna egy ilyen lányra. Egy angyal arcú gyilkoló gépre – néz mélyen a szemembe. – Mielőtt válaszolnál gondolj csak bele... Mi nem bántjuk a saját embereinket, mi nem kínozzuk őket és végképp nem merítjük őket halálra. Szép a sminket. Gondolom Ariana csinálta... mindig is ügyes volt ebben, de a duzzadásokat az arcodról még ő sem tudja eltüntetni.

-Nem csatlakozom a maffiához!

-Rendben, de én átgondolnám. Sokkal jobb életed volna neked és anyukádnak is nálunk. Ha az én emberem volnál nem egy ilyen béna kerti házat kapnál, hanem egy hatalmas luxus villát medencével és minimum kettő autóval.

-Pénzzel sem tud megvenni.

-Ezt szeretem benned a legjobban, hogy hűséges vagy. Viszont van az az ár, amiért még a hűséget is meg lehet venni – hagy ott a gondolataimba merülve.

Mikor észhez kaptam rögtön az ajtó felé szaladtam, hogy megnézzem Ariana jól-e van, de neki ütköztem valakinek.

-Fred? – kérdem kissé elcsodálkozva. Haja teljesen rövid volt és barna, ami nagyon fura volt, hisz ő mindig is extrém volt. Az öltöny teljesen ráfeszült ezzel kiemelve az izmos testét.

-Meglepődtél? – tárja szét nevetve a karját, a hangján hallom, hogy már nem túl józan.

-Baj van? – annyira szomorúnak tűnt.

-Az mindig van Maya – karol át és visszahúz a kertbe, amit hagytam is neki. A ház mögé mentünk.

Elővett egy tekert cigit. Szájába tette és meggyújtott azt. Szinte rögtön felismertem a szagot. Füves cigi volt. Zakójába nyúlt, majd egy lapos üveget emelt a szája elé, amiből elég sokat is ivott.

-Tessék – nyújtja felém.

-Nem hinném, hogy...

-Kérlek – suttogja, mire kiveszem a kezéből és én is meghúzom. Nem tudom mi volt benne, de nagyon égette a torkom.

-Erős mi? Sajnos még ez sem túl erős.

-Mi a baj Fred? – kérdem újra.

-Apám – forgatja meg a szemeit. – Miért van az, hogy amig nincs közelembe boldog vagyok, de amint meglátogat ezt történik – mutat a hajára.

-Apád tette?

-Ja. Megfogta az ollót és tadám, íme az új Fred, az egyik maffia vezér örököse – tárja szét a karját nevetve. – A leggázabb az, hogy én ezt nem akarom. Én nem közéjük való vagyok érted? Mármint Bruno és Albert tökéletesek lennének erre, de én nem – megtörli a könnyes szemeit és újra iszik. Kivettem kezéből a lapos üveget és én is ugyan azt tettem.

-Szerintem te nagyon jó ember vagy Fred és jogod van eldönteni, hogy mit szeretnél csinálni az életeddel. Ez a választán mindegyikünknek kijár.

-Ha egy maffia családba születtél, ott nincs választásod. Vagy betöltöd a szerepet amit rád szabtak vagy másnak megtalálnak a kukoricásba fejbe lőve. Nincs választása senkinek, talán csak Brunonak.

-Brunonak? Ezt még is hogy érted?

-Hármunk közül csak ő nem első szülött. Viszont ha még is igényt tartana a bandára akkor tarthat szavazást. Ha tehetném én szívesen átadnám neki az én bandámat, de mivel nem vagyon vértestvérek, ez lehetetlen. Sajnos még csak testvérem sincs, hogy neki átadhatnám.

-De ha nem szeretnéd ezt tenni...

-Nem mintha ez bárkit érdekelne rajtad kívül.

-Szökj el!

-Megtalálnak Maya! Ez nem egy béna film – ordít rám, mire kissé megszeppenve néztem rá. – Sajnálom. Tudom, hogy te csak jót akarsz – ölel meg. – Menj, keresd meg Arianat, mert az elnök még a végén kinyírattat téged – mosolyog rám, de én nem mozdultam. – Eskü nem csinálok semmi hülyeséget – emeli fel a kisujját, amibe bele akasztom az én kisujjam.

Ahogy beértem rögtön Arianat kezdtem keresni, de sehol nem találtam. Az összes termet végig néztem, még a szobáját is, de nem volt ott. Idegesen indultam meg a mosdó felé.

-Ariana itt vagy? – kérdem, mire senki nem szólt.

Mikor megfordultam valakinek telibe neki mentem, mi van ma velem, hogy neki rohanok mindenkinek? Felnéztem. Nicol volt az, mire nyeltem egy nagyot és léptem hátra pár lépést.

-Félsz tőlem? – nevetve végig simít az arcomon, mire elfordítom azt, de ő erőszakosan megragadta az állam, mire mélyen szemébe néztem. – Oh, dehogy félsz. Mérges vagy rám ugye? Nem akartalak bántani, de te akartál engem, így kénytelen voltam gyorsabban cselekedni – pár hajtincset kiigazít az arcomból és rám mosolyog. – Arianat keresed? Csak nem elveszítetted. Egy feladatod volt és még ezt sem tudtad teljesíteni? Ajaj, az elnök nagyon mérges lesz ha ezt megtudja.

-Hol van? – lépek el tőle.

-Honnan tudhatnám én? Habár most, hogy jobban bele gondolok talán sejtem, hogy hol lehet...

-Ne szórakozz velem. Hol van? – kérdem újra most már mérgesen.

-Nyugi, segíteni akarok. Viszont, ha megbántasz nem hogy segíteni nem fogok, de még hátráltatlak is.

-Mit akarsz?

-Mi a gyenge pontod?

-Ne szórakozz, tuti nem tudod, hogy hol van – el akartam mellette menni, de megragadta a kezem.

Elővette a telefonját és mutatott egy képet ahol Ariana meg van kötözve, a szája bekötözve.

-A távharc...az a hülye bot.

-És még?

-Anya – suttogom halkan.

-És?

-És Ariana...Most már elég a játékból. Hol van?

-Elviszlek hozzá, de cserébe meg kell ígérned valamit.

-Mit?

-Az adósom maradsz. Ha eljön az idő kérhetek valamit.

-Azon kívül, hogy csatlakozzak és, hogy bántsak valakit.

-Okos lány. Legyen – nyújtja felém a kezét, amit megrázok.

Beszálltunk Nicol autójába és már hajtottunk is. Őszintét megvallva nagyon féltem mellette, olyan veszélyesen vezetett. Egy városon kívül eső, elhagyatott gyárnál álltunk meg.

Ahogy leállt rögtön kiszálltam és gondolkodás nélkül beszaladtam. Nicol nem hazudott. Ariana ugyan úgy ott volt, mint a képen. Oda szaladtam és leszedtem a szájáról a ragasztót.

-Ez egy csapda – kezd el idegesen mocorogni.

-Tudom, de nem érdekel – oldozom el a kezeit.

-Mindjárt fog érdekelni – hallom meg Nicol hangját. – Srácok! – kiáltja el magát, mire felálltam és körbe néztem. Három férfi sétált be Nicol mögé, mire mérgesen rá néztem. – Nézzük meg mire vagy képes. Az arcát ne bántsátok annyira, túl szép – nevet fel, mire elindulnak felém.

-Ariana menj ki – nézek a lányra, aki már a lábait is eloldozta.

-Nem hagylak itt – áll mellém.

Nicol elő rántott egy pisztolyt, mire elfehéredtem.

-Hallgass Mayara és gyere itt mellém!

-Menj, nem lesz semmi baj – simítom meg a kezét, mire elindul a lány felé, én pedig felvettem az alapállást.